Kaslik Péter

A rossz tanuló felel
Gyurcsány Ferenc beszéde a Dohány utcai zsinagógában

 

A Budapesti Zsidó Hitközség 2005. január 18–án  emlékező istentiszteletet tartott a budapesti gettó felszabadításának 60. évfordulója alkalmából. A Dohány utcai zsinagógában tartott  megemlékezésen beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. A körülbelül tíz perces (472 szó) beszédet a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, és a Magyar Nemzet csupán összegzésszerűen, és egy két kiragadott idézet kíséretében közölte. A Hír TV. azonban úgy döntött, hogy az olvasónak joga van tudnia a teljes igazságot és leközölte Gyurcsány Ferenc beszédének teljes szövegét.

Mi a baj Gyurcsány Ferenc beszédével? Semmi, csak az, hogy a szöveg, egy logikai ellentmondásoktól hemzsegő, kapkodó, otromba, barbár, lapos és szellemtelen megnyilatkozás, amely  stílusában, szerkezetében, és tartalmában is sérti a megemlékezés méltóságát. A cseppben benne van a tenger, vagyis, a stílus maga az ember. Na, és? – mondaná ismét valaki.

Az alkalomhoz méltó viselkedés kultúra kérdése. Gyurcsány Ferenc jelleme, és felkészültségének hiánya, egyszerűen képtelenné teszi őt egy olyan állásfoglalás megfogalmazására, amellyel minden jóérzésű magyar azonosulhatna.

Tanár úr kérem, én készültem.

A Népszava 2005.január 11. számában azt írja, hogy  Gyurcsány erőssége abban van, hogy „azt mondhatja saját politikájáról, amit valóban gondol.” A Dohány utcai zsinagógában való szereplésében Gyurcsány Ferenc valóban önmagát adta. Színészi produkcióként előadott beszédének nincs sem kitapintható szerkezete, sem egyértelműen megállapítható vezérvonala, vagy súlypontja. Szigorúan véve nem is összefüggő szövegről, hanem szavak tömkelegéről van szó.

Gyurcsány Ferencről ez idáig számtalanszor bebizonyosodott, hogy nyelvi nehézségei már a szóvégződések, az összetett szavak síkján, sőt a szavak jelentésének szintjén jelentkeznek. Elképesztő, tehát, hogy valaki ilyen kezdetleges nyelvtudással, és a nyelvérzék teljes hiányában a holocaustra emlékezve, egy „modern” szöveggel kísérletezik, és azt a saját színészi felfogása alapján, a főrabbi, és más írástudók jelenlétében előadja.

A fogalmazás alapszabályait meg lehet tanulni. Miniszterelnöki szinten azonban, már sem a kísérletezésnek, sem a szavakkal való küszködésnek nincs helye. Ez olyan mintha valaki az olimpiai ökölvívó döntőben sítalpakkal jelenne meg.

Meglehet, hogy  a magyar sajtó többsége , mentve ami menthető, csupán a megemlékezés méltóságának megőrzése céljából, és a  botrány elkerülése végett  nem közölte a miniszterelnök beszédének teljes szövegét.

Tartalmi ellentmondások, fogalmazási zavarok, és nyelvi nehézségek

1. A hangmegütés célja, hogy az olvasó (hallgatók) figyelmét a tárgyra összpontosítsa.  „Az én tragédiám. A te tragédiád. Az ember tragédiája” Ezek a szavak széteső kiabálásnak hangzanak, arról nem is beszélve, hogy a  megemlékezés elsődleges tárgya a gettóból való felszabadítás.

2. „Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk?” A zsidó vallásban a Megváltó még nem érkezett el, tehát nem rendeli el az emberek sorsát a földön. A keresztény vallásban, pedig  a  Megváltó, megváltja az embereket az örök haláltól, azzal, hogy megváltja  bűneiket, de  nem rendeli el az embereket erre, vagy arra, mert, ha azt cselekedné, akkor a maga a Megváltó lenne felelős az emberek bűneiért. A Megváltó azonban nem kötelességből váltja meg az embereket, hanem Isten kegyelméből, és az emberek iránti irgalomból. A Megváltónak, tehát sem egyik , sem másik esetben sincs semmi köze a sorshoz.

3. Mi a „bocsánatos bűn”, és a „gonoszság bűne”? Hol lehet ezeket a meghatározásokat ellenőrizni?

4. „A holocaust nem egy a bűnök közül, hanem a bűn. A legősibb bűn modern megismétlése. Nincs rá bocsánat.” Ha valami maga a bűn, hogyan valósulhat meg annak a modern megismétlése? Ez az állítás azt feltételezi, hogy a huszadik századbeli holocaustot megelőzően, volt legalább egy másik holocaust is, amelynek a jelenlegi holocaust a „modern megismétlése. Ha viszont több holocaustról beszélhetünk, akkor a huszadik századbeli holocaust csupán egyike, a bűnök közül.

