Kaslik Péter  

A magyar ötvenhat és a magyarok  

Évfordulót ülünk. Az 1956-os  forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját.  Az ünnepi szónokok szárnyaló beszédei az idén is, igen helyesen két dologra összpontosultak: A nemzet egységének hiányára, és a magyar ötvenhat szellemének és eszméinek méltatására. A Kanadai,  Ontario tartományban, a magyarok egy csoportja a niagarai Árpád Házban tartotta megemlékezését, ahol jelen volt, és beszédet mondott Niagara város polgármestere, s a térség tartományi, valamint szövetségi képviselője. A hivatalos Magyarország képviselői, azonban nem voltak jelen az ünnepségen.  A méltó, és felemelő ünnepség után gratuláltam és megköszöntem az egyik szervezőnek a kitűnő munkát, majd megkérdeztem, milyen volt a három nappal előbbre behirdetett ünnepség a torontói Magyar Házban?
A megkérdezett elhűlten válaszolt: „A  torontói Magyar Házba én be nem teszem a lábam.” Hogy ez mennyiben jellemző a magyarság egészére, azt mindenki döntse el a saját háza táján. Ennyit talán a szétszakított és szétforgácsolódott magyarságról, és a nemzet egységének hiányáról.

Az ünnepi beszédek az idén is arra összpontosultak, hogy 1956-ban a magyar szabadságharcot és forradalmat a hazai árulók segítségére siető idegen hatalom leverte ugyan, de annak eszményei ma is hatnak, s a magyar ötvenhat szelleme tovább él.  Hol tapasztalható a mai  magyar társadalomban ötvenhat eszméinek megvalósulása?  Hűek maradtunk-e ötvenhat örökségéhez, és mi az, amihez hűeknek  kell, vagy kellett volna maradnunk?  a fenti kérdésekre adott őszinte válaszok nélkül az ünnepi szónoklatok  üres szavak maradnak csupán. A jelenlegi írás ennek a felismerésnek a jegyében született.

1956-ban tizenhét éves bentlakó diák voltam Nagybecskereken (Délvidék-egykori Magyarország, egykori Jugoszlávia, egykori vajdasági autonóm tartomány)  Vasárnaponként dél körül, a belvárosból hazafelé menet, a Magyar utcában, ahol laktam, a nyitott ablakokon át egyöntetűen végig lehetett hallgatni a budapesti Kossuth- vagy Petőfi Rádió egy-egy teljes műsorát. A koraesti diák találkákra a  „Szív küldi szívnek szívesen” műsorszámainak  a nyitott ablakokon átszűrődő dallamai szolgáltatták a háttérzenét, éjjelente pedig Wolf bácsi, a házigazdám csukott ablaknál a „Szabad Európa”, vagy az „Amerika hangja” műsorát hallgatta a sötét szobában.

Az „ötvenhatos eseményekről először a Kossuth rádióból értesültünk. Az egész város magyar lakossága, óráról órára, szívszorongva követte az eseményeket. Mielőtt rátérnénk ötvenhat örökségének tárgyalására, elevenítsük fel  röviden ötvenhat eseményeinek fő állomásait a magyarországi rádióadások tükrében:

1956. október 23. kedd
 10.00 h.  Kossuth Rádió, Budapest

„Ma délután a budapesti fiatalság néma tüntetést rendez a Lengyel Népköztársaság követsége előtt. A néma tüntetés célja az, hogy az ifjúság kinyilvánítsa mély rokonszenvét és egyetértését a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban.”

Tüntetés? Budapesten?  Életemben nem láttam tüntetést, csak kivezényelt felvonulásokat.

12:53 h.

 A déli cigányzenét megszakítva a következő közleményt olvassák fel:

„…A közrend zavartalan biztosítása érdekében a belügyminisztérium nyilvános utcai gyűléseket, felvonulásokat a további intézkedésekig nem engedélyez. Piros László belügyminiszter.

1956. október 24. szerda

04.30 Kossuth Rádió, Budapest

„Kedves hallgatóink, közleményt olvasunk fel:

Fasiszta reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták karhatalmi alakulatainkat…A karhatalmi szervek utasítást kaptakarra, hogy a rendet megszegőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel.” A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa

1956. október 25. csütörtök
  Kossuth Rádió, Budapest

A Nagy Imre kormány állítása szerint a rend helyreállt, de helyenként még folytatódnak a harcok. Nagy Imre és Kádár János bejelentik, hogy tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok kivonásáról.

