Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia 1929 május 12.-i ünnepi közgyûlésén
MEK fejléc

4

BÁRÓ EÖTVÖS LORÁND ALKOTÁSAINAK

JELENTÕSÉGE A TUDOMÁNYBAN

ÉS A GYAKORLATI ÉLETBEN.

PEKÁR DEZSÕ l. tagtól.

      Mélyen tisztelt ünneplõ Gyülekezet !

       Tekintetes Akadémia !

A tízéves évfordulóval szomorú idõknek fájdalmas emléke elevenedik fel bennem. A Magyar Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában magam elõtt látom a magas ravatal körül lobogó lángokat. Érzem a mélységes gyászt és a szokatlanul nyomasztó légkört, amely a hazaáruló vörösök uralma miatt mindannyiunkra reánehezedett. Újra átérzem elfogódottságomat, amidõn ez istentagadó környezetben, a Mindenható kiszámíthatatlan rendelésére és vigasztalására hivatkozva búcsúztattam nagy halottunkat, utolsó Istenhozzádot mondva szeretett Mesterünknek.

Megkínzott és szétmarcangolt Hazánk legnagyobb természettudósát vesztettük el Benne, aki a fizika tudományát maradandó és örökbecsû alkotásokkal gazdagította és aki messze túl az ország határán, az egész mûvelt világ elõtt igaz elismerést, hírt és dicsõséget szerzett a magyarnak! Õszinte lelkesedéssel választotta tudományos pályáját és már kora ifjúságában nemes ambiciótól áthatva, nagy célokat tûzött maga elé. Ez az érzés lobogott benne élete fogytáig és serkentette a szakadatlan, nem egyszer, szinte pihenés nélküli munkára. Csodálatos éleslátásával meglátta a természet jelenségeinek mélyén rejlõ igazságokat, átfogó gondolkozásával észrevette az egymástól távol esõ részletek közötti kapcsolatot. Merész fantáziájával lehetõnek tartotta oly kísérleti feladatok megoldását, amelyekre elõtte senki még csak gondolni sem mert. A megsejtett és kitûzött cél felé haladva, nagy körültekintéssel és kritikával végezte mintaszerû kísérleti kutatásait, amelyekben mindenkor az emberi gyarló eszközökkel elérhetõ legnagyobb pontosság és tökéletesség lebegett szemei elõtt. Az apjától örökölt költõi hajlam tudományos mûködésében is érvényesült. Hiszen a tudományban is nagy szerepe van a költõi fantáziának, ha mindjárt a tudós nem is kötött formában fejezi ki gondolatait.

Tudós volt a szónak valódi értelmében, csendben és szerényen munkálkodó igazi tudós, aki tulajdonképpen a saját örömére végezte kutatásait. A külsõ elismeréseket, az érvényesülést sohasem kereste, a legnagyobb elismerést mindenkor saját magában és tudományos kutatásainak eredményeiben lelte fel. Egyik akadémiai beszédében maga mondja: «Miért nem elégszik meg a tudós azzal a néki adott leírhatatlan gyönyörûséggel, amelyet minden, még a legcsekélyebb igazságnak felfedezése is nyujt?»... S õ valóban többnyire megelégedett a saját gyönyörûségével. Megjelent értekezéseiben kutatásainak csupán legfõbb részleteit és legfontosabb eredményeit foglalta össze. Aránylag rövid közleményeit lapozgatva ma, amikor a nem egyszer jelentéktelen és súlytalan tudományos dolgozatok özönével jelennek meg, nem is gondoljuk, hogy azoknak egy-egy oldala mögött hónapok és nem egyszer évek szorgalmas munkája rejlik. E körülmény magyarázza, hogy különösen a külföld jó ideig nem értékelte tudományos munkásságát oly fokban, amint azt jelentõsége és belsõ értéke megérdemli. Ez a felfogás azonban még EÖTVÖS életében egyre jobban megváltozott és végül már az egész mûvelt világ elismerte tudományos kutatásainak alapvetõ és messze kiható jelentõségét. Alkotásainak súlyát és kiváló értékét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy azok az utóbbi tíz év alatt jelentõségükben egyre növekedve az egész emberiség közkincsévé váltak. Vele beteljesedett az, amit még évtizedekkel ezelõtt Akadémiánk egyik közgyûlésén elnöki megnyitójában a tudományok mûvelõinek buzdítólag mondott: «Igazán diadalünnep akkor lesz, amikor a magyar tudomány haladását meg fogja látni és gazdagodásnak fogja tekinteni az egész világ!»

