Kaslik Péter

 

          Az állam privatizálása
          Gondolatok Naomi Klein könyvbemutatója kapcsán

 

„Az az  állam amely a biztonságot tekinti egyetlen feladatának, és létjogosultságát és a kormáyzásra való jogát csak a biztonságra alapozza, az igen ingatag alapokon nyugszik és nagyon könnyen olyan helyzetbe hozható,  hogy a terrorizmus elleni harc örve alatt maga is terroristává váljon…” 
                                Giorgio Agamben, olasz filozófus

 

 
Naomi Klein, kanadai író legújabb könyve, a: „The Shock Doctrine – The Rise of Disaster Capitalism”^* („Sokk doktrína –a katasztrófa kapitalizmus eredete”) 2007 szeptemberében jelent meg, és azt a hivatalos sajtó hűvösen, illetve lekicsinylően és elutasítóan fogadta.  Az olvasók azonban rövid időn belül felkarolták, és a Sokk doktrína három hónap alatt hét nyugati országban felkerült a legolvasottabb könyvek listájára. (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Németország, Spanyolország, Olaszország, Hollandia, Svédország).  Naomi Klein előző könyve, a "No Logo" magyarul is olvasható.^**

Naomi Klein három hónapos felolvasó körútján, 2007. november 20-án Hamilton, Ontarióban tartott előadásán több mint hétszázan voltak jelen, s a hallgatóság nagy többsége egyetemistákból állott. A hallgatóság teljes figyelemmel hallgatta végig a Naomi Klein kitűnően felépített, és a tárgykör beható ismeretéről tanúskodó előadást:

 „Klein, az újságíró roppant érzékeny a részletekre, amelyeket azután hozzáértően elemez, s az eseményeket, és a feltárt jelenségeket a megfelelő távlatba helyezi, és izgalmas történetek formájában rögzíti. Klein sokkal hatásosabban mutat rá a jelen kor társadalmi valóságára, mint a közgazdászok, vagy a társadalomtudósok.” (Walden Bello, a St. Mary Egyetem professzora, Halifax, Kanada)

Ha, a neoliberalizmus megjárt útjainak, nyomort és szenvedést keltő látképe, mint tárgykör nem lenne ennyire lehangoló, azt is mondhatnánk, hogy Naomi Klein előadása, az „ismerd meg ellenfeledet elve alapján”, megihlető, illetve reménykeltő volt. Az előadást követő kérdések, pedig meglepő tájékozottságáról, és beható érdeklődéséről tanúskodtak.

A “Sokk doktrína”, a neoliberális eszmerendszer alapfeltevéseinek, és céljainak emberellenességét mutatja be. A neoliberalizmus az, ami (Magyarországon is) most van: a megszorítások, és az eddig “normálisnak” vélt közérdekű állami teendők egyoldalú megszüntetése, illetve magánkézre juttatása. Ide sorolható a nyereségelvű egészségbiztosítási rendszer minden átmenet nélküli megvalósítása, a közoktatási rendszer minőségének lerombolása, a postaszolgálat, a köztisztaság, a közutak karbantartásának a magánkézre juttatása, stb.  A neoliberalizmus, az államnak a közös jóra irányuló teendőit mindinkább visszaszorítja, a nagyvállalatok érdekeit, és az aránytalanul meggazdagodott réteg előjogait, pedig a megerősített államhatalmi erőszak eszközeivel védelmezi.

Naomi Klein szerint, az állami teendők magánkézre juttatása azonban nem oldotta meg a javak igazságos és méltányos elosztását, és nem oldotta meg a hatalomra való jogosultság kérdéseit sem, hanem a törvény erejével védelmezi a fennálló igazságtalanságot. Amikor az állami vezetés a bűnszövetkezetek szintjére süllyed, akkor az embereket a „rend” biztosítása érdekében el kell hallgattatni. Mit jelent a „törvényes rend” ebben a helyzetben? A privatizációs törvények olyan bonyolultan, és kerülő utakon szabályozzák a javak végső célba jutásának módját, hogy az áldozatok álmélkodva kérdik, hogy mi történt velük.

