KASLIK PÉTER

Az akarat diadala 
Két választás Magyarországon

 

„Régóta ostrom állapot van, de akik ellen az ostrom irányul, azok azt egyáltalán nem veszik komolyan”
Paula Fox: „Desperate Characters”
(„A kétségbeesettek”)

 

"A védelmeztetett magyar nyelv" c. munkájában, Báróczi Sándor már 1790. - ben felemeli szavát  a "nálunk nélkülünk, rólunk" döntéshozatal ellen. Széchényi István, 1835.-ben a "Hunnia" c. könyvében az önálló döntés jogát már a nemzeti szuverenitás  alapjaként  követeli: "Semmit rólunk. nálunk nélkülünk." 1848.-ban Kossuth Lajos, és Petőfi Sándor már harcolni is készek a választópolgárok szabad akaratán, és a pontos és teljes értesülések (Sajtószabadság) alapján történő  döntés jogaiért. (Lásd: demokrácia, lásd: sajtószabadság, lásd vértanúk. Lásd: 1956.,  lásd vértanúk) 

A Magyar Szocialista Párt, (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetségének, (SZDSZ)  a 2006. választási győzelme, azonban  semmiképpen sem a Báróczi, Széchényi, Kossuth,  Petőfi, és a magyar 1956. eszményeinek szellemét idézi, hanem a "nálunk nélkülünk, rólunk", Báróczi Sándor által kétszáz tizenhat évvel ezelőtt emlegetett hétfejű sárkány jegyében fogant. 
Mi történt? Hogyan volt lehetséges a történelem kerekeit több mint kétszáz évre visszafordítani?

A Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) a 2006. májusi országgyűlési választásokon az ellenkezőjét ígérte annak, amit hamis ígéreteik alapján történő újraválasztásuk után meg szándékoztak valósítani, és megnyerték a választásokat.  Ami, azonban Magyarországon történt, az lényegesen több ennél. Hunniában ismét a  "nálunk nélkülünk, rólunk" elve érvényesült. Horderejüket és jellegüket tekintve ezek a hazugságok gyökeresen befolyásolják az egész magyar társadalom értékrendjét, megingatják a demokrácia alapfeltevéseit, és árnyékot vetnek a múlt eseményeinek megítélésére is. A demokrácia szabályainak visszaélésével elkövetett államcsínyről van szó, de senki sem döntögeti az újságárusok bódéit. Senki sem kiáltja világgá, hogy terjed a fasizmus Magyarországon. Az amerikai nagykövetasszony nem jelenti ki semmit, a Washington Post elégedett, a német, a holland, és az amerikai újságok sem aggódnak Magyarország sorsáért. A balliberális értelmiség sem emeli fel szavát. Ez talán érthető is, mert a saját szava ellen, hogyan a tiltakozhatna. Ez idáig csak az erdélyi Nyíri János írt a Gondola internetes portálon egy kitűnő cikket a történtek erkölcsi következményeiről.

Mi a jelentősége ennek a hazugsággal megszerzett választási győzelemnek? A képviseleti demokráciában a választások arra a nélkülözhetetlen előfeltételre épülnek, hogy a polgárok pontos, értesülések alapján dönthetnek sorsuk irányításáról.  A képviseleti demokrácia a közös érdeken alapuló előlegezett bizalomra, valamint az adott szó, illetve a  nyilvánosság előtt tett ígéretek érvényességére épül. Egy bizonyos fokú előlegezett bizalom nélkül egy doboz gyufát sem vásárolhatnánk.

  A nyilvánosan és hivatalos formában tett választási ígéretek tudatos és előre megfontolt szándékkal történő semmibe vétele közvetlenül kötődik a törvényesség elvének mellőzéséhez is.  Ha, a szavak nem érvényesek, akkor, például a honpolgárok egyenlőségét és biztonságát szavatoló törvények sem föltétlenül érvényesek. Gyurcsány Ferenc, a Népszabadság, június 28. számában, N. Nagy Péternek adott interjújában utólag is megerősíti a neokonzervatív politikának ezt  az erősebb jogára épülő barbár felfogását.

A Népszabadságban megjelent interjú címe: ”Ami még nem megy át a rivaldán” - Gyurcsány Ferenc a fájdalom mértékegységéről és arról, hogy kell-e elnézést kérni.” A fenti cím tartalmilag értelmetlen, fizikailag pedig lehetetlen.  (A szavak képeket idéznek: Képzeljünk el valamit, ami nem akar, vagy nem képes „átmenni” a rivaldán. Lévén a rivalda egy több száz, vagy ezer  gyertyafényű bádogburkolatú villanylámpa.)

