Kaslik Péter

Gyurcsány Ferenc és mária országa

Próféták által szólt néktek régen az Isten. Ma pedig Gyurcsány Ferenc nyilatkozik: "Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni." Ezeket a szavakat, az állam közérdekű feladatainak a leépítését szorgalmazó szocialista verseny keretében mondta az ifjúsági és sportminiszter. 
A „gyámolító államnak” Mária országával való azonosítása, otromba és erőltetett.  A  hasonlat alkalmatlan arra, hogy Gyurcsány politikai mondanivalóját alátámassza, mert a "Mária országa" nem államelméleti, vagy alkotmányjogi meghatározás, hanem, a jogi meghatározásokon, és főleg a napi poltikán kívül eső, ezer éves erkölcsi eszménykép. Mária országának ideálja, a szeretetre és embertársaink iránti általános megértésre utal. Mária, az aki a saját átélt fájdalmai alapján megérti az emberi szenvedést. Gyurcsány Ferenc kijelentése a nemzet hagyományainak, és erkölcsi önmeghatározásának a durva megsértését jelenti. 

Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben, vagy akár Írországban, egy ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentést követően, sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselő - politikusként nem érné meg a reggelt. Miniszterről pedig ne is beszéljünk. Ideje lenne, hogy a magyarországi vezetők végre megértsék, hogy megválasztásuk után az egész népet, nem pedig továbbra is csak pártjukat képviselik. Ez nem csak demokratikus követelmény, hanem alapvető emberi tisztesség kérdése is. Egy ilyen fokú semlegességet már egy kisvárosi labdarugó mérkőzés bírójától is joggal elvárnak.

Gyurcsánnak azt az állítását, hogy „a gyámolító állam gyámoltalan embereket és családokat szül” semmi sem bizonyítja. Ez a hangzatos kifejezés már az új, amerikai kampányfőnökök sugallatait visszhangozza, melyek szerint két Amerika van. Az ország győztesekből és vesztesekből áll. Ez a felfogás arra, az Amerikában meghonosított képre épül, mely szerint a férj nélküli, (afrikai amerikai) anya Cadillacjában, kiöltözve, minden hónap elsején megjelenik a szociális osztály irodája előtt, hogy állami juttatását felvegye. A másik Amerika a „győztesek” a gazdagok országa, és az állam ezeknek az érdekeit szolgálja. Ez a kép az amerikai történelem és az amerikai társadalmi viszonyok rosszhiszemű elferdítésére épül. A „gyámolító állam” elvont és propaganda jellegű fogalma azt szolgálja, hogy az embereket a saját érdekei ellen fordítsa.

Gyurcsánnak, a „gyámolító” államra vonatkozó állításai ellentmondanak az európai tapasztalatnak is. Tudvalevő, hogy a háborúból vesztesen kikerült (egykori) Nyugat Németország, és a győztes (egykori) Szovjetunió szociális biztosítása, felfogásukban és tartalmukban is azonosak voltak, a végkimenetel pedig nagyon is különbözött: Németország mai látképe és a mai Oroszország helyzete sem a „gyámoltalan emberek” sem a „gyámoltalan családok” szempontjából nem azonos. Az Európai Unió eredeti tagállami önmaguk sem tartják be teljes következteséggel azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket az új tagoktól olyan nagy szigorral elvárnak.

Gyurcsány, a világbank legjobb tanítványait túlhaladó igyekezetében az állami tevékenység leépítését hirdeti, de csak azokon a területeken, amelyek a közösség általános érdekeit szolgálják. Az államnak, a nagyvállalatok érdekeit szolgáló szerepe ellen semmi kifogása nincs. Nem azt mondja, hogy a „gyámolító állam” gyámoltalan üzletembereket, és gyámoltalan nagyvállalatokat szül, amelyeknek semmi sem drága, mert üzletelési költségüket az állam finanszírozza. A „gyámolító állam most is létezik, csak az a kérdés kiket gyámolít. A rönk szélére jutott nagyvállalatokat az állam a közpénzekből állítja talpra. A nagyvállalatok számára „gyámolító” állam eszménye megvalósult, az ország többségének a kárára. Ezért nem jut pénz az állam tényleges jóléti céljainak megvalósítására.

Gyurcsány, nem csak a szegények és elesettek megsegítésének az erkölcsi parancsát és eszményét hurcolja meg, hanem az állam céljainak egyoldalú meghatározásával, az ország tényleges értékeit is veszni hagyja. Szerint a „gyámolító állam” drága. „Drága a muzsika és a patika”. Ez a népi bölcsesség ma Magyarországon, szó szerint igaz.