Tudományos kutatásaiban nem a kor divatos és zajos sikereket igérõ kérdései érdekelték, hanem úgyszólván állandóan az õ nagy problémái, a kapilláritás, a gravitáció és a mágnesség tanulmányozásának szentelte munkásságát. Már magában véve is jellemzõ éleslátású és nagy kutató szellemére, hogy éppen e kérdésekkel foglalkozott elõszeretettel, amelyek jelenségei annyira megszokottak, hogy a felületes szemlélõ nem igen látja meg bennük a mûködõ titokzatos erõket és a felderítendõ sok ismeretlent. Kitartó tudományos buvárkodásai oly fontos eredményekre vezettek, amelyek mindenkor igazak és értékesek lesznek és új perspektívát nyitva, hosszú idõkre alapot nyujtanak a további kutatásokra.

EÖTVÖS elsõsorban a kapilláritással, a folyadékok felületén mûködõ erõkkel, a felületi feszültséggel foglalkozott. Ezek az erõk szabják meg a pohár víz felületének alakját, ezek hatására lesznek a cseppek gömbalakúak, ezek okozzák, hogy a víz vékony hajszálcsöveken felemelkedik. Majdnem két évtizedig tartó kutatás után EÖTVÖS végeredményében egy nagyon fontos összefüggést állapított meg a folyadékok felületi feszültsége és azok szerkezete, nevezetesen azok molekulasúlya között. Ez alapon a folyadékok felületi feszültségének a hõmérséklettel való változásából a molekulasúlyt határozhatjuk meg. E fontos összefüggés az egész világon Eötvös-féle törvény néven ismeretes és lényegében hasonló a közismert BOYLE-, MARIOTTE- és GAY-LUSSAC-féle nevezetes gáztörvényekhez. E törvény alapvetõ jelentõségét mi sem igazolja jobban, mint a kiváló fizikusok és kémikusoknak hosszú sora, akik azzal már eddig és jelenleg is foglalkoznak.

Ezután EÖTVÖS majdnem négy évtizeden keresztül a gravitációval, a nehézségi erõvel foglalkozott. Ez az egyetemes erõ nyilvánul meg a testek súlyában, ez az erõ tartja össze a világrendszert és szabja meg az égi testek mozgásait. EÖTVÖS teljesen új, zseniális módszert dolgozott ki a földi nehézség térbeli változásainak meghatározására és alkalmas, szinte hihetetlen érzékenységû mûszereket, torziós ingákat szerkesztett, amelyekkel e felettébb kényes méréseket nemcsak a laboratóriumban, hanem a szabadban is kifogástalanul elvégezhette. Amidõn 1906-ban az «Internationale Erdmessung» Budapesten tartott konferenciáján gravitációs módszerérõl beszámolt, azt a világ minden részébõl összesereglett delegátusok szokatlanul nagy érdeklõdéssel fogadták. Eleintén azonban a szakemberek, élükön HELMERTtel, Akadémiánk már elhúnyt kiváló külsõ tagjával, szinte nem akarták elhinni, hogy EÖTVÖS ingáival a szabadban észlelve a szükséges nagy pontosságot és biztosságot elérhetjük. Késõbb azonban, amikor hosszabb észlelési sorozatok és az azokban mutatkozó rendszeresség kapcsán módjukban volt a mérések realitásáról meggyõzõdni, a módszer legbuzgóbb pártolóivá lettek. Egy alkalommal Potsdamban járva maga HELMERT elragadtatással említette elõttem, hogy a felsõ geodézia két legcsodálatosabb mûszerének tartja a libellát és EÖTVÖS eszközét, mert mind a kettõ olyannyira egyszerû és mégis okkal-móddal használva általuk a föld alakjára és felszínének szerkezetére oly fontos és messzemenõ következtetéseket vonhatunk. Önkéntelenül EÖTVÖS saját szavai jutottak eszembe, amidõn eszközérõl szólva, mondotta: «Egyszerû, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta és miként abból a zenész gyönyörködtetõ változatokat tud kicsalni, úgy ebbõl a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörûségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait». Maga a kongresszus e méréseket oly nagy horderejûnek ítélte, hogy GEORGE DARWIN, a nagy CHARLES DARWIN méltó fiának felszólalására, külön kéréssel járult a magyar kormányhoz: tegye lehetõvé e vizsgálatok szélesebb mederben való végzését. A kormány nagy megértéssel fogadta a külföld érdeklõdését, 1907-tõl kezdõdõleg külön e kutatások céljaira tekintélyes évi támogatást biztosított s ezzel alapját vetette az Eötvös-Intézetnek.

