Gyurcsány szóbelizik

Kaslik L. Ibolya

Mikes Kelemen rodostói magányában a tenger mormolását hallgatta, s képzeletében Rákóczi nagy lelke lebegett előtte. A távolból hazájára gondoló magyar, ma az Internet jóvoltából, Gyurcsány Ferenc beszédeit, felszólalásait és vitázásait nézi és hallgatja. Jobb lenne, azonban, ha a világ legmostohább zugában is a tenger mormolását hallgatná…

Gyurcsány Ferenc szóbeli megnyilatkozásai kínosak és fárasztóak. Kínosak, mert Gyurcsány Ferenc szóhasználata sokszor téves, mondatszerkesztése magyartalan és gondolatai zavarosak. Mindez egy fajta feszültséget és szégyenérzetet vált ki a hallgatóban. Mi szégyenkezünk miatta. Fárasztó, mert állandóan résen kell lenni, mit szándékozik mondani, miért mondja amit mond, és hol kötnek ki zagyván, és darabosan összetákolt gondolatai. Gyurcsány Ferenc kapkodó, és közbeszúrásoktól hemzsegő fejtegetéseinek, az általa leszűrt következtetései nem mindig a logikus gondolkodás szabályait követik. A közelmúltban lezajlott Gyurcsány- Orbán vitának egyik jellegzetes részlete így hangzik:

Gyurcsány Ferenc: Azt igénylem, hogy azt a fajta méltányosságot, amit a saját kormányával szemben kér és amilyen reális értékelést mond arról, hogy igen, vannak erényei egy időszaknak, meg vannak tévedései, ezt a fajta méltányosságot először az országgal szemben – jelzők nélkül –, és másodsorban nem is annyira a kormánnyal szemben. Természetesen nagyon sok jó dolog történik, hála Istennek, az ország megy előre. Engem a dolog irányát tekintve nyilván ugyanaz az ambíció fűt, mint Önt.
Orbán Viktor: Mire tetszik gondolni?
Gyurcsány Ferenc: Egy helyről jövünk. Megváltoztatni és jobbá tenni az országot. Megváltoztatni ügyeket.

Gyurcsány Ferenc szerint a fenti hetvenegy szó azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egy helyről jönnek, s csak azok képesek „megváltoztatni ügyeket és jobbá tenni az országot”, akik „egy helyről jönnek.” George Orwell szerint, a nyelv azért válik zavarossá, mert gondolataink buták és nevetségesek. Gyurcsány esetében, azonban nem a meglevő nyelvkészség lezüllesztéséről van szó, hanem a magyar nyelv ismeretének alapvető hiányáról.

A gyurcsányi paradoxon abban nyilvánul meg, hogy ez az ember egyszerre szenved krónikus közlési kényszerben és fogyatékos kifejezési képességben is. Ez okozza, azt az abszurd állapotot, hogy Gyurcsányt állandóan interpretálják az „egyszerű emberek” számára, mint az ókorban a papok a delphi jósnő szaggatott, darabos, félszavakban kábulatban kiejtett sorsdöntő szavait.

Gyurcsány, gyakran a „hány óra van?” típusú kérdésekre sem képes tényszerű választ adni:

Gyurcsány Ferenc: Ó dehogy. Annyira jó lenne, ha pontosan fogalmaznánk, ön is tudja, hogy ez egy idézet és tudja, hogy Kovács László kit idézett?
Gadácsi János: Kit?

Gyurcsány Ferenc: Kovács László – ne menjünk ebbe a dologba bele –, idézett egy nagyon jelentős magyar írót, aki azt mondta Magyarországnak: Magyarország, amely nem tudja elfelejteni azt a régi és el nem feledett államát, amikor Trianon előtt nagy-Magyarországként létezett. Magyarország béküljél meg önmagaddal. Ez erről szól ez a történet.

Gadácsi János: Ezt ki mondta?

Gyurcsány Ferenc: Ne facsarjuk ki egymás mondatait.

(Magyar Rádió, 2005. július 5.)