Köztudott, hogy ma a neoliberális kormány Magyarországon is mind nagyobb és nagyobb összegeket költ a rendfenntartó erők felduzzasztására és a legkorszerűbb tömegoszlató felszerelésre, (kordonok, vízi ágyú, könnygáz, rabszállítók stb. A rendőrök, azonban nem a szabadság rendjét, hanem a mozdulatlanság rendjét védelmezik, s a meglevő, igazságtalan társadalmi viszonyok fenntartása érdekében ütlegelik az embereket. Bíbó István szerint az igazi szabadság rendje zajos, mozgalmas, és követelő, de építő jellegű, és a demokráciában a  hatalomnak ezt el kell viselnie.^***

A rendőrség és a biztonsági szervek megerősítését, a legalapvetőbb szabadságjogok korlátozása követi. (szólásszabadság, gyülekezési szabadság, törvénytelen letartóztatások, bírósági ítéletek nélküli bebörtönzések stb, az embertelen börtönviszonyok, az ellenségkeresés, és az   „ellenség” embertelenné nyilvánítása. A fenti állapotok, ma az Amerikai Egyesült Államokban a mindennapi valóság része. Ismeretes az Amerikai Egyesült Államok „vezető szerepe” a neoliberális eszme megvalósításáért folyó harcban.

A neoliberális eszmerendszer megfogalmazása, és működési elveinek kidolgozása Milton Friedman nevéhez fűződik, és a következő három alapfeltevésre épül:

1. Korlátlan gazdasági szabadság

Friedman szerint, gazdasági szabadság nélkül nincs személyi szabadság sem.  A neoliberális felfogás szerint a legszélesebben értelmezett személyes, szabadság tehát kiterjed a korlátlan gazdasági szabadságra is. A gazdasági szabadság elve nem ismer országhatárokat, nem veszi tekintetbe, sem az erkölcsi szempontokat, sem, pedig az egyes országokon belüli törvényes megkötöttségeket.  A globalizmus korszakában, a feltétlen gazdasági szabadság azt jelenti, hogy az államnak nem feladata, és nincs is joga saját természeti kincseinek, árucikkeinek, munkaerő piacának védelmezésére. A neoliberalizmusnak a személyes szabadságnak a gazdasági szabadságra kiterjesztett felfogása alapján, az államnak nem feladata a sebezhető és veszélyeztetett helyzetben lévő közösségek védelmezése. A fentiek alapján, a környezetvédelem is a feltétlen szabadság elleni fellépést jelent, és nincs helye a neoliberális ideológia megvalósításában. Ezt az erősebb jogára épülő „gazdasági szabadságot”, ma a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank tartja fenn, és az Amerikai Egyesült Államok hadereje védelmezi.

2. A balszerencse, mint alkalom

Naomi Klein szerint, a neoliberalizmusnak ez, a belső kizsákmányolásra, és az állami erőszakra alapuló rendszere az úgynevezett sokk doktrína alapján valósul meg. A sokk doktrína szerint, alapvető változásokat legkönnyebb a természetes csapások zűrzavarában megvalósítani. A csapások lehetnek természetesek, például földrengés, vízár, tűzvész, vagy más országos méretű szerencsétlenség.  A fentiek tudatában, a hatalom készakarva idézi elő ezeket a válságoshelyzeteket. Ilyen mesterségesen előidézett  válsághelyzet volt Irak megtámadása is. A sokk doktrína szerint, a megrázkódtatások időszakában a társadalom tagjai elbizonytalanodnak, biztonságérzésük meginog, ítélőképességük leszűkül, s azt várják, hogy „valaki tegyen már valamit.” Vagyis, a világvége hangulatban az emberek új eszmékre, megváltókra és „vezetőkre” várnak. A fenti elvet a világtörténelem legvéresebb kezű önkényurai, Heródestől Hitlerig, ismerték, és alkalmazták. Magyar viszonylatban, és közép-kelet Európában is, a legújabb „sokk” a kommunista korszakot követő rendszerváltás volt. A „sokk” abban nyilvánult meg, hogy az emberek többségét felkészületlenül és váratlanul érte a vezető réteg felkészültsége, és nemzetközi támogatottsága ebben a kérdésben.

