Kaslik Péter

A rossz tanuló felel
Gyurcsány Ferenc beszéde a Dohány utcai zsinagógában

 

A Budapesti Zsidó Hitközség 2005. január 18–án  emlékező istentiszteletet tartott a budapesti gettó felszabadításának 60. évfordulója alkalmából. A Dohány utcai zsinagógában tartott  megemlékezésen beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. A körülbelül tíz perces (472 szó) beszédet a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, és a Magyar Nemzet csupán összegzésszerűen, és egy két kiragadott idézet kíséretében közölte. A Hír TV. azonban úgy döntött, hogy az olvasónak joga van tudnia a teljes igazságot és leközölte Gyurcsány Ferenc beszédének teljes szövegét:

„Az én tragédiám. A te tragédiád. Az ember tragédiája. Tisztelt megemlékező közösség, mélyen tisztelt gyülekezet, köztársasági elnök úr, házelnök asszony, miniszterelnök urak! Mi végre vagyunk itt a földön? Mi a dolgunk? Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk? A jó útját? A gonosz útját?

A jó és a rossz egyaránt ott lakozik lelkünkben. Miénk a felelősség, melyiknek engedünk utat. Az ember jó, és az ember gyarló. Gyarló, mert önző, mert hiú, mely nagyravágyásában időnként elvéti a mértéket. A gyarlóság bűne bocsánatos bűn. S ahogy lenni kell, bocsánatot is nyernek. S a gonoszság bűne, ami az ember lelkének, az ember életének legfontosabbikával, magával a szeretettel, a megbecsüléssel, a tisztelettel helyezkedik szembe, az élet, a méltóság védelmével helyezkedett szembe, a gonoszság bűne nem bocsánatos bűn. Nem is kell megbocsátani. Miénk a felelősség: a jó vagy a rossz útját engedjük-e magunknak. A holocaust nem egy a bűnök közül, hanem a bűn. A legősibb bűn modern megismétlése. Nincs rá bocsánat. A gettó az élet bezárása. Emberek - mint önök és mint én -, gyermekek - mint a mi gyermekeink -, unokák, rokonok mind ott éltek. Egyszerűen, egyszerű problémákkal. Szerettek, gyűlöltek, sírtak és néha talán még nevetni is tudtak. Készültek a gyertyagyújtásra, készültek a sabbátra, imádkoztak Megváltóhoz egy jobb sors, egy befogadóbb közösség érdekében. Reménykedtek. Szerelmek szövődtek, és csalódások alakultak ki. Úgy éltek, mint mi. A hétköznapjaikban ugyanazzal szembesültek, mint mi. Boldogok szerettek volna lenni. Nem lehettek. Mert másként, máshogyan hittek saját istenükben, mást gondoltak vallásukról. Nem engedték őket hinni.

Az ember nem rossz, az ember jó. Képes volt, képes volt felszabadítani önmagát, később, sok áldozattal. Áldozatokkal, férfiakkal és nőkkel, gyermekekkel és idősekkel, akik olyanok voltak, mint mi. Lehettünk volna mi is közöttük. Hála az égnek, megmenekültünk. És tele van szomorúsággal és fájdalommal a szívünk, hogy ott maradtak testvéreink. Akit megsebeznek, az a mi testvérünk. Akit megaláznak, az a mi testvérünk. Akit méltóságában bántalom ér, az a mi testvérünk. Higgyen bármilyenként istenében, legyen hite olyan, mint a miénk vagy legyen más.

Tisztelt Gyülekezet! A Magyar Köztársaság megértette, hogy csak egy elvre épülhet közös nemzeti létezésünk. Egymás megbecsülése, a jóhiszeműség, a jóravalóság elfogadása, a becsület és a tisztesség útja. Ez vezérelhet bennünket. És mert tudjuk, hogy akként védhetjük meg magunkat a rossztól, ha nem engedjük felejteni, hogy mit okozott, mikor tobzódhatott, hát nem engedünk felejteni. És nem engedjük, hogy átírják a történelmet. És nem engedjük, hogy megkérdőjelezzék fájdalmunk jogosságát, hogy megkérdőjelezzék, hogy létezett a bűn, és nekünk van bátorságunk nem bűnt követni el többé. Megóvjuk önmagunkat, megóvjuk nemzeti közösségünket, oltalmat nyújtunk valamennyi vallásos közösségnek. Mert ezt követeli meg a közös emberségünk, közös magyarságunk.

