Kaslik Péter

Az  udvari filozófia nyomorúsága

Heller Ágnes nyilatkozik

 2008. júniusában meghalt az idős Fejtő Ferenc, a magyarországi baloldal nagyöregje, és védőszentje  – a Magyarországon  uralmon lévő neoliberális kormány minden  lépésének feltétlen, és áhítatos dicsérője. Az ideológiára épülő politikának, a „nagy”  elméleteket gyártó mestereken kívül szüksége van valamiféle mondvacsinált  helyi tekintélyre. Fejtő Ferencet halálát követően, vajon ki lesz a magyarországi baloldalt méltó nagyöregje, illetve  nagyöregasszonya?

Az udvari filozófus állásának betöltése nem váratott sokáig magára. Heller Ágnes, a liberális párt székházában, már jó előre, 2007. márciusában elfogadta az SZDZ egyik politikai díját.  A fentiekkel összhangban,  a  Heti Világgazdaság 2009. újévi, (2009/01 (január 3.) számában megjelent Heller Ágnes: „Húsz év múlva” című írása, amely többek között azt üzeni, az általa a „rendszerváltás veszteseinek" minősülő magyaroknak, hogy az államtól ne várjanak semmit, mert sorsukért ők maguk felelősek - menjenek  külföldre  "szerencsét próbálni."  (Ez a „Blame the victim” – "Hibáztasd az áldozatot" neoliberális kifogás jellegzetes példája.)

A „Húsz év múlva” c. írás, annak embertelen, és nemzetellenes üzenete mellet, nyelvezetét tekintve, és mint fogalmazvány is a magyar nyelv, és az írott szó teljes mérvű megcsúfolása. („Nem tudták átadni saját képüket." " Mind felül, mind alul, mind a politikai osztályban, mind a „népben”, mind az időseknél, mind a fiataloknál.” )  Heller Ágnes írása egyetlen adatot, vagy külső forrásra való utalást sem tartalmaz, és ezért nem is lenne érdemes foglalkozni vele. Heller Ágnes írásának, magyar nyelv, és az értelmezhető fogalmazás szabályai alapján megfejtett („dekódolt”) üzenete azonban roppant veszélyes, és emiatt foglalkozni kell vele. Mindennek semmi köze a szólásszabadsághoz, mindössze az írástudók, és a hatalmas túlsúlyban lévő magyarországi baloldali sajtó felelőségéről van szó. A jelenlegi írás a továbbiakban Heller Ágnes:  „Húsz év múlva” c. írásának legkiütközőbb állításait, tárgyi tévedéseit,  képzavarait, és, logikai ellentmondását igyekszik feltárni.

Biblia magyarázat, vagy amit akartok…

Közvetlenül ausztriai síelő útja előtt, Gyurcsány kijelenti, hogy „meg kell értetnie az országgal a változások  elkerülhetetlenségét.” A "változások" a megszorító jelellegú reformokat jelentik.   Erre az állami kölcsönök hatalmas kamatai, s a nagyvállalatok aránytalan  adókedvezményei miatt van szükség. Gyurcsány a fentiekben Margaret Thatcher, huszonöt évvel ezelőtti  neoliberális érveit igyekszik a saját maga, és pártja népszerűsítése érdekében felhasználni: “There is No Alternative” (Nincs más választás) Gyurcsány, a maga lompos, stílusában valójában a következőket mondja:  A reform én vagyok. Ha, a  reformok népszerűtlenek, én vagyok népszerűtlen. Ha, azonban az emberek megértik  a reformok elkerülhetetlenségét, akkor elkerülhetetlenül rám szavaznak.. Gyurcsány ezzel elment külföldi karácsonyi vakációjára, Heller Ágnes pedig azonnal munkához látott. 

Heller Ágnes: „Húsz év múlva” c. írása,  „a reformok elkerülhetetlenségének" parancsát vallási szintre  emeli, az emberek életét gúzsba kötő megszorításokat, pedig egy orwelli fordulattal a személyi szabadság megnyilvánulásának minősíti. 

 „A történet új, a mi utolsó húsz évünk, a rendszerváltás utáni történeteink története. A történet veleje azonban igen régi. Is­ten kiszabadította Izraelt az egyiptomi fogságból, hogy többé csak neki, azaz a törvénynek engedelmeskedjenek, hogy ne legyenek többé egy zsarnok kiszolgáltatott rabszolgái. A nép eleinte ujjongott. De mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút. Dióhéjban ez történt az utolsó húsz év alatt nálunk is.”

