2004.
szeptember 16. az Európai parlament keményhangú határozatot fogadott
el a
vajdasági magyarok elleni atrocitások ügyében. A magyar rádió, és sajtó,
ezt a magyar diplomácia diadalaként könyvelte el. Ismervén a magyar diplomácia
rögös útjait (O Trianon!),
vizsgáljuk meg a
jelenlegi magyar diplomáciai lépések tényleges jelentőségét
2004.
szeptember 14. a szűnni nem akaró vajdasági magyarok elleni atrocitások közepette,
Kovács László, Magyarország külügyminisztere így nyilatkozott:
„Magyarország nem érdekelt
abban, hogy az etnikai konfliktusból államközi konfliktus legyen, de abban
sem, hogy emiatt Szerbia egyfajta nemzetközi feketelistára kerüljön.”
Szerbia máris, illetve még mindig fekete listát van. A fekete színnek
tudvalevőleg nincsenek fokozatai.
Kisiskolásokat pofoznak fel a szerbek Szabadkán büntetlenül, Kovács László,
pedig Szerbia jó híréért aggódik.
Kovács László kijelentései még
aznap értelmét vesztették, mert Belgrádban a szerb-montenegrói államközösség
elnöke, Szvetozár Márovics, Mádl Ferenc államfővel folytatott megbeszélést
követően elismerte, hogy a vajdasági magyarellenes incidensek valóban megtörténtek.
(MNO. 2004. szeptember 14.) A szerb-montenegrói államközösség elnökének
a beismerése két napra rá szintén értelmét vesztette, mert a hátsó ajtón
az ország egyik minisztere kijelentette, hogy
Vajdaságban a magyarokat senki sem bántja, a vajdasági magyar pártok
választási propagandájáról van szó.
A megbeszélést követően Mádl
Ferenc pedig kijelentette: "A magyarellenes erőszakcselekmények mögött
nem a hatóságok és az állam tevékenységéből származó jelenségek,
hanem más körülmények vannak. Az elmúlt időszak háborúi, a menekültügy,
a gazdasági ellehetetlenülés, a választásokból adódó feszültség,
valamint más körülmények vezettek a kisebbségek, többek között a
magyarok elleni incidensekhez" -- szögezte le Mádl, aki szerint mindkét
fél kötelessége e káros jelenségek felszámolása.
Hogyan győződhetett meg Mádl
Ferenc három napos “Szerbia-montenegrói látogatása során arról, hogy a
„magyarellenes erőszakcselekmények nem a hatóságok és az állam tevékenységéből
származó jelenségek.”
Mit jelent Mádl Ferencnek az a
kijelentése, mely szerint „mindkét fél kötelessége e káros jelenségek
felszámolása.” Ki a magyarverésekben a „másik fél, és ebből milyen
felelőségek származnak?
A beszélgetések befejeztével
Szerbia-Monenegro államközösség alelnöke, Svetozar Marović megköszönte
Mádlnak annak elismerését, hogy nem az állam, nem az állami politika, nem
az állami hatóságok állnak a vajdasági magyarok elleni incidensek mögött.”
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, megköszönte Kovács
Lászlónak egy előbbi kijelentését. Miután mindenki mindenkinek mindent
megköszönt, Kasza József, a Mádl Ferenc által “incidenseknek” minősített
magyarveréseket már “kellemetlen eseményeknek” nevezte, s a maga nevében
szintén „megerősítette”, hogy az állam, mint állam nem áll a támadások
mögött", de "bizonyos intézmények mulasztásai és az állami
tisztségviselők tétovázása hozzájárult a dolgok ilyen alakulásához."
Az
intézmények, és az állami tisztségviselők csak akkor mulaszthatják el kötelességeiket,
ha feletteseik, és a felettesek
felettesei is elmulasztják a saját kötelességeiket, és így tovább egész
az államelnökségig. Az, „állam, mint állam” külön nem létezik.
Az állami intézmények, és az állami tisztviselők, maga az állam.
Az állami intézmények, és az állami tisztviselők mulasztásai nélkül a
vajdasági magyarok elleni atrocitások sorozatai nem történhettek volna
meg. Ki tette, tehát azokat
lehetővé? Az állam.
És lőn este, és lőn reggel, és másnap
Kasza József, Szabadkán a saját pártjának, a Vajdasági Magyar Szövetség
választási kampányának záró ünnepségén több ezer ember előtt a
fentieknek az ellenkezőjét mondta. Mindenért az államot hibáztatta.
„Nem most, s nem először dobálnak minket.
Ezt tette a diktatúra, s legyőztük őket. Ezt teszi ez a mostani hatalom
is, ami nem sokban különbözik elődjétől, mely romba döntötte Európa e
részét.”