Áldott legyen mindazoknak a tevékenysége, áldott legyen mindazoknak a neve, áldott legyen mindazoknak az akarata, akik segítettek, hogy Magyarország, hogy Budapest lakói győzedelmeskedjenek a rossz fölött, és lehetőséget adjanak neki, hogy a nagyszerűségben, a jóban, a jóravalóságban találják meg azt, ami közös benne.”

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=38074

Mi a baj Gyurcsány Ferenc beszédével? Semmi, csak az, hogy a szöveg, egy logikai ellentmondásoktól hemzsegő, kapkodó, otromba, barbár, lapos és szellemtelen megnyilatkozás, amely  stílusában, szerkezetében, és tartalmában is sérti a megemlékezés méltóságát. A cseppben benne van a tenger, vagyis, a stílus maga az ember.

Na, és?

Az alkalomhoz méltó viselkedés kultúra kérdése. Gyurcsány Ferenc jelleme, és felkészültségének hiánya, egyszerűen képtelenné teszi őt egy olyan állásfoglalás megfogalmazására, amellyel minden jóérzésű magyar azonosulhatna.

Magyarország  jelenlegi miniszterelnökének a megemlékező beszéde, sem emberi hozzáállásában, sem szerkezetében, sem nyelvezetében nem üti meg azt a kulturszintet, amelyet többek között a fajüldözés áldozataiul esett íróink és költőink kiérdemelnek a magyar kultúrában. Amikor Gyurcsány Ferenc a holocaust áldozataira emlékezik, akkor a sok névtelen áldozat mellet, Radnóti Miklós, Sárközi György Szerb Antal, Halász Gábor, Gelléri Andor Endre, Szomory Dezső mártíríró nyelvén szól. Milyen szinten? Szorongással, és kárörömmel gondolhatunk csak arra, hogy mit írna a mai ámokfutó kleptokráciáról nemzedékünk ifjúkori bálványa, Rejtő Jenő, aki munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában.

Tanár úr kérem, én készültem.

A Népszava 2005.január 11. számában azt írja, hogy  Gyurcsány erőssége abban van, hogy „azt mondhatja saját politikájáról, amit valóban gondol.” A Dohány utcai zsinagógában való szereplésében Gyurcsány Ferenc valóban önmagát adta. Színészi produkcióként előadott, értelmetlen beszédének nincs sem kitapintható szerkezete, sem egyértelműen megállapítható vezérvonala, vagy súlypontja. Szigorúan véve nem is összefüggő szövegről, hanem szavak tömkelegéről van szó.

A tárgykör komolysága, a helyszín, és az alkalom  önmagában súlyos formai megkötöttségeket ró a felszólalóra. Az úgynevezett laza szerkezetű szöveg tényleges szerkezete sokkal bonyolultabb  mint a fogalmazás elfogadott szabályaira épülő szöveg. Gyurcsány Ferencről ez idáig számtalanszor bebizonyosodott, hogy nyelvi nehézségei már a szóvégződések, az összetett szavak síkján, sőt a szavak jelentésének szintjén jelentkeznek. (Jelenlegi beszédében is , vallási közösség helyett, „vallásos” közösséget mond.) Elképesztő, tehát, hogy valaki ilyen kezdetleges nyelvtudással, és a nyelvérzék teljes hiányában, a holocaustra emlékezve egy ilyen laza szerkezetű szöveggel kísérletezik, és azt a saját színészi felfogása alapján, a főrabbi, és más írástudók jelenlétében előadja.

A fogalmazás alapszabályait meg lehet tanulni. Miniszterelnöki szinten azonban, már sem a kísérletezésnek, sem a szavakkal való küszködésnek nincs helye. Ez olyan mintha valaki az olimpiai ökölvívó döntőben sítalpakkal jelenne meg.

Meglehet, hogy  a magyar sajtó többsége , mentve ami menthető, csupán a megemlékezés méltóságának megőrzése céljából, és a  botrány elkerülése végett  nem közölte a miniszterelnök beszédének teljes szövegét.

Tartalmi ellentmondások és szerkezeti nehézségek

Gyurcsány Ferenc beszédének alapvető ellentmondása a holocaustot téves meghatározásából ered. A holocaust nem a „jó”, és a „gonosz” spontán harcának a következménye, hanem egy ideológiailag alátámasztott, és a nagyvállalatok szolgálatába állított állam kidolgozott, és meghirdetett akcióprogramjának a  következménye.