Az államnak nem az a feladata, hogy az országban átutazókként megforduló nagyvállalatokat útravalóval ellássa.
- Az állam, mint a közösségi feladatok megvalósításának szervezett formája gondoskodik arról, hogy a gyerekek, vagyoni különbségekre való tekintet nélkül, idejében megkapják a megfelelő védőoltások sorozatát.
-Az előretekintő, és a közérdeket szem előtt tartó állam gondoskodik arról, hogy a gyermekek szüleinek keresete elegendő legyen arra, hogy vitamindús és rendszeres táplálékot biztosítson a felnövő korosztályok számára. 
-A saját érdekeit szem előtt tartó állam, mindenkire kiterjedő rendszeres fog- és szemvizsgálatot biztosít az iskolába induló gyermekek számára.
- A közjóléti feladatát teljesítő állam jó minőségű korai nevelésben részesíti az iskolába induló gyerekeket, és gondoskodik arról is, hogy a felnövő nemzedékeket jól képzett, és a hivatásuknak elkötelezett tanítók, és tanárok oktassák.

Mi történik azonban azokkal a fiatalokkal, akik a szülők összpontosított erőfeszítései árán, és a gyermek kiváló képességei alapján felkészülten keresik a tehetségükhöz és felkészültségükhöz méltó érvényesülési lehetőséget a magyar társadalomban?    

Barátom írja Budapestről: „Elérkeztünk egy fontos ponthoz: Judit lányunk felült a vonatra, s Münchenig meg sem állt. Az ottani egyetem fogadta őt be: ott fejezi be a diplomamunkáját, stílusosan egy hidat tervez ottani professzora segédletével, amit Hollandiában meg is építenek majd, - tehát élesben zajlik a történet. Neki van igaza: Máté, a barátja, már három éve ott dolgozik. Közvetlenül a kormányváltás után ment el, mert az itthoni céget pillanatok alatt elsorvasztották... Így távozik nagyon sok értelmes, tanult, alkotni vágyó magyar fiatal, ennek az országnak nincs igazán szüksége rájuk... Éva, egy év múlva hasonló lépésre szánja el magát: ő is München felé kacsintgat, de Milano is szóba jött nála....”

Nyilvánvaló tehát, hogy nem Mária hagyja cserben az országot, hanem a kormány, és annak ifjúságügyi minisztere hagyja cserben a tehetséges, dolgozni akaró kiváló képességű fiatalokat. A javakorabeli, egészséges, és jól felkészült munkaerő elvándorlása egy fordított gazdasági segély a gazdag országok számára.

A Közös Európa, illetve a Világbank által megkövetelt „költségvetési megszorítások” is csak az ország hosszú távú érdekeit mellőző kormányok tartják be az előírt szigorral. A jelenlegi Magyar kormány azonban ugyanolyan szolgai alázattal viszonyul az Európai Unió és a Világbank követelményeihez, mint ahogy annak idején Rákosi Mátyás viszonyult a sztálini Szovjetunió elvárásaihoz. Magyarország jelenlegi miniszterelnöke azonban, minden meggyőződés nélkül ugyan, de elhadarja, hogy „Isten, és ember engem úgy segéljen”, vagy azt, hogy „segíts magadon, az Isten is megsegít”. Gyurcsány a vadkapitalizmus feltörekvő katonája. Ő azzal igyekszik magára vonni a „kiráycsinálók” figyelmét, hogy nyíltan kimondja, Mária levette a kezét Magyarországról. De, csak Magyarországról.

A magyar társadalom értékeit meghatározó kérdéseiben mind gyakrabban merül fel a legalapvetőbb igazságok egyoldalú alkalmazása. Ha az Új Európa, vagy a Világbank valóban azt kívánja tőlünk, hogy egymás közötti viszonyainkból zárjuk ki az Új Testamentum jelképrendszerén alapuló segítőkészséget, szeretetet és megértést, akkor, méltányolható-e az Ó Testamentum ötezer éves ígérete?  Ha Mária levette kezét az országról, akkor a Közös Európára sem lehet különösebb várakozásokkal tekinteni, és a „modern köztársaságot építünk” kijelentés is értelmét veszti. Ha Mária levette kezét az országról, akkor az „aki bírja marja” evangéliuma érvényesül. Arra pedig nem is érdemes, sem „gyámolító”, sem más államot építeni.

Az Új Testamentum „nem csak kenyéren él az ember” szellemében, az Ó Testamentum hallhatatlan szavai is érvényesülnének:

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon, annak építői.
Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán és feküsztök későn:
fáradtsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az Úr szeret
Annak álmában is ad eleget.
-----------------------------------
Bizony az ÚR ajándéka a gyermek…”

Bizony sokan vannak, akik az elsikkasztott rendszerváltás árnyékában azért félnek, mert tudják, hogy a jelenlegi kormány és miniszterei honnan jönnek. Jobban kell azonban félni attól, hogy hova mennek.
Európa történelme arra int, hogy nem kell, és nem is szabad a győztesekre és vesztesekre alapuló világrend őrmestereinek menetelési parancsát teljesíteni. 

Kapcsolódó anyag