Kaslik
Péter
Nemzeti
függetlenség és birodalmi politika
I. Az
Amerikai Egyesült Államok imperialista politikája,
tegnap és ma
2005. március 17-én, száz egy éves korában elhunyt George F. Kennan, az Amerikai Egyesült Államok hidegháborús politikájának meghatározó egyénisége, az úgynevezett Truman doktrína eszmei megalkotója. Kennan politikai programja az Amerikai Egyesült Államok második világháborús szereplésének tanulságaira épül. Kennan felismerte, hogy a háború „jót tett” az amerikai gazdaságnak, és arra keresett megoldást, hogy ezt az előnyt hogyan lehetne a háború után is fenntartani. Kennan azt is tudomásul vette, hogy a második világháborút követően csak két tényleges nagyhatalom van a világon: Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Unió. Kennan a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a háborús állapotokra jellemző gazdaságpolitika fenntartásához nagyarányú katonai költségvetésre, illetve folyamatos állami megrendelésekre van szükség. Ehhez azonban valamiféle veszélyre, illetve „ellenségre” van szükség. Ezt a célt szolgálta a kommunista veszély és a Szovjet Unió.
Erre a felfogásra épül a Truman doktrína. Amikor az angol kormány kijelentette, hogy 1947 március 31. után nem képes többé támogatni Görögország, és Törökország kormányait az ottani felkelőkkel szemben, Truman, amerikai elnök 400 millió dollárt kért, és kapott az amerikai kongresszustól a görögországi, s a törökországi felkelők elleni harc leverésére. Ez az összeg a végén jóval meghaladta az eredetileg megszavazott 400 millió dollárt. Ma már nyilvánvaló, hogy egy „megfelelő” görög, illetve török kormányzat biztosítása az Amerikai Egyesült Államok közép keleti politikájának az első állomása volt.
George F. Kennan politikája a Szovjet Unió hatáskörének a korlátozására irányult (policy of containment) Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikáját Kennan: A 23. számú politikai tervezet tanulmánya fejezi ki ( "Policy Planning Study 23") amelyben többek között ezt írja:
“Az Amerikai Egyesült Államok, ma a világ javainak 50 százalékát birtokolja, míg lakosságának számaránya mindössze 6.3. százalék. Nyilvánvaló, tehát, hogy emiatt sokan irigykedve és ellenségesen tekintenek ránk. Olyan állandó jellegű állapotokat kell, tehát teremteni, amelyek ezt az fölényt tartósan biztosítják a számunkra…Ennek a megvalósítása érdekében le kell mondanunk minden érzelmességről, és álmodozásról, és erőnket mindenütt a közvetlen nemzeti céljaink megvalósítására kell összpontosítani…Fel kell hagyni az olyan bizonytalan, és valótlan célkitűzések hangoztatásával mint az emberi jogok védelme , az élet színvonal növelése, és a demokrácia terjesztése. Közeleg az idő amikor, a puszta erőviszonyok fogalmai kerülnek előtérbe. Ilyenkor az idealista szólamok csak árthatnak.”1
A fenti dokumentum híven tükrözi az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájának alapvető törekvéseit. A fentiekből az is kitűnik, hogy a jelenlegi amerikai külpolitikában politikában lényegében semmi új nincs. A jelenlegi amerikai politikusok, azonban igenis beszélnek az emberi jogokról és a demokráciáról, de ez a lényegen nem változtat. Ne feledjük, Kennan politikai dokumentumai annakidején nem a nagyközönség számára készültek.
Miért hivatkozik azonban a Bush kormány állandóan a demokráciára, ha az Amerikai Egyesült Államok nem tekinti feladatának a demokrácia terjesztését? A jelenlegi amerikai kormány szerint egy ország akkor demokratikus, ha annak kormánya kedvez a nagyvállalatok érdekeinek, ha az illető ország politikai berendezése, és annak jogrendszere alkalmas arra, hogy az illető ország javainak kisajátítását lehetővé tegye az idegen befektetők számára. A fentiek alapján, a demokráciához elegendő az is, ha az illető állam hajlandó a világbank, és a nemzetközi valuta alap követelményeinek eleget tenni. A nemzeti érdeket az Amerikai Egyesült államokban hazafiasságnak nevezik, és abból honi használatra minél több van, annál jobb. Más népek hazafiassága azonban nacionalizmus, és a legjobb esetben antidemokratikus veszélyt jelent.2
Ha, tehát egy országon belül, az ország lakosainak érdekei, tehát a nemzeti érdekek kerülnek előtérbe, akkor az ellenkezik az Amerikai Egyesült Államok „nemzeti” érdekeivel, mert az illető ország az által korlátozza az Amerikai Egyesült Államok gazdasági érdekeinek megvalósítását. Minél nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamelyik ország nemzeti törekvései eredményesek legyenek, és azzal a környező országok számára is példaként szolgáljanak, az illető ország annál nagyobb veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikája számára. (A birodalmi politika alapjaiban nem változik: Lásd: Magyarország1848, Magyarország 1956.)