Heller Ágnes, a bolsevik Kun Béla népbiztosának,  Lukács Györgynek a  tanítványa, és  pártfogoltja. Tudvalevő az is, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége programjának központjában, az állam, és az egyház különválasztása szerepel.  Megdöbbentő, hogy a tüntetőleg  ateista Szabad Demokraták Szövetségévével azonosuló Heller Ágnes, a jelenlegi magyar társadalmi állapotokat  egy  vallási példával  igyekszik megmagyarázni.  Mi a célja Heller Ágnesnek ezzel az Ó Testamentum elemei alapján összeállított párhuzammal?  A  közvetlen azonosságot feltételező aforizma alapján  Izrael, ó testamentumbeli  történetének egyik meghatározó szakasza Magyarország területére kerül, és ezzel Izrael népe azonossá, tehát felcserélhetővé válik a magyarokkal. Ennek a szemfényvesztő, de igen leleplező helycserének érdekében Heller Ágnes  félremagyarázza magát a Szentírást is.

Heller Ágnes ó testamentumi példázata, annak teljességében, és részleteiben is téves. A magyarok, a (szovjetek) fogságából való kiszabadulásukkor nem vándoroltak a pusztában, mert otthon voltak. A Birodalom  összeomlott, és  a fáraó katonái kivonultak. Végső fokon, pedig csak az történt, hogy az oroszok kivonultak, a  Világbank, és a Nemzetközi Valuta Alap pedig bevonult. A magyar vályogvetők csak gazdát cseréltek. Még a munkafelügyelők, és a hajcsárok is maradtak ugyanazok. 

Heller Ágnes bibliai párhuzamai részleteikben sem állják meg a helyüket. Heller Ágnes szerint: „…mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút.” Az Ó Testamentum szövege szerint, a "húsosfazékhoz" való visszavágyódás miatti zúgolódás, és az aranyborjú imádatához való visszaesés, két külön esemény.  A zsidók, a pusztában való kilátástalan vándorlásuk idején zúgolódtak, és vágytak vissza az egyiptomi húsosfazékhoz (Mózes Második könyve 16. 1-15.  Mózes Negyedik Könyve 14. 1-3.) Az aranyborjú imádata, pedig már a Tízparancsolattal, s a kőtáblák összetörésével kapcsolatos. (Mózes Második Könyve 32. 1-6 ) Az izraeliek  nem azért tértek vissza az aranyborjú imádatához, mert visszavágytak az egyiptomi rabságba, hanem azért, mert Mózes túl sokáig maradt a hegyen és a népnek szüksége volt valamire, ami  „előttük” járjon.”  Az aranyborjú imádatához való visszaesés, a szellemi vezetés fontosságáról,  az ember esendőségéről, és a  megpróbáltatásokról szól, nem pedig  a Marx által meghatározott  társadalmi ideológiák helyességét, vagy  a „haladás” eszméjét hivatott bizonyítani.

Sodoma

      
      “Javában áll a vásár; a zsivajban
      Megsiketül a lelkiismeret.
      -------------------------------
      „Ki hazudik nagyobbat?” E sivár
      Föltétel a kikiáltási ár”.

Vajda János: Sodoma

Heller Ágnes, a „Húsz év múlva c. írásában Vajda János „Húsz év múlva” című gyönyörű versét  is beveti a latba, hogy legyen az írásban valami magyaros: „Ahogy Vajda János írhatta vol­na Húsz év múlva című versé­ben: bármit tett is ebben a húsz esztendőben az a bizo­nyos lány vagy asszony, mégis a költő örök szerelme marad.”  Érthetetlen, hogy az „írhatta volna” kifejezés egy létező vers esetében mire vonatkozik. Heller Ágnes fenti állítása  Vajda János versének értelmezése szempontjából sem állja meg a helyét, mert  a rendszerváltás utáni „szabadság”, Heller Ágnes saját állítása szerint megvalósult, míg Vajda János verse a megvalósulatlan, tehát eszményi szerelem elmúlhatatlan igézetéről szól.

