Kaslik Péter

 

A reményhez 2010

 

A "Mert meg vagyon írva" - a keresztény ételmiség felelősége a társadalmi értékek formálásában" c. írás rövidített változata

  Örvendetes, hogy több mint ötven év kommunista, és poszt kommunista neoliberális uralom után Magyarországnak új, nemzeti jellegű polgári, és kereszténydemokrata kormánya van. Most már a távoli Kanadából is úgy tűnik, hogy Magyarországon valóban felszáll már a páva a vármegye házára, és ”Másképpen lesz holnap." Mielőtt, azonban e csodálatos népdalunk ihlette gyönyörű Ady versnek kezdő soraitól, a napszédítő tollaktól elragadtatva fellélegezhetnénk, vegyük tudomásul, hogy ma már a magyar társadalom minőségi változásához a puszta kormányváltás nem elegendő, mert az elmúlt ötven év magyarellenes kultúrharca, és az ország javainak könyörtelen kifosztása  megtette hatását. Magyarországon több mint ötven évig egy belsőleg szorosan összetartozó, kifelé pedig kíméletlenül célratörő nemzetellenes, materialista, bolsevista elit volt hatalmon. Ismeretes a fenti uralmi réteg felfokozott hevessége, (felhajtás, rajzás, nyüzsgés), és a belső kapcsolatokra épülő ügyintézése,  a fordított kiválogatódáson alapuló mindent behálózó káderpolitikája, valamint a „mester, és tanítvány” közötti folytonosság alapján történő ideológiai meglapozottsága.

A fentiek következtében a hatalmas túlsúllyal rendelkező baloldali sajtó, és a “haver hoz egy havert” alapú nemzetellenes „szépirodalmi alkotások” több mint ötven éve uralják a magyarországi közéletet. “Soha nem látott mértékben folyik a keresztény személyiség felszámolása, pontosabban a személyiségből a keresztény elemek kipusztítása” – írja Morócz Zsolt, Nemeskürty István: “Magyarnak számkivetve” c. könyvének kapcsán.

Tekintettel arra, hogy a magyar kultúra történelmileg, és szellemében is keresztény kultúra, a magyar társadalom értékrendjének rombolása elsősorban a heves vallásellenességben nyilvánult meg. Ez a szűnni nem akaró, becsmérlő, és lekicsinylő támadás nemcsak a magyar társadalom vallásos tagjai, a hívők ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki a magyar kultúrával, és a magyar közösségi léttel azonosul. A magyar történelem folyamán nagyon sokszor előfordult, hogy “Csatát vesztettünk, de jó ügyért harcoltunk, tehát háborút nem” A jelenlegi magyarországi választások most az egyszer ennek a fordítottját példázzák: “Csatát nyertünk, de háborút (még) nem.  Az idei év áprilisi választások eredményeként megalakult magyarországi polgári , és kereszténydemokrata koalíciós kormány egyik első törvényhozó intézkedései között visszaállította Isten fogalmát a magyar közéletbe.  A Nemzeti Együttműködés programjában, közvetve ugyan, egy Ábrahám Lincoln idézet által, Isten helyett kapott a magyar törvényhozás szótárában. A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény bevezetőjében, pedig szószerinti megfogalmazásban, helyet kapott az a keresztény felfogás, mely szerint “Isten a történelem ura.” A fenti törvény Szent István ünnepén lépett életbe, s ezzel az új kormány a formális jogi meghatározás alapján, és a jelképes kormányzás eszközeivel is beemeli Istent a törvényhozás, és később valószínűleg az új alkotmány sáncaiba is. (Isten, haza, család)

A keresztény értékeknek a magyar társadalomba való visszaállítása nem önmagáért van, és nem is kizárólag az egyházi intézmények javát, vagy a szűkebb értelemben vett hitélet megerősítését szolgála. A keresztény értékeknek a magyar társadalomban való visszaállításának elsőbbsége arra a tagadhatatlan tényre épül, hogy a magyar kultúra egésze keresztény jellegű. “Próféták által szólt régen néked az Isten…” Ez, az első magyar nyelvű disztichon nemcsak kultúrtörténeti szempontból fontos, hanem azért is, mert elsőként mutat rá magyar nyelven a magyar kultúra keresztény jellegére. Klasszikus költőink műveiben Isten, valamint az Istenhez vezető út, és ezzel együtt a kereszténység úgynevezett nagy kérdései napjainkig mind jelen vannak. Szenczi Molnár Albert: „Tebenned bíztunk” zsoltárfordítását nemhivatalos himnuszként éneklik ma is, mindenütt ahol magyarok élnek. Isten, és a kereszténységgel kapcsolatos fogalmak, az ima, az áldás megkerülhetetlenül jelen vannak népdalainkban, a magyar nyelv szóhasználatában, szófordulataiban szólásainkban, és népszokásainkban. Isten, és a keresztény lelkület jelen van világhírű nagy zeneszerzőink alkotásaiban is.  Liszt Ferenc műveit a mély vallásosság hatja át. Kodály: „Esti dal” imába foglalt népdal feldolgozását világszerte éneklik. A magyar kultúra, és történelem nem is ismerhető meg annak keresztény elemei, és a keresztényi szellem nélkül.

Szégyen, de az elmúlt ötven év tényleges Magyarországa , a fenti nemzetellenes rendszerek idején, sem a határon túli, sem a nyugati magyarok számára nem szolgált egy felemelő, és éltető eszményképpel. Ezért jó lenne itt Kanadában is megérni egy olyan Magyarországot, amely minden magyarnak szerte a világon ismét méltó szellemi hazája lehetne. Mire épül ennek  a szebb, és jobb Magyarországnak a reménye? A keresztény tanítás alapját az a hit képezi, hogy a jó, a végén mindig győzedelmeskedik. Ez, a valós helyzettel látszólagos ellentétes, és a tényekkel dacoló, de annál mélyebbről jövő, és igazabb bizakodás hangja hallható minden magyar klasszikus írónk, és költőnk „teremtett”, de annál igazibb világában: „Ember küzdj, és bízva bízzál.” „Lesz még egyszer ünnep a világon.” „Nekem az Ember egy folytonos ember.” A határon túli magyarok, és a nyugati magyarok valahol a lelkük mélyén mindig hordoztak, és ma is hordoznak egy, a létezőnél szebb Magyarországot, és ez szükségszerűen fellelhető minden jóérzésű magyar lelkének tükrében is. Erre, a valósnál igazibb képre kell minden magyar kertjét, házát, otthonát, és  szellemi hazáját is felépíteni.