Napjainkban a politikusoknak mind nagyobb, és nagyobb gondot okoz annak a bevallása, hogy a holocaust, a törvényesség elvének eltiprása, az egyéni szabadságjogok fokozatos korlátozása, és a választási folyamat kisajátításának, és a tömegtájékoztatási eszközök propagandájának a következménye. Ha a politikusok a törvényesség elvének mellőzését, a szabadságjogok megnyirbálását, a választók befolyásolását, az államhatalomnak a nagyvállalatok érdekeivel való összefonódását említenék, a hallgatóság esetleg rádöbbenhet, hogy napjainkban is ezt tapasztaljuk.   A nemzetközi nagyvállalatok érdekeit képviselő állam fasiszta jellege mindinkább felismerhetővé válik. Ma már a nemzetközi nagyvállalatok nem is vásárolják meg a politikusokat, nem állítanak oda egy piktort kancellárnak, hanem személyesen gyakorolják a hatalmat. Az újgazdag Gyurcsány Ferenc, ennek, a közvetlen nagyvállalati egyedirányításnak a kirívó példája. E miatt nem beszélt Gyurcsány Ferenc az állam szerepéről, amikor a holocaustra emlékezik.  E helyett a saját primitív metafizikáját igyekszik az eseményekre ráerőszakolni.

További észrevételek:

1. A hangmegütés célja, hogy az olvasó (hallgatók) figyelmét a tárgyra összpontosítsa.  „Az én tragédiám. A te tragédiád. Az ember tragédiája” Ezek a szavak széteső kiabálásnak hangzanak. A holocaust egészében tragédia, de jelenlegi megemlékezés tárgya a szabadulás, és a győzelem.

2. „Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk?” A zsidó vallásban a Megváltó még nem érkezett el, tehát nem rendeli el az emberek sorsát a földön. A keresztény vallásban, pedig  a  Megváltó, megváltja az embereket az örök haláltól azzal, hogy megváltja  bűneiket, de  nem rendeli el az embereket erre, vagy arra, mert, ha azt cselekedné, akkor a maga a Megváltó lenne felelős az emberek bűneiért. A Megváltó azonban nem kötelességből váltja meg az embereket, hanem Isten kegyelméből, és az emberek iránti irgalomból. A Megváltónak, tehát sem egyik , sem másik esetben sincs semmi köze a sorshoz.

Nem világos, továbbá a „Megváltó”, és a „sors” egymás közötti viszonya sem.  Azonossági viszonyról, vagy két különböző fogalomról van szó?  Mi indokolja az egyik esetben a  „rendelt”, a másikban pedig  a „szabott” igék használatát?  A Megváltó rendel, a sors, pedig utat szab? Kinek, illetve kiknek rendel  el valamit a Megváltó, és kinek, illetve kiknek szab utat a sors? 

3. A miniszterelnök, beszédének  elején arra utal, hogy az ember életútját a Megváltó, a sors(?) szabja meg: Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk.” Beszédének további részében pedig azzal érvel, hogy „Miénk a felelősség, melyiknek engedünk utat.”  Vagyis, a Megváltó, a sors „rendeli el” milyen utat választunk, és ugyanaz a Megváltó, sors, azért ítél el bennünket örök kárhozatra, mert azt az utat jártuk, amit a Megváltó, sors elrendelt nekünk. (de nincs rá bocsánat) A fenti logikai ellentmondások az általános iskola nyolcadik osztályos tanulóinak a fogalmazványaiban gyakoriak. Ott azok sokszor az elragadtatás, vagy kiforratlanság eredménye, és a fogalmazvány első, átfésületlen változatában fordulnak elő.

4. Mi a „bocsánatos bűn”, és a „gonoszság bűne”? Hol lehet ezeket a meghatározásokat ellenőrizni?

5. „A holocaust nem egy a bűnök közül, hanem a bűn. A legősibb bűn modern megismétlése. Nincs rá bocsánat.” Ha valami maga a bűn, hogyan valósulhat meg a bűn fogalmának a modern megismétlése? Ez az állítás azt feltételezi, hogy a huszadik századbeli holocaustot megelőzően, volt legalább egy másik holocaust is, amelynek a jelenlegi holocaust a „modern megismétlése. Ha viszont több holocaustról beszélhetünk, akkor a huszadik századbeli holocaust csupán egyike, a bűnök közül. (A Népszabadság, a második mondatot, igen jó ráérzéssel,  nem is idézte.)

