Egy kitüntetés margójára 2003. augusztus Keresztes Lajos Lantos nem az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogromban, vagy a délvidéki magyar falvak szétlövésében látta meg a Kárpát-medence békéjét fenyegető veszélyt, hanem Csurka István 1992. augusztusában publikált dolgozatában.

Medgyessy Péter miniszterelnök a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjével tünteti ki Tom Lantos amerikai kongresszusi képviselőt augusztus 11-én az Országház Kupolatermében” olvashattuk. A kitüntetés indoklásából megtudjuk, hogy „a magyar származású politikus, aki idén tölti be 75. életévét sokat tett a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításáért. A magyarországi sajtónak gyakran és szívesen nyilatkozó kaliforniai képviselő mottójának is tekinthetjük a Népszabadságnak adott, 2002. február 23-án megjelent interjúját, melyben Bush elnök terror elleni háborúja kapcsán a következőket mondta: „Amikor 10-15 év múlva befejezzük ezt a háborút, akkor egy sokkal élhetőbb világot kapunk, ahonnan a terroristák, fasiszták, sztálinisták eltűnnek majd.” Most tekintsünk el attól, hogy Washington az első és második világháborúba történő belépésekor is egy immár csodálatosan szép, békés világot ígért – a párhuzam annál is jogosabb, hiszen a nyilatkozó a terrorizmus elleni világháborúról szólt - s mint egy minden gyanún felül álló tanú Winston Churchill a szövetségesek győzelme után megállapította. „Az emberi tragédia abban éri el csúcspontját, hogy mi százmilliók fáradozása és áldozata, s az igaz ügy győzelme után még mindig nem találtunk békét vagy biztonságot, s hogy mi olyan veszélyek közepette találjuk magunkat, melyek rosszabbak, mint amelyeket leküzdöttünk.” Most vessünk néhány pillantást Tom Lantos a diktatúrák elleni személyes „keresztes-hadjáratára” és a magyarok ügyének képviseletére. Ő maga nyilatkozta – amikor a MIÉP veszély miatt megintette az Orbán-kormányt - általános érvénnyel: „Nyilatkozatainkat nem óvatosan méricskélt számítások, hanem elveink diktálják.” 1983. januárjában a képviselő delegációja meglátogatta az akkori Európa egyik legszörnyűbb diktátorát, Nicolae Ceausescut. David Funderburk, aki akkor az Egyesült Államok nagykövete volt, emlékirataiban úgy idézte fel azokat a napokat, hogy a vendégek mindent rendben lévőnek találtak. S ígéretet tettek arra, hogy hazatértük után kezdeményezik az emberi jogok megsértését büntető Jackson-Vanik-féle törvénymódosítást ne alkalmazzák Romániával szemben. Majd, így folytatja „Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza megalapozatlan.” Mely passzusra, mint végső érvre, egészen napjainkig hivatkoznak a román nacionalisták, mondván az állítás nyilvánvalóan hamis, hiszen éppen egy magyar cáfolja a kisebbségek elnyomásának vádját. Lantos nem az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogromban, vagy a délvidéki magyar falvak szétlövésében látta meg a Kárpát-medence békéjét fenyegető veszélyt, hanem Csurka István 1992. augusztusában publikált dolgozatában. Ezért nem a két előbbi esemény, hanem az író-politikus publicisztikája okán hívott össze egy rendkívüli kongresszusi ülést, mely „természetesen” a borzalmas magyarországi szélsőjobbal, valamint a növekvő antiszemitizmussal foglalkozott. Az első, inkább távolságtartóan kezelt jobbközép kormány távozását követően, Lantosnak a magyarországi demokráciába vetett bizalma láthatóan gyorsan helyreállt, hiszen saját bevallása szerint, ő készítette fel 1995-ös washingtoni útjára Horn Gyulát. S ő maga ítélte azt rendkívül sikeresnek. (Talán nem meglepő, de hasonlóan roppant eredményesnek értékelte Medgyessy Péter 2002. novemberi látogatását is.) Nyilvánvalóan elég volt csak a végig olvasnia a Horn kabinet tagjainak listáját, hogy lássa nekik - ellentétben elődjükkel - csupa elkötelezett demokrata a tagja. E múltfelejtő hozzáállás washingtoni működését jól szemléltette a már említett február 23-i, Népszabadság interjúban: „Tegnap a televízióban Musarraf pakisztáni elnökkel szerepeltem. Azt mondtam: a pakisztáni elnöknek „rossz múltja” van, de én nagyon örülök, hogy csatlakozott a terrorizmus elleni világháborúnkhoz. Emlékszem a korábbi lépéseire, de barátsággal fogadom, mert mindenkire szükségünk van.” Lantos a Horn-kormánnyal – az Írisz televízióiért folytatott eredménytelen lobbizása ellenére – annyira elégedett volt, hogy küszöbön álló választásokkal kapcsolatban 1998. áprilisában azt nyilatkozta „ a nyugati üzleti körök általában a folyamatosságot és a stabilitást kedvelik,...”. Nos ez az axióma – talán nem is meglepő módon - 2002-re úgy módosult, hogy „Az nem árt, ha hol a jobb-, hol a baloldal nyer.” A fenti kis összeállításból is látható, hogy Tom Lantos valóban sokat foglalkozik régiónkkal s az is érthető, hogy miért kedvelik ők a jelenlegi koalíció tagjai. Csak az a kérdés, miért kell ebbe a Magyar Köztársaság kitüntetéseit belekeverni, hiszen a képviselő úr tevékenysége nem az ország, hanem elsődlegesen Washingtonnal szemben feltétlenül előzékeny a baloldali kormányok érdekeit szolgálják.