Kaslik Péter

  „Mint aki halkan belelépett…”

 
„A magyar állampolgárok nem kaptak kellő információt arról, 
hogyan éljék életüket és milyen kihívásokkal kell számolniuk az unióban 
- hangoztatta Bagó Zoltán fideszes képviselő a már uniós zászlóval
 díszített Képviselői irodaház előtt.” HírTV, 2004. máj. 08.
Uniós tájékozatlanság - Hiába a milliárdos ráfordítás?

 

Ez év május elsején, Magyarország is belépett az Európai Unióba. A befektetőknek, és a kereskedőknek szabad  ki, és bejárata lesz a tagországokba, a magyar munkavállalóknak pedig ez továbbra is tilos lesz. A magyarok „külföldön” továbbra is csak feketén, fele pénzért, látástól vakulásig dolgozhatnak. Az Európa szerte szabadon gyártott árút csak a feketén megkeresett pénzükön, vagy a magyarországi keresetükből vásárolhatják meg - európai áron. 

Márai Sándor szerint: „Nem igaz, hogy Európa népei csak olajforrások és gabonaföldek megtartásáért vagy megszerzéséért harcolnak.” Hosszú távon, ugyan igaza lehet Márainak, hogy Nyugat Európa eszménye elsősorban kultúrszintet jelent, de az Európai Unió, a mai formájában jobban hasonlít az Amerikai Egyesült Államok vadkapitalista üzleti lelkületéhez, mint a szellemi Európa eszményéhez. „Adjatok Európának új célt, adjátok meg a hitet az ésszerű életre.” Szólt egykor a svájci kiáltvány. Ez lenne az új cél? Ez lenne a hit? Mibe?

A belépés előtt rendezni kellett volna Európával való közös dolgainkat.  Megtörtént ez? Megkérdeztük-e, hogy miért kell újra belépni ugyanabba a patakba, amelybe egyszer beléptünk. Ki taszított át minket Ázsiába 1945. - ben, és miért?  Mi történt Jaltában? Miért éppen az Elbánál szakadt el Európa, és nem másutt? Miért szakadt el egyáltalán?  Ezekre a kérdésekre a mai napig sem kaptunk becsületes és őszinte választ.

Beléptünk, de megkérdeztük-e igazán, hogy megmaradásunk szempontjából, egy fogyó lélekszámú, rokontalan nemzetnek előnyös-e ez az integráció? Létezik-e a beolvadás veszélyével járó integráció, és a belső internáltság szélsőségei között egy másik járható út is?  Vagyis: van-e élet az Európai Unión kívül?

Barátom írja Magyarországról: „Megy az EU-s buli. Alig vannak a rendezvényeken -lábbal mondjuk ki a véleményünket, most nem rendelhették ki a népet, mint anno 1957-ben május 1.- re...egyetlen magánházon sincs zászló, semmilyen.”

 A BBC világhíradójának kiküldött munkatársai lelkesen közvetítik a zászlókkal, tűzijátékkal egybekötött eseményeket – Lengyelországból, a Cseh Köztársaságból, Szlovéniából, és Máltáról. A híradó végén, a képernyőn elmosódva, alig olvasható betűkkel, egy tized másodpercnyire végigfut a csatlakozó országok névsora is. Hungary, próbálom elolvasni, mielőtt a gyorsan pergő szöveg eltűnne.  

Magyarországnak 1945. óta nem volt, és ma sincs hiteles szószólója Európában. Azok a magyarországi írók, akik a különbbejáratú európai sajtóban nyilatkoznak rólunk, ma is az első világháború előtti magyarellenes propaganda beidegződéseire építik vádaskodásaikat. Eörsi István, Kertész Imre, Tamás Gáspár Miklós külföldön megjelent cikkei az első világháború előtti magyarországi radikális körök külföldön kifejtett magyarellenes propaganda egyenes folytatása. Az EU brüsszeli információs irodája a közelmúltban kiadott egy ismertetőt az újonnan csatlakozó országokról. A kiadvány olyan elemi, és goromba hibákat tartalmaz Magyarországról, mintha országunk nem is ezen a földrészen lenne.  Kifejezték- e felháborodásukat- e fölött ezek az európai színvonalra olyan szívesen hivatkozó írók?  Ez másképpen lesz holnap? 