A „Nincs rá bocsánat” kijelentésről talán csak annyit, hogy nem világos a szövegből, hogy ezt ki mondja. Ki az, aki nem bocsát meg, és az sem világos, hogy ez a súlyos kijelentés kire, illetve (kikre) vonatkozik. Gyurcsány Ferenc bizonyára képtelen lenne választ adni arra a kérdésre is, hogy ha valamire örök időkre nincs bocsánat, akkor mi értelme a további igyekezetnek. 

Jobb lett volna, ha Gyurcsány Ferenc a holocaust egyediségének, egyetemességének, és a bűnök osztályzásának, és megbocsátásának  kérdését rábízza  az illetékes  teológusokra, és a zsidó nép szószólóira, és egyenesen fagylaltozni megy.  Kit képvisel Gyurcsány Ferenc, a politikus, amikor a magyar zsidók tragédiájának kapcsán a bűnbocsánat, vagy a  bűnrészesség kérdéséről beszél?  Az állam, és az egyház szétválasztásának elvéről ne is beszéljünk.

6. A Gyurcsány Ferenc megemlékező beszédének  nincs sem meghatározott kiindulópontja, sem felismerhető irányvonala A „hang” kiléte meghatározhatatlan. Egyetlen ponton sem lehet megállapítani, hogy „ki beszél.” Az egymást követő általánosításoknak sem  felismerhető forrása, sem megalapozott érvei, sem egyszeri rálátást ihlető önereje nincs. Csak túlzott jóhiszeműséggel lehetne megállapítani, hogy Gyurcsány Ferenc mikor mit akar mondani. A demokrácia azonban nem a gondolatolvasásra, hanem a világosan kifejtett gondolatok mérlegelésére épül. Gyurcsány Ferenc beszéde, egy homályos, tekintélyelvű fejedelmi kinyilatkoztatás.

7. „A gettó az élet bezárása. Emberek - mint önök és mint én -, gyermekek - mint a mi gyermekeink -, unokák, rokonok mind ott éltek…”  A fenti szöveg arra utal, hogy a gettó célja a zsidóknak, a nem zsidóktól való fizikai különválasztására szolgált. A budapesti gettó, azonban nem a puszta különválasztást szolgálta, hanem  Auschwitz előszobája volt; a tömeges deportálásra ítélt, illetve a későbbi helyszínen való megsemmisítésre várakozó budapesti zsidók ideiglenes tárlóhelye.

A budapesti gettó körülbelül tíz hónapig létezett (1944. márciusától, 1945. január 18.) A gettó alapvető embertelensége, tehát nem „az élet bezárásában”, magában a szegregációban nyilvánult meg, hanem abban, hogy a hatóságok az állampolgári egyenlőség nyújtotta védelmet megtagadták a magyar állampolgárok egy csoportjától, és ezzel kiszolgáltatták őket a biztos halálnak.  A budapesti gettó lényege, hogy magyar állampolgárokat származásuk alapján különválasztottak más magyar állampolgároktól, és azokat mintegy várakozó listára helyeztek későbbi tömeges megsemmisítés céljából. A budapesti gettót egy másik „gonosz” hatalom  megtestesítője, Sztálin szabadította fel. (ugyanúgy az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábort is, 1945. január 27–én )  

8. „A Magyar Köztársaság megértette, hogy csak egy elvre épülhet közös nemzeti létezésünk. Egymás megbecsülése, a jóhiszeműség, a jóravalóság elfogadása, a becsület és a tisztesség útja.”

A „Magyar Köztársaság”- a jelenlegi magyar állam, egy elvont közjogi fogalom,  amely nem a „megértette”, vagy „nem értette meg” elvei alapján működik mint az egyén,  hanem elsősorban az alkotmány előírásai alapján fejti ki tevékenységét. A  magyar állam miniszterelnöke összekeveri a jogi fogalmakat az erkölcsi, és egyéb személyes tulajdonságokkal. 