Vajda János személye, és költészete különben sem alkalmas a "rendszerváltás" hozta szabadság dicsőítésére.  Volt ugyanis a magyar történelemben egy másik, csöbörből, vödörbe jellegű „rendszerváltás”, amelyet „kiegyezésnek” neveznek. Vajda János, soha nem nyugodtak bele a kiegyezésbe, mert tudta, hogy a behódolásért a Birodalomtól ugyanazt kapjuk jutalmul, amit büntetésként kaptunk volna, ha nem hódolunk be, illetve egyezünk ki. Mindennek a végén a kiegyezés, és a "rendszerváltás" kérdésében is a Montblanc-embernek lett igaza. A kiegyezés, és a magyarországi "rendszerváltás" igazi állapotát nem Vajda János "Gina emlékkönyvébe" szánt költeménye,  hanem a  költő Luzitán dal c. versének  második része fejezi ki:

„A nép, amelyért vérezél,
megtagadá önmagát,
Nem hordja már rabláncait,
Mert szolga lett és hord igát.

……………………………..

Ne lássatok nagyobbat itt
A megőrült becsületet
Mit a helóta ivadék
Gúnykacaja közé temet.”

II. Mit mond Heller Ágnes amikor úgy tűnik, hogy nem mond semmit?

A magyar 56 - ról

Heller Ágnes a kivándorlás kényszerét „mobilitásnak” nevezi el, és azt kiegyenlíti a személyi szabadsággal. Heller Ágnes szerint  az 56-os magyar menekültek, személyi szabadságuk gyakorlásaként mentek nyugatra  „szerencsét próbálni,”  Heller Ágnes  a  külföldre menekülő „szerencsét próbáló, 56-os mobil magyarok”  példájával sürgeti a neoliberális politika jelenlegi veszteseit, hogy azok is menjenek külföldre „szerencsét próbálni.”  A fentiekről talán csak annyit, hogy 1956-ban a magyarok azért mentek, mert a  tankok jöttek. Az 56-os magyarok hatalmas többsége, tehát nem a „mobilitás” szabadságát gyakorolta, hanem életét mentette. Igaz ugyan, hogy az önkéntes helyváltoztatás szabadsága az alapvető emberi szabadságjogok egyike, de csak akkor, ha az emberek szabadon választhatnak, hogy mennek-e, vagy maradnak. Az erőszakos kitaszítás, vagy megélhetési kényszer miatt kivándorlás eseteiben szabad választásról, illetve személyi szabadságról nem is beszélhetünk.

"...Mely ápol, s eltakar?"

Heller Ágnes külföldre küldené a magyarországi neoliberális politika veszteseit: „ De mire várnak? Segélyre? Arra, hogy életük saját hozzájárulásuk, rizikóvállalásuk nélkül, majd valahogy, az „állam mama” jóvoltából, jobbra fordul?  

Heller Ágnes fenti szavai, Gyurcsány Ferenc: “Innen el is lehet menni, ”   állami vezetőhöz méltatlan kijelentését visszhangozza.  A „hozzájárulás”, azonban viszonylagos fogalom. Közösségi szinten, ugyanis nem az egyén, tényleges, jelen időben történő   “hozzájárulásának” üzleti elve, érvényesül, hanem a társadalmi igazság, az egész nemzet felemelkedésének érdeke a jövő szempontjai kerülnek előtérbe.  A „hozzájárulásnak” történelmi kiterjedései is vannak. A magyar állam  nem a  „rendszerváltással,” és nem is Gyurcsánnyal, és Heller Ágnessel kezdődött.  Nyilvánvaló, hogy a  megteremtett társadalmi javak a múlt nemzedékeinek erőfeszítéseit is magában foglalják, hiszen a jelenleg   munkanélküli segélyre szoruló magyarok elődei is hozzájárultak annak megteremtéséhez.  Maga Budapest, és az Országháza is a múlt nemzedékeinek adójából épült. Ide tartozik, a határon túli magyarok elődeinek  évszázados adózása is. Délvidéki vagyok. Életemben kétszer voltam Magyarországon. Biztos vagyok, azonban, hogy őseim ugyanannyit, vagy  többet adóztak a Magyarország javára, mint Heller Ágnes ősei.  Az igazi baj nem az adófizetők hozzájárulásának a hiánya, hanem az, hogy a nemzedékek munkájával megteremtett javak most hatványozott sebességgel a kerülnek a hatalmi elit kezébe.  Ide tartozik az is, hogy a Nmezetközi Valuta Alap, és  a Világbank által megkövetelt reformok ténylegesen az állampolgárok adójának ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása.