Megkérdeztük-e igazán, hogy ugyanazok az országok, amelyek Trianonban ítélkeztek felettünk, most új köntösükben, hogyan viszonyulnak a határon túli magyar nemzeti közösségek megoldatlan és veszélyeztetett helyzetéhez?  Megkérdeztük-e, hogy a határon túli magyar nemzeti közösségek megoldatlan, és  veszélyeztetett helyzetének megoldása nélkül milyen szövetséget lehet kötni, és kivel?

A csatlakozással most az „anyaország” önként feladta szuverenitásának egy részét, és vazallusi viszonyba kerül Európával.  A határok, és ezzel az illetékességek és a felelősség is elmosódik.  Hol van Magyarország, kérdezhetik határon túli magyarok? Jó ez nekünk?

Megkérdeztük-e, ki tette lehetővé 1956. árulói számára,  hogy az uralmuk alatt a kezeik közé került állami pénzeket a külön erre a célra berendezkedett nyugati bankokban mossák, mossák, és az állami javakat ezen a pénzen a saját nevükre átjátsszák? A volt kommunista országok egykori vezetői, az állami javak tulajdonosaiként ma az új Európában egy tálból cseresznyéznek a régi kapitalista Európa, immár patinás birtokosaival. Ez az elit pedig, mint a régi is, országhatárokon, és nemzeti hovatartozásától függetlenül, a saját rendjéhez hű, nem pedig az uradalmukhoz tartozó néphez. Egy új „junker, dzsentri szövetségről van szó. Európa régi, és új tulajdonosai kötöttek egymással társadalmi szerződést, és ennek tiszteletére népünnepélyt rendeztek.

Az ünneplések hevében, Árkádiában, az ország expufajkás exminiszterelnöke, a nép szórakoztatására, és a saját hangszerelésében előadta az „Alapfokon tanultuk a demokráciát”, és a „Kétszer kettő néha öt” c. kuplékat, befejezésül pedig elénekelte a Csínom Palkó internacionálét: „Csak az menjen Európába, aki engem szeret.” Az ország ügyintézője pedig exbesúgói becsületszavát adta, hogy fele királyságát bevezeti az ígéret földjére, ahol nincs ellenzék, és a repülőknek, és a cinegéknek is két bal szárnya van, s ahol minden választópolgárnak a jobb füle bal.

Ismét előkerül az első világháború előtti magyarellenes propaganda egyik alkotó eleme: a „Magyarien” és az „Ungarn” megkülönböztetés. Az „Ungarnok” lévén az új magyarországi dzsentri kleptokrácia, amely csak az „Ungarnokat” vinné fel Európába.

Azt is mondhatnánk, hogy a magyar baloldal ismét hűtlen lett saját elnevezéséhez, és a maga javára privatizálta az Európai Unióba való  belépést.

A fentiek alapján elképzelni is lesújtó, hogy klasszikus íróink, és költőink közül  kit vennének be a bárkába, és kit nem. A bátor Új világ, eme esztétáinak szakvéleménye alapján eurokomform lenne- e Arany János? Hogyan minősítené a gondolatrendőrség a „baloldaliságáért” megszenvedett József Attilát, a “Hazám” c. versciklusának befejező sorai alapján:

“S mégis magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad –
Édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

Az igazi fejfájást azonban a mártírhalált halt Radnóti Miklós okozná, aki a halál árnyékában is Vörösmarty Mihály szellemét idézi a „Nem tudhatom…” c. versében. Ez a vers a (magyar) haza szeretetének egyik legbensőségesebb kifejezője.

A nemzetnek az a része, amelyet kirekesztenének ebből a Kánaánból, a magyar kultúra legkiválóbb egyéniségeivel együtt, itthon is jó társaságban lenne. Ez a „haza a magasban” valódi értelme.

Ütött az óra: Irány Európa! „Mint aki halkan belelépett. És jönnek távol ferde illatok.”- írta az igazi világpolgár, Karinthy Frigyes.  Európa trüszköl, fintorog.

Epilógus:

...ugye mondtam... k.p

Hír TV

Euróbevezetésből elégtelen - egyetlen feltétel sem teljesült még
Dátum: 2004. Oct. 20., Wednesday, 10:55
Rovat Gazdaság

 
Egyetlen feltételét sem teljesíti pillanatnyilag Magyarország az euró bevezetésének. Az Európai Bizottság jelentése szerint még a jegybanktörvénnyel és az alkotmánnyal is bajok vannak. A pénzügyminiszter ennek ellenére bízik a közös pénz 2010-es bevezetésében.
Nem teljesíti az euróövezeti csatlakozás egyetlen kritériumát sem Magyarország és Lengyelország, írja az Európai Bizottság 2004. évi konvergenciajelentése. Az EU öt kritérium alapján vizsgálja, hogy a tagállamok alkalmasak-e a közös valuta bevezetésére, írja a Magyar Hírlap.