9. Szóhasználat és nyelvi lehetetlenségek:
a. „bocsánatos bűn vs. „nem bocsánatos bűn.” Van ilyen?
b. „…mást gondoltak vallásukról.” A zsidók mást  gondoltak vallásukról, mint amit mások gondolnak a zsidó vallásról, vagy pedig,  a zsidók mást gondoltak vallásukról, mint amit a saját vallásukról gondolniuk kellet volna?  A fenti kijelentés ilyen formájában értelmezhetetlen.
c. „Nem engedték őket hinni.” Ezt lehetetlen elérni.
d. „Lehettünk volna mi is közöttük.” ??

e. „és nekünk van bátorságunk nem bűnt követni el többé.” Ez magyarul nincs. Petőfi óta azonban már könyvből is meg lehet tanulni magyarul. Az igen csak megöregecskedett Ferenc Jóska a túlvilágon búslakodik, hogy az ő „ketves matyarjai  ide juttottak. Shade.

f. „oltalmat nyújtunk valamennyi vallásos közösségnek” Tudvalevőleg a Maffia tagjai is  igen vallásosak, de a szervezet alapvető célja nem vallási jellegű, hanem vagyonszerzési. (A Népszabadság, 2005. január 18–án megjelent cikkében még az eredetien elhangzott „vallásos” kifejezés szerepel, másnap, január 19. azonban már a kijavított „vallási” kifejezés szerepel. (Lásd: Gyurcsány Ferenc: „És nem engedjük, hogy átírják a történelmet.)

10. Beszédének végén, Gyurcsány Ferenc, a volt KISZ titkár, Nagy Imre hóhérainak egyenes hatalmi utódja megáldja a sokaságot. A KISZ titkárból is ugyanúgy válik a szemünk előtt evangélikus prédikátor, mint a gettóban garázdálkodó nyilasokból ÁVÓS verőlegények.

A miniszterelnök a közelmúltban még jól „odamondta” a pápának, hogy a papok Magyarországon ne szólaljanak fel másik magyarok védelmében illetve ne politizáljanak, ő pedig most kis híján betegeket gyógyít, és vízen jár.

II. A „gonosz” elleni harc és a holocaust

Gyurcsány Ferenc beszédének fő motívuma a gonosz elleni küzdelem. A miniszterelnök nem a budapesti gettó felszabadulásáról, és nem is a holocaustról beszél, hanem  George W. Bush politikájával való azonosulását fejezi ki. Az Amerikai Egyesült Államok, a saját  birodalmi politikáját, a „jó”, és a „gonosz” közötti harc nevében valósítja meg. Gyurcsány beszéde, ennek a „jó” és „gonosz” közötti harcnak a helyi viszonyokra való alkalmazása.” 

Gilad Atzmon, angliai író, a: „Guide to the Perplexed” c. Izraelben kiadott nagysikerű könyv szerzője szerint, az  amerikai jobboldali birodalmi politika kisajátította a holocaustot. Ezt úgy érte el, hogy a holocaust tragédiáját, a „gonosz”, illetve a „velünk” szemben álló oldal győzelmének az elkerülhetetlen  következményeként állította be. A fenti beállítás alapján, a  holocaust azért következhetett be, mert megengedtük, hogy  a „gonosz” győzedelmeskedjen a ”jó” felett. Ezt, tehát tehát soha többé nem szabad megengedni. A fenti logika alapján, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy „mi” akarjuk, vagy, ha valaki nem azt akarja, amit „mi”, akkor bekövetkezik Auschwitz és a holocaust, tehát harcolni kell. Ezek után már csak arra van szükség, hogy a „gonosz” mindig a velünk szemben álló felet, vagy érdeket képviselje, „mi” pedig csakis  a „jó” oldalon állhatunk.

Amint ismeretes, az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája, az  „aki nincs velünk, az ellenünk van” elvére épül. Tehát, az amerikai jobboldal (magyarországi baloldal) képviseli a „jót”, és, aki ellenünk van, a „gonosz.”   Ebben, az „aki nincs velünk az ellenünk van” egypólusú világban a holocaust (kisajátítása) a legfőbb ütőkártya. „Aki nincs velünk, annak minden megnyilvánulása Auschwitz, és a holocaust megismétléséhez vezet. A „jó” oldalán állóknak, pedig  minden cselekedete indokolt,  mert azok Auschwitz, és a holocaust megismétlődése ellen harcolnak.

