Caligula császár legodaadóbb hívét nevezte ki konzullá Rómában: a lovát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legodaadóbb hívét nevezte ki gazdasági miniszternek Budapesten, Kóka Jánost. A történelem hivatott eldönteni, melyik döntés volt kevésbé hibás. A ló mindenestre más bajt nem csinált, minthogy felnyerített a szenátusban olykor, amit nagy taps követett. Nomeg szabályos időközökben takarítani kellett utána. Kóka János nem nyerít, hanem emberi nyelven beszél, ám ezt ritkán követi taps. Ám takarítani szinte lehetetlen utána.

Kóka miniszteri tevékenységének eddigi „legsikeresebb” napján kerek 10 milliárddal nőtt Magyarország államadóssága. Ő ezt a Playboy című nemzetközi szex-lapnak adott exkluzív interjújával ünnepelte. A riporternőnek másfél milliós aranyórájával kérkedett. Kijelentette, hogy neki anyagi természetű gondjai nincsenek, bármit meg tud magának vásárolni, amit megkíván (Idézte: Lengyel Zoltán parlamenti képviselő). Kitűnő reklám volt ez egy gazdasági gondokkal küzdő ország takarékos gazdasági miniszterének e fényes napon.

Kóka konzul (bocsánat: miniszter) a Magyar Tudomány éves ünnepének, az Akadémiai Nagy Hétnek közeledtével egyetemi fórumon jelent meg, hogy szavainak kellő nyomatékot adjon. Sajnos itt sem nyerített, hanem beszélt, teljes 40 percen keresztül. Beszédében Kóka János egetverő ostobaságokat mondott. Csak később derült ki (Forrás: Dióssy Gábornak, a gazdasági minisztériumi politikai államtitkárnak a részletes parlamenti beszámolója a 40 perces beszédről, ellenőrizhető), hogy a miniszter ezen az egyetemi fórumon nem tett mást, csak viccelt. Jellemző a magyar nép és az aktuális hallgatóság humorérzékének teljes hiányára, hogy senki sem nevetett a viccein, komor arccal hallgatták azokat. A „viccek” így hangzottak: “A kormány 100 lépés politikája az ország gazdasági életét hivatott rendbe tenni” (Ez elég viccesen kezdődik.) Kóka gazdasági miniszter megfogalmazta a 100 lépés közül a legfontosabbat: "A Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni."

Tisztelt Olvasó, Ön nem téved. E szavak nem a Nagy Kínai Kulturális Forradalom napjaiban hangzottak el anno, hanem 2005-ben, Magyarországon, egy gazdasági miniszter szájából. Tizenöt évvel a rendszerváltozás után.

De nem érte be ennyivel Kóka. Rápillantván másfél milliós karórájára igy „viccelődött” tovább: „Szerintem a magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók, vagy alkottak valami marandót, már nem élnek". Szerinte! Az Elvtárs szerint, aki egyszemélyben dönt a Magyar Tudomány kormányzati támogatásáról!

Vajon tudja-e Kóka János, hogy 19 magyar Nobel-díjasunk van? Van fogalma arról, hogy a ma élő „maradandót nem alkotó” itthon vagy itthon is dolgozó magyar tudósok közül – csak az élettudományok területén – mit alkotott Andrássy István, Freund Tamás, Hadlaczky Gyula, Horn Péter, Ivics Zoltán, Izsvák Zsuzsanna, Jermy Tibor, Király Zoltán, Kondorosi Ádám, Lipták András, Márton László, Ormos Pál, Patthy László, Rédei P. György, Sáringer Gyula, Szathmáry Eörs, Szentirmai Attila, Udvardy Andor, Vizy E. Szilveszter? Tisztában van azzal Kóka, hogy a Nobel-dijra jelölt Szentágothai János tanítványai közül mi maradandót alkotott Flerkó Béla az endokrinológia, vagy Hámori József az agykutatás területén ugyancsak Nobel-dij aspiráns, világhírű kibernetikus kollegájával együtt? Van fogalma arról, hogy magyar tudós fedezte fel a prionokat? Tudja egyáltalán, mi az a prion? Van fogalma a magyar orvostudomány eredményeiről? A Hajnal iskoláról? A fizikusokéról, a matematikusokéról, a kémikusokról, a turkológusokéról? A fizikus Lovas István, Lovas Rezső, Pálinkás József Szőkefavy Nagy Zoltán munkáiról; a kémikus Oláh Györgyről, a Bognár, Bruckner, Fodor, Solymosi vagy Schulek iskola ma élő tudósainak eredményeiről, például a funkcionális kémia új elméletéről? Világhírű matematikusainkról? A mérnökökről?