Óriási EÖTVÖS gravitációs módszerének jelentõsége a tudományban, ahol új perspektivákat nyitva eddig hozzáférhetetlen problémák megoldását tette lehetõvé, de nem kevésbbé fontosak azok a gyakorlati jellegû következtetések, amelyeket a végzett mérésekbõl vonhatunk. Hiszen ma már szerte a nagy világban biztos varázsvesszõként használják EÖTVÖS eszközét a föld mélyében rejlõ hasznosítható ásványi kincsek felkutatására.

Elsõsorban tudományos szempontból, a fizikában azért különösen fontos a torziós inga, mert vele mint igen érzékeny mûszerrel elenyészõen kicsi erõket lemérhetünk. A torziós ingát használta például EÖTVÖS a tehetetlenség és gravitáció arányosságára vonatkozó értékes kísérleteiben, amely vizsgálatokkal PEKÁR DEZSÕ és FEKETE JENÕ társaságában a göttingeni egyetem 1909. évi BENECKE pályadíját nyerték el. Igen nagy 1/200.000.000 pontossággal kimutatták e tétel helyességét, vagyis hogy a különbözõ anyagú testek egyformán vonzanak. E fontos kísérleti eredmény jelentõsége újabban még csak fokozódott, mert az EINSTEIN általános relativitási elméletének egyik alapkövetelménye. EÖTVÖS tudományos érdemeit ismerte el a külföld a gravitáció terén, amikor a németek kezdeményezésére a torziós ingamérésekben használatos alapegységet nemzetközileg «EÖTVÖS»-nek nevezték el. (1)

A geofizikában EÖTVÖS eszközével ugyancsak értékes vizsgálatokat végezhetünk, amelyekkel megállapíthatjuk, hogy miként van egészében felépítve a Föld felülete, sõt a jelenlegi viszonyok egyes részleteibõl a multra, földünk fejlõdésére is következtethetünk. Így a sok érdekes probléma közül csupán egyet, az izosztázia elvére vonatkozó kutatásokat említem, amelyek szerint földünk felületén az igen nagy tömegek akként helyezkednek el, mintha azok a környezetben úsznának, akárcsak a tengerben a jéghegyek. Az eddigi vizsgálatok szerint a nagy hegységekre, továbbá magukra az egész kontinensekre nézve ezt kell feltételeznünk, míg a kisebb hegyekre, kisebb tömegekre vonatkozólag ez az elv érvénytelen. Így másfajta tudományos vizsgálatok alapján valószínûnek látszik, hogy réges-régen Amerika és Európa egy tömböt képezett, amely azután kettéhasadt és részei egymástól eltávolodtak s hogy e távolodás még napjainkban is folyamatban van.

