Kaslik Péter:

Az emlékezés kisajátítása   

Lebontják e Bálint Sándor szülőházát Szegeden?

“Otthon, az én hazámban lassan tavaszodik… nem virágzanak kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról… ” írta Móra Ferenc 1927. – ben, az „Ének a búzamezőkről” című regényének szívszorítóan fájdalmas előszavában. Azóta eltelt több mint hetvenöt év, és úgy tűnik, hogy “otthon az én hazámban” még mindig igen lassan tavaszodik. Ahhoz pedig, hogy a megváltásról tereket, utcákat nevezzenek el, megváltásra, vagy legalább is rendszerváltásra lenne szükség.

„2004. július 28. Hiller István, Magyarország kultuszminisztere, és a MSZP alelnöke Budapesten újra felavatta Ságvári Endre,  a rendszerváltás után összetört emléktábláját. "Nem felejtjük a példát és nem felejtjük az eszmét, amelyért Ságvári Endre az életét áldozta…” -jelentette ki Hiller István. Milyen eszmét, milyen példát? Ságvári Endre 1940. óta a Kommunisták Magyarországi pártjának volt a tagja.

A Hír-tévének nyilatkozó, egyik történész szerint, azért lehetett a Rákosi és a Kádár diktatúra egyik emblematikus figurájává, mert antifasiszta volt, ugyanakkor a sztálini eszméket hitte és terjesztette.¹  

Amíg Budapesten  emlékeznek, Szegeden felejtenek:  A Hír TV ugyanaznapi jelentésében ezt olvassuk: „Mégis a szegedi önkormányzat engedélyével bontják el Bálint Sándor néprajztudós házát?”

„Hiába ígérte meg Szeged szocialista polgármestere, hogy megmentik a "legszögedibb szögedi" Bálint Sándor néprajztudós szülőházát, az épület bontását napokon belül megkezdhetik… A város vezetése azzal védekezik, hogy sokba került volna a vállalkozó által javasolt ingatlancsere és tartottak attól, hogy bűncselekménnyel gyanúsítják meg őket." Szabó László önkormányzati képviselő szerint a városnak jobban oda kell figyelni értékeire, és ezért gyűjtést indított… Amennyiben a gyűjtés nem hoz napokon belül eredményt, elbontják a legszögedibb szögedi szülőházát.”²  
A tényleges kérdés, azonban nem az, hogy sokba kerül e az ingatlancsere, vagy sem, hanem az, hogy mire van pénz, és mire nincs.

Mi van e két hír mögött? Egy harmadik hír. Az igazi hír, az egész nemzetet lesújtóan érintő hír, ennek a két hírnek az összefüggésében található.  A tényleges hír az, hogy, amíg  Hiller István, Budapesten újraavatja a kommunista Ságvári Endre, emléktábláját, addig a szegedi önkormányzat engedélyt ad Bálint Sándor, országos hírű néprajztudós, egyetemi tanár, irodalomtörténész szülőházának lebontására.

Ságvári Endre emléktáblájának újraavatási ünnepségén, Hiller István követendő példaként nevezte meg Ságvári Endre háború előtti kommunista vezetőt – akit egy cukrászdában lőttek le 1944. július 28. miután pisztolyával megölt egy rendőrt. Milyen követendő példával szolgálhat tehát Ságvári Endre a mai Magyarországon? Czirják Imre (MN) szerint „Ságváriból még Rákosi Mátyás alatt csináltak emblematikus figurát. A diktatúra szervezetei saját mártírnak tekintették, táborokat, utcákat és iskolákat nevezve el róla.” Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Kazincbarackán, Szászváron ma is a Ságvári Endre utcába viszi a postás a levelet a Ferenceknek és Eteleknek, Rozáknak, és Mátyásokoknak.³  
Szegeden pedig a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumba járhatnak az alföldi gyerekek.

Ki volt Ságvári Endre? A terrorizmus elleni harc mai meghatározása szerint, Ságvári Endre öngyilkos merénylő volt, és az Amerikai Egyesült Államok által meghirdetett terrorizmus elleni harc hevében, ma bárhol a világon ugyanolyan sors várna rá, mint a hatvan évvel ezelőtti Magyarországon. A terrorizmus elleni harc mai gyakorlata szerint, nem, hogy emléktáblát nem helyeznének el a tiszteletére, de sem ház, sem cukrászda, de még egy kapualj sem maradna a tett színhelyén az emléktábla elhelyezésére.

Ságvári Endre Rákosiéknak, és Hilleréknek is többet ért holtan, mint élve. Tudvalevő, hogy ő nem volt úgynevezett „moszkovita”, tehát nem tartozott Rákosi belső köréhez. Osztályidegen volt, s ha életben marad valószínűleg Rákosiék valamelyik koncepciós perének a fővádlottjaként, fejezi be életét. Rábizonyították volna, hogy valamelyik csőszkunyhóban találkozott Amerikában élő, és a CIA által külön erre a célra Magyarországra küldött  hírneves fizikus unokabátyával, aki az ötvenes évek eleje óta él Nyugaton, s a Massachusetts Institute of Technology laboratóriumában Michael Polányival, és más világhírű tudóssal szövetkezve  igen fontos   elméleti és gyakorlati felfedezéseken dolgozik,  azzal a kizárólagos céllal, hogy az imperialista tábor megelőzze a nagy Szovjet Uniót, és a béketábor többi országát a tudományos kutatások, és felfedezések terén.

A tárgyaláson Ságvári, a per forgatókönyve alapján, jellemével összhangban mindent konokul tagadott volna.  Tagadta volna azt is, hogy a Sztálin eszméihez való túlzott odaadása csak megtévesztésre szolgált, hiszen 1944. ben már ismeretesek voltak Sztálin kegyetlenségei. Amikor azonban a tárgyaláson elé tárják az Egyesült Államokban atomfizikusoknak álcázott Szovjet hírszerzők egyik okmányát, amelyben Egon Orowan (Orowán Jenő), Ságvári Endre Amerikában élő tudós unokabátyja arról nyilatkozik, hogy a Ságvári család rokonságban van Goeringgel, vagy Goebbelsszel is, a vádlott megtörik, és bevallja, hogy amerikai kém, és fasiszta ügynök volt.  Ehhez képest,  Arthur Koestler: Sötétség délben c. műve strandra való szórakoztató regényeknek tűnik.

Az élet azonban gyakran felülmúlja a legjobb írói fantáziát is. Az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Science) és a Londoni Királyi Tudományos Akadémia (The Royal Society of London) Egon Orowan, 1989- ben elhunyt híres fizikusról szóló megemlékezésében . következő olvasható: „Orowan Egon édesanyja Josze (Jozephina) Spitzer Ságvári volt. Anyai nagyapjának az eredeti neve Mor Spitzer. Ságvári eredeti neve Spitzer volt, de egy mezőgazdasági válság időszakában csődbe jutott, Budapestre költözött és „magyarosított” Orowan Egon szerint anyai nagyapjának az eredeti neve Mor volt, de Magyarországon élő unokaöccse Tóth Lóránt azt állítja, hogy Morisnak hívták. Orowan Egon egyik unokaöccse, Ságvári Endre „egy kitűnő kommunista volt”, és Budapesten egy parkot neveztek el róla. Ellensúlyozásként, az Orowanok rokonságban vannak Goeringgel, vagy Goebbelsszel is.”⁴  
Ennyit a Hiller István által emlegetett antifasizmus elleni harcról.

A Szovjet titkosszolgálat minden bizonnyal ismerte Ságvári Endre családi hátterét, de az erről szóló kartoték igénybevételére nem került sor. Így most időnként emléktáblát avatnak fel a tiszteletére.

Amíg, tehát  Colin Powell, amerikai külügyminiszter, a vasfüggöny lebontásával büszkélkedő Republikánus párt képviselőjeként az MSZP kormány tagjaival tárgyal, addig Hiller István, az egykori  sztálini tartomány, s Rákosi Mátyás helytartóságának sötét erdejében a vonatokat robbantja: „A fasiszta elnyomás veszélye ellen kötelességünk harcolni, mindenáron.” A miniszter mondott még ilyeneket is: „Béke és szabadság: ez volt a célja és értelme annak a mozgalomnak, amelynek Ságvári Endre tagja és harcosa volt.” Ságvári Endrének semmi köze a hatvan évvel ezelőtti Ságvárihoz. A Magyar Nemzet Fórum rovatában valaki ezt írja:  „Ságvári egy gazdag ember forradalmárt játszó idegbeteg fia volt, semmi más.” Igaza van.

A fenti hírek különben sem Ságvári Endréről, és nem is Bálint Sándorról szólnak, hanem rólunk. A hírek a magyar néprajztudomány fontosságáról szólnak, arról, hogy fontos e a számunkra, hogy  kik vagyunk, honnan jöttünk. „Nemcsak nyelvében él a nemzet, de tradícióiban is” írja Bálint Sándor a Néprajz és népiskola c.írásában.⁵ A nagynémet ideológia nyomásának ellenére, s a fasizmus árnyékában, az önértéken alapuló sajátos  magyar értékek felmutatására, és azok autentikus megörökítésére törekedett.  A faji különbségekre hivatkozó fasizmus árnyékában azt hirdette, hogy a népek közötti különbségek önértékkel bíró szellemtörténeti tények. A leíró összehasonlításra helyezte a hangsúlyt, nem pedig a népek, és nemzetek fennsőbbrendűségére, vagy azok magasabb, vagy alacsonyabb rendű civilizáltsági fokára hivatkozott. Bálint Sándor  szerint nemzeti értékeink mibenléte nem a mások értékeivel való összehasonlítás függvénye, és nem is valami elvont és előre meghatározott szempontokhoz való igazodás eredménye, hanem az, amit szabadon megteremtünk, és megőrzünk.

Bálint Sándor életfilozófiája, és háború utáni sorsa is Hamvas Béla, és Prohászka Lajos életútjához hasonlatos. A kommunista hatalomátvétel után személyiségüket és műveiket nem létezőknek nyilvánították. Bálint Sándor esetében, egyik írásából vett idézet világosan bizonyítja azt is, hogy, hogy miért: „A magyar népet az utolsó száz esztendő alatt súlyos szellemi, erkölcsi és anyagi megrázkódtatások érték. … És főképpen ezért van szükség arra, hogy népünk régi kultúráját a pusztulástól megmentsük, mert új légáramlást hozna az iskolába is. És itt látjuk a magyar néptanító áldott misszióját. Ő általa mintázhatja meg a XX század minden magyarja népünknek nagy erényeit: az istenélményt és a munkát, a lélek rendjét és a belőle fakadó felelősségtudatot, továbbá azt az egyszerűséget, amely mindig a lényeget tekinti.”⁶

Ezek a  hetven évvel ezelőtt megfogalmazott oktatási alapelvek majdnem teljes egészében azonosak az európai államok, valamint az Amerikai Egyesült Államokban, és Kanada közoktatási rendszerének ma is  érvényben lévő célkitűzéseivel.

Bálint Sándort ötvenkét éves korában kényszernyugdíjazták. Az egykori egyetemi tanár, országos hírű néprajztudós, irodalomtörténész ettől kezdve megélhetési nehézségekkel küzd. 1965. –ben a  hatalom a szokott módszerekkel, koholt vádak alapján perbe fogta és népellenes izgatás miatt hat hónap szabadságvesztésre ítélte. Évtizedeken át nagy gonddal vezetett személyes naplóját elkobozták.  Az ítélet meghozatala után „jónéhány oldal” kivételével azt visszaadták, de Bálint Sándor ezek után többé nem jegyezte le gondolatait. Fia, Bálint Péter napjainkban kinyomtatta a visszaszolgáltatott naplót, amely a könyv ismertetői szerint így megcsonkítva is rendkívüli élményt nyújt.⁷ A hiányzó részek visszaszolgáltatása a mai napig késik.

Bálint Sándor szülőházának tervbe vett lebontása a magyar néprajztudomány, és a magyar önismeret elleni merénylet. A kollektív emlékezés, a közösség fenntartó ereje. Ez a megállapítás talán érthetőbb annak negatív formájában. A kollektív felejtés a közösség halálát jelenti. Minden emlékezés szükségszerűen szelektív és dinamikus, de az életerős közösség, ha önmaga dönthet sorsáról, ritkán téved abban, hogy mi a fontos a számár, és mi nem. Ha Bálint Sándor szülőházát lebontják, nem lehet soha többé odaállni eléje, vagy annak küszöbét átlépni, és azt mondani, hogy itt, ebben a házban született a magyar néprajzkutatás legkiemelkedőbb alakja, aki fontosnak tartotta felkutatni, és lejegyezni azokat a színeket, amelyek egyedivé teszik a magyar alföld lakóit az európai népek palettáján. Nem mondhatjuk, soha többé, hogy itt, ebben a házban született Bálint Sándor, akinek életműve azt bizonyítja, hogy Európát sokkal jobban érdekli az, amit mi adhatunk neki, mint amit átveszünk tőle.

Mátyás, az „Ének a búzamezőkön” befejező soraiban úgy dönt, hogy a jövőt feláldozza a saját jelenért, mert sokba került volna fiának kiváltása az orosz fogságból. Többe, mint amennyibe Szeged önkormányzatának kerülne, a vállalkozó által javasolt ingatlancsere?
Bálint Sándor írja naplójában: „Az élet elsősorban boldog áldozat és csak a legvégén kötelesség." Őrizzük, tehát belső kincseinket. 

