Kaslik Péter

 

Elmaradt játszma, üres boríték

 

Az idei közgazdasági Nobel díjat, Thomas C. Schelling amerikai, és  Robert J. Aumann, izraeli tudós kapta az úgynevezett „Game Theory” – játszma elmélet alkalmazása, illetve annak továbbfejlesztése terén elért eredményeikért. A díjat odaítélő bizottság szerint Schelling, és Aumann munkássága különös fontossággal bír  a gazdasági ellentétek, és a politikai viszályokmegoldása,  a fegyverkezési verseny értelmezése, valamint a háború megakadályozására irányuló stratégia kidolgozása, és alkalmazása terén. Sem Thomas C. Schelling, sem Robert J. Aumann nem közgazdász, hanem katonai tanácsadó. Ironikus az is, hogy az ellentétek békés  megoldása, és a nyílt háború elkerülése érdekében elért sikereikért, ma egy amerikai, és egy izraeli tudóst tüntetnek ki.

A Nobel díj annak az elismerése, hogy  a játszma elmélet szabályait ma módszeresen alkalmazzák a tömegek, és a csoportok viselkedésének megváltoztatására irányuló  stratégiák kidolgozása terén.  A nagyvállalatok, de a szakszervezetek is a játszma elmélet elveit igyekeznek érvényesíteni, a saját nyerő stratégiájuk kidolgozásakor.  Az ide vonatkozó irodalom külön hangsúlyozza a játszma elmélet fontosságát a nemzeti kisebbséggel való bánásmód, illetve politikai stratégiák kidolgozásánál.  

Mire alapszik a játszma elmélete?  A Nobel díjat kiosztó svéd királyi akadémia meghatározása szerint, Schellingnek azért ítélték oda a Nobel díjat, mert sikeresen kimutatta, hogy „az egyik fél megerősítheti a helyzetét, illetve előnyösebb helyzetbe juthat, ha nyíltan leszűkíti a saját lehetőségeit.” A fenti megállapítás az eltökélt és határozott fellépésre vonatkozik.

Schelling, továbbá bebizonyította azt is , hogy „a megtorlás eszközeinek birtoklása eredményesebb mit a támadás elleni védekezés lehetősége, valamint azt, hogy a meghatározatlan jellegű megtorlás hatásosabb, mint a meghatározott formában elővetített megtorlás kilátásba helyezése.”

A fenti megállapítás az úgynevezett hiteles fenyegetés, illetve félelem, vagy vesztesség kilátásba helyezésére vonatkozik.

A játszma elmélet képviselőinek kidíjazásával, a hideg számításon  alapuló, erkölcsi meggondolásoktól megfosztott nyers érdekek, és célkitűzések módszertana nyert elismerést. Alber Camus szerint, akinek nincs jelleme, annak elvei és módszerei vannak.

A játszma elmélet nem oldja meg, de új fényt vet a magyar társadalom legkiütközőbb jellegzetességeire: a közélet eldurvulására, a fenyegetések, a fenyegetettség, és a pánikkeltés visszatérő ciklusaira, valamint a magyar társadalom arculatának jövőbeli kialakulására is.

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a politikai csoportok, és egyéb érdekszövetségek hatalmas összegeket költenek a „nyerő stratégiák” kidolgozására, és érvényesítésére. Alapvető igazság az is, hogy akinek van terve, az sokkal előnyösebb helyzetben van, mint akinek nincs. Legrosszabb helyzetben van azonban az a akinek nincs saját terve, és nem tudja azt sem, hogy a másik fél előre meghatározott terv alapján irányítja az eseményeket.

A játszma elmélet abban különbözik a nyílt erőszaktól, hogy az erősebb, a felesleges vérontás elkerülése érdekében, tehát a saját érdekében is,  a puszta fenyegetés kilátásba helyezésével „belátásra bírja” ellenfelét, s így az önmaga határoz sorsáról.

A fentiek alapján vizsgáljuk meg a  meg a magyar politikai elit teljesítményét a játszma elmélet legelemibb szabályainak tükrében.

2005. szeptember 26. a magyar országgyűlés, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség hozzájárulásával magszavazta Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozását, anélkül, hogy Romániát arra kötelezte volna, hogy  ismerje el erdélyi magyarok önrendelkezési jogának egyik megnyilvánulását, - a székely autonómiát.

A szavazást megelőzően, sem a magyar sajtó, sem a politikai pártok nem világosították fel a polgárokat  arról, hogy Magyarországnak, mint EU tagállamnak vétó joga van abban, hogy Románia csatlakozhat e az Európai Unióhoz, vagy sem. Az Európai Unió, több mint ötszáz oldalas alkotmánya hozzáférhetetlen, és érthetetlen is a legtöbb ember számára. Kérdéses az is, hogy az országgyűlési képviselőknek milyen ismeretei vannak az EU idevonatkozó előírásairól.

