Kaslik Péter

A miniszter nyilatkozik 2.
Mit szólnak ehhez a dakoták?

Csillag István, Magyarország gazdasági és közlekedésügyi minisztere, a Kispesti Liberális Klub, 2004. március 2. rendezvényén Orbán Viktort, a hivatalos politikai ellenzék vezetőjét, dakota törzsfőnöknek nevezte. Az ország „itteni lakosai” ezáltal ismét bennszülöttek lettek a saját hazájukban. Ha azonban egy országon belül törzsfőnökökről és bennszülöttekről beszélünk, akkor  az ország „bennszülötteivel” szemben, kiket képvisel a miniszter és kormánya? 

Miért alkalmas a „dakota”, vagy akár a „törzsfőnök” politikai ellenfelünk ócsárlására? A miniszter felháborító kijelentése, a fajok és civilizációk alacsonyabb, és magasabb rendű osztályozásának értékrendjét tükrözi.  Csillag István  kijelentései a gyarmatosító, valamint a fasiszta nézeteknek, új köntösbe öltöztetett, neokonzervatív ideológiaként reinkarnálódott pesties, kispolgári változata.

Úgy tűnik, hogy Csillag Istvánnak nincs kiforrott képe a képviseleti demokráciáról sem. A választásokat megelőző kampány, a különböző nézeteket képviselő pártok közötti demokratikus vitát jelenti. A választás eredményeinek kihirdetésével a legitimációs vita lezárul. A nép döntött, és az ország polgárai a választások eredményei alapján elfogadják a megválasztott képviselőket a saját vezetőiknek. A választópolgárok ennek alapján szintén joggal elvárják, hogy a megválasztott képviselők, mandátumaik időszakára, ne pártpolitikát folytassanak  hanem  minden választópolgár érdekeit képviseljék. Csillag István tehát hivatalból most már az általa „ledakotázott” állampolgárokat is képviseli.

Csillag István tudatlanságára, és előítéleteire vall az is, hogy eszébe sem jut az általa használt fogalmak jelentését, és pontosságát  ellenőrizni. Dakota törzs mint olyan nem létezik. A „dakota” elnevezés az Amerikai Egyesült Államokban levő, Montana, Észak, és Dél Dakota, s Minessota államok őshonos lakosságának közös nyelvcsaládját, illetve nemzeti szövetségét jelöli meg. A dakoták, közös eredetük, nyelvük és történelmük alapján nemzetnek tartják magukat, s e nemzeti szövetségen belül  találhatóak a különböző törzsek, és ezeknek voltak, és vannak törzsfőnökei. Csillag István számára a dakota alacsonyabb rendű népet, és alacsonyabb fokú közösségi életformát jelent. Mihez képest?

A dakotákat 1862.-ben az Amerikai Egyesült Államok hadserege télvíz idején kiűzte ősi szülőföldjükről, Minessotából, nőket, gyerekeket, öregeket. Ebben, a több mint ezer hatszáz kilométeres erőltetett menetben több ezren meghaltak. Ma a dakoták, önálló kultúrával, és nyelvvel rendelkező nemzetnek tartják magukat, és jogosan elvárják, hogy nemzeti önmeghatározásukat, smások is tiszteletben tartsák.

A dakoták hányattatásai és szenvedései, az írek, és a zsidók történelmi szenvedéseihez hasonlatosak. Szégyen, hogy a miniszter nem képes  egyformán viszonyulni minden nép sorsához, és szenvedéseihez, és kultúrájához. Szégyen, hogy Magyarország jelenlegi kormányának a minisztere, a huszonegyedik században még mindig Hollywood, rasszista cowboy filmjeinek, és az európai nyárspolgárok előítéleteinek a szintjén nyilatkozik a nyilvánosság előtt.