A felsõbb geodéziában EÖTVÖS eszköze egyre fontosabbá, szinte nélkülözhetetlenné válik. A Föld alakjának meghatározása céljából nemzetközi együttmûködéssel végzik a fokméréseket, amelyekkel úgyszólván egész világrészeket végigmérnek s ebbõl a Föld alakját levezetik. Az egyre szaporodó mérések tanusága szerint a Föld nem olyan egyszerû lapult gömb, mint azt régebben gondolták, alakja meglehetõsen bonyolult. Éppen ezért e fokmérések pontossága szempontjából különösen fontos, hogy a felmért területeken a gravitációs zavarokat EÖTVÖS eszközével pontosan meghatározzuk és azokat számításba vegyük. Ezenkívül a torziós inga bizonyos közvetlen adatokat nyujt a földfelület, a nívófelület tényleges alakjára vonatkozólag, amelyek alapján lehetséges, hogy kellõ mennyiségû mérési adat birtokában a felsõbb geodézia egy újabb, pontosabb rendszerét építhetjük fel. A Föld felületének valóságos alakjára érdekes példaképen említhetem Tirolban a Monte Cristallo és a Croda Rossa közötti szûk völgyben végzett méréseink eredményét. E hatalmas kiemelkedõ tömegek hatása ugyanis abban nyilvánult, hogy különösen a völgy szélein a nívófelület annyira lapos, mintha az egy Földünknél harmincszor nagyobb sugarú gömbhöz tartoznék.

A szeizmológiában ugyancsak hasznosan értékesíthetjük EÖTVÖS eszközét. A veszedelmes tektonikai vonalakat kereshetjük ki vele, amelyek mentén a földrétegek nincsenek kellõen kiegyensúlyozva, ahol azután földrengés esetén nagy másodlagos elmozdulások, rétegcsuszamlások jöhetnek létre. Továbbá földrengéses avagy vulkánikus tömegeltolódásokat mutathatunk ki a torziós ingával. Analógiaképpen csupán felemlítem, hogy éppen Akadémiánk pincéjében végezte EÖTVÖS azokat az értékes kísérleteket, amelyekben megfelelõ érzékenységû eszközével a Duna szintváltozását pontosan meghatározhatta, tisztán a változó mennyiségû víztömeg vonzó hatása alapján.

Ezenkívül különösen a geológiában nagyon értékes és hasznos felvilágosításokat nyujt a torziós inga. A föld kérgében foglalt különbözõ sûrûségû anyagok ugyanis a föld felületén mûködõ nehézségi erõben elárulják jelenlétüket. Ennek megfelelõen ezen erõ részletes ismeretébõl, amelyet EÖTVÖS eszközei nyujtanak, a földalatti rétegek menetére, alakulatára, sõt bizonyos fokig azok minõségére is következtethetünk. Kimutathatjuk a földalatti lejtõket, a földalatti rétegek legmagasabb és legmélyebb helyeit, az úgynevezett antiklinálisokat és szinklinálisokat, a földalatti lépcsõszerû alakulatokat, a vetõdéseket stb., amelyek nem egyszer gyakorlati szempontból is fontosak. Így Tokod vidékén a torziós ingával földalatti vetõdéseket kerestünk, amelyek elõzetes felkutatása a bányászat szempontjából azért értékes, mert ott a szénfejtés elakad. A dorogi szénbányában pedig 250 méterre a felszín alatt végeztünk eredményes méréseket, kimutatván a szenet környezõ mészkõben lévõ üregeket, amelyeken keresztül a vízbetörés a bányászatot állandóan veszélyezteti s amely üregeket cementtel betömve e veszedelmet elháríthatjuk. Egyes földalatti munkálatoknál is EÖTVÖS eszköze már többször hasznos útbaigazításokat nyujtott.

Végül a gyakorlati bányakutatásokban használják legnagyobb mértékben EÖTVÖS eszközét, amikor is segítségével a föld mélyében rejlõ értékes ásványi kincseket igyekeznek felkeresni. A torziós ingával ugyanis közvetlenül kimutathatjuk az olyan anyagokat, amelyek sûrûsége a környezettõl eltér s amelyek éppen ezért a nehézségi erõben megfelelõ zavarokat okoznak. Így a nagyobb sûrûségû ércvonulatokat, a kisebb sûrûségû sótesteket, a szenet stb., amint azt úgy Magyarországon, valamint a külföldön végzett mérések igazolják. Ezenkívül közvetve oly anyagokat is felkereshetünk, amelyek maguk nem okoznak ugyan gravitációs zavart, de mindenkor olyan földalatti alakulatokkal kapcsolatban fordulnak elõ, amelyeket a torziós ingával kinyomozhatunk. Az efajta alkalmazások közül a legfontosabb és legelterjedtebb a petróleum és földgáz kutatása. Ezek az anyagok ugyanis a sótestek szélein, magmatikus kõzetek feltörése mentén, vetõdések közelében, avagy az antiklinálisokon, a dómokon találhatók. Mindezeket az alakulatokat pedig eszközeinkkel jól és biztosan kimutathatjuk.