A vétójog a „lenni, vagy nem lenni” sorsdöntő kérdései közé tartozik.  Hogyan, és mikor kell cselekedni? A rossz döntés, de még a kései, vagy a túl korai cselekvés is tragikus lehet. Ennek a végleges határozatnak a következményeit csak akkor fogjuk megtudni, amikor már késő lesz.

Miért nem kötötte a magyar országgyűlés az erdélyi autonómiát feltételként Románia Uniós tagságának a megszavazásához?  A felhozott kifogások zavarosak és általánosak. A magyar közvélemény a mai napig sincs tisztában azzal, hogy az Európai Unió előírásai szerint mi történik, ha a magyar parlament feltételekhez szabja Románia uniós csatlakozását. Ezt a magyar sajtó a mai napig sem hozta nyilvánosságra.

Nyolcvan öt éve először adatott meg, hogy Magyarországnak van egy tényleges ütőkártyája, amelynek segítségével esetleg javíthat a határon túli magyar nemzeti közösségek helyzetén, és ezt a parlamenti pártok elmulasztják.

Az  SZDSZ magatartása, -  mint történelmileg, mint az SZDSZ tagságának összetétele szempontjából  következetes, és előrelátható volt. Az SZDSZ szerint a  határon túli magyarok, a Trianoni szerződés kollektív büntetésének formájában megérdemelték sorsukat.  Az MSZP viszont  csendben megerősítette  az  2004. december 5. kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazással kapcsolatos álláspontját: Semmit érdemlegeset nem  hajlandó tenni a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradása érdekében.

A Fidesz, Magyar Polgári Szövetség magatartásával ma sokan , éppen az SZDSZ, és az MSZP kihívóan nemzetellenes politikája miatt nem néznek  őszintén szemben. Sokan nem akarják Orbán Viktort bántani, mert úgy vélik, hogy ezzel a az SZDSZ, és az MSZP  malmára hajtják a vizet. A nyílt és becsületes számonkérés, azonban a demokrácia velejárója.

A Fidesz, Magyar Polgári Szövetség utólagos magyarázkodásai nem meggyőzőek. Németh Zsolt szerint:

„Nem értettünk egyet a ratifikáció időzítésével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uniós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz."  Németh Zsolt szerint „Románia csatlakozása után új feltételek között, megújult erővel lehet fellépni az autonómia ügyében...az esetleges tartózkodás is gyenge nemnek számított volna, mely mind belpolitikai, mind külpolitikai síkon hátrányos lett volna. Ráadásul a Fidesz semmiképpen sem tudta volna befolyásolni a szavazás végkimenetelét.”

1. Nem világos, hogy Románia európai uniós csatlakozása önmagában, hogyan segíti elő a „magyar nemzeti célokat?”  Vajon, ez idáig azért nem tudtuk megvalósítani nemzeti céljainkat, mert Románia nem volt tagja az Európai Uniónak?

2. Képzeljünk el egy olyan helyzetet, ahol az erdélyi magyarok megmaradása, és a román nemzeti érdekek összeütközésének kérdésében (újra) az európai nagyhatalmak bírái döntenek.

3. Mi történt volna a magyar nemzeti célok megvalósításával, ha Románia, Franciaország példájára  népszavazásra bocsátja az Európai Unióhoz való csatlakozásának kérdését, és a román választók azt leszavazzák?

4. Az sem egyértelmű, hogy a Fidesz nem volt képes befolyásolni a szavazás végkimenetelét. A Fidesz nem  tett lépéseket annak tisztázása érdekében, hogy a jelen esetben az alkotmány alapján feles, vagy kétharmados többségre van e szükség. Ez a kérdés a mai napig tisztázatlan.

5. Ha, a Fidesz szavazatai nem voltak képesek befolyásolni a szavazás végkimenetelét, akkor a Fidesz képviselői miért nem szavaztak legalább jelképesen Románia  feltétel nélküli csatlakozás ellen? Vagyis, ha mindegy, hogy miként szavaznak, akkor legalább jelképesen, miért nem szavaztak az erdélyi magyarok autonómiája mellet?

Érthetetlen, hogy Németh Zsolt mire alapozza azt az állítását, mely szerint Románia önmagától miért támogatná a székely autonómiát, ha azt nem támogatta az Európai Unión kívül sem. Ha, viszont a székely autonómia az Európai Unió keretein belül elveszti jelentőségét, akkor Románia miért nem hajlandó ezt a gesztus értékű engedményt sem megtenni? 

Németh Zsolt laza és felszínes magyarázatai arra az illúzióra épülnek, hogy az Európai Unióba való belépéssel a kelet európai országok mintegy varázsütésre megváltoznak, és „európaiakká válnak.  