A hidegháború idején a „gonosz” kiléte, illetve mibenléte ismeretes volt, azok a kommunisták, és a kommunista hatalom volt. Ma a „gonosz” sokkal általánosabb, és több mindenre vonatkoztatható, s ezért van szükség arra, hogy az ellenséget (mindent, és mindenkit, aki nincs velünk) valami módon kapcsolatba hozzuk Auschwitzzal, és a holocausttal.

Ha az Amerikai Egyesült Államoknak olajra van szüksége, és azért nem hajlandó tisztességes árat fizetni, akkor Saddam Huseint Hitlerhez hasonlítja, és megtámadja Irakot, hogy az iraki népet a saját „Auschwitzából” felszabadítsa.

Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” elve alapján  a „jó” ellensége mindenki, aki nincs a „jó” oldalán.  Semleges, vagy harmadik álláspont nem lehetséges. A „jó” oldalán lenni, a „jó” oldalára jegyet váltani, ma azt jelenti, hogy a „jó” háborúba kell katonákat küldeni.

A fentiek alapján az európai baloldal minden, országon belüli, egészséges, gazdasági, népjóléti, vagy kulturális érdeket nacionalizmusnak minősít, s Auschwitzra és a holocaustra hivatkozva meghiusít. Magyarországon ma már egy olyan sálkendő viselése is, amelyben piros, fehér, és zöld szín van nacionalizmusnak minősül. Auschwitzhoz, és a holocausthoz vezet az is, ha valaki, vagy valakik jótékony vacsorát szerveznek a határon túli magyar diáksegélyző egyesületek javára.

George W. Bush, amerikai elnök, a gonosz elleni küzdelem örve alatt a törvényesség elvének eltiprása, és az egyéni szabadságjogok megszüntetésére törekszik. Sztálin, a pokolban a bajusza alatt elégedetten mosolyog.

Gyurcsány beszéde többet mond Gyurcsány Ferencről, mint a budapesti gettóról, vagy a holocaustról. Gyurcsány kényszeredett vergődésének a legfőbb oka, hogy a miniszterelnök nem is a gettóról, vagy a holocaustról beszél, hanem felmondja a leckét  a jóról, és a gonoszról, mert most az „megy.”

A „jó” és a „gonosz”, azonban elsődlegesen az egyéni cselekedetekre vonatkozik. A holocaust lényege, azonban egy egész népnek, az államhatalom által való módszeres kiirtásának terve volt, és  nem a „gonosz” spontán eluralkodásának a következményeke.

A törvényesség elvének eltiprása

 A holocaust csak magának a törvényesség elvének eltiprása árán valósulhatott meg. Az állam keretein belül, az állampolgárok között viszonyokat a törvény, és nem „gonosz”, vagy a „jó” spontán megnyilvánulása határozza meg. Ez úgy történik, hogy az „egyének” az államhatalomhoz való viszonyukban állampolgárokká minősülnek, az államhatalom  alapvető szerepe pedig az, hogy a meglevő törvényeket az ország minden állampolgára esetében, azonos feltételek melett,  egyformán alkalmazza. Milyen törvények alkalmazásáról van szó? Ciceró szerint a legfőbb törvény, a közös jó.

A holocaust lényegét Thomas Mann is a törvényesség elvének az eltiprásában látja. Thomas Mann szerint a holocaust annak a felfogásnak a következménye, hogy a Törvény nem más mint szavak, amelyek, ha akarom érvényesek, ha nem akarom nem érvényesek. A magyarországi „zsidótörvények” esetében pontosan ez történt. Magát a törvényesség elvét vették semmibe, mert az igazságtalan törvény nem is törvény.  „…Isten írta ezt köbe az én vésőmmel tömören, mint az emberi viselkedés alfáját és ómegáját…De mindenestre jéghidegség fogja körül annak a szívét, aki ezt megtöri, mert az ő húsába és vérébe is be van írva, és jól tudja, hogy a szavak érvényesek.  - De átok az emberre, aki felkel és így szól: „nem érvényesek.” Ezt Thomas Mann azokra mondta, akik a gyakorlatba vitték a törvény eltiprását. Thomas Mann idevonatkozó művének címe: „A törvény”

