Kaslik Péter:

Fahrenheit D209

 

„Semmi sem könnyebb, mint egy szigorú társadalmi rangsorhoz szoktatott társadalomban valamilyen rangsor nevében rendet, jogot és biztonságot teremteni…”

Bíbó István

Magyarország miniszterelnöke hadonászva, s mutogatva viálágosabban fejezi ki magát, mint magyar nyelven.  Ez év június nyolcadikán, a soproni kampánygyűlésen, beszédének befejezése után a saját híveinek megköszönte a koreografált, és serény igyekezettel előadott vastapsot, majd egy karlendítéssel a “fogadd a vasat”, vagyis, a „halál rátok” jelét mutatta azoknak a választópolgároknak, akik a Kárpátok eme Cicerójának szónoklatát szórványos füttyszóval illették.

A politikai kampánygyűlések tényleges célja, hogy a szónok ne a megtérteknek prédikáljon, hanem az ingadozókat, és az ellentétes nézeteket valló polgárokat meggyőzze pártjának igazáról. Ki a hibás tehát, ha a beszéd végén a vastapsba füttyszó is vegyült? A miniszterelnök soproni beszédének befejező mondatai arra utalnak, hogy ez a beszéd, a múlt évi hírhedt országértékelő beszédének a felmelegített változata, csak az idén kimaradt belőle a templom, és az iskola.

A lepel lehullik.  Egy ország miniszterelnöke „véletlenül” nem követheti el azt a hibát, hogy a saját beszédének, a szerinte nem megfelelő fogadtatása miatt egy személyben vádol, ítélkezik, és az ügyeletes tűzoltó szerepét is ellátja.  Ez a „szépséghiba”, ez a freudi pillanat félreérthetetlenül felfedi a jelenlegi magyar elit igazi arculatát. A miniszterelnök jellemét tudvalevőleg a magyar 56 árulóinak a szovjet fegyverekre támaszkodó rendszere formálta. Emiatt  soha sem lesz képes megérteni, Bíbó István közismert, és napjainkban különösen időszerű megállapítását, mely szerint a szabadság rendjére alapuló demokrácia nem alázatos és nem tekintélytisztelő, hanem zajos, mozgalmas és követelő. 

A kedvező véleményt Goebels is örömmel fogadta. A szólásszabadság lényege éppen az, hogy a nem tetsző vélemény is következmények nélkül elhangozhat. A miniszterelnök nem tudhatta pontosan, hogy ki, illetve kik, és miért fütyülnek. Honnan tudhatta, hogy nem a saját pártjának tagjai  serkentek füttyszóra örömükben, amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy „Európa”, meg  azt, hogy az  „béke és nyugalom”, meg, hogy „boldogulás?” Lehet, hogy nem is politikai jellegű füttyszóról volt szó. Talán nem is azért fütyülték ki, amit mondott, hanem, ahogy mondta – amit mondani akart volna,  izé…

Legvalószínűbb azonban, hogy azért fütyültek mert az embereket bántja, hogy például a pécsi gyermekklinikának  25 millió forintra van szüksége, hogy a beteg gyermekeket ne kelljen más kórházakba szállítani, pénzt pedig sehol.  Meglehet, hogy a húsz százalékos gázemelés, a villanyáram megdrágulása, a tankönyvek, az élelmiszer árának rohamos növekedése, vagy a kétségbeejtően magas államadósság miatti aggodalmukat fejezik ki a polgárok.  „Halál rátok” – volt a miniszterelnök válasza. 

A miniszterelnöknek ez a „vagány” viselkedése nincs összhangban eddig megjárt utainak jellemformáló állomásaival. Bosszantó látvány, amint az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja, a kétes célú pénzintézmények vezetője, a zavaros múltú kém, túl a hatvanon, most amikor meggazdagodott, békét és nyugalmat óhajt.