Az Európai Unió elsősorban egy gazdasági tömb. A közös piac, pedig a térség azonosságát feltételezi, annak számára a nemzeti különbségek akadályt jelentenek.  A történelmi, valamint a nemzeti, és kulturális értékek kívül esnek a gazdasági meggondolásokon. A regionális kultúrák, a nyelvhasználat, és anyanyelvi iskolák kérdése az autonómiához kötődik, nem a szabad piachoz. Azokért az   Európai Unión belül is a hivatalos struktúra megkerülésével és annak ellenében kell majd megküzdeni.

A feltétel nélküli igen okait Orbán Viktor utólag úgy igyekezett megmagyarázni, hogy Ő személyesen azért szavazott igennel, mert az erdélyi magyarok többsége támogatja Románia EU csatlakozását. Orbán Viktor, azonban Románia EU csatlakozására helyezi a hangsúlyt, és nem az erdélyi magyarok autonómia követelésére. Románia Európai uniós tagsága és az erdélyi magyarok autonómiája nem zárja  ki egymást. Nem az a kérdés, hogy Románia bekerüljön e az Európai Unióba, hanem az, hogy ezért cserében Románia hajlandó e garantálni a székelyföldi autonómiát, vagy sem, és, ha nem, akkor ennek mi a hosszú távú jelentősége az erdélyi magyarok számára.

Orbán Viktor, a továbbiakban  arra hivatkozik, hogy a romániai magyarok legnagyobb képviseleti szerve az RMDSZ azt kérte a Fidesztől, hogy szavazzon igennel. Orbán Viktor, Antall Józsefre hivatkozva azt nyilatkozta, hogy  nem Magyarországon kell dönteni a határon túli magyarok sorsáról. Magyarország magatartása, és hosszú távú anyagi támogatási politikája, azonban meghatározó módon hozzájárul a határon túli magyar képviseleti szervek arculatának kialakításához. Magyarország, tehát igenis hozzájárul a határon túli magyar közösségek közvéleményének formálásához.

Orbán Viktor legújabban arra épít, hogy az Európai Unión belül gazdasági egységgé kell kovácsolni a kárpát medencei magyarságot. Az Európai Unió gazdaságpolitikája a globalizáció elveire épül, amely kizárja a nemzeti meggondolások minden csíráját. Az Európai Unióm belül a tőke áramlása nincs, és nem is lehet a tulajdonosok nemzetiségekhez kötve. A szabad piac inkább az eleve erősebb és nagyobb piac vonzásába való nemzeti beolvadást serkenti, mint a többségi kultúrától különböző népcsoportok megmaradását.

A Fidesz mulasztásainak következtében a magyarországi közvéleménynek ma  sincs tiszta képe arról, hogy mi történt volna, ha:

A Fidesz hivatalosan, és nyilvánosan is tisztázza, hogy az EU tagság megszavazásának kérdésében kétharmados, vagy feles szavazatra van e szükség. Ez nem történt meg, tehát a Fidesz szerepe a választások kimenetelének meghatározásában tisztázatlan.

A feltétel nélküli igent követően soha nem tudjuk meg, hogy Romániának mennyit ért volna meg az EU tagság. Igaz, hogy az erdélyi magyarok hatalmas többsége támogatja Románia EU csatlakozását, de ha Románia nem lett volna hajlandó megadni az erdélyi magyar autonómiát az EU tagságért cserében, akkor ez arra utal, hogy Románia az Európai Unióba való bejutása után sem hajlandó engedményeket tenni az erdélyi magyarok szülőföldjükön való megmaradásának érdekében.

Románia, feltétel nélküli uniós csatlakozása után, egyes román képviselők heves magyarellenes kijelentéseikkel azt igazolták, hogy Románia nem hajlandó a jövőben sem tárgyalni az autonómia kérdésében. A játszma elmélet, és a józan ész első szabálya alapján, ha valaki tárgyalni szándékozik, az nem azzal kezdi, hogy durván megsérti ellenfelét. A durva sértegetések, a hidak leégetését jelentik. A magyar politikai elit kijátszotta az egyetlen ütőkártyáját, amellyel nyomást gyakorolhatott volna a román félre az erdélyi magyarok megmaradásának biztosítása érdekében. A Fidesz nem volt kész, vagy nem volt hajlandó a maga igazság szembe helyezni az Európai Unió tekintélyével.

Nem állja meg a helyét Tőkés László utólagos kijelentése sem, mely szerint az Európai Unióba való felvétel megszavazása nem köthető a székely autonómia kérdéséhez. Tőkés László szerint: „Ilyen ügyeknek az intézését, mint amilyen az autonómia, az európai parlamenti törvényhozás az egyes országok belügyének tekinti, tehát nem szerepel azon tárgyalási fejezetek előírásai között, amelyek teljesítése nélkül egy ország nem nyerhet felvételt az Európai Unióba. Tőkés László sem hivatkozik az Európai unió több mint ötszáz oldalas alkotmányának valamelyik meghatározott szakaszára, hanem általánosan, az „európai parlamenti törvényhozásra” hivatkozik.