Gyurcsány Ferenc taglejtései túlzottak, és idegesítőek. A Gyurcsány Orbán „beszélgetésben” Gyurcsány ökle, mutatóujja állandóan Orbán arcában volt. Gyurcsány a mutatóujjával állandóan fenyegetett és mutogatott. A fentiekben két dolgot találok különösnek: Az egyik az, hogy a sajtó, és a közvélemény is mindezt elhallgatja, lenyeli. Továbbá, a Gyurcsányt körülvevő szakértők, és tanácsadók, akiknek az lenne a dolguk, hogy a hajvágásától a szemöldöke bozontosságáig előre kitervezzék megjelenését, mozdulatait és mindezt a lehető legpozitívabb, legmegnyerőbb csomagolásba koreografálják egyszerűen csődöt mondottak és a fenti interpretációval azaz utólagos magyarázatokkal, mentegetik azt a viselkedést, azokat a szavakat amelyeket az egész világ hallott és látott. Ami a legbotrányosabb és legfélelmetesebb ezekben az utólagos magyarázatokban, az a szubliminális üzenet, hogy ti nem azt látjátok amit láttok, hanem, azt amit mi itt most megmagyarázunk nektek, mert ezek a dolgok végtelenül komplikáltak stb. Tehát visszaértünk a delphi jóshoz.

Mi az oka annak hogy Gyurcsány képtelen követni az őt koreografálni igyekvők tanácsait, és hogy úgymond botrányt botrányra halmoz? Lehetséges, hogy az a Gyurcsány, akit látunk és hallunk, már a „kikoreografált” Gyurcsány? Képzeljük el, milyen lehet „koreografálatlanul.”

Gyurcsány képtelen az utasításokat követni, képtelen fogalmakat, és összefüggéseket internalizálni, azaz képtelen tanulni. A tanulás egy végtelenül időigényes hosszú távú folyamat, amely koncentrációt, elmélyülést belső munkát igényel, s amivel nem szükségesen jár együtt az azonnali siker. Gyurcsánynak mindehhez, sem ideje, sem képessége nincs. Gyurcsány beszédmodora hemzseg jelentés nélküli szótörmelékektől, a ráragadt kifejezések pontatlan utánozásaitól, és egybe nem tartozó gondolatszilánkoktól:

-„a vitáink pontos számokon nyugszanak”

-„Mindig arra várunk, hogy végre egyszer a frakcióvezetője eljön, és bebizonyítja, hogy hol rossz az adatom.”

-„Önnek van igazsága, emelkedtek a gázárak.”

-„Egy dolgot tud az ember eldönteni, hogy a veszteséget hova pakolja? Hova pakolja?”

-„Én árban érdemben más véleményen vagyok, mint Ön.”

Gyurcsány pszichológiai alkata kora ifjúsága óta az azonnali sikerre van beállítva, túlságosan hajszolt és zaklatott ahhoz, hogy olyasmivel valamikor is olyasmivel bíbelődött volna mint a tanulás. Gyurcsány utánoz. Köztudott, hogy pszichológiai fejlődésünkben az utánzás, csupán egy kellék a sok közül, és hogy fejlődésünk bizonyos szakaszában fontos szerepet játszik, amíg aztán kinőjük és más magasabb szintű módszereket alkalmazunk. Az utánzókészség, mint kifejezési mód igen fontos szerepet játszik az alkotómunkában, humorban , stb. de ez már nem tartozik Gyurcsányra. Gyurcsány utánzó készsége egy megrekedt fejlődési szintet mutat, amely kényszerpályán mozog és ezért végtelenül szegényes, előrelátható és infantilis.

Gyurcsány ott kezdi, ahol a kiszolgált, és kiégett politikusok rendszerint befejezik. A hatalom elvette valóságérzését. A valóságtól való elszakadás jele a hatáskeltő közhelyek állandó ismétlése. Ezek a drámai nagy szavak helyettesítik a cselekvést. A kinyilatkoztatások egymásutánja – maga a „kormányzás.” Ezen kívül nem történik semmi. Ebben merül ki Gyurcsány cselekvőképessége. Ez a „kommunikációs blitzek által való kormányzás.” Ennek a gyakorlati értéke annyi mint, amikor a nyolc éves kisfiúk kiírják az ajtójukra, hogy „Veszélyes Zóna - Tilos a bemenetel” és halálfejet rajzolnak alája.