A beszédről készült, el nem kobozott videó felvétel alapján, a tapsban elvegyülő, füttyszó Kanadában például nem számítana sem sértésnek, sem rendzavarásnak. Pierre Trudeau, tizenhat évig, 1968. – tól , 1979. – ig volt Kanada miniszterelnöke, és ez idő alatt mindenkinek megmondta a magáét. Arrogáns volt, és tiszteletlen, de mindenkivel szemben az volt. Trudeau nem hajtott térdet és fejet sem a kádár jánosok, sem az amerikai elnökök előtt, sőt az angol királynő jelenlétében is volt bátorsága mókázni. Trudeau felfrissítő kormányzási stílusának időszakában az ország, mint egész, megtalálta a saját hangját, s politikailag érettebb, és nemzetközileg is jelentősebb lett.  Trudeau miniszterelnöksége idején, a jelenlegi magyar miniszterelnök pedig, valahol egy poros hivatalban, hűséges apparatcsik módjára, építgette pályafutását. Korabeli fényképek tanúskodnak róla, amint javakorabeli férfiként, túlzott alázattal hajt fejet Kádár János előtt. Bush, amerikai elnökkel való kézfogóról készült fényképen is ott gebeszkedik a háttérben, hogy az amerikai elnök félig kinyújtott kezét elérje. A Miniszterelnök ez idáig minden idegen és nyomorító hatalmat alázatosan kiszolgált, most pedig ide áll és fölényeskedik.

Bill Clinton, amerikai elnök annakidején, egy vele szemben sokkal ellenségesebben viselkedő tömegre azt mondta az újságíróknak: „It’s okay.” „Rendben van. ” Napjainkban azonban ez a demokratikus légkör Amerikában sem „okay.” Bush elnök, ma már a volt Szovjetunió egykori vezetőinek mintájára, a katonai akadémián, és más védett, a nagyközönség számára elérhetetlen helyeken, és előre megválogatott hallgatóság előtt tartja beszédeit. Ha ez így folytatódik, akkor megvalósul Hamvas Béla megállapítása, hogy az eljövendő korok leszűkített szabadságjogainak következtében, a jelenlegi államfőkhöz képest, az előző korok diktátorai kegyes nagybácsiknak tűnnek csupán.

Türelmetlen, és rendreutasító gesztusával, a miniszterelnök elárulta, hogy nem képes állampolgárokban, gondolkodni. Az embereket nem a mindenkit megillető jogok, és megbecsülés alapján bírálja el, hanem a saját maga, és csoportjának kinyilatkoztatott igazsága alapján ítélkezik felettük. A Miniszterelnök megnyilatkozása mögött a fasisztoid „mi, és ők” felfogása jut kifejezésre. Ennek a demokráciaellenes, megosztó, és kirekesztő gesztusnak országos viszonylatban, és az országon túl is példamutató jelentősége van. Mit olvasnak ki a miniszterelnök jelbeszédéből a belgrádi portán, vagy Pozsonyban, és Bukaresten? Azt, hogy a miniszterelnök megnyilatkozása alapján, Magyarországon a jog helyett a párthoz való tartozás nyújt csak védettséget és biztonságot. Akik nem tartoznak a hatalmi párthoz, azok védelem nélküli idegenek.

 Azt, hogy a miniszterelnök pártjának értékrendje alapján, a párton kívüliekre Magyarországon is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a vérrokonsági, és törzsközösségi kapcsolatok színvonalára süllyedt Balkánon. A magyarokat bárki bárhól megverheti, mert azokat a szerb kormány hallgatólagos beleegyezésével törvényen kívül helyezték. Védtelen idegenek lettek a saját szülőföldjükön. Az állampolgárokat megillető jogok érvényüket vesztették és a törvény helyett a törzshöz  tartozás ténye, vagy a helyi hűbér úrral kötött magán alku nyújthat csak védelmet. Vajdaságban, ma a magyar lakta területeken, úton útfélen olvasható a következő falfirka: „Ubujte madjare” (Öljétek meg a magyokat) “Recipe ferrum” – visszhangozza Budapest.