Az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi törekvései okmányokkal bizonyíthatóak. 1970. körül, de az úgynevezett Pentagon Papers dokumentumok nyilvánosságra kerülése óta határozottan állítható, hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája más államok nemzeti törekvéseinek a megakadályozására irányul.3
Az Amerikai Egyesült Államok a múltban többször fegyveres háborút indított, vagy gazdasági, és diplomácia hadjáratot folytatott olyan országok ellen, ahol olyan politikai erők kerültek hatalomra, amelyek olyan politikát szándékoznak folytatni, amely az ország népének jó. (Guatemala, Indonézia, Nicaragua, Cuba, Chile.) Nyilvánvaló, hogy a kelet európai országok nemzeti függetlenségre való törekvései is ellenkeznek az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájával.
Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Nancy Goodman Brinker, Bush elnök személyes barátja, közvetlenül a magyar országgyűlési választások előtt nyíltan kijelenti, hogy Amerika melyik két párt uralomra jutását tartja kívánatosnak Magyarországon. És lőn este, és lőn reggel, és Magyarországon ma is ez a két párt kormányoz. Más szóval; a demokrácia fontos, de csak akkor, ha a választások eredményei a javunkra szólnak.
Nemzeti függetlenség és az Európai Unió
Az
önálló nemzetpolitika szempontjából az Európai Unió sem jelent egyértelműen
új lehetőséget, és nem csak azért, mert az Európai Unió önmagában
is egy birodalmi keret, hanem azért is, mert az Európai Unió önmaga is sok
szállal az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájához kötődik:
1. Az Európai Unió pénzegysége, az euró, nem képez az amerikai dollártól különálló valutarendszert, hanem az aranyfedezet nélküli, tehát az amerikai költségvetési hiányhoz, igazodó amerikai dollárhoz kötődik. Ez azt eredményezi, hogy az Európai Unió, és annak minden tagországa is olyan mértékben járul hozzá az amerikai költségvetési hiány törlesztéséhez, mint azt az Amerikai Egyesült Államok központi pénzintézetei meghatározzák. Vagyis, az Amerikai Egyesült Államok költségvetési hiányának terhét, illetve Amerika háborús költségeit az egész világ fizeti. Ez pedig a nemzetközi fizetőeszközként használt dollár árfolyamának a belső irányítása, és az Amerikai Egyesült Államok külföldi tartozásai ellenében kiadott állami kötvények beváltására vonatkozó korlátozások árán történik. Az Amerikai Egyesült Államok önmaga határozza meg, hogy mikor, és milyen körülmények között fizeti vissza nemzetközi tartozásait, - egyszerűen azért, mert megteheti…
2. Az európai nyersanyagforrások, és vállalatok nagy része közvetlenül is az Amerikai Egyesült Államok tulajdonát képezik, s ez önmagában is korlátozza az Európai Unió gazdasági önállóságát.
3. Az Amerikai Egyesült Államoknak a Nemzetközi Valuta Alap, és a Világbank határozatai felett való vétó joga is az Amerikai Egyesült Államok érdekeit szolgálja. A Világbank vezetőségében való vétójog, és a az amerikai tulajdonú alaptőke nagyság miatt Amerikának meghatározó szerepe van ennek a Világbank működésében. Az Amerikai Egyesült Államok, ma a Világbank, a Nemzetközi valuta alap, és az amerikai hadsereg segítségével valósítja meg birodalmi politikáját.
4.
„A
MAGYAR GAZDA VÉGÉT JÉRJA, NÉMETH MIKLÓS TANÁCSÁRA”
(Tábla felirat a 2005. február 23. gazdatüntetésen)
Az Amerikai Egyesült Államok politikájának egyik meghatározó eleme az
amerikai mezőgazdasági, és élelmiszeri ipari termékek külföldi értékesítésének,
a megfelelő áron való biztosítása. Ez azt jelenti, hogy a gabona, és
más mezőgazdasági termékek forgalmazásának kérdésében, az Európai
Unión belül, és világszerte is az Amerikai Egyesült Államok akarata érvényesül.