Gyurcsány utánzói kényszere igen feltűnő volt a Gyurcsány Orbán beszélgetés folyamán, amikor Gyurcsány az Orbán által használt szavakat átvette a nyilvánosság előtt ismételgette és szinte ott birkózott velük (méltányosság , igazság ) formálgatta , alakítgatta. Ha pl. egy államférfi akár a múltból vagy jelenből valaki mást eszményképp tart s annak felfogásával, helyzetével stb. azonosul, annak politikájával bizonyos pontokban egyetért és azt saját munkájában felhasználja, az önmagában elfogadott , tekintettel arra , hogy ez lehet alkati hasonlatosság, tanulmányozás, kapcsolat stb. eredménye.

Gyurcsány, állítólag Tony Blairt utánozza. Tony Blairről, azonban sok mindent el lehet mondani , de azt nem hogy angolul nem tud. Gyurcsány Ferenc nyelvi nehézségei, pedig már a szavak jelentése, és a szóhasználat fokán jelentkeznek, (a „feladat”, helyett a „felelősség” szót használja, azt is tévesen: „az a felelősségem, az a felelősségünk”, „A közmédiának nem az a felelőssége”…)

Tony Blair az angol felső osztály tökéletes akcentusával gyönyörűen és szenvedélyesen beszéli anyanyelvét. És akkor jön a mi Ferikénk és utánozza Tonyt!

Ha már Gyurcsány, és a korabeli államférfiakról van szó nézzük meg kivel vannak Gyurcsánynak közös vonásai? G.W. Bushal, mert mind a kettő buta. Továbbá, mind, George W. Bush, mind Gyurcsány Ferenc vagyona a népirtó rendszerekkel való együttműködés eredménye. George W. Bush nagyapja úgy gazdagodott meg, hogy Hitleréknek szállított, Gyurcsány Ferenc, pedig a kommunista rendszert kiszolgáló Apró család összeharácsolt vagyonának örökébe lépett.

Bush, a saját bevallása szerint soha sem olvasott , s a családi üzleti fogásokon kívül egyik sem ért semmi máshoz. Műveletlenek és végtelenül rosszul beszélik anyanyelvüket . Az amerikaiak, azonban nem engedik meg, hogy Bush saját maga írja beszédeit, azokat neki csak fel kell olvasnia, de ezzel is rengeteg baj van, mert Bush nem ismeri a szavak, és az összetett kifejezések értelmét. Így a beszédek többsége azokon a Bushtól megszokott frázisokon túl hogy „azért gyűlölnek bennünket mert szabadok vagyunk„, idegenül és értetlenül hangzik Bush szájából.

Bush becsületére legyen mondva , hogy egy 2004.-es beszédében, amelyet a legközelebbi támogatói előtt mondott, a beszéd három első mondata után felnézett és huncutul ennyit mondott: „Halvány fogalmam sincs hogy ez mit jelent.” Természetesen ennyi őszinteségre Gyurcsánynál nem számíthatunk. Gyurcsány egy erőszakos egyéniség, aki verbálisan fejezi ki agresszivitását, mint azok a kiskamaszok, akik, ha győznek nem elégszenek meg a legyőzött feletti képletes diadalmaskodással, hanem a legyőzöttet tényleges és állandó fizikai és pszichológiai kínzásnak vetik alá.

A Bush - Gyurcsány hasonlóságról még csak annyit , hogy Bush jelenleg egy szélső jobboldali ujjá született keresztény, aki politikai győzelmeit nem utolsósorban a szélső jobboldali keresztény tömbnek köszönheti. Képzeljük el milyen is lenne, ha Gyurcsány, Blair helyett, esetleg Busht utánozná? Képzeljük el hogy Gyurcsány látványosan megtér, mondjuk Bush vallására ami különben igen divatos manapság a hollywoodiak között is. Megtérése bizonyosan nagy visszhangot keltene, s az amerikai evangélikus prédikátorok egymás sarkát taposva jönnének Magyarországra , s Werber szolgálataira sem lenne szükség. Bush, a jövőben nemcsak a Budapesti nagykövetén keresztül üzenné meg hogy melyik miniszterelnök jelölt kedves neki, hanem személyesen is támogatná Gyurcsányt. Bushoz hasonlóan, Gyurcsány is ima gyűlésekkel kezdhetné a kormány munkaüléseit amint az a Fehér Házban manapság divat.