Heller Ágnesnek a magyarok kivándorlására való felszólítása, a jelenlegi gazdasági helyzetben szintén több ellentmondásba ütközik. A neoliberális gazdaságpolitika, és az energiaforrásokért folyó imperialista háborúk az emberek milliót tették hazátlanná. Napjainkban az emberek tömege világszerte, életüket kockáztatva kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, és Heller Ágnes mindennek közepette arra szólítja fel a magyarokat, hogy hagyják el azt a helyet, ami Magyarországból még megmaradt.

Heller Ágnes, jelenlegi  írásában nem említi, hogy világválság van kialakulóban. Nem mondja azt sem, hogy a magyarok esetében hány emberről van szó. (Több mint 300, 000-ről) és azt sem, hogy  hova tántorogjanak ki a magyarok, csak azt mondja, hogy, ha nem mennek el, akkor ők maguk a hibásak. Ha, azonban, azok akik Magyarországon nem boldogulhattak, egy másik országban talpra állnak, akkor kinek a hibája, hogy ugyanezek az emberek a saját hazájukban, az ország nyelvének, és szokásainak ismeretében nem boldogulhattak?

Heller Ágnes  figyelmen kívül hagyja a neoliberális gazdaságpolitika globális jellegét is, ami azt jelenti, hogy a magyarországi kivándorlók új lakhelyükön azonos gazdaságpolitikát követő környezetbe kerülnek, ahol  olcsóbban dolgoznak, mint a helybeliek, és ezzel a befogadó ország munkavállalói érdekei ellen fordulnak.  Paul William Roberts, a „Háború az igazság ellen” („War Against Truth”) c. könyvében 28.o   írja, hogy a közgazdászok szerint ma már nem állja meg  a helyét az a feltevés, hogy a bevándorló egy gazdagabb országban megtalálja szerencséjét, mert a javak elosztása minden országban az Amerikai Egyesült Államok mintájára alakul, ahol a gazdasági javak kilencvenöt százaléka a lakosság öt százalékának a kezében összpontosul. Ezen belül, pedig az ország összvagyona ötven család kezében van, amelyek egymással rokoni, vagy üzlet  kapcsolatban vannak. A neoliberális politika Magyarországon is ugyanezt a képletet követi. A  neoliberális  „eszme,” amelyet Heller Ágnes védelmez, csupán a lakosság  öt százalékát tekintve működik. Tehát nem működik. Heller Ágnes logikája  alapján minden húsz évben meg kell szabadulni a „vesztesektől. ” 

Roppant felelőtlenségre vall az is, hogy a magyarok kivándorlására való felszólításában Heller Ágnes nem említi a jelenleg kibontakozó  világgazdasági válságot. Hova menjenek a magyarok? A kanadai Macleans Magazine 2009 január 19. hatalmas betűkkel közli, hogy Kanadában ebben az évben 250,000 ember veszíti el állását    Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg  2,6000,000 munkanélküli van.  Ez a  szám a legmagasabb a második világháború óta.  Csak 2008. decemberében több mint 500,000 ember veszítette állását. Ilyenkor az első dolog, hogy az érintett országok  korlátozzák, illetve megszüntetik  a bevándorlást.  Heller Ágnes nem említi ezeket az adatokat, és arra sem ad választ, hogy más  országok "vesztesei" hova vándoroljanak ki - Csonka Magyarországra? Heller Ágnes fenti, rideg, érzéketlen, és nemzetellenes írása  az emberi együttérzés legalapvetőbb hiányáról tanúskodnak. 

A magyar „karakterről”