A holocaust Magyarországon is a törvényesség elvének a eltiprásával kapcsolatos. A második világháború előtti Magyarország tényleges társadalmi problémáiból  „zsidókérdést” kovácsolt az akkori  jobboldali propaganda.  A „zsidókérdést”a társadalom alapvető szerkezetének a megváltoztatása nélkül, pedig  az úgynevezett zsidótörvények voltak hivatottak megoldani. A zsidótörvények pedig az állampolgársági egyenlőség alkotmányos elveinek a semmibevétele alapján jöttek létre. Az állampolgársági egyenlőség megcsúfolása, pedig azért jöhetett létre, mert Magyarország vezető rétege az állampolgárság egyenlőségének elvét, a saját népére vonatkozólag sem vette soha komolyan. Bíbó István szerint, ehhez, az elmúlt száz évben a magyarországi középosztály   passzivitása is hozzájárult.

Az állampolgársági jogok egyenlősége

Miért nem nevezte meg Gyurcsány Ferenc a gettót annak, ami? A magyar állampolgársági jogok megkülönböztetett alkalmazásának a szégyenfoltjaként?  Beszédében, miért nem hivatkozott a miniszterelnök az állampolgársági jogok egyenlőségének a megerősítésére? Miért nem hivatkozott arra, hogy a gettó azért jöhetett létre, mert a magyar hatóságok elfogadhatónak találták azt,  hogy az állampolgársági jog nem nyújt egyforma védelmet a társadalom minden tagja számára?

A zsidóüldözések realitása abban nyilvánult meg, hogy az ország zsidó állampolgárai egy napon arra ébredtek, hogy az ország törvényei, amely ugyanannak az országnak a többi állampolgárait védelmezik, a számukra többé nem nyújtanak biztonságot.  Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a megemlékezésen ezt a döbbenetet a  következő szavakkal fejezte ki: 1944-ben „megrengett, megingott a föld alattunk", és ez "a rettenet, az iszonyat, a gyalázat időszaka volt.”

Miért nem mondta ki a miniszterelnök, hogy a Magyar köztársaság a mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar állampolgárság  a jövőben védelmet nyújthasson minden veszélyben lévő magyar számára?  Talán azért, mert körülbelül hat héttel a Dohány utcai zsinagógában elhangzott beszédét megelőzően, ő maga, az állami intézmények, és pénzforrások, s a baloldali sajtó  teljes igénybevételével arra buzdította a magyar szavazópolgárokat, hogy azok utasítsák vissza a magyar állampolgárság nyújtotta esetleges biztonságot más magyaroktól.

Nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarok helyzete nem hasonlítható össze a zsidó nép módszeres kiirtását előrelátó célkitűzésekkel, és a  magyar zsidók akkori közvetlenül veszélyeztetett helyzetével, de a magyarországi zsidótörvények, és a határon túli magyarok kettős állampolgársági követeléseinek elemei hasonlatosak. A zsidótörvények megszavaztatása, és határon túli magyarok kettő állampolgársági kérelmének az elutasítása közötti  hasonlatosságok felvázolása ezen a helyen csupán Gyurcsány Ferenc jellemének a kidomborítása céljából történik:
a. Mindkét esetben arról van szó, hogy adhat e, illetve megvonhat e a kormány olyan állampolgári jogokat, amelyek védelmet nyújthatnak más magyarok számára? 

b. A zsidótörvényeket megszavazó, és foganatosító magyar kormány annakidején megtagadta az állampolgárság nyújtotta esetleges biztonságot a magyarok egy  csoportjától.  A határon túli magyarok kérelmét elutasítása érdekében fellépő jelenlegi  magyar kormány szintén megtagadta a magyar  állampolgárság nyújtotta esetleges biztonságot a magyarok egy  csoportjától. 

c. A magyarországi zsidótörvények arra az alantas ösztönökre épültek, hogy ha a zsidók szegényebbek lesznek, vagy azoknak kevesebb jogaik lesznek, akkor egyesek, külön személyes erőfeszítés nélkül előnyösebb helyzetbe jutnak. Ez ismétlődött meg a Rákosi korszak besúgó időszakában, és ellenkező előjellel erre épült a kormánynak, a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen buzdító kampánya is.

d. Gyurcsány Ferenc kormányának a határon túli magyarok állampolgársága elleni kampánya is arra épül, hogy ha „más” magyarok kapnak valamit, akkor „nekünk” itt  kevesebb jut valamiből. A szerkezet mindkét esetben ugyanaz,  csak negatív előjellel. Gyurcsány Ferenc kormánya azzal ijesztgetett, hogy a határon túli magyarok elveszik az „itteni” magyarok betevő falatját.