„Párizs megér egy misét” mondta állítólag Navarrai Henrik, aki a francia királyság elnyerése érdekében fanatikus protestánsból egy csapásra fanatikus katolikussá vált. A fenti színeváltozás nem áll messze Gyurcsány Ferenc jellemétől, aki KISZ titkárként nemrég a kommunizmus együgyű igazságát hirdette, ma pedig a globalizmus ugyanolyan együgyű megváltási ígéretét hirdeti. Még négy év miniszterelnökség Gyurcsánynak valóban megérne„ egy misét”, de Magországnak nem!

Mi fűti Gyurcsány utánzókézségét? Gyurcsány csörtető, türelmetlen, gyors sikerre beállított, mindent lehet és szabad, infantilis, és ezért komoly alapokat nélkülöző, alaptermészete megfelel a mai neokonzervatív világhódító szerepének. Ez a külső, azonban egy korlátolt, kreativitást nem ismerő, infantilisan önző és egyben omnipotens, magát túlértékelő, tudatlan embert takar. Gyurcsányt sokféleképpen lehet jellemezni. Én itt kettőt ajánlok: Az egyik az idióta, aki úgy utánozza a gyorsúszót hogy a vízbe ugrik és ott kapálódzik, a másik Gyurcsány őstípus a félkegyelmű arisztokrata Tasziló akire mindenből ráragad egy kicsi, a felszínesből, de aki semmihez sem ért.

A, csak a külsőségeket durván utánzó viselkedés, azonban megbosszulja magát. A Gyurcsány Orbán találkozó legalább két új, és nyugtalanító tünetet is feltárt Gyurcsány jellemére vonatkozólag: Gyurcsány alapjában véve haragtartó és bosszúálló alkat. Az Orbánnal való vitában Gyurcsány képtelen volt az Orbán kormány vélt, vagy valódi mulasztásai állandó felemlegetése nélkül érvelni. Gyurcsány másik jellembeli tulajdonsága abban mutatkozott meg, hogy, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy hirtelen nincs kit utánoznia , kirajzolódik igazi lénye, megmutatkozik Gyurcsány alaptermészete, csak olvasni kell tudni.

A fizikai gesztusok, a mutatóujj állandó fenyegető használata, valamint az olyan kifejezések mint pl. „igénylem az ellenzéket", vagy Orbán atyai kioktatására tett sorozatos erőfeszítései, hogy az többek között miért nincs többet a parlamentben, ahová Gyurcsány maga sohasem lett megválasztva - egy türelmetlen, önmagát különleges hatalommal bíró omnipotens, infantilis jellemre vall, aki a különböző lehetőségek közötti választás kultúrája helyett a teljes igazság megismerésében hisz:

„A közmédiának nem az a felelőssége, hogy visszhangozza a politikusok szavait, hanem az a felelőssége, hogy keresse az igazságot, és ha úgy látja, hogy valaki nem mond igazat, akkor azt mondja, hogy többet hazugsághoz nem adok teret.” (Magyar Rádió, 2005. július 5.)

John Ralston Saul, kanadai író, „A globalizáció összeomlása” című könyvében azt írja, hogy a társadalmakban az egyetlen, és kizárólagos igazság iránti elkötelezettség, a barbárság jele. Gyurcsány, és kormánya a kölföldről importált, birodalombolitikai jellegű neoliberalizmus fanatikus híve. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a globalizáció, és a szabad piac ígéretei nem váltották be a hozzájuk fűzött ígéreteket, és Európában, és világszerte is inkább a nemzetállami törekvések kerülnek előtérbe. Nyilvánvaló az is, hogy a magyar társadalom orvosra vá. A jó orvos azonban azt mondja a betegnek, feküdjön le, tegyen borogatást a hasára s nem darálja el neki Molière doktorainak értelmetlen szavait. Jaj azonban annak a társadalomnak, ahol az orvos is orvosra vár.

Kaslik L. Ibolya, a torontói elmegyógyintézet nyugalmazott osztályvezetője
E-mail: Kaslik L. Ibolya