Önmagában nincs jelentősége annak, ha valaki nem ismeri a tőlünk távol élő dakoták történelmét és kultúráját, csak akkor  ne hivatkozzon rájuk. Ha viszont hivatkozik, akkor tudnia kellene azt is, hogy Észak Amerika őshonos lakosságának a vezetői, beleértve a dakotákat is, mai mércével mérve is kitűnő szónokok voltak, akik személyes bátorságuk mellet, szónoki tehetségükkel tartották egybe a közösséget. Ezek a beszédek ma is megállnák a helyüket bármelyik európai szónoklattani tankönyvben, ami nem mondható el Csillag István, és kormányának mai szónokairól.

A Kispesti Liberális Klub előadásában Csillag István, mint „nem dakota” tanúbizonyságot tett a saját szónoki tehetségének horderejéről:

" Mi nem olyan régen iratkoztunk át az egyik listáról a másikra, a szocialistáról a kapitalistára, és az antikapitalista hevület a múlt század 20-as éveitől kezdve erős, a gazdasági tárcának is meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy tudomásul vegyük, hogy melyik a mi országunk, ami nem eljött, hanem itt van. A csatlakozók közül egy viszonylag fejlett országgal bírunk, ahhoz hogy ez az átalakulás minél többek számára előnyöket jelentsen, folytatni kell az adócsökkentést" – mondta a miniszter.

Észak Amerika őshonos lakosai egykori vezetőinek szónoklatai az emberi lét egyetemes  értékeit fejezik ki, és azok egy világrészen túl, és egy letűnt korszak távlatából is többet mondanak például  a kommunizmus utáni magyar társadalomról mint a jelenlegi kormány nyilvánvaló hazugságai. Összehasonlításul, íme néhány példa:

„Tudjátok mit jelent megcsonkítva élni? …hovatartozásunkba való hitünk megingott. Valóságérzésünk eltompult. Oda jutottunk, hogy szégyelljük saját kultúránkat, amelyet ti meggyaláztatok. . Jövőnkbe vetett hitünk megingott, és többé kevésbé így élünk a mai napig…”

„Rendőri önkény, sorozatos igazságtalanságok, hozzá nem értő és érzéketlen politikusok, akik a tőlünk elforduló  társadalmi rend eszméit képviselik, romboló nevelési módszerek Napjában ezzel találja magát szemben az indián. Igenis, az egyetlen jó indián, ma is a halott indián”

Magyarországon, ma Orbán Viktor igen érthetően, összefüggően, és rendkívül hatásosan  azt mondja, hogy azt kell tenni, ami a magyaroknak jó, és nem feltétlenül azt amit a külső hatalmak diktálnak. Orbán Viktort, tisztességes szándékkal dakota főnökhöz hasonlítani, talán megtisztelő is lehetne. Tudvalevő, hogy Orbán Viktor, a múltban maga  is igen hatásosan beleépítette a „dakota közmondásokat” beszédeibe. Csillag István szándéka azonban nem tisztességes. A neoliberalizmus legnagyobb ellensége az átgondolt, és fokozatos változás, és a történelmi emlékezet. Csillag István tehát hivatásból, és előre megfontolt szándékkal becsmérli az „itteni” dakotákat, és azok törzsfőnökét.

Csillag István a hírhedt, neoliberalista,  „Chicago School of Economy” (Chicagoi Közgatdasági Egyetem) tanítványa, a neoliberalizmus négy halállovasának a magyarországi istállómestere: Joseph Stiglitz, Nobel díjas közgazdás, a Világbank, volt igazgatója szerint az új apokalipszis négy halál lovasa a következő:

1. Az ország  pénzügyi intézményeinek a liberalizálása.
2. Az állam közszolgálati tevékenységének megnyirbálása.
3. Az állami javak magánkézre juttatása.
4. Az országok között kereskedelmi szabályok eltörlése. (Szabad kereskedelem. A szabályokat a piac „spontán” szabályai helyettesítik)

John Ralston Saul, kanadai író szerint, a neoliberalizmus a fordított előjelű bolsevizmus. („Mi nem olyan régen iratkoztunk át az egyik listáról a másikra, a szocialistáról a kapitalistára.”) A neoliberálisok, ugyanúgy mint a bolsevikok, különálló, elhatárolt csoportot képeznek, és egy vulgárisan leegyszerűsített eszmét vallanak A hatalom megszerzésére törekszenek, hogy „forradalmi” terveiket megvalósítsák.