2a. A magyar ugaron - a beteg, mint vevő

Gyurcsány Ferenc, a maga nyers stílusában a betegről, mint vevőről beszél.^****  Naomi Klein szerint, szégyenkezhet az a társadalom, ahol már  a betegség  is gyereség forrása.  A neoliberális politikának, a volt kommunista országoknak tett ígérete abban nyilvánult meg, hogy, ha azok hajlandóak az ország lakosaira rákényszeríteni egy sor bürokratikus módon megvalósított kegyetlen gazdasági intézkedést, akkor azok (beleértve Magyarországot is) csakhamar felzárkóznak a „normális” európai országokhoz. A fájdalom rövid lesz, a jutalom, pedig rózsás és bőséges. Ennek értelmében, a volt kommunista országokban egyik napról a másikra kitárták a kapukat, és az ország vezetői kijelentették, hogy az ország nyitva áll a vásárlók számára.  Ennek az eszeveszett sokk terápiának a legelvetemedettebb magyarországi szószólója Kóka János. 

Magyarországon gyakran halljuk, hogy a kellő időben a megfelelő helyen lévő politikusok, és a különleges összeköttetésekkel rendelkező egyének, a rendszerváltás folyamatában potom pénzért vásárolták fel az állam, illetve végső fokon a magyar társadalom javait. Ez a „potom pénz”, azonban magyarországi viszonylatban hatalmas összegeknek felelt meg, és ténylegesen senkinek sem volt annyi pénze, hogy egy gyárat, vagy netán egy bányát, vagy egy több ezer holdas birtokot megvásároljon.  A szóban forgó „potom pénzeket” a Nemzetközi Valuta Alap, és a Világbank biztosította, a neoliberalizmus magyarországi vazallusai számára.

3. A „tiszta lap” A
A  kulturális értékek  lerombolása, és a nemzeti történelem kisajátítása

Friedman szerint, a gazdasági szabadság, a régi megkötöttségektől megszabadult, „új embert”, és új emberi viszonyokat teremt.  A fenti állítás azt jelenti, hogy az emberi viszonyok egyedüli értékmérője a gazdasági siker, vagyis a pénz. A neoliberális politika nem csak a gazdaságban, és az állam szerepének meghatározásában jelent új korszakot, hanem a múltat, és a meglevő társadalmi értékek megváltoztatására irányul, beleértve az emberi természet fizikai megváltoztatásának lehetőségét is. Friedman elmélete a múlt század ötvenes éveiben végzett, embereken való kísérletezés hamis eredményeire épül. Ezek a kísérletek az emlékezés eltörlésére irányultak. A tiszta lappal való indulás, és az „új ember” eszménye iránti elkötelezettség azt is jelenti, hogy a nemzetek, és népcsoportok történelmét is az új szempontok alapján értékelik. A neoliberális értékrend szerint, a siker egyedüli értékmérője a gazdasági siker. A fentiek alapján, a magyar történelmet is a gazdaságilag sikeres réteg írja és értékeli majd a kevésbé sikeresek számára.

A történelem a nemzet  önmeghatározásának közege, valaminta jövőbe vetett hit és önbizalom forrása. Magyarországon, ma a történelem átírása, a kultúra kisajátítása, és a nemzeti értékek letarolása kéz a kézben halad az ország javainak kisajátításával  és a polgárok megszerzett jogainak kiforgatásával.

4. „Financializálódás”

Ez a torzszülött szó méltóan kifejezi a neoliberalizmusnak a társadalom belső kizsákmányolásra irányuló jellegét. A jelenlegi termelési, és piaci viszonyok között igen nehéz új értékeket termelni.  Ma egyfajta túltermelésnek vagyunk tanúi, és ezáltal a nyereség csökken. A kapitalizmus ezekben az esetekben a társadalmak belső kizsákmányolásához folyamodik, és a már meglevő javakat igyekszik kisajátítani, illetve azokat egy szűk felső réteg tulajdonába keríteni. Vagyis, a neoliberalizmus a kőből is vizet csavar. A már meglevő javak erőszakos kisajátítása, és az egyének rajtaütésszerű kifosztása, a feudalista rablóbárók, és az ipari forradalomhoz kötődő gyarmatosító politika modern koriváltozata.   Arundhati Roy, indiai író ezt a jelenséget függőleges gyarmatosításnak nevezi. Ide sorolható az állami javak magánkézre juttatása, a „normális” állami teendők nyereségelvű bérbe adása, vagy  teljes felszámolása.