Ennek a mesterkélt címnek a továbbiaknak semmi köze  a cikk későbbi állításaihoz, vagy annak általános mondanivalójához. A cím, a maga erőltetett  zavarosságával eleve a választási kampány előre kitervezett hazugságainak az  elhomályosítását szolgálja. Maga az a tény, hogy Gyurcsány Ferenc, és N. Nagy Péter, ez a két köztudomásúan zavaros gondolkodású, és a magyar nyelv alapszabályaival küszködő  egyén lát hozzá a történtek tisztázásához, önmagában is a jelenlegi magyar politikai kultúra mélypontjáról , és a balliberális sajtónak a magyar nyelv és a magyar közélet iránti megvető magatartásáról tanúskodik. Gyurcsány nyelvi ficamait Magyarországon, ma hivatalosan jegyzik. 
N. Nagy Péter magyar nyelvtudása, pedig a  maguk között németül beszélő egykori moszkovita kommunisták magyar nyelvtudásának, és a  pesti kispolgárság konyha nyelvének az izgága tudálékossággal párosuló keveréke.  Napjainkban már bizonyítást nyert Noam Chomsky nyelv elméletének alaptétele, amely szerint a nyelv a gének fokán jelentkező „nyelvi ösztön” megnyilvánulási formája. A legutóbbi tudományos kísérletek, a Chomsky által feltételezett  „egyetemes nyelvtan” alapelemeit már a majmoknál is kimutatták. Ebből az következik, hogy úgynevezett „privát nyelv” nem létezik. Gyurcsány Ferenc és N. Nagy Péter, pedig a Népszabadságban ki, ki a maga  „privát” nyelvén igyekszik megmagyarázni a magyarországi neokonzervatív oligarchia újbóli megválaszttatásának  indokoltságát. A szóban forgó  „interjúban” Gyurcsány Ferenc  első mondata így hangzik:

“Van egy erkölcsi dilemma: Miként mondható el az embereknek, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között időnként felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben, ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint.”

  A fenti kijelentés első része, a “Van egy erkölcsi dilemma”, az egész mondat végkövetkeztetései alapján értelmetlen. Valaminek az “elmondása”, illetve az, hogy valami  “miként”  mondható el..” önmagában nem erkölcsi dilemma, hanem legföljebb nyelvi megfogalmazás, illetve nyelvtudás kérdése. A “dilemma” szó a határozat, illetve a két vagy több lehetőség közötti választás lehetőségére utal. Gyurcsány által említett „dilemma” viszont  nem arra vonatkozik, hogy elmondják e választások előtt az igazat vagy sem, hanem arra, hogy a választások után miként mondhatják el a választóknak, hogy a választások előtt úgy döntöttek, hogy az ellenkezőjét szándékoznak tenni annak, amit mondanak.  Gyurcsány szerint, azonban a politikában nincs is lehetőség az erkölcsileg helyes, és erkölcstelen közötti választásra, azt kell választani, ami „politikailag igaz és helyes, nem pedig azt ami igaz, illetve erkölcsös. Ami, azonban „politikailag igaz és helyes”, azt maga a hatalmon lévő politikai entitás határozza meg önmaga számára. Tehát, az akarat, nem pedig a törvény, vagy az erkölcs diadalmaskodik. Ennyit talán az álinterjú első mondatáról, az  ál- dillemáról, az ál-demokráciáról, illetve  politikai érdeknek az erkölcs fölé helyezéséről, és az akarat diadaláról.

A Népszabadságban közölt „interjúban.” Gyurcsány mindvég úgy állítja be az eseményeket, és úgy csoportosítja érveit, mintha nem 2002. ben, hanem éppen most vették volna át a Orbán Viktor kormányától a hatalmat. Ez lehetővé teszi a számára, hogy amikor belebonyolódik a mondanivalójába, akkor rámondja, hogy mindenért Orbán a hibás.  A magyar választók többségével elhitették, hogy be lehet lépni kétszer ugyanannak a folyónak a szennyes vizébe. Nagy N. Péter, pedig egyszer sem figyelmezteti Gyurcsányt, hogy a jelenlegi koalíció 2002. óta van hatalmon, és a 2006. májusi  választások eredményei  alapján  az MSZP-SZDSZ nem Orbánék, nyomdokaikba lépett, hanem a saját határozataikkal és mulasztásaikkal szembesülnek.  Ennyit talán a magyarországi balliberális újságírói etikáról.

Gyurcsány a továbbiakban kitér arra, hogy, ha Ő, mint a vezír az  igazság minden részletét kibontja, akkor kiderül a hazugság, és ezáltal nem valósulhat meg az ami a saját, előzőleges meghatározásuk alapján politikailag helyes és igaz.  Vagyis, a hazugság felülről nézve igazság.  A fenti értékrend alapján, a Biblia szavai, melyek szerint, a „…ti beszédetekben, pedig az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van”, (Máté 5: 37)   csupán a gyengék babonája. N. Nagy Péter, az UNGARISCHE PRESS  fő PRESStituáltja, pedig  minderre rámondja, hogy Ámen.

