Szűgyi Zoltán

PILLANGÓVERS A REJTŐZKÖDŐ SZAVAKRÓL

                                    a 75 éves Németh Istvánnak*

 

mert nappali fényben
meglelni
– ó régóta már –
nem tudom őket
diófám tövében
a nyarat tagadó
hűvös éjben

keresem a szavakat

fölöttem keresztként
feszülnek az ágak
– a levelek szépséges
álmokat
mintáznak –
fenn van már a hold
s helyükön a csillagok is

de a szavak sehol

nyelvem szavai

– akárha három
bűn miatt
sőt
négy miatt is –

elrejtőztek előlem

reményvesztettek lettek

– vagy elhagytak
eltűntek
elfogytak
talán meg is szűntek –

mint népünk
mely
kihátrált mögülünk

---

Drága Pista bátyám!

– a keresett szavakat sehogyan nem találván – a hosszasan tervezgetett meleghangú, csendesen emlékező köszöntőmből lám mi lett! – bocsáss meg érte, és fogadd szeretettel szívből jövő jókívánságaimat születésnapod alkalmából (is): az Isten éltessen!