4.30. h.

„Az ellenforradalmi bandákat lényegében felszámoltuk…”

1956. október 26. péntek

Az egész országban folytatódnak a harcok. A magyar kormány tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy újabb szovjet egységek lépték át a határt. A kormány második jegyzéke arra kéri az ENSZ főtitkárát, hogy szólítsa fel a nagyhatalmakat Magyarország semlegességének az elismerésére.

--------------------------------------------------------

November 1. csütörtök

A szovjet alakulatok körülzárják Magyarország repülőtereit. Budapestet szovjet tankok gyűrűje veszi körül. Nagy Imre bejelenti Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és felkéri az ENSZ-t, hogy vegye napirendre Magyarország ügyét.

November 2. péntek

A szovjet csapatok elfoglalják a vasútvonalakat és visszafoglalják a budapesti nemzetközi repülőteret, valamint a kalocsai repülőteret.

November 3. szombat 
22.00 h. Szabad Kossuth Rádió

…Egész helyzetünket azonban az dönti el, hogy a 200 milliós orosz birodalomnak mi a szándéka a határainkon belül lévő katonai erejével…Mi az orosz birodalomnak nem adtunk okot a vérontásra…

November 4. vasárnap

5.20 h.

„Itt Nagy Imre beszél…Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. (Himnusz, Szózat)

Sok szabad rádióadó elesik, a Szabad Kossuth Rádió ismételt S.O.S. jelzések leadása után eltűnik az éterből.

16.0. h. Szabad Magyar Rádió, Csokonai Rádió

Két héten belül másodszor törnek hazánkra szovjet csapatok…mentsétek meg hazánkat a pusztulástól és rabszolgaságtól…Mutassátok meg, hogy az ENSZ meg tudja valósítani akaratát, határozataival eléri, hogy hazánk ismét szabad legyen.

16.26 h.

 Itt a Csokonai Rádió beszél. Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk…Viszont hallásra. 
Éljen a szabadság, éljen a szabad magyar nép!  

(Forrás: „1956. A magyar dráma” Nalors Grafika Kft. ISBN 963 85114 0 0)  

Végösszeg:
több mint 30.000 halott, és 
200.000 menekült. 

**

Délután jártunk iskolába. A magyar órákon október 23. és november 4. között Ady Endre magyarságtudatával kapcsolatban minden nap arról volt szó, hogy a magyar költészet és irodalom a nemzet megmaradásában való irracionális, de éltető hiten alapszik. A nemzeti megmaradás a nemzet szabadságának és önállóságának függvénye. A magyarok szabadságharcaikat mindig a mérhetetlen túlerővel szemben vívták. A nemzeti megmaradásban való irracionális, de éltető hit minden klasszikus magyar író műveiben megtalálható. Ez annak tudható be, hogy rokontalan nép vagyunk, ezzel pedig szorosan összefügg az a sorozatosan megismétlődő tragikus történelmi tapasztalat, hogy a magyarokat a szabadságért vívott harcaiban soha nem támogatta senki. Tanárunk, Illyés Gyula Magyarok c. könyvéből olvasott fel erre vonatkozó idézeteket: „…A magyarság magatartása valóban ilyen. Létét vakmerő harcainak köszönheti. …Történelmünk nem logikára oktat. Arra oktat, s ez benne a vigasztaló és magasztos, hogy a nemzetek életében olyan fogalmaknak is van értelme, mint bátorság, merészség, ideákhoz való ragaszkodás. Ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek: főnix mintájára.”

Házi feladat: „A magyar  nemzeti megmaradás kérdése Ady Endre költészetében” Ezzel a dolgozattal a mai napig adósa vagyok magyar tanáromnak.

Hétfőn, November 5. Ambrózy tanár Úr a legjobban szavaló osztálytársunkkal felolvastatta Tompa Mihály A gólyához c. versét, amelyet én akkor hallottam először, de azóta sem felejtettem el. Néma csend volt. Az egészben csak az volt különös, hogy az „öreg Ambrózy”, akkor a német tanárunk volt, és német óra helyett magyar órát tartott. 

Két év múlva leérettségiztem, majd Belgrádba kerültem, ahol a közterekre felállított hangszórókról szerb pásztorénekek véget nem érő egymásutánjai töltötték meg az utcákat. 1962-ben diplomáztam, és utána körülöttem már „az élet csörtetett.”

