A
majdnem ötven éve létező Európai
Uniónak, a “Lisszaboni Szerződés”
formájában végre lesz egy
„majdnem rendes” alkotmánya. Ez
év október 29-én megszületett az
alku. A Lisszaboni Szerződés érvénybelépéséhez
szükséges cseh elnök aláírásáért
Európa, a „kivétel” jogi köntösében
megerősítette a már megerősített
Benes-dekrétumokat, vagyis felfüggesztette
a Tízparancsolat VI, VIII, és X. számú
kőtábláját. (6. Ne ölj. 8. Ne
lopj. 10. Ne kívánd, ami embertársadé.)
A cseh elnökkel kötött alkuval az
Európai Unió szégyenletes példát
szolgáltatott világ előtt, arról
hogy a kollektív bűnösség elvének
alkalmazása alku tárgyát képezheti,
és arról, hogy egy ilyen alku ma törvényileg
szentesíthető.
A Lisszaboni szerződés a másokból való élésnek az állami erőszak eszközeivel való biztosítása. Az Európai Unió a „Nincs más választás” hangoztatásával tudományosság szintjére emelte a „versenyre”, és a „piac” önszabályozási elveinek feltételezésére alapuló gazdaságpolitikát. A Lisszaboni Szerződés magyar nyelvű szövegében a „pénz” 222-szer jelenik meg, az „áru” 140-szer, a „piac” 122-szer, a „”verseny” 49-szer, a ”kereskedelem” 39-szer. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a fenti szavak mindegyike a „versennyel” kapcsolatos. A fentiekkel ellentétben, a kultúra (kulturális) 29-szer, az „emberi jogok” 19-szer, a „történelem” mint tőszó 4 -szer, a „kisebbség” (kisebbségekhez tartozó személyek) 1-szer jelenik meg. A „nemzet”, „nemzetiség”, nemzetiségek”, az „anyanyelv”, a „nyelvhasználat” szavak, a 479 oldalas dokumentumban egyetlen egyszer sem fordulnak elő . Ismeretes, hogy az Európai Unió alapító levelének számító dokumentumban az „Isten”, a „keresztény”, vagy a „kereszténység” szavak sem fordulnak elő, pedig meg vagyon írva, hogy, ha Isten nem építi a várost, az emberek munkája hiábavaló.
Mind az Alkotmány, mind a Lisszaboni Szerződés tele van tűzdelve részletes gazdasági jellegű rendelkezésekkel, amelyeknek nincs helye egy alkotmány jellegű okiratban. A Lisszaboni Szerződésen kívül csak Szovjetunió 1936-ban keletkezett alkotmánya tartalmaz hasonló rendelkezéseket.
Hogyan sikerült mégis megszavaztatni egy ilyen dokumentumot?
A Lisszaboni szerződést bevallottan úgy fogalmazták meg, hogy azt az emberek ne értsék meg, nehogy annak elfogadtatásához népszavazást követeljek. A tagállamok többségében, beleértve Magyarországot is, az Alkotmányról, illetve a Szerződésről nem volt demokratikusan megszervezett társadalmi vita.
A
hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális
sajtó az Európai Unióra való
szavazást a „haladás”, a
„felvilágosultság”, az „európai
civilizáció” kérdéseivel azonosította.
Az Unió ellen való szavazást,
pedig a “maradiság”, a
„nacionalizmus”, a „szélsőségesség”
mellet való állásfoglalással
azonosította.
Az
Európai Alkotmány ratifikálására
buzdító kampány a következő
szillogizmuson alapult:
-Ez a
dokumentum Európáról szól
-Európa egy jó dolog
-„Igennel” szavazok, vagy el sem
megyek szavazni
Piszkos Fred sakkot ad
Mi
volt a Cseh Köztársaság aláírása
körüli bonyodalom lényege?
Az Európai Unió jogszabályai alapján,
a Lisszaboni szerződés életbelépéséhez
a tagállamok mindegyikének ratifikálása
volt szükséges. Ezt az Európai Unió
minden tagállama meg is tette kivéve
a Cseh Köztársaságot, ahol a cseh
törvények alapján a Szerződés
ratifikálásához a parlament, és a
szenátus beleegyezése, és az államelnök
aláírására van szükség. A cseh
parlament jóváhagyta a Szerződét,
amelynek életbelépése most már
csak a cseh köztársasági elnök aláírásán
múlott. Ekkor a cseh köztársaság
elnöke kijelentette, hogy csak abban
az esetben hajlandó aláírni a
Lisszaboni Szerződést, ha az Európai
Unió kifejezett biztosítékot nyújt
a Cseh Köztársaság számára a
Benes-dekrétumoknak az Európai Unió
keretei közötti további érvényben
maradására. Az Európai Unió
meglepően rövid időn belül megtalálta
a megfelelő megoldást: Beleegyezett
abba, hogy a Cseh Köztársaságot a
Benes-dekrétumok kérdéseiben nem kötelezi
az Európai
Unió Alapvető Jogok Chartája.
