Bezdán

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében egyetlen háborús bűnöst sem talált Bezdánban.

1944. október 23-án 20-25 főnyi csetnik csapat vonult be a községbe, akik november elejéig kezükben tartották a hatalmat. Ebben az időben kisebb fosztogatásokon kívül nem történt a magyar lakosságnak bántódása. November elején érkeztek a községbe a partizánok az orosz csapatokkal. A bevonulók a csetnikek egy részét a községháza előtt történt tűzharcban megölték. November 3-án kezdődött el a férfi lakosság összegyűjtése. A kisbíró kidoboltatta, hogy az egész falu lakosságának a futballpályára kell összegyűlnie, mert a partizán csapat vezetője beszédet akar intézni hozzájuk. Az éppen odaérkező oroszok parancsára azonaban a falu elkerülte teljes likvidálást, mindössze a férfiakat tartották fogva. Kb. 500 férfit Zombor felé tereltek más községekben ejtett foglyokkal együtt. Később Zombor lett a kényszermunka-tábor nyugat-bácskai központja. A megmaradt lakosságnak el kellett hagynia otthonát, akik ezt nem tették, azokat megölték. Az elűzöttek december elején térhettek haza. A fogloyok másik részét Isterbácra, egy tanyacsoportra vezényelték, s az ott lévő ház pincéjébe zárták őket. A pincéből tizesével hozták fel a rabokat és géppisztollyal agyonlőtték valamennyit. A egy másik csoportot, akiket nem vittek Isterbácra,  később hazaengedték. A bezdáni vérengzésekért az 51. Vajdasági Partizán Hadosztályhoz tartozó 12. Vajdasági Rohambrigád katonái felelősek.

A bezdáni áldozatok száma 102 fő fölött volt.

Szivác

Szivácon a magyar lakosság száma az összlakosságnak talán egyharmada sem volt, a falut főleg német nemzetiségike lakták. Az 1941-es bevonulást a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében nem említi. A helybéli magyar polgároknak nem sok beleszólásuk volt a kötelező munkaszolgálatosok elvitelét illetően, mégis a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében három sziváci magyar lakost tesznek felelőssé. A "felszabadulás" előtt a német lakosság zöme elmenekült, míg a magyarok semmitől sem tartva - maradtak.

1944 őszén a hatalomátvételt követően Szivácon is összefogdosták a magyar férfi lakosságot. Egy magtárba zárták őket és megtiltották a hozzátartozóknak a látogatást. A rabokat kegyetlenül kínozták, majd november 2-án a temetőben egy "M" alakú sírt ásattak velük, ahová végül belelövöldozték őket. Az áldozatok családját teljes vagyonelkobzással sújtották.

A sziváci áldozatok száma 66 fő.

Gombos

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság Gombos lakosai között egyetlen háborús bűnöst sem talált. A magyar lakosság körében a nyilaskeresztes pártnak nem volt egyetlen helyi tagja sem.

A partizánok 1944. október 26-án érkeztek Gombosra, a katonai közigazgatás bevezetése után. A gombosi áldozatokat éjszaka hurcolták el, de sem a végrehajtók kilétét, sem azt, hogy mikor és hol végeztek a foglyokkal, azóta sem tudja senki. Valószínűleg a többséget helyben végezték ki.

A gombosi áldozatok száma 18 fő.

Apatin

A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság jelentésében Apatin község neve nem szerepel, a falut túlnyomó többségben németek lakták.

1944-ben a bevonuló partizánok számos magyar lakost kivégeztek, de a többségüket Zomborba hurcolták, ahol kínozták és kivégezték őket. Sok helybéli magyart kényszermunka-táborokba vittek, ahol a kínzások és az éheztetés következtében többen életüket vesztették.

Az apatini áldozatok száma 300 fő alatt lehetett.

Zombor

Az 1941-es magyar bevonulást követően lövöldözések kezdődtek Zomborban, aminek több áldozata lett. A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság később 67 helybéli magyar polgárt talált ezért bűnösnek, akik közül sokat kivégeztek. Az 1942-es események elkerülték Zombor városát.

Zombor 1944. október 20-án "szabadult" fel. Rögtön megalakult a helyi Népfelszabadító Bizottság, melynek itt néhány magyar tagja is volt. Azonban a katonai közigazgatás bevezetése után a helyzet itt is megváltozott, a magyar tagokat elküldték. A férfiak összefogdosása már a bevonulást követő napokban megindult. A foglyokat a Kronich-palotába zárták. November elején "átfésülték" a várost, rengeteg embert gyűjtöttek be. "Zombor 1944 október végétől december elejéig egy hatalmas gyűjtőtábor volt. Ide hurcolták a környék községeinek úgyszólván teljes férfilakosságát. A bezdániak, akik túlélték a vérengzést, itt voltak, de idehurcolták az apatiniakat, a kupuszinaiakat, s ugyanígy más helyekről is tömegesen hajtották ide a munkaképes férfiakat. Nem volt kevés azok száma, akik sohasem kerültek vissza lakhelyükre. S ami a legfeltűnőbb Zomborra vonatkozóan, hogy a városban, amely elég soká a front közelében volt, a teror a legtovább tartott. Míg másutt a tömeges kivégzéseket 1944. november második felében már leállították, ebben a városban még 1945 februárjában és márciusában is sok embernek egyszerűen nyoma veszett. Az embereket pl. 50-es csoportokban vitték munkára, legtöbbször kukoricatörésre, és visszatérőben mindig hiányzott közülük valaki." (189-190. o.) - írja Mészáros Sándor.

A foglyok nagy részét a Dunába és a Ferenc-csatornába lövöldözték, valamint a lóversenytéren előre megásott tömegsírokba.

A zombori áldozatok száma 3,000 fő.