Jobb lett volna, ha Gyurcsány Ferenc a holocaust egyediségének, egyetemességének, és a bűnök osztályzásának, és megbocsátásának  kérdését rábízza  az illetékes  teológusokra, és a zsidó nép szószólóira, és egyenesen fagylaltozni megy.  Kit képvisel Gyurcsány Ferenc, amikor a magyar zsidók tragédiájának kapcsán a bűnbocsánat, vagy a  bűnrészesség kérdéséről beszél? 

Szóhasználat és nyelvi lehetetlenségek:

1. „…mást gondoltak vallásukról.” A zsidók mást  gondoltak vallásukról, mint amit mások gondolnak a zsidó vallásról, vagy pedig,  a zsidók mást gondoltak vallásukról, mint amit a saját vallásukról gondolniuk kellet volna ?  A fenti kijelentés ilyen formájában értelmezhetetlen.
2. „Nem engedték őket hinni.” Ezt lehetetlen elérni.
3. „Lehettünk volna mi is közöttük.” ??

4. „és nekünk van bátorságunk nem bűnt követni el többé.” Ez magyarul nincs. Petőfi óta azonban már könyvből is meg lehet tanulni magyarul, és illene is, mert Magyarországon egyelőre még mindig minden magyarul folyik. Az igen csak megöregecskedett Ferenc Jóska a túlvilágon igen csak búslakodik, hogy az ő „ketves matyarjai  ide juttottak. Shade.

5. „oltalmat nyújtunk valamennyi vallásos közösségnek” Tudvalevőleg a Maffia tagjai is  igen vallásosak, de a szervezet alapvető célja nem vallási jellegű, hanem vagyonszerzési.

A miniszterelnök a közelmúltban még jól „odamondta” a pápának, hogy a papok Magyarországon ne szólaljanak fel a magyarok védelmében illetve ne politizáljanak, ő pedig most megáldja az embereket, és kis híján betegeket gyógyít, és vízen jár.

Gyurcsány beszéde többet mond magáról Gyurcsány Ferencről, mint a budapesti gettóról, vagy a holocaustról. Gyurcsány kényszeredett vergődésének a legfőbb oka, hogy  nem is a gettó felszabadításáról, vagy a holocaust áldozatairól beszél, hanem feletteseinek mondja fel a leckét a jóról és a gonoszról, mert most az „megy.”

De, tényleg, mi a baj Gyurcsány Ferenc beszédével?

Gyurcsány Ferenc személyes integritásának hiánya nagy mértékben hozzájárult a Dohány utcai zsinagógában való botrányos szerepléséhez.  A miniszterelnök hat héttel ezelőtt az állampolgárság nyújtotta biztonság ellen kampányolt, most pedig azokra emlékezik, akik az állampolgársági jogok nyújtotta biztonság hiányában tereltek gettóba, akik azért pusztultak el, mert az állampolgárság nem nyújtott védelmet a számukra. Nem lehet más magyarok biztonságát szavatoló kérelem ellen kampányolni, és utána az állampolgári jogaiktól megfosztottak szenvedéseire őszintén emlékezni.  Kosztolányi Dezső szerint „a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.”

Beszédének végén, a  Kommunista Ifjúsági Szövetség titkárából lett evangélikus prédikátor  megáldja a sokaságot. Itt azonban a keresztény teológiával van baj, mert Gyurcsány Ferenc a közelmúltban kijelentette, hogy Mária levette kezét az országról. A katolikus tanítás szerint, azonban ez nem történhetik meg, mert az isteni kegyelet végtelen. A miniszterelnök megalomániás áldása nem ér, annyit sem mint egy szívből jövő „Gesundheit.” Tüsszentett is a diák a bokorban, mondván: Hogyan lehetséges 472 szóban ennyi ostobaságot összehordani? Lehet, mert  „a féltudósság rosszabb mint  a csupa tiszta ostobaság.”

A Dohány utcai zsinagógában való fellépésével Gyurcsány Ferenc nevetségessé tette önmagát azzal, hogy az egyszemélyes előadásában a saját karikatúráját valósította meg. Ezek után a miniszterelnök egyetlen fellépését, vagy megszólalását sem lehet komolyan venni, mert semmi sem olyan emlékezetes, mint a bukás.  