A továbbiakban Gyurcsány egy nehezen követhető logikával valamiféle  küldetéstudatról beszél, és érthetetlenül többször is megkísérli kifejteni, hogy azért volt igazuk abban, hogy hazudtak, mert nem egyszerű választásokról volt szó, hanem a feudalizmus felszámolása volt a tét, s a feudalizmus elleni harc hosszú évekig eltarthat.  Gyurcsány Ferenc nem határozza meg a feudalizmus mibenlétét, de, ha a feudalizmus gyurcsányul is azt jelenti, amit különben jelent, akkor a jelenlegi magyar oligarchia azzal kezdheti a feudalizmus elleni harcot, hogy kidobálja saját vezetőit  az ablakon és eltűnik a politikai szintérről, mert a feudalizmus tudvalevőleg olyan társadalmi rendszert jelent, ahol egy  kiváltságos és az ország javainak aránytalanul nagy részét birtokló kisebbség uralkodik az ország népének  kisemmizett többsége felett.  A feudalista elit továbbá arról ismerhető fel, hogy államhatárok felett és nemzeti hovatartozástól függetlenül a saját kasztjához hű, nem pedig hazájához, és annak népéhez.

Arthur Versluis, “Az új inkvizíció: eretnek üldözés és a modern önkényuralmi rendszerek kialakulása” c. könyvében (Oxford University Press 2006) kimutatja Carl Scmitt, a hitleri Németország fő teoretikusa, és az amerikai neokonzervatív politika elmélet képviselői közötti hasonlóságot. Versluis könyvének alapvető mondanivalója szerint, mind a nácizmus, mind a neokonzervativizmus a polgári értékek leépítése, de különösen a törvényesség elvének a fokozatos leépítése révén hódított teret magának. A törvényeket fokozatosan a törvényerejű rendeletek váltották fel, mígnem az eredeti törvények  erejüket vesztik, vagy gyakran a visszájára fordulnak. A nácizmus, és a neokonzervativizmus is a kivételek” a kerülő utak, az erkölcs önkényes felfogása, s az   erőpolitika elveinek alkalmazásával valósul meg.  Ebből a szempontból Gyurcsány Ferenc politikai pályájának felfelé ívelése pontosan szemlélteti a fenti elveket.  Gyurcsány Ferenc “első”  miniszterelnöksége is a kivételek, és a “véletlenül” előállt helyzetek eredménye volt, a jelenlegi “rendes” megválasztása,  pedig, amint láttuk kimeríti az államcsíny fogalmát.

Versluis szerint a modern  önkényuralmi rendszerek kialakulásának következő fázisa a hatalomnak az egyének kezében való összpontosítása, s  a meg nem választott vezetők hatáskörének a kiszélesítése.  A hatalom az alkotmány fokozatos megváltóztatásával, például a kétharmados törvény eltörlésével, valamint a különböző törvényerejű rendeletek által a parlament általános hatásköréből, az uralmon lévő párt, a kormányfő, és a magas rangú kinevezett tisztviselők kezében összpontosul. A magyarországi sajtóban az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a hatalom fokozatosan Gyurcsány Ferenc kezébe összpontosul, de a folyamat szélesebb összefüggéseiről tudomásunk szerint a mai napig nem esett szó. A demokratikusan megválasztott vezetők szerepüket szolgálatnak tekintik, Gyurcsány Ferenc, azonban mindinkább a kioktató, és a nagy igazságokat kinyilatkoztató vezír szerepében tetszeleg.  Hamvas Béla, a "Paradoxon az igazságról" című írásában ezt írja: „…a vezír a világtörténelemben a legkomolyabb kísérlet arra, hogy a közösséget felbontsák és lerombolják.” A fentieknek nem mond ellent az, hogy Gyurcsány Ferenc alapjában véve egy száját befogni képtelen kellemetlen egyéniség, futóbolond, és pojáca. A vezírt nem egyénisége, hanem az állarc teszi azzá, ami.

Ha, az elkövetkező időszakban, Magyarországon a  „politikailag igaz, és helyes” magatartás kérdése szembe kerül a törvényesség, vagy az erkölcsi szempontok tiszteletben tartásának kérdésével, szabályként ezek után, mindig a hatalmon lévők politikai akarata diadalmaskodik.  Hogy mikor, mi a  „politikailag helyes és igaz” , azt minden egyes esetben, és rendszerint esetenként maga a hatalom határozza meg. A Gyurcsány által említett „politikai erkölcs, tehát  nem más mint az erkölcs és a törvényesség tiszteletben tartásának teljes hiánya, s annak a politikai akarattal való helyettesítése.

A jelenlegi magyar kormánynak, ez az egyáltalán nem eredeti, és nem is először elszenvedett politikai programja, tehát a következőképpen foglalható össze: „A szavak nem érvényesek. A győzteseké a világ. Erkölcs nincs, csak politikailag helyes és politikailag igaz akarat. Hazudjatok, raboljatok és erőszakoskodjatok, mert ez illik az emberhez.” Magyarországon ezek a hangok hatvan öt év távlatából sötét, és tragikus emlékeket idéznek. Thomas Mann, a „Törvény” c. könyvében azt írja, hogy aki azt állítja, hogy az erkölcs  és a törvény tiszteletére intő  szavak nem érvényesek az buta mint a sötét éjszaka, és jobb lenne, ha meg sem született volna. Jó lenne Thomas Mannak ezt az örökérvényű  gondolatát az „IGEN! Megcsináltuk!” hatemeletes  bődület helyett  kiplakátolni a Gellérthegyre. Hátha lehetne itt még valami…