Kaslik Péter

 

„Perelj uram perlőinkkel”
A magyarellenes kampány észak amerikai szereplőiről

 

A hazaárulásnak egyik legalantasabb formája, amikor egy belső csoport akkor támad a nemzetre, amikor azt mások is támadják, s a nemzet  bajban van, és vérzik.  A hazaárulásnak ennél is súlyosabb formája az, amikor maga az a csoport támad a nemzetre, aki a bajt előidézte. A fentiekkel összhangban a magyarországi baloldal, és annak amerikai kirendeltsége az Amerikai Népszava c. lap szintén bekapcsolódott a jelenleg zajló nemzetközi magyarellenes médiakampányba.  Az Amerikai Népszava szerkesztője, azonban még gondolt egyet, és összekötötte a magyarellenes kampányt a saját lapjára való előfizetési kampánnyal.  Mind, az Amerikai Népszava magyarellenes kampánya, mind a magyarok ellen zajló nemzetközi médiakampány a legalacsonyabb ösztönökre épül – a gyűlöltre, és a félelemkeltésre.

Ha, esetleg valaki nem olvasta volna, az Amerikai Népszava egyik előző magyargyalázó cikke a következőképpen jellemzi a magyarokat:

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”*

Az Amerikai  Népszava legutóbbi magyargyalázó cikkében  Bartus László többek között a következőket írja a magyarokról:

„Ha a magyar nép olvasna történelmet, életrajzokat, drámákat, Shakespeare-t, azonnal látná, mi zajlik körülötte. De így csak néz, mint borjú az új kapura.”

Bartus László igen serény, és vakmerő egyéniség, de nem éppen a legélesebb kés az amerikai baloldali magyar emigráció asztalfiókjában. Bartos újságjának a neve Népszava, tehát a fentieket maga nép mondja saját magáról? A szavak képeket idéznek, a  „magyar nép” pedig gyűjtőfogalom, és az ország minden lakosára vonatkozik, s emiatt igen nehéz elképzelni, amint az „egész nép” olvas, vagy nem olvas valamit. Mikor kellene a „népnek” Shakespeare-t olvasnia, vagy nem olvasnia? Napkeltekor, napnyugtakor? Hova tarozik vajon a Shakespeare-t olyan zseniálisan a magyar nép nyelvére fordító Arany János? Bartus cikkének egyetlen mozzanata sem utal arra, hogy a szerző önmagát is a magyar néphez tartózónak vallaná.  Mindez a gyalázkodás, és a szavakkal való kínlódás a júdáspénznek számító vacak havi hét dollárért, amennyit a lap főszerkesztője, Bartus László kér lapjának fő oldalán egy-egy leendő támogatótól.

Bartus László cikke, a már kialakult magyargyalázó cikkek műfajának negatív mércéje alapján is sokkal szürkébb, és érdektelenebb, mint Kertész Ákos magyargyalázó cikke. Vagyis Kertész Ákos cikke sokkal jobb, abban, hogy sokkal rosszabb, mint Bartus László írása. Kertész elvetemült, és undorító cikke beteges, és a szenilitás tüneteit magán hordozó írása beteg elmére vall, de annak leplezetlen nyersességében elénk tárul a szerző, és feltételezett olvasótáborának sötét, és gyűlölettel telített világa. Bartus írása ehhez képest a betanított besúgók átlátszó provokációinak stílusában íródott.

Az Amerikai Népszava két legutóbbi magyargyalázó cikkének az üzenete a következő: Ha, nem fizettek elő az észak amerikai magyar emigráció baloldali szárnyának kimúló félben lévő kiadványára, akkor Magyarországon kitör az „echte” fasizmus, és mindenkit elvisznek, vagy bezárnak. (Hova?) Mindez Magyarország EU, és NATO tagságának közepette, és az amerikai, valamint az izraeli haderő kartávolságnyi jelenlétében.

Az Amerikai Népszava a véres múltú, és bukott kommunista ideológia Magyarországra külföldről, behozott ágának észak amerikai kirendeltsége. Nyilvánvaló, tehát, hogy az Amerikai népszava felett nem Rákóczi nagy lelke lebeg az eget csapkodó tenger haragjában, hanem Károlyi Mihály, Kun Béla, Samuely, és Pogány József, és Landler Jenő hazaáruló, bosszúvágyó, és kegyetlenkedő jellemeinek kísértetei kelnek életre. 

A baloldal a forradalmak igézetében él. A magyar baloldal számára a társadalomban két lehető állapot létezik: a forradalom, és ellenforradalom. Orwell-i megfogalmazásban: „A forradalom jó”, „az ellenforradalom rossz.” Az észak amerikai sajtó magyarellenes támadásinak a képlete azonos a magyarországi baloldal, Kun Béla, Rákosi, Kádár idegen hatalomra épülő „forradalom-ellenforradalom” típusú védekezési politikájával.  Az unalomig ismert, és ismételten alkalmazott képlet a következő:

1. A magyarok „itten” képtelenek a saját sorsuk irányítására, mert: a. nem elég tudatosak, b. buták, c. dologkerülők, d. született fasiszták. 2. A fentiek alapján, csak a „mi” hatalmunk- a társadalom legtudatosabb tagjainak a hatalma  törvényes.  Ha, tehát  nem „mi” vagyunk hatalmon akkor  törvénytelen állapot uralkodik, és vagy mindent szabad , vagy az  „ellenforradalom” bevezeti a „fehérterrort.”
3.  A „fehérterror” szükségszerűen követi a fasizmus, és mindenkit elvisznek.  
4. Mi a teendő?
5. Be kell hívni az ügyeletes nagyhatalmat.

