Újvidék

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság dokumentumában az Újvidékre vonatkozó vádak a legsúlyosabbak. A magyar katonaság 1941. április 13-án vonult be a városba, ahol lövöldözések kezdődtek, amik 2 napon át folytatódtak. Az eseményekért később a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 42 magyar lakost tartott bűnösnek a történtekért. 1942-ben 1,253 zsidó és szerb lakost hurcoltak el, de ehhez a helybéli lakosságnak nem volt köze, sőt a polgárok tiltakozó akciót is indítottak a kivégzések megakadályozására.

Újvidékre 1944. október 23-án vonult be a helyi partizánosztag és a Hetedik Vajdasági Brigád. Még aznap megalakult a városi Népfelszabadító Bizottság, melynek hatalma azért volt korlátozott, mert közben bevezették a katonai közigazgatást. A Népfelszabadító Bizottság a katonai parancsnokság követelésére napok alatt összeállított egy feljelentéseken alapuló listát a városban maradt német és magyar lakosokról, de az elhurcolások már október 23-án megkezdődtek. Ennek főleg a 18 és 50 közötti férfiak estek áldozatul. "Az első napon ez még tervszerűtlenül folyt, kisebb partizáncsoportok behatoltak a házakba a Telepen, és így hurcolták el az embereket sorjában, minden jegyzék nélkül. Közben igazoltatták is őket, a lakásokat pedig átkutatták. Voltak akiket az utcán tartóztattak fel és igazoltattak. Közülük egyeseket elengedtek, de ha valaki bevallotta, hogy diák, azt úgyszólván minden esetben elhurcolták." (Mészáros 132.o.) Az elhurcolás leginkább azokat kerülte el, akik olyan városrészben laktak, ahol túlnyomó többségében szerbek éltek.

A foglyok nagy részét a tengerészlaktanyában, a Dohány Monopolban és az egyik sprotpályán tartották. A gyűjtőhelyeken való tartózkodás nem volt hosszú, mivel vagy kivégezték a foglyot vagy munkatáborba küldték. A sportpályán fogva tartottak közül szinte mindenkit likvidáltak. A tengerészlaktanyában ketté osztották a rabokat. Október 29-én a rabok egyik felét egész napon át bizonytalanságban tartva várakoztatták késő éjszakáig, amikor végül kamionokba terelték és a Horgász-sziget felé szállították őket, ahol Dunába lőtték valamennyit. Másutt is voltak tömeges kivégzések, ahol egész családok estek áldozatul a tisztogatásoknak. A dokumentumok szerint november 17-én egy hadibíróság pl. 100-150 halálos ítéletet hozott németek, szerbek és magyarok ellen, amelyeket rögtön végre is hajtottak, a holtesteket a Duna nyelte el. Egy másik esetben a Guszák-szállás közelében a foglyokat késsel mészárolták le és a töltés végénél tömegsírba kerültek. A Raja erdejében meztelenre vetkőztetett diákokat lövöldöztek halálra. A Szenttamás és Feketics közötti kis erdőben folyamatosan végezték ki a német foglyokat, a következő csoport mindig betemette az előző csoport holttesteit. November 10 után már nem voltak tömeges kivégzések, de még sokáig tűntek el emberek nyomtalanul éjszakánként.

Az újvidéki mészárlásnak 1500 magyar áldozata volt.

Temerin

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében egy tucatnyi magyar bűnösségét állapította meg 1941 és 1942-vel kapcsolatban. A községben 1941-ben valóban volt fegyveres összetűzés aminek halálos áldozatai is lettek és 1942-ben ezt a falut sem kerülte el a zsidóüldözés.

1944-ben október 23-tól kezdődően kisebb partizán csapatok vonultak át Temerin községen, amjd megérkezett egy századnyi partizán osztag, akik október 29-re kijárási tilalmat rendeltek el és razziát tartottak. Az aznap összefogdosott embereket a községházára hurcolták és fejbelőtték. A szintén összeterelt kicsitulajdonosoknak kellett a holtesteket a temetőbe, másokat a sintérházhoz szállítani. Október 30-án minden 17 és 60 év közötti férfit a templomudvarra tereltek, egy részüket lista alapján a zárdába különítették el, a megmaradottakat Újvidékre hajtották. A zárdában lévőket október 31-én éjjel az összekötözött foglyokat a temetőbe terelték és ott kivégezték. Akiket Újvidékre tereltek, azokat különböző helyeken szállásolták el, volt olyan hely is, ahol az őrök nem csak kegyetlenkedtek, hanem szükségüket végezni sem engedte ki a foglyokat. Sokan életüket vesztették. Akik életben maradtak, azokat más vidékről származókkaé együtt kényszermunkára hajtották.

A temerini áldozatok száma 150 fő körül lehetett.

Piros

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében Piros neve egyáltalán nem szerepel.

1944. október 23-tól kezdődött meg a helybéli magyar férfiak összefogdosása. A községházára hurcolták őket, ahol kínozták és végül november első napjaiban kivégezték őket. A holttesteket a temető végében földelték el.

A pirosi áldozatok száma 25.

Bácspalánka

Bácspalánkán elsősorban német ajkú lakosság volt 1941-ben és 1942-ben, tehát a bevonuló magyar csapatoknak semmilyen különleges tevékenység nem jutott. A magyarok száma sem volt számottevő, s még kevesebb szerb lakta a falut.

1944-ben ebben a faluban mégis voltak magyar áldozatok.

A dokumentumokból 10 magyar áldozat nevét ismerjük.