Más szóval; az Európai Unión belül, és a világpiacon is az
amerikai gabona, és élelmiszeripari termékeké az elsőbbség.
Az Amerikai Egyesült Államoknak ezt a kiváltságos helyzetét sem közvetve, sem közvetlenül egyetlen ország, vagy érdekszervezet sem veszélyeztetheti. (A másik ilyen védett terület, az olajforrásokhoz való hozzáférhetőség.) Tehát a magyar gabona, és más mezőgazdasági termékek értékesítése, az Európai Unión belül is az Amerikai Egyesült Államok hajthatatlan mezőgazdasági politikájának a függvénye. A jelenlegi magyar kormány, az amerikai érdekekkel összhangban mindent megtesz a magyar gazdák, és a magyar mezőgazdaság háttérbe szorítása érdekében.
Az amerikai költségvetés állandó jellegű negatív fizetési mérlegét tekintve, az Európai Unió, és Magyarország is az Egyesült Államok birodalmi politikájának az állandó jellegű hitelezőjeként szerepel.
Magyarország állapota különösen súlyos, mert a felelőtlen privatizáció következményeként az ország jövedelmi forrásai lecsökkentek, s az ország nem csak a saját fenntartási költségeit kénytelen kölcsönök árán pótolni, hanem a szigorú visszafizetési feltételekhez szabott kölcsön egy része soha meg nem térülő hitelek formájában, az amerikai birodalmi politika emészti fel.
Az egyes országoknak az amerikai költségvetési hiányhoz való hozzájárulása, a szóban forgó ország külkereskedelmi mérlegének túlsúlyával arányos. Az az ország, amely önálló nemzetpolitikát igyekszik folytatni, tehát nem vásárol Amerikától, illetve nem Amerikától vásárol, és feltételeket szab a beáramló amerikai tőke számára, ellenséges országnak minősül, és a legújabb külpolitikai retorika alapján, az ilyen országot le kell bombázni, vagy „fel kell szabadítani.”
Az amerikai birodalmi érdekek szempontjából a „nacionalizmus” az egyes országok önállóságát meghatározó gazdasági fogalom. Erre alapult, az Osztrák-Magyar Monarchia, és a Szovjet Unió birodalmi politikája is. 1848.-ban, a márciusi ifjak ezt világosan látták, amikor a nemzeti függetlenség feltételeként Nemzeti bankot követeltek. A felelős minisztériumról ne is beszéljünk. Jó lenne időről időre a márciusi tizenkét ponton lemérni, hogy több mint százötven év után hogyan vizsgázunk nemzeti függetlenségből.
II. Helytartói kormányzás Magyarországon
Noam Chomsky szerint a kelet európai
rendszerváltás, a rendszerváltó elit érdekeinek biztosítása, és az
amerikai nemzetpolitika szempontjából tökéletesen sikerült.4
Magyarországon ma a rendszerváltó oligarchia közvetlenül uralkodik. A
jelenlegi magyar hatalmi elit ma
az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájával azonosul , és azt
hisztérikusan védelmezi: TINA – There Is No Alternative. „nincs más
lehetőség” „Ha nem mi vagyunk itt hatalmon, akkor a nyilasok kerülnek
hatalomra.” Ez minden ide vonatkozó újságcikk, kijelentés, és filozófiai
traktátum, és külföldre kijuttatott fordítás, és interjú örökösen
ismétlődő mondanivalója.
Az a lehetőség, hogy a kleptokrácia tényleges uralma, és a léptem nyomon felemlegetett nyilasuralom mellett, létezik e egy másik megoldás, fel sem merül. A baloldali magyar értelmiség minden olyan elgondolást, vagy kísérletet, amely, egy emberközpontú Magyarország képét vetíti elő, vagy, a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradásának kérdésében állást foglal, azonnal nacionalistának, fasisztának minősít.
A „nincs más megoldás”, az eszme erejével hat, és az abszolút igazságra épül, amely kitűzött céljainak megvalósításában nem tűr ellentmondást. A neoliberalizmus tanítványai, az osztályharc logikájának visszhangjaként azt követelik, hogy az emberek az eszme érdekében „változtassák meg tudatukat.” (Du must dein Leben ändern) Ha nem tudod megváltoztatni tudatod, segítek, ha nem akarod, kényszerítelek.5 Különleges, hogy amíg a hatalmi elit mások, megváltoztatásán fáradozik, addig ő maga nem változik. A tényleges hatalom forrásához való viszonya marad ugyanaz. Kiszolgálja azt a „menő” nagyhatalmat, és ebben a folyamatban a saját rendjéhez, nem pedig az ország népéhez lojális.
A külső ellenállás leküzdésének neoliberális módszere abban nyilvánul meg, hogy az embereket a saját érdekeik ellen fordítják, vagy elhallgattatják. Ez utóbbihoz tartozik a hatalmas neoliberális média fölény megszerzése, a társadalmi szerveződés belső bomlasztása, valamint az állandó alaptalan, s felelőtlen vádaskodás. Külföldön, Magyarországról, a baloldali értelmiség világgá kiáltott vádaskodásain kívül szinte semmit sem lehet hallani.
A hidegháború idején ellenségnek számító, de ma Amerika barát hatalmi elit nem csak a saját kiváltságait védi, hanem osztálya további gazdasági érdekeit is az amerikai típusú, globális gazdasági politikán keresztül igyekszik megvalósítani. Miért tarthatta meg hatalmát a volt hatalmi elit? Az amerikai birodalmi politika számára a kormányzás erkölcsi kérdései mellékesek. Tudvalevő, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világ legbrutálisabb diktatúráit, és diktátorait is támogatták, és támogatják a mai napig is, beleértve Saddam Husseint is.
Az Amerikai Egyesült Államok részben, azért támogatja, a kelet európai „rendszerváltókat”, mert a Szovjet Unióban, és a kelet európai országokban megvalósult „rendszerváltás” következtében, a szóban forgó országok nyersanyag, és más jövedelmi forrásai amerikai tulajdonba kerültek. A gazdaságilag is érdekelt, vagy függő viszonyban lévő politikai elitet könnyebb a különböző gazdasági kedvezmények, vagy a kedvezmények korlátozásának kilátásba helyezésével befolyásolni. (Lásd, Világbank, Nemzetközi Valuta Alap. A rendszerváltó elit, pedig a miatt támaszkodik Amerikára, mert újonnan szerzett vagyonának a biztonsága az Amerikai Egyesült Államok, elismerésétől függ.
A fentiek alapján, „Amerikai barát” kormányok azok, amelyek nem igyekeznek önálló nemzeti politikát folytatni. George W. Bush: „Aki nincs velünk, az ellenünk van” azt is jelenti, hogy elfogadható, s önálló nemzeti érdekei csak az Amerikai Egyesült Államoknak lehetnek. Egy új, birodalmi gyarmatosító politikáról van szó, ahol nincs középút. Minden út Rómába vezet.
A bölcs királyok tudják
Az önálló nemzetpolitikával rendelkező országban nem válik minden kérdés „jobboldali”, vagy „baloldali” kérdéssé. A gazdasági politika fő pontjai, az egészségügy, az oktatás, a kisebbségvédelem „normális” országokban nem „jobboldali”, vagy „baloldali” kérdés, és ezekben a kérdésekben rendszerint építő jellegű viták során, vagy közmegegyezés alapján döntenek.
Noam Chomsky szerint, az elégedetlenség kiéleződését a helytartó jellegű kormányok úgy igyekeznek semlegesíteni, hogy, sem a kormány, mint egész, sem az ország legfelsőbb vezetői nem igyekeznek kitűnni, nehogy személyükben magukra összpontosítsák a figyelmet, és ezzel céltáblát biztosítsanak az ellenzék számára.
A „bölcs” királyok ezt évezredek óta tudják. „A császár, vagy a király jóságos”, csak a végrehajtók kegyetlenek.” Ezt az elvet a jó vezetők a szervezett társadalom minden fokán betartják. A háztulajdonos jó, csak az intéző irodában lopják el a festék, vagy a padló javítás árát. Az iskolaigazgató jó, csak az aligazgató pofozza a gyerekeket, mert így akar előbbre jutni. A „háttérből”, azonban csak addig lehet kormányozni, amíg aránylag jól mennek a dolgok. Magyarországon, azonban rosszul mennek a dolgok, mert egy rókáról két bőrt nem lehet lehúzni.