Epilógus:1,2

1. Tisztikereszt a koncepciós perek bírójának, előléptetés a volt ávósnak Egy koncepciós perekben részt vevő bírót és egy volt ávóst most, idén, 2004-ben, a miniszterelnök előterjesztésére magas állami kitüntetésre és előléptetésre találtak érdemesnek.

A miniszterelnök előterjesztésére a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozta dr. Szabó Lóránt bírónak, a Csongrád Megyei Bíróság tanácselnökének. Annak a bírónak, aki 1965-ben Bálint Sándor professzort, a magyar néprajz óriását, egy koncepciós perben ítélte el hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre a szocialista államrend elleni izgatás vádjával. Az ítéletet követően Bálint Sándort kényszernyugdíjazták, a politikai rendőrség pedig haláláig megfigyelte. Bálint Sándor nemcsak a magyar vallásos néprajz megalapítója volt, hanem 1945 és '48 között az Országgyűlésben a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is. Szegeden már a centenárium előtt elkezdték szülőházának lerombolását, noha azt 20 év óta emléktábla jelölte meg. A megfigyelési dokumentumok másik gyakori szereplője Magyar József százados, politikai nyomozó, a szegedi III/III-as osztály titkosrendőre is. Ő volt az, aki a Bálint Sándor ellen húsz éven át folytatott bekerítő hadművelet egyik vezetőjeként számos jelentésben marasztalta el a professzort, készítette el letartóztatását és vallatását. Magyar József a rendszerváltozáskor alezredesként ment nyugdíjba. - Nem tudom, melyik törvény teszi lehetővé, hogy egy nyugdíjast előléptessenek, de tény, hogy Magyar Józsefet, az exponált szegedi ávóst, akinek minden érdeme a Kádár-rendszer titkosrendőrségének szolgálata volt, az előző kormány belügyminisztere ezredessé léptette elő - mondja Csapody Miklós az MDF képviselője. A történtekre nézve létezhet egy jóhiszemű és egy realista magyarázat. - Jóhiszeműen azt gondolhatnám, hogy a kormány a felterjesztéseket megelőzően a megfelelő helyen elmulasztott utánanézni annak, hogy a kitüntetendő, előléptetendő személy nem csak méltó, de erkölcsileg is folttalan-e. Van-e egyáltalán ilyen belső előszűrés, hogy az efféle botrányos esetek elkerülhetők legyenek? - A realista magyarázat azonban más: akár megnézték, hogy Szabó Lóránt és Magyar József urakat miféle érdemekért jutalmazzák, akár nem, a kormány két ilyen múltú embert, egy bírót és egy ávóst most, idén, 2004-ben magas állami kitüntetésre talált alkalmasnak. Miért? *** Juhász Gábor a Belügyminisztérium politikai államtitkára elmondta: - A megyei bíróságok tanácselnökeinek kitüntetéseiben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a felterjesztő. Tehát ők az illetékesek. Magyar József nyugalmazott rendőr alezredest korábbi elöljárói javaslatára 2003. március 15-én, tehát több mint másfél évvel ezelőtt léptették elő rendőr ezredessé. Elöljárói a szegedi hírszerző alosztályon eltöltött évtizedes munkája, majd azt követően a Csongrád megyei nyugdíjas belügyminisztériumi dolgozók szervezetében végzett aktív tevékenysége alapján javasolták. Így került sor a kitüntetésére és így az előléptetésére. Biztosíthatok mindenkit, hogy a személyzeti jellegű előterjesztéseknél továbbra is figyelemmel leszünk arra, hogy bűncselekményt elkövető vagy súlyos visszaélésekkel gyanúsítható személyek ne kerüljenek a kitüntetettek közé. *** Csapody Miklós mást és másként gondol, mint a belügyi államtitkár. - Én abban a hitben voltam, - mondja - hogy az előterjesztők az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál megnézik azt, hogy ki volt bizonyíthatóan besúgó, szolgáltatott-e adatot másra nézve vagy sem. Lehetséges, hogy Magyar József hírszerző tiszt volt, és a BM derék nyugdíjasa, de hogy besúgókat mozgatott Bálint Sándorral kapcsolatban, ezt többtucatnyi dokumentum bizonyítja, miként Szabó Lóránt ügyében is. A kormány helyében én utánanéznék annak, hogy akiket én kitüntetésre méltónak találok, a dokumentumok is tisztának találnak-e. Ha nem, akkor nem terjesztenék fel ilyen vitatható és kétes tisztaságú, múltú embereket magas kormánykitüntetésre... Forrás:http:www.gondola.hu/cikk.php?szal=38980 2. Jogosan lőtték le Ságvárit? Felülvizsgálati kérelem az intézkedő csendőrnyomozó ügyében MNO. 2005. december