A  magyar ötvenhat ötvenek évfordulóján, az ünnepi beszédek meghallgatása mellett, őszintén meg kellene határozni, hogy mi valósult meg ötvenhat eszményeiből. Számot kell vetni azzal, hogy felismerhető-e például a magyar ötvenhat nemzeti önállóság -és szabadság eszménye a jelenlegi magyarországi viszonyokban? Számot kell vetni azzal a visszás helyzettel is, hogy Magyarország miniszterelnöke ma a forradalmat vérbe fojtó szovjet hadsereg segítségével hatalomra került árulóinak közvetlen politikai és családi kapcsolatokra épülő egyenes utóda. Amint azt Borókai Gábor, a niagarai Árpád Házban elmondott ünnepi beszédében kihangsújozta: Magyarország miniszterelnöke, ma abból a palotából indul a magyar ötvenhat megünneplésére, amelyet apósa, Apró Antal a forradalom leveretésében szerzett érdemeiért kapott ajándékba. (A miniszterelnöknek, a volt munkásőrből és a titkosszolgálati múltú elődjeiről ne is beszéljünk.) Ha nincs magyar ötvenhat, és ha Magyarországon ma is szovjet csapatok állomásoznának, akkor sem lenne akadálya annak, hogy a volt KISZ titkárból miniszterelnök legyen.

A magyar ötvenhat a magyar nemzet szabadságharcainak egyik állomása.  A magyar nemzet szabadságharcai pedig nem a külső logika szabályait, hanem a nemzeti megmaradás belső parancsát követik. Ezek a vezérelvek békeidőben is érvényesek. A magyarokat a „civilizált” nyugathoz való igazodásra, a rend tiszteletére mindig egy külső hatalom érdekeinek képviselői oktatták. A nemzet életében fontos a rend és a logika, de a rend és a logika ihletettség nélkül a szabályok merev követéséhez vezet. Ezt az ihletet és a „bensőből való vezérlést” egy szabad országban a köztársasági elnök személyes példája és egyénisége testesíti meg. 

Emlékezzünk: Magyarország jelenlegi köztársasági elnöke, valami „korrektség és a nemzeti érzelmektől való függetlenség jegyében magyar zászló nélkül mondja el a magyar néphez intézett ünnepi beszédét. 2006. szeptemberében, a Magyar Rádió és Televízióba behatolt tüntetőkről pedig előre kijelenti, hogy az elkövetők köztörvényes bűnözők, és ezzel megsérti a bíróságok függetlenségének elvét és megmérgezi az igazságos ítélethozás környezetét is. Teszi ezt az alkotmányjogász elnök anélkül, hogy jelen lett volna az események színhelyén. Teszi ezt annak tudatában, hogy ő maga nevezi ki az igazságszolgáltatás szerveit, és ezzel azt üzeni, hogy „én, mint a ti főnökötök, azt mondom, hogy köztörvényes bűnözőkről van szó, ti pedig ítélkezzetek szabadon…” (A fentiekkel kapcsolatban lásd Duray Miklós Köztörvényesek vagy forradalmárok c. kitűnő írását.)

Jóllehet a magyar törvényhozásnak nincsenek külön rendelkezései a bírósági eljárások tisztaságának védelmére, de a gyors és igazságos bírósági eljárások elvei levezethetőek az ide vonatkozó általános elvekből és nemzetközi okiratokból, az egyetemes emberi jogok kiáltványából, (Universal Declaration of Human Rights), valamint az általános emberi jogok idevonatkozó európai dokumentumából is. (European Convention of Human Rights, (ECHR). Az október 23. történt brutális rendőri beavatkozások, az önkényes letartóztatások, és a poltikailag alátámasztott bíráskodások, és a futószalagon gyártott ítéletek kísértetiesen emlékeztetnek  ötvenhat megtorló intézkedéseire. 

Az igazságos és független bíróságok pedig szorosan összefüggnek a szabadság eszméjével. A köztársasági elnök fenti kijelentésének köszönhetően,  a 2006. szeptemberében, és az október 23. letartóztatott tüntetőknek eleve nincs esélyük az igazságos tárgyalásra és méltányos bírósági ítéletre, vagy megfelelő kártérítésre, mint ahogy az ötvenhatos szabadságharcosoknak sem volt esélyük erre. Hogyan viszonyul mindez a magyar ötvenhat szelleméhez? Mi lenne ma másként Magyarországon, ha ötvenhat soha nem lett volna?