Éppen a szörnyû világháború hívta fel a közfigyelmet a petróleum és az ebbõl elõállított benzin óriási fontosságára. Nem csoda tehát, hogy a nagy olajtársaságok a legnagyobb buzgalommal és a legádázabb vetélkedéssel igyekeznek szerte a nagy világban az újabb olajkészleteket felkutatni. A hegyvidéken e munkálatok a régebbi geológiai módszerekkel elvégezhetõk s éppen ezért e területeket már meglehetõsen feltárták. A sík vidéken, az alföldeken azonban a geológiai módszerek teljesen bizonytalanokká válnak, a mint azt különösen az amerikai tapasztalatok igazolták. Itt csak a geofizikai eljárások és közöttük elsõsorban a torziós inga segélyével nyerhetünk biztos útmutatásokat s takaríthatjuk meg az egyébként nélkülözhetetlen és nagyon költséges próbafúrásokat. Így Amerikában, Texas kiterjedt síkságain, Luisianában, Mexikóban és legújabban Venezuelában már úgyszólván kizárólag geofizikai módszerekkel kutatnak petróleum után. Igen nagy mértékben használják EÖTVÖS eszközét, és pedig meglepõen kedvezõ eredménnyel. Volt tanítványunk a Houston-ban mûködõ geofizikus DONALD C. BARTON cikke alapján közölhetem, hogy ez úton az utóbbi pár év alatt több olajat találtak, mint elõzõleg évtizedeken keresztül. Ily módon hazánk szerény tudósának torziós ingája, mely mint a tiszta tudomány segédeszköze kezdte meg pályafutását, valóságos világgazdasági jelentõségre emelkedett.

EÖTVÖSnek a gravitáció terén végzett sokoldalú, egyéb kutatásaival e helyen nem foglalkozhatunk. Mellõznünk kell azoknak az értékes kísérleteinek részletezését, amelyeket gravitációs kompenzátorával, multiplikátorával, valamint a gravitáció állandójának dinamikus meghatározására szerkesztett eszközével végzett.

Meg kell azonban még emlékeznünk azon nagy horderejû kutatásairól, amelyekre a potsdami porosz királyi Geodéziai Intézetnek az Óceánokon végzett gravitációs mérései indították. E méréseket ugyanis HECKER professzor arra alkalmas berendezéssel mozgó hajón végezte. EÖTVÖS az errõl szóló közleményeket tanulmányozván, rájött arra, hogy az adatok feldolgozásában a hajó haladási irányát és sebességét nem vették figyelembe, ami pedig az eredményeket észrevehetõen befolyásolja. Bizalmas figyelmeztetésére ezután HECKER külön e kérdés megvizsgálására a Fekete-tengeren újabb méréseket végzett, amelyek a fenti megjegyzés helyességét teljesen igazolták. Éppen ezért a potsdamiak a régebben közölt eredményeket az EÖTVÖS-féle korrekcióval kijavítva újból kiadták. EÖTVÖS kutató szelleme azonban nem nyugodott addig, amíg oly alkalmas kísérleti berendezést nem gondolt ki, amellyel a kérdéses hatást a laboratóriumban kimutathatta, illetõleg pontosan lemérhette. Ily módon kísérletileg igazolta, hogy a földön mozgó testek nehézsége, súlya megváltozik. A változás a mozgás sebességétõl és irányától függ, így a kelet felé mozgó testek könnyebbek, a nyugat felé mozgók pedig nehezebbek lesznek. E hatással a szakirodalomban «Eötvös-effektus» néven sokat foglalkoznak.