A  kivándorlás állítólagos lehetőségének elutasítását Heller Ágnes a magyar jellem hibájaként bélyegzi meg.  Heller Ágnes szerint  a kivándorlás gondolatának elutasítása, a „menjünk, vagy maradjunk?” körüli  tétovázás egy fajta „karakterbeli” gyöngeségnek minősül. „Mi történt a magyar karakterrel? Ilyen rövid idő alatt bizonyosan semmi.” Heller Ágnes a továbbiakban mégis a magyar "karakter látszólagos” gyöngeségeiről beszél, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a neoliberális gazdaságpolitika által feleslegessé vált magyarok maguk a hibásak sorsukért, mert nem mennek el külföldre „szerencsét próbálni.” Egy másik írásában Heller Ágnes azt mondja a magyarokról, hogy: Mindenki folyton beteg és sikertelen.   Heller Ágnes, pedig folyton az „alattvalók” tiszteletlenségéről, és a magyar fiatalok tudatlanságáról  beszél: „Továbbá elvárható nem csupán minden politikustól, hanem a demokráciában gyakorlott lakosságtól is, hogy tisztelje a köztársaság méltóságait, akárki töltse is be e posztokat.” A  demokráciában, azonban a tiszteletet  nem jár ki "akárkinek," csak annak, aki azt ki is érdemli.  Bíbó István, „Az elit és szociális érzék „ című tanulmányában azt  írja, hogy  kevés szánalmasabb dolog van  annál , mint amikor a vezetőréteg tagjai elkezdenek az „alattvalók” tiszteletlenségéről panaszkodni. Ez azt jelenti, hogy az elit már, vagy rosszul, vagy sehogy sem látja el feladatát. Aki, pedig a fiatalokra kezd panaszkodni azzal egyszerűen megállt a világ.     

Heller Ágnes írásában a „magyar” megjelölés, a jelenlegi magyarországi állampolgárokat jelenti. Babits Mihály, a „A magyar jellemről” c. írásában megállapítja, hogy a magyar  nemzet élő valami, s  a magyarság fogalmának időbeli kiterjedése is van. (Ehhez hozzátehetjük, hogy Trianon óta a magyarságnak számottevő térbeli kiterjedése is van.) Babits szerint, a magyarság az ami bennünk él, és annak meghatározására szükség van az egész történelemre. A magyar jellem meghatározásához, ma már a határon túli magyarokat is számba kell venni.

Heller Ágnes kirekesztő, és lekicsinylő ítélete a magyar jellemről a „népies, urbánus” felfogás ideológiát idézi, ahol a „népies” bezárkózót, kirekesztőt, maradit jelent, az „urbánus”, pedig a befogadást, a nyitottságot és a haladást képviseli.

Heller Ágnes, jelenlegi írásában nem mulasztja el a „bűnös nép” bélyegének elismétlését sem. Heller Ágnes szerint, azért, hogy  Magyarország tagja lett az európai Uniónak nem szabad elfelejteni, hogy a magyarok mindkét világháborúban a „rossz” oldalon álltak. Heller Ágnes szerint, most azonban a „győztesek”(a jó)  oldalán állunk. Jobb lenne, ha Heller Ágnes a magyar jellemről való hányaveti megállapítások, és a felhántorgatás  helyett, a helyes magyar nyelvhasználatra, a rászorulókkal való együttérzésre  „fókuszálna” mert, amint Kosztolányi írja, a szóhasználat, a nyelvtan, a stilisztika, és erkölcstan egy.  

 A gondolatrendőrség kötelékeiben

Heller Ágnes, jelenlegi írásában, minden összefüggés, vagy további magyarázat nélkül a következő mondat is olvasható: „Már lassan azt kezdik elhitetni az emberekkel, hogy egy Wass Albert nevű író szeretete vagy az állandó kokárdaviselés a hazafiság kitüntető jele.” Heller Ágnes a továbbiakban semmit sem mond  Wass Albert műveinek minőségéről, vagy arról, hogy Wass Albert műveinek olvasása miért nem kívánatos, csak azt sugallja, hogy Wass Albert műveinek “szeretete” államellenes cselekedetnek minősül.

 Heller Ágnes a múltban is tevékenyen kivette részét a „magyar irodalom államosításában.” Heller Ágnes, 1956-után, Lukács György felkérésére írta hírhedt Kosztolányi ellenes dolgozatát. az etikai normák diszintegrálódásáról.  Ezek az írások, a kommunista korszakban  hivatalos följelentésnek számítottak, és nem csak az érintett költőket, és írókat sújtották, hanem azoknak is fenyegetésül szolgált, akik erre a felújított B-listára került szerzőket esetleg méltatták, vagy az iskolában tanították volna. Heller Ágnes, Kosztolányi művészetét elmarasztaló írásának fő mondanivalója, Szabó Árpád:  “Írástudóknak való” c. írásának (Valóság, 1947. 3.) vádjait ismétli, mely szerint Kosztolányi, a  „burzsoá” öncélú értékeket képvisel, és  fasiszta elveket vall, s emiatt a jövő érdekében műveit ki kell iktatni a köztudatból.  A Rákosi korszakban Szabó Árpád volt a Lukács-Révai irodalmi tisztogatások B-listájának összeállítója., és gondozója. Szabó Árpád tevékenységének köszönhetően B-listára került még többek között Hamvas Béla, és Márai Sándor is.  Szabó Árpád  a „rendszerváltás” után Magyarországon,  a klasszikus filozófia professzor emeritus állását töltötte be. *

