Kiss Antal

Ebben a közigazgatásilag Szabadkához tartozó kisközségben is megalakult a főleg magyarokból álló nemzetőrség, amelynek Kiss Antal helybeli lakos volt a parancsnoka. A nemzetőrség biztosította a rendet. Nem is volt semmilyen összetűzés a helybeli szerb telepes lakosság és a magyarok között, mivel a telepesek kinyilvánították békés szándékukat. Senkinek sem jutott eszébe, hogy ellenálljon az előrenyomuló magyar katonaságnak, amelynek megérkezése minden pillanatban várható volt. Úgy látszott, hogy a bevonulás is minden zavaró esemény nélkül megy végbe. Ekkor azonban a faluban eldördült egy puskalövés. Vannak, akik azt állítják, hogy egy magyar érzelmű helybeli bunyevác polgár, afeletti örömében, hogy megérkeztek a magyarok, a levegőbe lőtt. Ekkor kezdődött a tragédia, amelynek ártatlan áldozatai is voltak. Feltehetőleg a bevonuló csapatok parancsnokának ügyetlensége, vagy, mondjuk ki: bosszúvágya miatt. Elsőnek kivégezték a helybéli sportpályán gyanútlanul gyakorlatozó 5 fiatalembert, akik közül kettő magyar nemzetiségű volt. Ezt követte a Marjanovic-család meggyilkolása. Mindez azonban még nem volt elég. A falu telepes lakosságának majdnem a felét a faluszélre terelték. Horváth László alezredes tömegmészárlásra készült. Az utolsó pillanatban érkezett ide Kiss Antal és bátor fellépésével megmentette a halálraítélteket. Életével garantálta, hogy a helybeli telepes polgárok békés szándékúak, nem csetnikek, és nincsen fegyver náluk. El is végezték a motozást, és valóban nem találtak senkinél fegyvert, bár utólag az egyik polgár bevallotta Kissnek, hogy Browning pisztoly volt nála, de a motozáskor nem találták meg. Szerencsére, mert ez bizonyára kiváltotta volna a tömeges tragédiát.