A bolsevik ideológia szerint, a hatalom megszerzésének, és megőrzésének egyik módja a politikai ellenfél könyörtelen megsemmisítése. Ez a magyarázata annak, hogy Csillag István, minden eszközt elfogadhatónak tart, beleértve a más népekre sértő rasszista megjelöléseket is, politikai ellenfeleivel szemben.

 Mind a bolsevizmus, mind a  neoliberalizmus nevetségesen egyszerű, de a végletekig érthetetlenné tett eszmerendszere mögött a tiszta önzés, és az egyéni érvényesülés érdeke húzódik meg. Bíbó István szerint: „Ha az elit tevékenysége csak a maga helyzetének a védelmére szorítkozik, ebből a társadalomra édes kevés  haszon származik s ezt a társadalom rögtön meg is érzi.”

A neoliberalizmus politikai előképe Mussolini. A Duce, és Csillag István, s kormánya szerint is, a gazdasági fellendülés csak a nagyvállalatok megadóztatásának csökkentése árán , az állam közszolgálati szerepének a leépítésével, és a munkások segélyezésének a megszüntetése, valamint a „túl magas” munkabérek kiküszöbölése árán érhető el. Mussolini azonban jobb szónok volt, mint Csillag István.

II.

Az Est folyamán Tóth Tibor, önkormányzati képviselő megkérdezte a minisztert, hogy a kormány, illetve a gazdasági minisztérium, hogyan készíti fel az embereket, és a kisvállalkozókat az Európai Unióhoz való csatlakozásra. A miniszter kijelentette, hogy három „felkészülési forma” lehetséges. Ezek közül a miniszter egyet nagy nehezen megnevezett. (Szórólapok lefordítása, és kinyomtatása) azzal, hogy a titkárnő gyermeke beteg és el kellett mennie, s azért nem hozott a találkozóra szórólapokat, különben van neki, egy egész zsákra való.  Azt, hogy a kormány a szórólapok lefordításán, és kinyomtatásán túl, milyen lépéseket tesz az emberek felvilágosítása érdekében, arra Csillag István érdemben nem válaszolt. Gondolatai elkalandoztak, és igen darabosan, szabad képzettársítások alapján, ide oda kapkodva mondta, ami éppen eszébe jutott.

 Fejtegetései során, a  „tanuljunk meg kicsiknek lenni” témájára, a miniszter belekezdett annak a magyarázatába, hogy a magyar nyelvű sajtó piac milyen kicsi, majd átcsapott abba, hogy a sajtószabadság miatt sok különböző újság van, és ezek a hirdetésekből próbálnak megélni. A fentiekből, a miniszter érthetetlen módon a következőket szűrte le: „És valamiért az alakult ki, nemcsak nálunk Nyugat – Európában is, hogy két dologgal lehet eladni újságot és egyebeket, az a vér és a punci." Emlékezzünk, az eredeti kérdés az volt, hogy mit tesz a kormány, annak érdekében, hogy felvilágosítsa a magyar vállalkozókat, az Európai Közösségbe való  belépéssel kapcsolatos szabályokról.

A politikai összejöveteleken általában az történik, hogy húsz perc után, a hallgatók elvesztik érdeklődésüket, és szabadjára engedik szexuális fantáziájukat. Most, pedig az történt, hogy az előadó fáradt bele a mondanivalójába, és a hallgatók előtt a saját szexuális fantáziáinak adta át magát.

Az Est meghirdetett tárgya, a  feltett kérdés, és magyar nyelv szabályainak elemei alapján, feltételezhető, hogy , hogy Csillag István azt akarta mondani, hogy a kormány, illetve a gazdaság és közlekedésügyi minisztérium a sajtóban azért nem foglalkozik az  Európai Közösség szabályainak ismertetésével, mert a magyar kisvállalkozókat, akiknek kenyere, sorsa, és jövője forog kockán, csak a „vér és p___i érdekli.

Csillag Istvánnak ez a kijelentése, a maga durva nyersességében többet mond Csillag Istvánról, és kormányáról, mint a média szerepéről a modern társadalomban. A fenti kijelentés, és a „dakotázás” között nincs lényegbeli különbség. Mindkettő, a hatalmon lévő politikai elit magasabbrendűségét, és ennek a hatalmi elitnek  az „ország lakosaitól” való különállását fejezi ki.

A közeg, maga az üzenet. Csillag István, minősíthetetlen kijelentése, általános felkészületlensége, személyesen is  hozzájárul ahhoz, hogy az emberek számára lehetetlené tegye ,hogy azok hozzáférhető, megbízható, pontos, és önállóan ellenőrizhető értesülések alapján döntsenek a sorsukat érintő kérdésekben. Ebben a folyamatban a miniszter, a saját minősíthetetlen kijelentéseivel a közvetlen demokráciát, és a nyilvános értekezést is lezülleszti a trágárság fokára.

Elképesztő,  hogy Magyarország jelenlegi kormányának minisztere, egy nyilvános, mindenkinek hozzáférhető fórumon, „dakotázhat”, és olyanokat mondhat, ami egy jól funkcionáló családi beszélgetésben nem hangozhatna el.

III.

A magyar „sajtópiac” azonban  nem is olyan kicsi mint azt Csillag István gondolná, mert az emberi szellemnek nincsenek határai.  Az sem igaz, hogy az embereket csak a vér és a p___i érdekli. A magyarul elhangzott üzenet eljut Kanadába, és az Amerikai Egyesült Államokba, és a világ minden tájára, ahol magyarok élnek, mert  magyar nyelven hangzott el, és magyarokról szól. A nyugati magyarok tudják, hogy itt a dakota törzsfőnökkel, vagy más nép kultúráját becsmérlő minisztert, ma a saját pártja menesztené azonnali hatállyal. A kifejezetten trágár megjegyzésekről pedig ne is beszéljünk.  Az írás megjelenne, nem a falon, hanem az újságok első oldalain:

Minister Hurls Insult At First Nations, and at the 
Leader of the Opposition.  

(A Miniszter durván megsértette az ország őshonos lakosságát , valamint  az ellenzék vezetőjét)

Minister  Uses Obscene Language 
on Public Forum  

(A miniszter trágát szavakat használt egy nyilvános fórumon)

A demokrácia, sokkal több mint a négy évente lezajló, többé kevésbé szabad választások, vagy a párt nevének a kellős közepébe beiktatott nagy „D.”  Bíbó István szerint, a demokrácia nem önmagáért van, hanem azért, hogy egy közösség „megtalálja a szabadság rendjét, jogait és biztonságát…”  A demokrácia a másik ember nézeteinek, és erkölcsi világának a tiszteletben tartására épül, és embertől emberig terjed, világrészeken, korszakokon, és kultúrákon túl.  „Tisztelje mindenki a Filippeusokat” , mondja Ábel, mert, a saját égő sebeinek fájdalmaiban megértette, hogy a Filippeusok, a legprimitívebb műhelyekben zokszó nélkül dolgoznak, azokért is, akik, mint maga Ábel is, abba belehalnának. Tiszteljétek a dakotákat is, szenvedéseikért, történelmükért, vagy egyszerűen azért, akik: A fönséges isten gyermekeiként, és testvér gyanánt itt a földön.  Végső fokon, csak ez számít. Mindehhez azonban Csillag Istvánnak semmi köze.