Aki hallja, adja át!
Nyílt levél Farkas Árpádnak

…abból az alkalomból, hogy visszautasította a Magyar Köztársaság Középkeresztjének Érdemrendjét. Az Érdemrendet „a miniszterelnöknek a kormány hozzájárulásával tett előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök. „Farkas Árpád indoklásában megállapítja: „E kormány a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti kampányában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közösségeket Magyarország és állampolgárai kifosztásának szándékával.” MNO

Nyílt levelet csak különleges alkalomból írnak, és akkor is csak akkor, ha annak mondanivalója egy egész közösséget érint. Ez egy ilyen alkalom. A magyar kormány, a nemzet egysége ellen kampányolt, és ez  ellenkezik a józan ésszel, és  a közösségi képviselet legalapvetőbb elveivel is.  Ezzel a cselekedetével a magyar kormány semmibe vette a határon túli magyar nemzeti közösségek eddigi erőfeszítéseit.  Nyolcvanöt év kitartására mondatott nemet a sokasággal. Nyolcvanöt év reménykedésére eresztette le a sorompót; hogy tilos, most pedig kitüntetéseket osztogat.

Kedves Árpád, Te, ezt megláttad, annak, ami, és visszautasítottad a különben kiérdemelt kitüntetést. Utólag mindez igen egyértelmű és természetes, azonban mind kevesebb és kevesebb az ember, aki a kellő időben azt teszi, amit a becsület megkövetel. Hogyan jutottunk, azonban oda, hogy a magyar nemzet egységét külön kell bizonyítani?
Amint írod:

„Másfajta raj lennénk pedig,
másképpen csörömpöl a szó,
másfajta álmokkal süllyed
velünk az Utolsó Hajó.”

A magyar nemzet egységének, a szemünk előtt megvalósuló közvetlen bizonyítéka maga az a tény, hogy Farkas Árpád Erdélyben visszautasítja a jelenlegi magyar kormány kitüntetését, azt a magyarországi sajtó (magyarul) megírja, és azt valaki, aki negyven évvel ezelőtt vándorolt ki a Délvidékről Kanadába magyarul elolvassa, megérti és megválaszolja. Mi a nemzet egysége, ha nem az, hogy mind Erdélyben, mind a Délvidéken, Felvidéken, és Kanadától Svédországig, a magyarok mindenütt megértik, értékelik, és erőt merítenek abból, hogy az erdélyi Farkas Árpád  visszautasította  a kormány kitüntetését, mert az megvádolta a nemzeti közösségeket, hogy azok ki szándékozzák fosztani az „otthoni” magyarokat. 

Mi a nemzet egysége, ha nem az, hogy a magyarok világszerte nem csak megértik, hanem egy fajta büszke elégtételt éreznek a Te becsületes magatartásod nyomán? Hidd el, nem csak kétmillió ember arcának ránca és rándulása jelezi, hogy helyes amit cselekedtél -  ez igen, ez tiszta sor.

Utólag szemlélve semmi különös nincs abban, hogy átláttál a szitán és elfogadhatatlannak találtad, hogy előbb megvádolják a határon túli magyar nemzeti közösségeket, hogy azok ki akarják fosztani a trianoni krétakörön belülre került magyarokat, azután pedig ugyanazok adni akarnak valamit, hogy a saját állításaikat bizonyítsák. Ha olvasták volna, és ha megértették volna verseidet, tudhatták volna, hogy Te tudod, hogy „A vásárra vitt bőrnek ára is van.”

A kormánynak a népszavazással kapcsolatos magatartása értelmetlenné teszi, annak a határon túli magyarok iránti utólagos kegyeskedését. 

Kosztolányi Dezső: Zászló c. versének nyomán mondhatjuk, hogy  a Te esetedben  a kormány őszinteségének hiányában, maga az érem, illetve a kereszt sem minősül jelképpé - nem érem, és nem szalag, csak fölfényezett bádog, és festett vászon. Ez a kitüntetés nem kitüntetés, hanem utólagos kármentés, csapda, és hűhó a lélektanban ismeretes a „kick end stroke” módszere (Rúgj bele, majd simogasd). Ehhez Te lettél volna az áldozat.  Nem kértél belőle, és a határon túli nemzeti közösségek sem kérnek belőle, mert a népszavazás eredménye azt is bizonyítja, hogy a magyar szabadságot belülről is ki kell harcolni, s „…még dúl a mélyben az a háború”

Kedves Árpád, szigorúan véve, és normális körülmények nem is lenne semmi különös abban, hogy visszautasítottad a magyar kormány kitüntetését.  A kormány nemet mondatott a magyar nemzet magától értetődő egységére, Te pedig kertelés nélkül nemet mondtál a kormánynak, és ez így van jól. A költő különben is azt bizonyítja, hogy a „Csodák Csodája” semmi különös, az a hétköznapok szürkeségében valósul meg. Éppen ezért nagyszerű és példaadó, amit cselekedtél.

Itt azonban, ahol a nemzet egysége körül Trianon óta „a fény is nagybeteg” oda jutottunk, hogy a magától értetődő becsületesség, a legalapvetőbb egyenes tartás, és erkölcsös viselkedés a kivétel. Ez a „kivétel” azonban az új kezdet. Ebből kell kiindulni. Újra kell tanulni a becsületes emberi magatartás ábécéjét, és a magyar kultúrában ezt mindig is a költők tanították. Köszönjük a leckét, Árpád!

Fodor Attila,  Horgos, Vajdaság
Kanyó Györgyi, Budapest
Kaslik Péter, Cambridge, Ontario
Kaslik L. Ibolya,  Cambridge, Ontario
Mózsi Ferenc, Chicago, USA
Simándi Ágnes, Toronto, Ontario