Kaslik Péter írásának hosszabb változata olvasható a szerző honlapján:
www. Huncor.com 

Jegyzetek:

 1. Gyurcsány Ferenc beszédének teljes szövege a Hír Televizó honlapján elérhető: http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=38074  

2. Kapcsolódó anyag: MNO 2005. január 25.   - Kínos tévedések a miniszterelnök szónoklatában
http://www.mno.hu/index.mno?cikk=263207&rvt=2

3. Gyurcsány Ferenc beszédének teljes szövege:

„Az én tragédiám. A te tragédiád. Az ember tragédiája. Tisztelt megemlékező közösség, mélyen tisztelt gyülekezet, köztársasági elnök úr, házelnök asszony, miniszterelnök urak! Mi végre vagyunk itt a földön? Mi a dolgunk? Mire rendelt a Megváltó, a sors milyen utat szabott nekünk? A jó útját? A gonosz útját?

A jó és a rossz egyaránt ott lakozik lelkünkben. Miénk a felelősség, melyiknek engedünk utat. Az ember jó, és az ember gyarló. Gyarló, mert önző, mert hiú, mely nagyravágyásában időnként elvéti a mértéket. A gyarlóság bűne bocsánatos bűn. S ahogy lenni kell, bocsánatot is nyernek. S a gonoszság bűne, ami az ember lelkének, az ember életének legfontosabbikával, magával a szeretettel, a megbecsüléssel, a tisztelettel helyezkedik szembe, az élet, a méltóság védelmével helyezkedett szembe, a gonoszság bűne nem bocsánatos bűn. Nem is kell megbocsátani. Miénk a felelősség: a jó vagy a rossz útját engedjük-e magunknak. A holocaust nem egy a bűnök közül, hanem a bűn. A legősibb bűn modern megismétlése. Nincs rá bocsánat. A gettó az élet bezárása. Emberek - mint önök és mint én -, gyermekek - mint a mi gyermekeink -, unokák, rokonok mind ott éltek. Egyszerűen, egyszerű problémákkal. Szerettek, gyűlöltek, sírtak és néha talán még nevetni is tudtak. Készültek a gyertyagyújtásra, készültek a sabbátra, imádkoztak Megváltóhoz egy jobb sors, egy befogadóbb közösség érdekében. Reménykedtek. Szerelmek szövődtek, és csalódások alakultak ki. Úgy éltek, mint mi. A hétköznapjaikban ugyanazzal szembesültek, mint mi. Boldogok szerettek volna lenni. Nem lehettek. Mert másként, máshogyan hittek saját istenükben, mást gondoltak vallásukról. Nem engedték őket hinni.

Az ember nem rossz, az ember jó. Képes volt, képes volt felszabadítani önmagát, később, sok áldozattal. Áldozatokkal, férfiakkal és nőkkel, gyermekekkel és idősekkel, akik olyanok voltak, mint mi. Lehettünk volna mi is közöttük. Hála az égnek, megmenekültünk. És tele van szomorúsággal és fájdalommal a szívünk, hogy ott maradtak testvéreink. Akit megsebeznek, az a mi testvérünk. Akit megaláznak, az a mi testvérünk. Akit méltóságában bántalom ér, az a mi testvérünk. Higgyen bármilyenként istenében, legyen hite olyan, mint a miénk vagy legyen más.

Tisztelt Gyülekezet! A Magyar Köztársaság megértette, hogy csak egy elvre épülhet közös nemzeti létezésünk. Egymás megbecsülése, a jóhiszeműség, a jóravalóság elfogadása, a becsület és a tisztesség útja. Ez vezérelhet bennünket. És mert tudjuk, hogy akként védhetjük meg magunkat a rossztól, ha nem engedjük felejteni, hogy mit okozott, mikor tobzódhatott, hát nem engedünk felejteni. És nem engedjük, hogy átírják a történelmet. És nem engedjük, hogy megkérdőjelezzék fájdalmunk jogosságát, hogy megkérdőjelezzék, hogy létezett a bűn, és nekünk van bátorságunk nem bűnt követni el többé. Megóvjuk önmagunkat, megóvjuk nemzeti közösségünket, oltalmat nyújtunk valamennyi vallásos közösségnek. Mert ezt követeli meg a közös emberségünk, közös magyarságunk.

Áldott legyen mindazoknak a tevékenysége, áldott legyen mindazoknak a neve, áldott legyen mindazoknak az akarata, akik segítettek, hogy Magyarország, hogy Budapest lakói győzedelmeskedjenek a rossz fölött, és lehetőséget adjanak neki, hogy a nagyszerűségben, a jóban, a jóravalóságban találják meg azt, ami közös benne.”

http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=38074