Magyarországon ma Esze Tamás és Rákóczi Ferenc 200-250 főből álló kezdőserege is köztörvényes bűnözőnek számítana, sőt maga a Fejedelem is annak minősülne, mert az szökött jobbágyakat és „bűneik miatt üldözött tolvajokat” pártfogol. Illyés Gyula szerint Rákóczi csatát veszt, de nem ügyet. A Habsburgok Rákóczi szabadságharcának éltető szelleme miatt nem voltak képesek németté emészteni az országot. Az 1848-as szabadságharc Rákóczi szabadságharcának a felvilágosodás korszakában való újjászületése. Céljai teljesen azonosak voltak: a nemzeti megmaradás feltételeinek biztosítása, szabadság és nemzeti önállóság.  Az 1848-as szabadságharc szelleme tehát nem Görgey magatartásában vagy a kiegyezésben él tovább, hanem Petőfi és Kossuth eszméiben. A magyar ötvenhat szelleme pedig nem a lanyha és a bűnösöket védelmező „rendszerváltásban” él tovább,

A magyar ötvenhat, és általában a magyar nemzeti törekvések érvényesítési kísérleteinek egy másik tanulsága, hogy a magyarokat a szabadságukért folyó küzdelmükben nem támogatja senki.  Csak a magunk erejére támaszkodhatunk. Ez a felismerés új értelmezését adja a teljes nemzetben való gondolkodásnak is.   

A nemzetben való gondolkodásnak a hiánya a maga legsilányabb formájában nyilvánult meg a közelmúltban, amikor a jelenlegi kormány a határon túli magyarok kettős állampolgársága elleni kampányban húsz millió román munkavállaló beözönlésével fenyegette a magyarországi választópolgárokat. Amellett, hogy a kormány valótlanságot állított, fonák módon éppen a határon túli magyarok kettős állampolgárságának a megtagadása vezethet oda, hogy a határ mentére telepített románok és szerbek a magyarországi lakosság megritkulása miatt fokozatosan betelepítik a térséget. „Győztünk”- jelentette ki Magyarország miniszterelnöke a nemzet jelképes egyesítése elleni szervezett fellépését követően. Mindenki döntse el, hol lelhető fel ebben a fellépésben a magyar ötvenhat szelleme.

A magyar ötvenhat eszméi szerves egységet képeznek a nemzeti megmaradás és a nemzet szabadságának eszméivel.  Ez egyetemes emberi vonatkozásban is igaz: Egy nemzethez tartozni azt jelenti, hogy azonosulunk a nemzet legalapvetőbb törekvéseivel, annak szabadságvágyával és megmaradásáért vívott küzdelmeivel.  A magyar szabadságharcok eszméi az a Bartók Béla által említett tükör, amelybe pillantva meglátjuk magyarságunkat.  De méltók vagyunk-e a rólunk festett képhez?…Eleget nézünk-e abba a tükörbe, és elegen vagyunk–e, akik ebben a tükörben meg is tudják magukat pillantani?

Ma világszerte elismert, hogy a magyar ötvenhat eszméi valóban egyetemes emberi értékeket fejeznek ki: szabadság, nemzeti függetlenség.  Magától értetődő tehát, hogy ezek az eszmék (mint eszmék) tovább élnek: „Mélyre bukott a magyar, de dicső ügy bástyafaláról” – írja Illyés Gyula. Vagyis, amint az egyén életében is – végső fokon csakis erőfeszítéseink minősége a döntő. 

Ötven év távlatából, mindenki saját maga döntse el, hogy a jelenlegi magyarországi viszonyok között van e tényleges jelentése azoknak a hangzatos kijelentéseknek, melyek szerint a magyar ötvenhatot leverték, de szelleme s az eszme tovább él. Mi az értelme Magyarországon annak a lépten-nyomon hangoztatott állításnak, mely szerint a jelenlegi („harmadik”) köztársaság ötvenhat szellemének igazi megvalósítója? Ugyanezt a vizsgálatot egyéni szinten is meg kell tenni. Ezen a téren Vajda János nyújthat eligazítást, aki a „nesze semmi, fogd meg jól” osztrák-magyar kiegyezés (rendszerváltás) időszakában mindvégig hű maradt 1848 eszméihez, akkor is, ha a körülötte zajló és a különalkuk közepette nem tudod mást felmutatni, mint „Egy fölemelt főt s egy üres kezet.”

Ez az én meg nem írt házi feladatom, amelyet emigrációs elfoglaltságaim miatt eddig nem volt időm megírni. Most beadom, talán még nem késő.

Átalvető, 2006. december