Vajon lehet-e alkalmas gazdasági miniszter az, akinek ilyen szinten áll a helyzetérzékelő képessége és realitásérzéke? Aki a Nagy Kínai Kulturális Forradalom és a „Négyek Bandája” szellemi szinvonalán gondolkodik? Más. A másfél milliós karóra és a Playboyban való magamutogatás. Valóban ez egy magyar miniszteri imázs? Tesz ilyet más ország minisztere? Vajon nem egy riasztó portré ez? Aki Magyarországon él, tudja jól, hogy tisztességes munkával nem lehet annyit keresni, hogy másfél milliós karórát viseljen valaki. Ennek az embernek – ne haragudjanak, hogy nem nevezem úrnak, ezt a titulust ki kell érdemelni – egy dologhoz bizonyára van tehetsége: a saját anyagi érdekeltségének minden körülmények között történő érvéneyesitéséhez. Vajon nem kecskére bízzák-e a káposztát, akik gazdasági miniszterként a kincstár közelébe engedik? Azután a mentalitás problémája. Másfél milliós karórákat nem Nobel-dijas tudósok, nem világhírű írók, nem sikeres konstruktőrök számára gyártanak. Sem Kertész Imrének, sem Mádl Ferencnek nincs ilyen. Mert ők – ha van pénzük – hasznosabbra költik. Másfél milliós órát a kókajánosoknak gyártanak. Ilyet viselt az őrmesterből ugandai elnökké avanzsált Idi Amin Dada, Al Capone, és a D-209 ügynökből magyar miniszterelnökké előrukkolt Medgyessy Péter. Valóban ilyen gazdasági miniszterre van szüksége az EU-ban eddig csak gazdasági szerencsétlenkedésével kitűnt Magyarországnak? Ez a kérdés független attól, hogy melyik párt van hatalmon, vagy kinek a hívei vagyunk! Megengedi ezt nemzeti önérzetünk? Csapszékben helyénvaló ez a Kóka János által képviselt kulturális színvonal és mentalitás. De miniszteri bársonyszékben?! Elődei kivétel nélkül egyetemet végzett közgazdászok voltak!

Az igazi sérelem az, hogy a magyar tudományosságot és felsőoktatást nemcsak materiális, hanem immáron egyre tűrhetetlenebb verbális megaláztatások is érik a szocialista kormányzat részéről.

Mintha a magyar szellemi élet szisztematikus és összehangolt redukálása lenne a célja a mai kormányzatnak. Ennek szerves része a Magyar Bálint féle felsőoktatási törvény, amely a tudományegyetemeket Magda Sándor gyöngyösi bolsevik nábob nevetséges főiskolájának (bocsánat: a ma létező szocializmusban ez „Egyetemi Kar” címen szerepel!) színvonalára akarja zülleszteni. Ebbe a keretbe illeszthetőek Hiller István május elsejei kijelentései, amelyek lényege, hogy munkás ember ne akarjon érettségizni. Ennek a programnak része Kóka tudományt gyalázó, a radikális pénzelvonásokat megideologizáló durva „viccelődése”.

Hitler annakidején ki akarta irtani a lengyel értelmiséget, hogy ezzel csapást mérjen a lengyel nemzet hazafias elkötelezettségre, törölve memóriájából a szabadság és függetlenség eszméjét. De vajon kinek a célja a magyar értelmiség és szellemi élet lezüllesztése, a tudásalapú magyar társadalom polgári álmának kegyetlen meghiúsitása? Honi kozákjainknak csupán?

A történet folytatása az, hogy Gyurcsány miniszterelnök alighanem jól megmosta miniszterének fejét, aki vicsorogva bár, de rohant bocsánatot kérni az MTA elnökéhez. A gazdasági miniszter szellemi színvonalára jellemző, hogy egyszerűen letagadta kijelentéseit, amit több száz ember hallott, és amelyeket saját államtitkára is megerősitett. Saját bocsánatkérését azonnal cáfolandó rögtön hozzátette, hogy alapkutatásra nem ad pénzt.

Hogy helyesen járt-e el a nálam sokkal kiválóbb tudós, Vizy akadémikus, amikor - elébe menvén az Akadémia Köztestületben Kóka lemondását követelő aláirásgyűjtésnek - „lovagiasságra” hivatkozva arra szólitott fel, hogy fogadja el az Akadémia Köztestülete a miniszter magyarázatát (azaz: hazugságát), amit nem tiszte megítélni. Csupán szerényen megjegyezte, hogy alapkutatás nélkül bizony alkalmazott kutatás sincs. Nyilván az Akadémia és a tudomány érdekei vezérelték. Mindenesetre önmagában megalázó, hogy egy világhirű tudós kénytelen parírozni egy ma-van-holnap-nincs politikusnak, jó arcot vágni durva vicceihez és hazugságaihoz, csak azért, hogy ne veszítsünk el mindent. Kepler csillagász jut eszembe Prágából, akinek az osztrák császár műveletlen udvaroncaival kellett jópofizni, hogy kutatásait folytathassa, miközben felszarvazták.

Ha Gyurcsány miniszterelnökben csak egy csöppnyi jóérzés is maradt, bottal kellene elkergetnie hivatalából oda nem való miniszterét, Kóka Jánost. Kevés erre a remény, hiszen Caligula lovát is csak császár halála után vitték vissza az istállóba.

(A szerző az MTA Köztestület tagja)

A cikk elérhetősége: http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=41871