Tekintettel arra, hogy Európában, ma már minden törvényhozás „parlamenti”, nem világos, hogy az autonómia kérdésének a tárgyalását az Európai Unió parlament előírásai tiltják e vagy az „európai parlamenti törvényhozás” általában.

Miért nem világosította fel a sajtó előzőleg, vagy, akár utólag is az erdélyi (és a magyarországi) magyarokat, hogy az autonómia tárgyalása nem köthető össze Románia EU tagságának a felvételével? Tőkés László kijelentései arra vonatkoznak, hogy „nem ildomos, nem illik ilyesmivel előhozakodni Európa előtt”. Emlékezzünk, ez ugyanaz az Európa, amely ránk hozta Trianont.

Az Európai Unió ide vonatkozó előírásai, igenis előrelátják az országok között felmerülő kérdések előzőleges tisztázását:

„A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi.” (Maastrichti Szerződés az Európai Unióról (92/C 191/)

 

A játszma elmaradt. Semmi sem történt, nincs mit borítékolni. Helyette egy másik  „játszma” zajlik , de nem is az igazi felek, Románia és a magyar politikusok között, hanem a magyar politikusok igyekeznek utólag meggyőzni a választókat, a nevükben történt visszahozhatatlan határozatok helyénvalóságáról.

A diplomáciai stratégiának, az  ideológia szintjére emelt korszakában, a Fidesz elherdált szavazatai a magyar nemzeti politika kétségbeeső állapotáról tanúskodnak. Ebben, a Románia és Magyarország viszonyát érintő kérdésben semmi sem történt. Ez a „semmi”. Azonban román győzelemnek is minősíthető.

A játszma elmélet szerint a tárgyalásoknak öt szabálya van: Az első számú szabály a saját  önismeretünk elmélyítése. Magunkba nézés. A tárgyalóképesség feltétlen önismeretet feltételez. A tárgyalásokba való bebocsátkozás előtt a tárgyaló feleknek el kell dönteniük, hogy meddig hajlandóak elmenni, és mit hajlandóak kockáztatni. A tárgyalást megelőző időszak a saját igazságaink erkölcsi erejének a próbatétele. Melyek azok az igazságok, és meggyőződések, amelyekhez a tárgyalások minden egyes pontján hűeknek kell maradnunk.

A második számú szabály a meglevő viselkedési szabályok korlátainak felülvizsgálata.  Hajlandóak vagyunk e saját igazságunk érdekében kilépni önmagunkból és megkocáztatni a más téren elért eredményeinket. Hajlandóak vagyunk e a saját igazságunk érdekében önálló, és egyedi álláspontok képviseletére?

A játszma elmélet harmadik, negyedik, és ötödik számú szabályai már magára a tárgyalási folyamatra vonatkoznak , ahova  a magyar politikai, a saját integritásuk hiányában el sem jutottak. A jelen esetben a román féllel tárgyalásokról, sem ténylegesen, sem jelképesen szó sem volt, mert a magyar politikai elit ma sem tisztázta a saját igazságának erkölcsi erejét. Vagy fordítva, a magyar politikai elit a mai napig sem fogta fel annak az igazságtalanságnak a súlyát amelynek orvoslása egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztani. Mondjuk ki, Trianonról, a magyar nemzet kollektív büntetéséről, és a nemzetrészek szülőföldjükön való megmaradásáról van szó.

 Tíz évvel ezelőtt, 1995. decemberében, Kovács László, külügyminiszterként azzal hárította el a vajdasági magyarok védelmére irányuló kérelmet, hogy „ Magyarország nem tud flottákat felvonultatni érvei alátámasztására, maradnak a tárgyalások.”  Tíz év után ugyanaz a Kovács László az Európai parlamentben csoszog céltalanul, amikor a vajdasági magyarverések ügyét tárgyalják. Németh Zsolt, pedig azt ajánlja, hogy az erdélyi magyarok megmaradását biztosító autonómiát az Európai Unió tagságának keretében, Kovács László császkálásai közepette tárgyalják.

A magyar nemzeti érdekekre hivatkozó politikai elit, a fenti kérdésekben Karinthy Frigyes: „A rossz tanuló felel” logikájának szintjét sem éri el. „Hiányos a fegyverzet, gondosan kell összeválogatni” – mondja kétségbeesetten a rossz tanuló, és tervet készít, amely nevetséges és szánalmas, de van terve. A rossz tanuló is tudja, ha nem is érti, hogy a párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak. Ebben reménykedhetünk.

 

Küldje tovább ismerősének

Nyomtatás