EÖTVÖS gravitációs vizsgálataihoz hasonló módon a másik csodás földi erõt, a földmágnességet is kutatásai körébe vonta. Ez az az erõ, amely többek között az iránytû állását meghatározza. A mágnesség azonban a testeknek nem általános tulajdonsága s így ennek az erõnek részletes ismerete bizonyos következtetéseket enged meg a föld kérgében rejlõ mágneses tulajdonságú anyagokra. EÖTVÖS geofizikai vizsgálatai alkalmával mindenkor a földmágnességi adatokat is meghatározta s ezzel a mérések eredményeibõl vonható következtetéseket kibõvítette. Ezenkívül a mágneses erõ részletes tanulmányozására egész különleges új mûszereket szerkesztett és értékes laboratóriumi kísérleteket végzett. Továbbá a mágnességre vonatkozó ismereteinket alapvetõ elméleti kutatásokkal gazdagította.

EÖTVÖS halála óta az õ nyomdokain haladva a vezetésem alatt álló Báró Eötvös Loránd Geofizikai Intézet folytatja hazánkban a megkezdett tudományos és gyakorlati munkálkodást. Elsõsorban megszakítás nélkül és fokozott mértékben folytattuk torziós ingaméréseinket, valamint földmágneses megfigyeléseinket, amelyek EÖTVÖS életében is már kezdettõl fogva az én vezetésem alatt történtek. Habár újabban többnyire bizonyos gyakorlati, fõleg petróleum- és földgázkutatási célzattal mértünk, a munkálatokat mindenkor a legnagyobb tudományos pontossággal végeztük. Ily módon oly nagy tudományos anyag gyûlt össze, hogy annak közlése a legtömörebb alakban 14 vaskos kötetet fog megtölteni. Különösen a torziós ingával oly nagy területeket mértünk fel teljes részletességgel, hogy ehhez foghatót sehol a világon nem találunk.

Az EÖTVÖS-Intézet ezenkívül a külföldön is végzett méréseket. Így az angol kormány legnagyobb olajvállalata, a Burmah Oil Company Ltd. megbízásából három ízben mértünk Indiában, egyrészt Khairpur bennszülött állam dzsöngeljeiben, másrészt Upper Assam õserdeiben. A francia köztársaság Ministere des Travaux Publics-je közvetlen felkérésére immár két ízben kutattunk petróleum után a Puy-de-Dôme alatt elterülõ limagne-i síkságon.

A szabadban végzett méréseken kívül a laboratóriumban megszakítás nélkül folytattuk tudományos kutatásainkat. Lépésrõl-lépésre haladva tökéletesítettük Eötvös eszközeit. Legújabb típusú kis eszközünk a mezei mérések legmesszebbmenõ igényeit kielégíti s éppen ezért egyre keresettebbé válik. Torziós ingáink már kiállották a gyakorlati élet tûzpróbáját, amint azt szerte a nagyvilágon, Japán és Indiától Amerikáig, Európától Afrikáig hetven egynéhány darab használatban lévõ «Original Eötvös made in Hungary» bizonyítja.

Az EÖTVÖS-Intézet állandó összeköttetésben áll az egész világ megfelelõ szakembereivel. Eleintén csak a tudós világ, fõleg a geodéták érdeklõdtek a torziós inga iránt, késõbb inkább a geológusok és a gyakorlat emberei. A külföldiek ismételten felkeresték intézetünket és mérõexpedíciónkat, sõt némelyikük hónapokon át nálunk tartózkodott, hogy a módszert úgy elméletileg, mint gyakorlatilag elsajátítsa. Ily módon több mint huszonöt szakember közvetlenül itt az EÖTVÖS-Intézetben tanulta meg a torziós inga használatát s külföldi tanítványaink a világ minden részében dolgoznak eszközeinkkel. A külföldön, különösen Németországban és Észak-Amerikában, igen kiterjedt szakirodalom foglalkozik EÖTVÖS módszerével és annak különbözõ alkalmazásaival. A Zeitschrift für Geophysik majdnem minden számában találkozunk EÖTVÖS nevével és más német, angol, francia, holland, spanyol, olasz, lengyel, orosz, japán és amerikai lapokban gyakran jelennek meg cikkek e tárgyra vonatkozólag.

Az elõzõkben röviden vázoltuk EÖTVÖS alkotásainak sokoldalú és messze kiható jelentõségét úgy a tudományban, mint a gyakorlati életben. Az Eötvös-féle törvény, az Eötvös-inga, a gravitáció Eötvös-egysége és az Eötvös-effektus közvetlenül és ércnél maradandóbban örökéletûvé tették nevét az egész világon, mert értékes alkotásainak fennmaradását az élõ tudomány és a gyakorlati élet biztosítja.

