Terhes Anya

A listán lévők közül néhányan valamilyen módon megtudhatták, hogy mi készül, lehet hogy - valaki figyelmeztette is őket, mert az utolsó pillanatokban sikerült kiszökniük a faluból, és a környező tanyákon rejtőzködtek el. Csak hónapok múlva merészkedték elő, akkor már semmi bántódásuk nem történt: Ebből is látható, hogy a halálra szántaknak azon kívül hogy beiratkoztak a Nyilaskeresztes pártba, az égvilágon semmi más bűnük nem volt. A Galac család és még sokan mások azonban nem kerülhették el a tragédiájukat. Galac Jánoséknak két kisgyermekük volt, az: egyik 2 éves a másik 4 éves. Öccsének Ferencnek egy másfél éves kisfia volt. Rozális, János felesége éppen szülés előtt állt és mindennapos várandós volt. A letartóztatáskor sírva kérte a fegyvereseket, hogy legalább őt hagyják otthon maradni kisgyermekével, mert csak egy távoli rokonuk, egy 75 éves öregasszony maradna mellettük. Hiába rimánkodott, betuszkolták a többiek közzé. Az elbeszélő az édesanyjának mindennap vitt élelmet, egy hétig tartották őket fogva. Látszott rajtuk, hogy nagyon megkínozták és hogy verik őket. Az utolsó napon sírtak, szinte sejtették, hogy mi vár rájuk. Az ennivalót sem akarták elfogadni, s valóban, azon az este a Bara-parton vonultak el a partizánok és a fegyveresek, több házba is benyitottak, és ásót kapát követeltek. A közelben lakók azután éjjel sortüzet hallottak az úgynevezett Csonthalom felől. Úgy tudni, hogy másnap reggel egy idősebb férfi kiment a Csonthalomhoz, megnézni, hogy mi történt ott az éjjel. De vesztére, nem sejtette, hogy ott még fegyveres őrség van, őt is nyomban lelőtték, és azonnal elföldelték.

Az egyik emberi mivoltából kivetkőzött gyilkos, Stojsic mesélte később, nem egyszer borgőzös állapotban a vendéglőben, amely egyébként második otthona volt: amikor a 25-30 ember (mások szerint ennél jóval több) megásta a saját sírját, közülük többen jajveszékelni kezdtek. Az anyós átfogta menye nyakát és rimánkodott. Irgalmazzanak meg a fiatalasszonynak, hiszen minden pillanatban megszülheti gyermekét. Az egyik fegyveres azonban belerúgott, úgy hogy az idős asszony :estében félig leszakította a menye ruháját. Az utolsó kétségbeesésében ösztönösen feléjük indult János, mire úgy fejbe vágták, hogy összeesett, arcát elöntötte a vér, és nem is tudott többé lábra állni. Ültében lőtték bele a gödörbe.

Rozi pedig állt, remegett és nyöszörgött, hiszen a magzatvíz is elment tőle: tudjátok, hogy ugrált a hasában a gyerek, amikor agyonlőttük, és oda mentünk hozzá, megnézni hogy él-e még. - mesélte később Stojsic a kocsmában.

Eddig a borzalmas történet, amelyről sokáig iszonyodva meséltek az emberek a faluban, szerbek és magyarok egyaránt.