A két esemény közötti óriási különbség ellenére, a zsidótörvények meghozatalának feltételei, és a határon túli magyarok kettő állampolgársági kérelme elleni buzdítás szerkezetükben is igen hasonlatosak  egymáshoz:

- Mindkét esetben volt, vagy jelenlegi magyar állampolgárokról van szó, és mindkét kisebbségi csoport a saját védelmének érdekében igényelte az állampolgárságot.
-Ezt a védelmet a múltbeli, és a jelenlegi magyar kormány is visszautasította azoktól, akik arra igényt tartottak. Jogos, tehát  a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc, akkori milliomos, hogyan szavazott volna a zsidótörvények kérdésében? Ugyanúgy mint most, az érdekeinek megfelelően.

Gyurcsány Ferenc beszédének téves alapfeltevései, annak zavaros és erőltetett összefüggései, s belső önellentmondásoktól hemzsegő szóhasználata semmit sem tett a magyarországi zsidók tragédiájára való emlékezés őszinteségének érdekében. A holocaustnak, a „gonosz” és a „jó” harcaként való, másodlagos célokat szolgáló meghatározása nem vezethet a társadalmi feszültségek feloldásához, mert ezeknek az általánosságoknak semmi közük a valósághoz.

De, tényleg mi a baj Gyurcsány Ferenc beszédével?

Gyurcsány Ferenc beszéde arra utal, hogy a miniszterelnök nem ismeri a budapesti gettóhoz vezető utat, és annak helyét a holocaust szélesebb összefüggéseiben. Fröhlich főrabbi megfogalmazása alapján, az emlékezés megőrzésének legfőbb módszere a személyes példaadás.” A személyes példaadás kérdéséhez tartozik az, is, hogy, ha Gyurcsány Ferenc nem tudja az idevonatkozó történelmet, akkor hogyan  hivatkozhat arra, hogy azt „nem engedünk felejteni”, és „nem engedjük átírni a történelmet”? 

Gyurcsány Ferenc személyes integritásának hiánya is nagy mértékben hozzájárult a Dohány utcai zsinagógában való botrányos szerepléséhez.  A miniszterelnök hat héttel ezelőtt az állampolgárság nyújtotta biztonság ellen kampányolt, most pedig azokra emlékezik, akik az állampolgársági jogok nyújtotta biztonság hiányában tereltek gettóba, akik azért pusztultak el, mert az állampolgárság nem nyújtott védelmet a számukra. Nem lehet más magyarok biztonságát szavatoló kérelem ellen kampányolni, és utána az állampolgári jogaiktól megfosztottak szenvedéseire őszintén emlékezni.  Kosztolányi Dezső szerint „a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.”

Beszédének végén a KISZ titkárból lett evangélikus prédikátor  megáldja a sokaságot. Itt azonban a keresztény teológiával van baj, mert Gyurcsány Ferenc a közelmúltban kijelentette, hogy Mária levette kezét az országról. A katolikus tanítás szerint, azonban ez nem történhetik meg, mert az isteni kegyelet végtelen. A miniszterelnök megalomániás áldása nem ér, annyit sem mint egy szívből jövő „Gesundheit.” Tüsszentett is a diák a bokorban, mondván: ”Hogyan lehetséges 472 szóban ennyi ostobaságot összehordani?” Lehet, mert a „A féltudósság rosszabb a csupa tiszta ostobaságnál.”

A Dohány utcai zsinagógában való fellépésével Gyurcsány Ferenc nevetségessé tette önmagát azzal, hogy a egyszemélyes előadásában a saját karikatúráját valósította meg. Ezek után a miniszterelnök egyetlen fellépését, vagy megszólalását sem lehet többé komolyan venni, mert semmi sem olyan emlékezetes, mint a bukás.

Az órának vége. A rossz tanuló lefelelt. Aki mindent önmagával mér, soha sem fogja megérteni, hogy a  párhuzamosok a végtelenben találkoznak. A végtelen megértés, a jóság, és emberszeretet ama felsőbb osztályába Gyurcsány Ferenc „elégtelen” eredmény miatt  soha el nem juthat.

 

Kapcsolódó anyag: Kínos tévedések a miniszterelnök szónoklatában
MNO, 2005. január 25.