Nekünk magyaroknak azonban kötelességünk, hogy hazánk legnagyobb természettudósát megbecsüljük: értékes munkásságához méltó emléket állítsunk! Sajnos, porai még mindig a kerepesi-úti temetõ igénytelen sírjában nyugosznak s a munkásságának folytatására hivatott EÖTVÖS-Intézet kellõ személyzet, helyiség és támogatás híján képtelen, nemcsak magyar, de internacionális vonatkozásban is fontos és felelõsségteljes hivatásának kellõen megfelelni.

Már 1926-ban a Természet-, Orvos-, Mûszaki és Mezõgazdaság-tudományi Országos Kongresszus nagy megértéssel tárgyalta az EÖTVÖS-Intézet ügyét. TANGL KÁROLY Akadémiánk rendes tagja, mint a Természettudományi Szakosztály elnöke, már a megnyitóülésen hangsúlyozta, hogy egyik megoldandó «feladat báró EÖTVÖS LORÁND a földi nehézség erõterére vonatkozó korszakot alkotó kutatásainak folytatása, elsõsorban hazai területen. Ezt a célt szolgálja a Báró Eötvös Loránd Geofizikai Intézet a pénzügyminisztérium fennhatósága alatt. Ennek az intézménynek nincs megfelelõ, végleges hajléka, dotációja elégtelen. Báró EÖTVÖS LORÁND kutatásai a magyar fizikának örök dicsõsége, kötelességünk arról gondoskodni, hogy a további ilyen irányú kutatásoknak is hazánk legyen az irányító centruma». A természettudományi szakosztályok tárgyalásai kapcsán pedig a kongresszus fõtitkára, GORKA SÁNDOR egyetemi tanár javasolta: «EÖTVÖS nevét a magyar nemzet el nem múló dicsõségére egy külön, a gravitációs mérések céljára épült és e vizsgálatokkal állandóan foglalkozó, azokat fejlesztõ intézettel és az intézetben rendszeresített tudományos állásokkal kell örökéletûvé tenni a párizsi Pasteur- és a berlini Koch-Intézet mintájára. Legyen egy külön intézete a gravitációs vizsgálatoknak, annak a tudományágnak, amely magyar lángelmébõl fakadt, s amely Eötvös nevével lett naggyá és járta be az egész világot, mindenütt dicsõséget szerezve a magyarságnak. Legyünk bármilyen csonkák, legyünk bármilyen szegények, ezt az intézményt meg kell teremtenünk, hadd hirdesse ez az intézet az egész világon, hogy a kis magyar nemzet is alkotott olyant a tudomány terén, amivel az összes nemzetek elismerését vívta ki!» KLEBELSBERG KUNO gróf kultuszminiszter úr õ excellenciája a legnagyobb szeretettel karolta fel az építendõ új EÖTVÖS-Intézet ügyét, sõt az õ nemes és kegyeletes terve, hogy «ez intézettel kapcsolatban oldhatnók meg az Eötvös-mauzoleum kérdését is olyszerûen, amint azt PASTEUR-rel a franciák tették, aki a párizsi Pasteur-Intézet egy kápolnaszerûleg kiképzett termében nyugszik».

A tízéves évforduló felidézi kötelességünket: meg kell valósítanunk e nemes terveket. Ily módon nekünk tanítványainak megadatnék a lehetõség, hogy beváltsuk szent fogadalmunkat, amelyet szeretett Mesterünk ravatalánál tettem: «Szerény erõinkhez képest követjük tanításaidat, a kijelölt szellemben folytatjuk kutatásaidat és igyekezni fogunk, hogy a vezetõ szerepet, amelyet nagy szellemed e téren az egész világ elõtt a magyarságnak biztosított, továbbra is megtarthassuk. Munkás életednek így állíthatunk igazán méltó, maradandó, eleven, örök emléket!»

A cikk elérhető: http://www.mek.iif.hu/kiallit/tudtor/eotvos1/eotv10.html