Heller Ágnes: „Húsz év múlva” c. írása, annak embertelen, és nemzetellenes üzenete mellet, mint fogalmazvány is a magyar nyelv, és az írott szó teljes mérvű megcsúfolása. Kosztolányi Dezsőnek ma egyetlen üzenete van Heller Ágnes számára:  „Azok pedig, akik a magyarsághoz szólnak, magyarul szóljanak…Nyelvünk az egyetlen élő valóság, melyet még az ország földarabolói sem vehetnek el.” 

Epilógus

Filozófus - e Heller Ágnes, és miért nem?

A „Philosophy for Dummies” (Filozófia a tudatlanok számára) című könyv 21. oldalán található, Ludwig Wittgenstein idézet szerint: „A filozófia nem elmélet, hanem egy ténykedés.”  Vagyis, a filozófia maga nem  alkot gazdasági, politikai, vagy fajelméleteket, hanem az elméletek, és más ismeretek megértéséhez szükséges  nyelvi, és gondolati elemek érvényességének szabályait  igyekszik meghatározni. A filozófia szótári jelentése teljes mértékben alátámasztja a fenti idézetet: A filozófia a létezés, és a tudás általános kérdéseinek megvilágításával foglalkozik. Ide tarozik a tudás természete, a lét megismerhetősége, a szép fogalma, az igazság, maga a gondolkodás, és a nyelv természete, és annak lehetőségei. A filozófia, a saját meghatározása alapján ezeket a kérdéseket rendszerezett formában, és gondolati szabályok helyes, és szigorú alkalmazásával  igyekszik tanulmányozni. φιλοσοφία (philosophía), a bölcsesség szeretete.

Már Szókratész  különbséget tesz a szónoklattan, és a filozófia között. Szókratész szerint, a  szónok csak meggyőzni képes az embereket, de magáról az igazságról semmit sem mondhat nekik. Szókratész a mások meggyőzésére irányuló foglalatoskodást merő fortélynak minősíti. (Lásd: Plató: Gorgias)  A fentiek alapján, a társadalomtudományi, vallási, és mitológiai elméletek megalkotása, és ezeknek a „nagy   elméleteknek"  a tovább magyarázata, sem Szókratész, sem Wittgenstein szerint nem tartozik a filozófia tárgykörébe.

A huszadik században a filozófia tárgyát majdnem teljes egészében  a tudás természete, a jelentéstan, és a nyelv természetének kérdései foglalkoztatják. Heller Ágnes, pedig még ma is a  neoliberális  ideológia magyarországi megvalósulásáért küzd. Heller Ágnes fenti írásnak utalásaiban  sorra nyomon követhető a magyarországi napi politika minden fontosabb eseménye. Heller Ágnes véleménye ezekben a kérdésekben mindenben megegyezik a kormány hivatalos véleményével.  Heller Ágnes, filozófusként, a huszonegyedik század elején ma is a tizenkilencedik század szellemében „filozofál.”

Németh László szerint az írott szónak megvan az a tulajdonsága, hogy felül a koporsóban is. A fenti megállapítás az írástudók felelőségére utal, és azt jelenti, hogy ellentmondásokat tartalmazó írásokban különösen pontosan kell fogalmazni.  Heller Ágnesnek, azonban eszébe sem jut, hogy nyomtatásban megjelent írásait nem csak azok olvassák, akik nem feltétlenül egyeznek vele.  Heller Ágnes fenti írása, támadó jellegű, széteső, barbár, lapos, és szellemtelen. A legnagyobb baj, azonban az, hogy hiányzik  belőle  a  bölcsesség szeretete.  

Lábjegyzet:

* MIHÁLY SZEGEDY-MASZÁK: THE RISE AND FALL OF BOURGEOIS LITERATURE IN HUNGARY (1945-1949) Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary