Kaslik Péter

 

Heller Ágnes, és a húsosfazék

 

"Újabb filozófuspályázatok ügyében tett feljelentést Budai Gyula. Két újabb filozófus-pályázat ügyében tett feljelentést a rendőrségen Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos ismeretlen tettes ellen."  HírTv

Fejtő Ferencet halálát követően, ma a magyarországi baloldal felkent nagyöregje, illetve nagyöregasszonya Heller Ágnes, akiről a minap kiderült, hogy nem az igazság, illetve a bölcsesség szeretetéből „filozofált", hanem állami pénzeken értékesítette elfekvő írásait. Lukács Györgytől, Heller Ágnes, és a többi magyarországi hivatalos „filozófus” szerepe abban nyilvánult meg, hogy egy értelmetlen ideológiának az érthetetlenség eszközeivel igyekeztek mélységet kölcsönözni.

A következőkben vizsgáljuk meg az elmúlt neoliberális kormány udvari filozófusának a „Húsz év múlva” c., ma is igen bántó, és az elmúlt neoliberális kormányzat lényegét tartalmazó  írását. Heller Ágnes: „Húsz év múlva” című írása, a Heti Világgazdaság 2009. újévi, (2009/01 (január 3.) számában jelent meg. Heller Ágnes többek között azt üzeni, az általa a „rendszerváltás veszteseinek" minősülő magyaroknak, hogy az államtól ne várjanak semmit, mert sorsukért ők maguk felelősek - menjenek külföldre  "szerencsét próbálni."  (Ez a „Blame the victim” – "Hibáztasd az áldozatot" neoliberális kifogás jellegzetes példája.)

A „Húsz év múlva” c. írás, annak embertelen, és nemzetellenes üzenete mellet, nyelvezetét tekintve, és mint fogalmazvány is a magyar nyelv, és az írott szó teljes mérvű megcsúfolása. („Nem tudták átadni saját képüket." " Mind felül, mind alul, mind a politikai osztályban, mind a „népben”, mind az időseknél, mind a fiataloknál.”) 

Biblia magyarázat, vagy amit akartok…

Heller Ágnes: „Húsz év múlva” c. írása, “a reformok elkerülhetetlenségének" parancsát vallási szintre  emeli, az emberek életét gúzsba kötő megszorításokat, pedig egy orwelli fordulattal a személyi szabadság megnyilvánulásának minősíti: 

 „A történet új, a mi utolsó húsz évünk, a rendszerváltás utáni történeteink története. A történet veleje azonban igen régi. Is­ten kiszabadította Izraelt az egyiptomi fogságból, hogy többé csak neki, azaz a törvénynek engedelmeskedjenek, hogy ne legyenek többé egy zsarnok kiszolgáltatott rabszolgái. A nép eleinte ujjongott. De mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút. Dióhéjban ez történt az utolsó húsz év alatt nálunk is.”

Heller Ágnes, a dühödten vallásellenes bolsevik, Kun Béla népbiztosának,  Lukács Györgynek a  tanítványa, és  egykori pártfogoltja. Megdöbbentő, hogy a tüntetőleg ateista gyökerekkel rendelkező Heller Ágnes, a magyarországi társadalmi állapotokat egy  vallási példával  igyekszik megmagyarázni.  Heller Ágnes fenti írásában Izrael, ó testamentumbeli  történetének egyik meghatározó szakasza Magyarország területére kerül, és ezzel Izrael népe azonossá, tehát felcserélhetővé válik a magyarokkal. Ennek a szemfényvesztő, de igen leleplező helycserének érdekében Heller Ágnes félremagyarázza magát a Szentírást is.

Heller Ágnes ó testamentumi példázata, annak teljességében, és részleteiben is téves. A magyarok, a (szovjetek) fogságából való kiszabadulásukkor nem vándoroltak a pusztában, mert otthon voltak. A Birodalom összeomlott, és a fáraó katonái kivonultak. Végső fokon, pedig csak az történt, hogy az oroszok kivonultak, a Világbank, és a Nemzetközi Valuta Alap pedig bevonult. A magyar vályogvetők csak gazdát cseréltek. Még a munkafelügyelők, és a hajcsárok is maradtak ugyanazok. 

Heller Ágnes bibliai párhuzamai részleteikben sem állják meg a helyüket. Heller Ágnes szerint: „…mikor nem ment minden olyan simán, ahogy azt elképzelték, azonnal visszavágyódtak Egyiptom húsosfazekaihoz, s imádni kezdték az aranyborjút.” Az Ó Testamentum szövege szerint, a "húsosfazékhoz" való visszavágyódás miatti zúgolódás, és az aranyborjú imádatához való visszaesés, két külön esemény.  A zsidók, a pusztában való kilátástalan vándorlásuk idején zúgolódtak, és vágytak vissza az egyiptomi húsosfazékhoz (Mózes Második könyve 16. 1-15.  Mózes Negyedik Könyve 14. 1-3.) Az aranyborjú imádata, pedig már a Tízparancsolattal, s a kőtáblák összetörésével kapcsolatos. (Mózes Második Könyve 32. 1-6 ) Az izraeliek  nem azért tértek vissza az aranyborjú imádatához, mert visszavágytak az egyiptomi rabságba, hanem azért, mert Mózes túl sokáig maradt a hegyen és a népnek szüksége volt valamire, ami  „előttük” járjon.”  Az aranyborjú imádatához való visszaesés, a szellemi vezetés fontosságáról,  az ember esendőségéről, és a  megpróbáltatásokról szól, nem pedig  a Marx által meghatározott  társadalmi ideológiák helyességét, vagy  a „haladás” eszméjét hivatott bizonyítani. Heller Ágnes fenti írásában külföldre küldené a magyarországi neoliberális politika veszteseit: “De mire várnak? Segélyre? Arra, hogy életük saját hozzájárulásuk, rizikóvállalásuk nélkül, majd valahogy, az „állam mama” jóvoltából, jobbra fordul?

Napjainkban, azonban kiderült, hogy maga Heller Ágnes éppen az „állam mama” jóvoltából, és az igazán rászorulók kárára igen bőven részesült a húsosfazék legjavából.   

Heller Ágnes, fenti írásában nem mulasztja el a „bűnös nép” bélyegének elismétlését sem. Heller Ágnes szerint, azért, hogy Magyarország tagja lett az európai Uniónak nem szabad elfelejteni, hogy a magyarok mindkét világháborúban a „rossz” oldalon álltak. Heller Ágnes szerint, most azonban a „győztesek”(a jó) oldalán állunk. Jobb lenne, ha Heller Ágnes a magyar jellemről való hányaveti megállapítások, és a felhántorgatás helyett, a helyes magyar nyelvhasználatra, a rászorulókkal való együttérzésre “ mert, amint Kosztolányi írja, a szóhasználat, a nyelvtan, a stilisztika, és erkölcstan egy.  Heller Ágnes megélhetési „filozófiájával” az a legnagyobb baj, hogy hiányzik belőle, nemcsak a bölcsesség szeretete, de az értelem, és a józan gondolkodás, és az alapvető emberség minden jele is- hiszen, amint az kiderült, pénzért, és megrendelésre íródott.