A cseh elnök nézete szerint, az Európai
Unió keretein belül az Alapvető
Jogok Chartája képezhette volna a
Benes-dekrétumok rendelkezései
ellen indítható esetleges utólagos
perek jogi alapját. Ezzel
az önkényes határozattal az Európai
Unió súlyosan aláásta a saját
hitelességét. Felmerül a kérdés,
miért volt az Európai Unió számára
olyan fontos, akadékoskodó kérelmének
kielégítése? Miért ez a
magas ár a cseh aláírásért, és
megérte-e?
Keveri ez, vagy nem keveri?
A Benes-dekrétumok tegnap és ma
Vaclav
Klaus egy fajta diplomáciai sakkjátékot
játszik Európai megoldatlan történelmi
kérdéseinek sakktábláján. A felállítás
a következő: Az amerikaiak,
angolok, és az egykori Szovjetunió
belegyezésével meghozott Benes-dekrétumok
a második világháború befejeztével
három és fél millió szudeta-németet,
és több mint ötszázezer magyart
fosztottak meg állampolgárságuktól,
és vagyonuktól, s kitoloncolták őket
az egykori Csehszlovákiából. A
szudeta-németek több mint nyolcszáz
éve éltek a Szudeta területeken, a
magyarok, pedig a Felvidék őshonos
lakosságát képezték. Csehszlovákia
természeti kincsei, és ipari központjai,
a bányák, a gyárak a szudeta területeken
vannak. A felvidék gazdag termőföldje
nélkül Csehszlovákia élelemellátása,
tehát politikai önállósága nem
biztosítható. (Az élelem fegyver.)
A
Benes-dekrétumok egyik következménye,
hogy a szudeta-németek, és a felvidéki
magyarok egykori számarányát
tekintve, a mai Cseh Köztársaságban,
és Szlovákiában, az ingatlanok
nagy részének tulajdonjogi alapját
a Benes-dekrétumok rendelkezései képezik.
Ide tartoznak a gyárak, a bányák,
termőföldek, a volt tulajdonosok üzlethelyiségei,
lakóhelyei stb. A Benes-dekrétumok
óta eltelt több mint ötven év
alatt, a lakosság között adásvételek
útján, és a Klaus által levezényelt
privatizáció alapján rengeteg
ingatlan gazdát cserélt, úgyhogy a
Cseh Köztársaságban, és Szlovákiában
is nagyon sok olyan egyén van,
akinek érdeke a Benes-dekrétumok
megerősítése.
A
kelet európai politikusok közül
valószínűleg csak Vaclav Klaus
tanulmányozta át tüzetesebben a
Lisszaboni szerződést, amely a
tagországok szavazatainak arányszámát
a tagországok lakosságának számától
teszi függővé. A fentiek alapján
a lisszaboni szerződés életbelépésével
Németországnak az Európai Unióban
való szavazatainak arányszáma a
Lisszaboni szerződés életbelépésével
a jelenlegi 8%-ról 17% százalékra
emelkedik.
Vaclav Klaus valószínűleg azt is tudja, hogy Németországban a Bajorországi Kereszténydemokrata Párt, a CSU felkarolta, és életben tartja a szudeta németek követeléseit. A szudeta-németek követeléseit ugyan kétszer visszautasították, de a CSU azt igéri, hogy továbbra is pártfogolja a szudeta-németek ügyét. A CSU testvérpártja a Kereszténydemokrata Unió (CDU) Németország 15 államában működik, és feltételezhető, hogy Németországnak az Európai parlamentben való megnövekedett képviseletében ezek után több olyan német Európai uniós képviselő kerül az Európai parlamentben, akik támogatják a szudeta-németek követeléseit.
A fentiek alapján érthető, hogy miért volt fontos Vaclav Klaus számára, hogy a Benes-dekrétumok érvényességét megerősítő változtatások még a Lisszaboni Szerződés életbelépése előtt abban helyet kapjanak.