A
Vajdasági magyar Szövetség választókampányának befejező ünnepségén,
a vajdasági magyarokkal való szolidaritás jeleként beszédet mondott Kövér
László, a FIDESZ Magyar Polgári Párt választmányának elnöke is. Beszédét
a közönség percekig tartó vastapssal üdvözölte. Tekintettel arra, hogy
nem általános jellegű magyar összejövetelről van szó, hanem a Kasza József
vezette, Vajdasági Magyar Szövetség választási kampányának a záróünnepségéről,
a FIDESZ Magyar Polgári Párt, képviselete ezen a kampánygyűlésen azt a
benyomást keltheti, hogy a FIDESZ a többi vajdasági magyar pártokkal
szemben, a Vajdasági Magyar Szövetséget támogatja.
Sokkal többet jelentett volna a vajdasági magyarok számára, ha a FIDESZ
egy általános jellegű vajdasági magyar összejövetelen fejezi ki együttérzését
a vajdasági magyarok veszélyeztetett helyzetével. Tudvalevő, hogy a vajdasági
magyarokat nem azért bántalmazzák, mert ennek, vagy annak a pártnak a
tagjai, hanem azért, mert magyarok.
S a nép, az istenadta nép…?
Az újvidéki Magyar Szó, 2004.
szeptember 16. - án arról tudósít, hogy Szabadkán Sötét Lászlóék
otthonának ajtajára a "Halál" feliratot festették vörös festékkel,
cirill betűkkel, s a közepébe egy körülbelül 35 centiméteres kést döftek.
A frissen festett ház falára pedig a "Megdögletek, magyarok!"
feliratot írták, mellé a négy csiholót is odafestették. Az üggyel
kapcsolatban „kijött egy nyomozó és a kést elvitték. Olyan nyomokat
kerestek, ami az elkövetőre utalna, de nem találtak semmit. Azt mondták,
fessük le a feliratokat, és ne szóljunk róla senkinek.” Arról a
szabadkai Sötét családról van szó, akinek 19 éves fiát, Deniszt három
héttel ezelőtt a városközpontban megverték. Mint már megírtuk, a támadók
azt kiabálták: „Üsd, ez is magyar!”
A fenti hír kapcsán a magyar sajtó,
és rádió arról tudósít, hogy a Köztársasági Elnök látogatásának már
kézzelfogható eredményei is vannak. Az újvidéki Magyar Szó napilap
szeptember 16. számában, azonban az olvasható, hogy a megnevezett ügyben:
„Nagy erőkkel folyik a nyomozás a tettesek után." Vagyis, a tettesek
eltűntek a ködben. A fenti család, pedeig
azóta menedékjogot kért Magyarországon.
Az anyaország
páratlan szolidaritásáról, és Mádl Ferenc páratlan
humanitásáról tanúskodik,
hogy a magyar államfő, programját megszakítva, s a diplomáciai protokoll
ellenére ellátogatott a családhoz.
Érthetetlen azonban, hogy Mádl
Ferenc miért előlegezte meg Szerbia-Montenegró vezetőinek a „bűnbocsánatot”,
mely szerint a magyarellenes támadások nem az állam tevékenységéből származnak,
mielőtt megfelelő idő elteltével meggyőződhetett volna arról, hogy az
„incidensek” valóban megszűntek.
Ha, az
Európai parlamenti kivizsgáló bizottság arra a meggyőződésre jut, hogy
mégis államilag támogatott magyarellenes politikáról van szó, a szerb
vezetők ezt a magyar köztársasági elnök és a külügyminiszter előlegezett
“feloldozásai” alapján eredményesen visszautasíthatják. Továbbá, ha
Szerbia, az Európai Parlamenti Bizottság tiszteletére képes lesz megszüntetni
a vajdasági magyarok elleni atrocitásokat, akkor miért nem szüntette meg
azokat annak előtte?
Epilógus:
Nem enyhülnek a délvidéki
magyarverések
2004. október 6. 9:47
MNO
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalom (HVIM) aggodalommal tekint a magyar kormány és az Európai Unió által
többször elítélt magyarellenes atrocitások szűnni nem akaró növekedésére
– áll a mozgalom közleményében.
A legutóbb Kishegyes
és Temerin községben történt magyarverés volt a bizonyíték, hogy a
szerb politikusok állítása, miszerint a délvidéki magyarverések enyhültek
illetve megszűntek, valótlanok. A helyzet komolyságát fokozza, hogy a
szerb hatóság továbbra sem hajlandó eljárni a nemzeti kisebbségeket ért
támadások ügyében – olvasható a HVIM délvidéki elnökének, Kispalkó
Szilveszternek, és Kiss Kornélnak a HVIM Kishegyes községi képviselőjének
közös közleményében.
A közlemény aláírói felszólítják a szerb politikai pártokat, hogy ne
próbálják elbagatellizálni a magyarverések jelentőségét, továbbá
a szerb rendfenntartó erőktől követeli a tettesekkel szembeni erőteljes
fellépést – fogalmaz a közlemény.