A hadikligetiek tragédiája

A szabadkai vasútállomáson állandóan szigorú ellenőrzést tartottak, s az átutazók közül, akik nem tudták igazolni magukat, igen sokat kivégeztek. Ilyenformán Szabad­kán, de a bácskai határzónában is, igen sokan áldozatul estek a volt magyar katonák közül, akik egységeikből megszökve, hazafelé igyekeztek, hogy minél előbb meglát­hassák hozzátartozóikat. Ezek számát valószínűleg sohasem tudjuk megállapítani. A háború utáni járásbírósági holttá nyilvánítások indoklásában legtöbbször azt jegyezték be, hogy a keleti fronton vesztették életüket, pedig - mint látjuk - nem egy esetben, jó­val közelebb, Észak-Bácska területén érte őket utol a halál. Ezen a helyen elmonda­nánk, hogy a hadikligeti (Nagyfény-Zednik) székelyek tragédiáját is. Ők csak október 8-án kapták meg a parancsot, hogy menekülniük kell. Ez már akkor történt, amikor a szovjet és a partizán seregek átkeltek a Tiszán. Addig, a mintegy 500 főnyi helybeli székely, telepes lakosság úgyszólván mit sem tudott a hadi helyzetről. Még ezen a na­pon is nagyban készültek a közelgő búcsú megünneplésére. A menekülés azután pánik­hangulatban ment végbe. Ezenkívül elkövették azt a végzetes hibát, hogy északi irány­ba indultak, ahelyett, hogy Nyugat-Bácska felé menekültek volna, amerre még szabad volt az út. Így történt azután, hogy október 10-én a Szabadkára bevonult partizánok karjaiba rohantak. S ekkor kezdődött meg a golgotájuk. Először a palicsi laktanyába te­relték őket, majd a nőket és a gyermekeket a malomba hurcolták. Itt tartották fogva őket két hétig a legembertelenebb körülmények között. Ezután a férfiakat csoportosan kihallgatásra a szabadkai börtönbe vitték. A kihallgatások természetesen a legsúlyo­sabb bántalmazások kíséretében történtek. Az elővezetetteket a kihallgatás során két csoportba osztották. Akik az egyes számú csoportba kerültek, azoknak a sorsa megpe­csétel8dött. Csoportosan teherautóra rakva vitték őket a kivégzésre. Mivel mindannyi­an ártatlanok voltak, semmi okot sem hozhattak fel a bosszúra szomjazó vészbírák. Mégis - mint látjuk - egy csoport férfit a halálba küldtek. Cserés Tibor említett munkájában felsorolja annak a 43 áldozatnak a névsorát is, akik ennek az esztelen bűntettnek az áldozatai lettek.