A fenti képlet szerinti baloldali uralom Magyarországon majdnem hetven évig tartott. A magyar választópolgárok, azonban 2010-ben, szabad választásokon kinyilvánították, hogy nem igénylik többé az eddigi uralkodó réteg „vezető szerepét.”

A 2010-es magyarországi választások eredménye az észak amerikai magyar nyelvű baloldali emigráció, és a nagyvállalati angol nyelvű sajtó szerint is “ellenforradalom” volt.  Az észak amerikai sajtóban megjelent magyargyalázó cikkek szinte mindegyike a „fehérterrorról” képzelődik.  Mi a teendő? Be kell hívni valakit. Ezért pedig fasizmust kell kiáltani. Bartus László fent említett cikke teljes egészében a magyarok reflexszerű igazságérzésének a félremagyarázására, és a „fehérterrorral” való ijesztgetésre épül.

A baloldal külföldön terjesztett magyarellenes kampánya nem azonos a külföldi magyar szervezetek megszokott, és szintén roppant káros, és romboló hatású  veszekedéseivel. A jelenlegi baloldali magyarellenes kampányban azonban  nincs meg az „érted haragszom, nem ellened” költői kifejezés érzésének még a látszata sem. A baloldali magyarellenes kampány nem arról szól, hogy “azért sem”, és nem is arról, hogy mindenki jobban tudja, mint a másik. A baloldal gyökeresen mást akar. Más magyarságot, más magyar kultúrát, más magyar történelmet. A fenti lejárató kampány kimenetelétől függhet az is, hogy ki lesz a nagy magyar író, Esterházy Péter, vagy Hamvas Béla.

A magyar emigráció Rákóczi, és Mikes Kelemen óta nemzeti emigrációnak számított, mert az a levert szabadságharcainkat követő idegen megtorlások elől való menekülést, elbujdosást jelentette. Igaz, hogy szabadságharcainkban nem állt ki mellettünk senki, de a magyarokat leigázó nagyhatalom vetélytársai már a saját érdekeik szempontjából is szabadságharcosoknak tekintették a hozzájuk menekülő magyar hazafiakat. Trianon óta, azonban az észak amerikai nagyvállalati sajtó nem a magyar nemzeti emigrációt, hanem a magyar baloldalt támogatja.

Trianont követően ugyanis „a magyar ügy”, illetve a magyar nemzet szabadsága nem a Habsburgok igájától való szabadulást jelentette, hanem a nyugati nagyhatalmak igazságtalan, és büntető jellegű döntésére vonatkozott, és vonatkozik a mai napig is. Ezeket a döntéseket, pedig a., amint tudjuk, éppen a nyugati hatalmak hozták meg ellenünk.

Az észak amerikai baloldali emigrációnak a fent említett érdekazonosság következtében kapukulcsos bejárata van a fősodrású médiához. A nemzeti emigráció tagjainak, és szervezeteinek ez az előjog nem adatott meg. Az amerikai, és a kanadai fősodrású média helyreigazító leveleinkre nem válaszol, vagy csak késve, és nagy ritkán.

Ismeretes az is, hogy a baloldali magyar emigráció, és az észak amerikai sajtó magyarellenes ténykedése mellet, a magyarok rossz hírét a trianoni utódállamok (utódállamainak) jól szervezett külképviseletei is terjesztik. A fentiek miatt a magyarországi külképviseletek hatékony fellépése, és annak a nemzeti emigráció szervezeteinek nyújtott segítsége nélkül, ez a magyar nemzet egészét, és minden jóérzésű magyart személyesen sértő magyarellenes kampány nem fékezhető meg. A magyarországi Magyar Nemzet Bartus László magyarokat fasisztázó cikkével kapcsolatban a Magyar Nemzet felhívta New York-i magyar főkonzult, és a következőket írja:

„… a magyar diplomácia egyelőre nem lépett fel a hazánkat folyamatosan gyalázó Amerikai Népszavával szemben, Dán Károly New York-i főkonzul a Magyar Nemzet kérdésére nem kommentálta Kertész rasszista sorait. A mai cikkével azonban Bartus a külföldön a magyar diplomácia által képviselt Magyarországot fasisztának minősíti, ami árthat hazánk nemzetközi megítélésének.

 Az ország diplomáciai képviseletének az a dolga, hogy barátokat, és szövetségeseket szerezzen az ország számára, és hogy annak jó hírnevét terjessze, és védelmezze. Vagyis, az, hogy tegyen róla, hogy Magyarországról, és a magyarokról az igazságot írják. A fentiekkel kapcsolatban a magyar külképviseletek iránti elvárásokat kellene félreérthetetlenül, és sürgősen tisztázni. Úgy tűnik, azonban, hogy mindez még a mai napig orvosra vár.

A magyar külügy tevékeny bekapcsolódása mellett Magyarország, és a magyarok jó hírét ténylegesen, és tartósan csak egy sikeres Magyarország – a magyar feltámadás biztosíthatja. Ez pedig hit kérdése eleitől fogva.

Jegyzetek:

*Kertész Ákos Nyílt levele az Amerikai népszavához. 2011. augusztus 29)
  http://www.huncor.com/kertesz/kerteszlevel.ht

**Bartus László: A totális diktatúra felé 2011. október 2
    http://nepszava.com/2011/10/velemeny/bartus-laszlo-a-totalis-diktatura-  fele.html

*** Újabb gyűlölködés Magyarország ellen
        Magyar Nemzet 2011. október 2. 12:20
      http://www.mno.hu/portal/813520