A közvetlen, és a jelen időben való irányítás a politikában a gátszakadás jele. Ide sorolható a hírhedt Gerő beszéd, és amint Nikita Hruscsev az Egyesült Nemzetek Szervezetében a cipőjével az asztalt veri. A közélet hangjának eldurvulása a rendszer válságának jele . Magyarországon, ma a miniszterelnöknek, és a vezetőség tagjainak szinte minden hivatalos megmozdulása nyilvános felháborodást okoz, vagy bohózatba fullad. Ezt Magyarországon, már az aránytalan túlsúlyban levő kormánypárti média sem képes leplezni.
Hova
lett a pénz?
Tekintettel arra, hogy az ellenzék kérdéseit érdemben nem lehetséges megválaszolni, mert a tényleges kérdés a legtöbb esetben nem is az, hogy „hova lett a pénz”, vagy miért nem támogatható egy megfelelő szintű iskolarendszer, hanem az, hogy hova lettek azok a pénzforrások, amelyek a különböző intézmények megfelelő működtetéséhez szükséges pénzt megteremthetnék.
A jelenlegi hatalmi elit számára létkérdés, hogy legalább hivatalosan minél később tudódjon ki, hogy „hova lett a pénz”, illetve hova lettek a pénzforrások. Gyurcsány Ferenc, csak azért miniszterelnök, hogy a kleptokraták új keletű vagyon számára a szükséges társadalmi elfogadhatóságot, patinát biztosítsa. (Addig is mindenki „fogja be száját) A miniszterelnök, és családja maga is közvetlenül érdekelt, hogy az újonnan szerzett vagyon, és maga az újgazdag társadalmi réteg is minél előbb kiérdemelje a „régi vagyonnak”, és vagyonosoknak kijáró sóvárgó tiszteletet, és főleg a biztonságot. Michael Hudson, világhírű közgazdász szerint az újgazdagok Európában a tizenegyedik század óta így szereztek erkölcsi elismerést tisztességtelenül szerzett vagyonuk, s önmaguk számára. A jelenlegi kormány képviselőinek szóhasználatában világosan érezhető ez a „hagyjuk a múltat” - „előre néző” hangvétel.
De,
tényleg – hova lett a pénz?
Magyarországon ma személyesen Gyurcsány Ferenc tudja legjobban, hova lett a pénz. Nem is egy meghatározott pénzösszeg hiányáról van szó, hanem a jövedelmi források felelőtlen, és egy tételben való végeladásáról. Michael Hudson szerint a volt kommunista országokban végrehajtott privatizáció az Amerikai Egyesült Államok nemzetpolitikájának a céljait szolgálta.6
A Világbank 1991 óta tevékenyen hozzájárult a volt kommunista országok gazdaságainak megbénításához, azzal, hogy az egyes országok, akkori vezetőivel összhangban, olyan típusú kölcsönöket folyósított, amelyeket azok nem használhattak fel a saját gazdasági erőforrásaik korszerűsítésére, és ezáltal lehetetlenné vált a kölcsönnek a megvalósult jövedelemből való (esetleg részlegekben való) visszafizetése. A gazdasági erőforrások korszerűsítése nélkül, pedig a megtermelt árú, a szabad piaci árakhoz viszonyítva versenyképtelenné vált, s ez lehetetlenné tette a kölcsönök törlesztését, és megakadályozza az új kölcsönök felvételét is. A Világbank, a kelet eurpai országok egykori vezetőinek hozzájárulásával, ezáltal olyan helyzetbe hozta az országot, hogy a kölcsönök visszafizetése, illetve a mindennapi állami teendők ellátása, csak az ország alapvető jövedelmi forrásainak az eladása árán vált lehetségessé.
Az elértéktelenedett, vagy a készakarva elértéktelenített közösségi javakat jórészt a szóban forgó vállalatok, és intézmények vezetői vásárolták fel. Ez jórész úgy történt, hogy a szóban forgó vállalat bevételét, tartalékait, hitelét, sőt a munkások nyugdíj alapját is jó előre külföldre, vagy külön erre a célra alapított pénzintézményekbe utalták, és azután ezen a pénzen, tehát a közösség pénzén, a vállalat vezetői megvásárolták a vállalatot. Michael Hudson szerint, Khodorovsky Magyarországon is alapított ilyen pénzintézményeket.