Magyarországon az előírt 2.4 százalékos inflációnál jóval nagyobb, 6.5 százalékos volt a pénzromlás. Az államháztartás GDP-arányos hiánya is több mint kétszerese a megengedett háromszázalékosnak, 2003-ban 6.2 százalék volt. A hosszútávú kamatkritérium 6.4 százalék, Magyarországon azonban jelenleg 8.1 százalék a kamatszint.

A jelentés szerint a magyar jegybanktörvény és az alkotmány sem egyeztethető össze teljesen az Európai Központi Bank előírásaival. A forint árfolyamának elmúlt egyéves ingadozásai sem felelnek meg az euróövezeti előríásoknak.

Bár Magyarország pillanatnyilag egyetlen követelménynek sem felel meg, Draskovics Tibor biztos benne, hogy 2010-re az ország teljesíti az euró bevezetésének kritériumait, idézi a Magyar Hírlap a pénzügyminiszter a német Handelsblattnak adott nyilatkozatát.

(Index)
A hír forrása: Hír TV
http://www.hirtv.hu/

A hír elérhetősége:
http://www.hirtv.hu/modules.php?op=modload&name=News&file=article&sid=32051

 Ugye mondtam 2...

Kevés a hitvalló európai”
Verheugen dicséri a magyarokat
2004. november 23. 10:46


Keresztes Lajos
Ma már a németek többsége nem tartja jó ötletnek, hogy Németország az Európai Unió tagja. Európára, mint valami hideg, technokratikus, bizonyos mértékben fenyegető valamire gondolnak – vélekedett Günter Verheugen, egykori bővítési, jelenlegi ipari biztos a Süddeutsche Zeitungban.

A baloldali napilapban Franziska Augstein készített interjút Günter Verheugennel Ennek a kontinensnek közös védelemre van szüksége címmel. Az új ipari komisszár azt panaszolja, hogy „kevés a hitvalló európai”.

Az idén világossá vált, hogy hatalmas a távolság az európai intézmények, az európai egyesülés eszméje, valamint a polgárok között. Ma már a németek közül is a többség nem tartja jó ötletnek, hogy Németország az Európai Unió tagja. Európára, mint valami hideg, technokratikus, bizonyos mértékben fenyegető valamire gondolnak. Ezért mindig is úgy éreztem – folytatta Verheugen –, hogy szükséges az Európa gondolatot nagyobb átéléssel a közvélemény elé állítani.

Az ipari biztos úgy vélte, hogy számos területen az új EU-tagok gyakorlatukban közelebb állnak az ultraliberális gazdaságpolitikai elméletekhez, mint a jóléti államok egyik válfajává vált rajnai kapitalizmushoz.

Verheugen úgy véli: 2003-ban számos közép- és kelet-európai államot az Egyesült Államok kormányzata és számos amerikai lobbicsoport is komoly nyomás alá helyezett, hogy támogassák Washington iraki politikáját. Ez a nyomás az adott országok NATO-tagságának ratifikálása után sokat veszített az erejéből. Tény az is, hogy számos kelet-európai az új függetlenségéért kizárólag az Egyesül Államoknak hálás.

Ehhez jön még, hogy az amerikaiak e térségben az 1989/90-es fordulat után sokkal ügyesebben lavíroztak. A legtöbb kutatóintézetet és külpolitikai agytrösztöt az amerikaiak finanszírozták, s ezek ennek megfelelően adták tanácsaikat.

Verheugen szerint két meghatározó oka volt annak, hogy egyszerre tíz országot vettek fel az EU-ba. Egyrészt ezzel kívánták megelőzni, hogy a bővítések elhúzódása állandó bizonytalanságban tartsa az uniós intézményeket. A második és fontosabb, hogy ha csak az észtekkel és a magyarokkal kezdtek volna el a bővítésről tárgyalni, akik felvétele láthatóan nem okozott volna problémát, annak katasztrofális következményei lehettek volna Lengyelországban és Csehországban. Egyetlen lengyellel sem lehetett volna megértetni, hogy miért veszik fel azonnal az észteket és őket miért nem. Lengyelország nélkül a bővítés nem volt lehetséges.

MNO A cikk elérhetősége: http://www.mno.hu/index.mno?cikk=252654&rvt=108