Miért engedett az Európai Unió Vaclav Klaus zsarolásának? Vagyis, miért volt az Európai Unió hajlandó a saját hitelességét mélységesen sértő engedményt megtenni a Lisszaboni szerződés mielőbbi életbelépése érdekében. A cseheknek kivétel formájában tett engedmény formálisan az Európai Unió alkotmányának tekintett dokumentumának a megváltoztatását jelenti.
Úgy tűnik, hogy a kelet európai politikusok közül csak Vaclav Klausnak volt tudomása arról, hogy a mélyen Európai Unió ellenes David Cameron, az angol konzervatív párt elnöke mit ígért, ha 2010. májusában megnyeri az angol választásokat. Cameronnak azzal sikerült egyesítenie pártjának két szárnyát, hogy ígéretet tett arra, hogy ha a jövő 2010 májusában tartandó angol választásokig Európa tagállamai nem ratifikálják a Lisszaboni szerződést, akkor az angol konzervatívok győzelme esetén, Cameron kormánya népszavazást rendel el a Lisszaboni Szerződés ratifikálására. A kilátások szerint nagy az esélye, hogy a Lisszaboni szerződés az angol népszavazáson elbukna. A fenti helyzetet mérlegelve, a különben igen lassan működő Európai Unió rövid három hét után engedett Klaus zsarolásának.
Zárószó
A Lisszaboni szerződés magyar vonatkozásai
Mondani sem kell, hogy a Benes-dekrétumok ismételt megerősítésének közvetlen vesztesei a kollektív bűnösség vádjával sújtott szudeta-németek, és a felvidéki magyarok. A Szerződés keretein belül megerősített Benes-dekrétumok, pedig Európa szégyene. Nem mondhatjuk, hogy a magyar diplomácia a jelen esetben vereséget szenvedett. A magyar diplomácia szerepe ebben az ügyben inkább Karinthy Frigyes: „A rossz tanuló felel” c. írásának az ismételt beteljesülése: Az európai diplomácia magasiskolájának abba a felső osztályába, ahol mindez lejátszódott a jelenlegi magyar kormány diplomatái elégtelen osztályzatuk miatt be sem léphettek. Az Európai Unió legfőbb dokumentumának ez a hanyagságon, és a tudatos félrevezetésen alapuló elfogadtatása, Magyarországon pedig a hatalmon lévő kormány, és az írástudók árulásának a kirívó példája.
Illyés Gyula: Árpád” című versében, Árpád, a magyarok vezére hosszas, és fájdalmas töprengés után, inkább a megérzésre, mint a józan észre hallgatva úgy dönt, hogy Európában „legalább szabadok leszünk.” S nemzete áttódult Európába. Az egész nemzet, nem csak a kiváltságosak. Az „Árpád” című versben a nemzet megmaradásának reménye, a szabadsághoz fűződik. Ez a szabadság, azonban sokkal több, mint a mamutbirodalom tartományain belüli közös fizetőeszköz, az áruforgalom, és a piac zabolátlan szabadsága. A magyarok megmaradását biztosító szabadsághoz egy olyan Európára van szükség, ahol a magyarok nem albérlőkként, hanem egyenrangú szomszédokként élnek.
Utógondolat
Amint mondottuk, a jelenlegi magyar kormány érdemben készségesen belegyezett a Benes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti megerősítésébe. Mi az, ami Magyarország egy estleges új kormány esetében még megtehet? A jelen esetben az Európai Unió bürokrácia bonyolultsága kedvezhet a magyaroknak. A Klausnak tett engedmény életbelépéséhez minden tagország formális belegyezése szükséges. Az uniós szabályok szerint, a Klausnak engedélyezett kivétel formális ratifikálására akkor kerülhet sor, amikor a Lisszaboni Szerződést legközelebb érdemben megváltoztatják. A Lisszaboni Szerződés megváltoztatására valószínűleg Horvátország 2010, vagy 2011-re tervezett Uniós tagságának a megszavazásakor kerül sor. Mivel az új magyarországi választásokig a cseh lábjegyzet nem jut el a ratifikációig, ki kell tartani amellett, hogy Magyarország nem fogadja el a kivételezést. Úgy legyen!
A
fenti írás hosszabb változata
olvasható Kaslik Péter Honlapján: www.Huncor.com
Kaslik Péter elérhető:
pkaslik@huncor.com