A világbank, az egyes országok uralmi elitjének teljes mérvű hozzájárulásával megfosztotta az országot annak javaitól, és jövedelmi forrásaitól. Az energiaforrások, és természetüknél fogva közösségi tulajdont képező javak, mint például a rádió frekvenciák, és más monopóliumok feltétel nélküli kiárusítása helyett, nem azok bérbe adását, és az ebből következő használati adó bevezetésének elvét foganatosította, hanem az ország állandó jellegű, és biztos jövedelmi forrásainak a végérvényes kiárusítását hajtotta végre. Az értékesített javak árát, a rendszerváltó oligarchia kiáramló tőke formájában külföldön helyezte el. E miatt, ma az állam arra kényszerül, hogy a munkát, és a megmaradt befektetési tőkét adóztassa.
A fentiek következtében a megadóztatási alap annyira leszűkült, hogy a munka megadóztatásából megvalósított összeg nem elegendő a nyugdíjalap fenntartására. Ezért kényszerül a kormány arra, hogy a nyugdíjalapot újabb, valutában, és kamatostól visszafizetendő kölcsönökből tartsa fenn.
A társadalmi javaknak, ez a közelállóknak a kezére juttatása, és az állam nyersanyag forrásainak a külföldi tulajdonba juttatása, az Amerikai Egyesült Államok beleegyezése és tevékeny hozzájárulása nélkül nem valósulhatott volna meg. Az amerikai bankok, illetve az amerikai törvényhozáson múlott, hogy minden további nélkül „törvényesnek” minősítik e a világ különböző félreeső pontjain alapított, úgynevezett „Offshore” cégek, vagy a Khodorovsky által alapított pénzintézmények számláiról, az amerikai bankok számláira átutalt pénzösszegeket. Michael Hudson szerint, az Oroszországban létrehozott, külön az állami vállalatok magánkézre juttatása céljából alapított pénzintézet rendszert, Magyarországon is pontról pontra leutánozták.
Az úgynevezett „Offshore” cégek abszolút értelemben nem mentesek a pénzügyi felügyelet alól, mert végső fokon az amerikai (dollár alapú) monetáris rendszer keretein belül működnek. A pénzmosás céljából, az „Offshore cégekbe utalt összegek eredetének a kivizsgálása, vagy a külön adó kérdése a rendszerváltás során, azonban az Amerikai Egyesült Államok részéről fel sem merült. Az aránytalanul meggazdagodott egyének vagyoni forrásainak kivizsgálása, sem az Európai Unióba való belépés feltételei, sem a Világbank, vagy a Nemzetközi Valuta alap követelményei között nem szerepelt. Welcome to the club! Isten hozta a kövér galambok országába!
Lábjegyzetek és Források
1. William Blum: Anti-Empire Report Democracy-or the US Military on the March, Counterpunc, February, 23, 2005
"We
have about 50% of the world's wealth, but only 6.3% of its population. ... In
this situation, we cannot fail to be the object of envy and resentment. Our
real task in the coming period is to devise a pattern of relationships which
will permit us to maintain this position of disparity. ... To do so, we will
have to dispense with all sentimentality and day-dreaming; and our attention
will have to be concentrated everywhere on our immediate national objectives.
... We should cease to talk about vague and ... unreal objectives such as
human rights, the raising of the living standards, and democratization. The
day is not far off when we are going to have to deal in straight power
concepts. The less we are then hampered by idealistic slogans, the
better." http://www.counterpunch.org/blum03222005.html
2.
Ibid
3.
„Imperial Presidency”- McNeill
Interview with Noam Chomsky,
January 31, 2005, Znet
“So
we can discover what the goals were. In fact it is clear by around 1970,
certainly by the time the Pentagon Papers came out, the primary concern was
the one that shows up in virtually all intervention: Guatemala, Indonesia,
Nicaragua, Cuba, Chile, just about everywhere you look at. The concern is
independent nationalism which is unacceptable in itself because it extricates
some part of the world that the US wants to dominate. And it has an extra
danger if it is likely to be successful in terms that are likely to be
meaningful to others who are suffering from the same conditions.”
http://www.zmag.org/content/showarticle.cfm?SectionID=11&ItemID=7143
4.
Ibid
5.
Czigány Lóránt: Lépéskényszer – Az irodalom államosítása Magyarországon
1946 – 51. Önarcképünk sorsunk tükrében 1945 – 1949. Hollandiai Mikes
kelemen Kör kiadása ISBN 90-70243-02-4 163. o.
6. Michael Hudson: Superimperialism, The Origin and Fundamentals of U.S. World Dominance, 2003. ISBN 0 7453 1989 0. Pluto Press, 381-383. o.