Az állam privatizálása

Naomi Klein, hamiltoni előadásában kitért arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyolcmilliárd dollárt költ a mexikói határ védelmének és ellenőrzésének a magánkézre juttatására.  A Boeing, a vállalat, amely ezt az „üzletet” megkapta egy virtuális „kerítést állítana fel az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó között. Az elektronikus határ azonban egyelőre nem működik. Esőzések idején teljesen hasznavehetetlen, mert a távirányított készülékek képtelenek különbséget tenni az emberek és a legelésző tehenek, vagy a zörgő haraszt között. A fenti „üzlet” az állami teendők feladásának a legszélsőségesebb esteit példázza, és azt, hogy az állami teendők lassan nullára csökkenek, és a legtöbb esetben az állam csak mint keret szerepel. Az Amerikai Egyesült Államok, továbbá előrelátja a bebörtönzöttek kihallgatásának a magánkézre juttatását is. A fenti szerződések, persze csak a megfelelő politikai pártok anyagi támogatásának ellenében nyerhetőek el.

A neoliberális politika következetes megvalósítása  esetében, az állam szerepe nem a megfelelő szolgáltatások tényleges ellátásában nyilvánul meg, hanem abban, hogy a magánkézre juttatott szolgáltatások (szerződésen alapuló) ellenértékének a kifizetésére, és felügyeletére szorítkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam feladata az adófizetők pénzének a magánvállalatok bankszámlájára való átutalásában nyilvánul meg. 

Naomi Klein szerint, a közös jót szolgáló tennivalókat az állam sorra magánkézre juttatja.  Ez azt jelenti, hogy amit a magánszektor nem képes nyereségi alapon elvégezni, az nem is valósul meg. “Amit államnak nevezünk, az még mindig hasonlít az államra,  hatalmas épületekkel, és az elnök formális szerepléseivel, látszólagos politikai vitákkal, sajtóértekezletekkel. Ha, azonban a függönyt félrehúzzuk, senki sincs otthon.” Ezzel szemben, illetve az általános elégedetlenségtől  való  félelem  következtében, az állam rendfenntartó ereje roppant megnövekszik.

A kiváltságosok mennybemenetele

Naomi Klein beszámol arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban (Dél Kaliforniában) a tűzoltóságot is privatizálták. Azok, akiknek van pénze rá, hatalmas összegekért külön biztosítást vehetnek, amelynek alapján házukat tűzálló anyaggal fújják le, ami azt eredményezi, hogy a hatalmas területeken és a ház közvetlen környezetében pusztító tűz esetében a kibiztosított ház érintetlen marad. A biztosítótársaság külön tűzoltóságot küld ki, csak a kibiztosított házak védelmére. A magánbiztosítás alapján, a ház lakóit kimentik a színhelyről, s biztonságos távolságra szállítják őket, ahol fényűző ellátásban részesülnek.

A krízis kapitalizmusra épülő neoliberális politika olyan nyilvánvalóan ember ellenes, hogy az hosszú távon csak erőszakkal maradhat fenn. A krízis kapitalizmus már napjainkban sem igyekszik ideológia alapon híveket toborozni, hanem a meglevő állapot erőszakos fenntartására törekszik. Naomi Klein könyve, és a könyv pozitív fogadtatása, és annak egyre nagyobb nemzetközi sikere azonban azt bizonyítja, hogy az emberek egyre felvilágosultabbak, és felkészültebbek, s ezáltal növelik esélyüket a krízis kapitalizmus egy esetleges elkövetkező lépésének sikeres magakadályozására.

Cambridge, Ontario, 2007. novemeber 30.

 Jegyzetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

^*Naomi Klein: The Shock Doctrine – The Rise of Disaster Capitalism
Kiadó: Knopf Canada

672. old.

ISBN 978-0-676-97800-1 (0-676-97800-2)
The Shock Doctrine

 

^{** No Logo- magyar nyelven}

 

^***Bíbó István: A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme  

 

^**** Ismeretes Gyurcsány Ferenc nagy felháborodást keltett kijelentése, mely szerint  az egészségügyi reform lényege, hogy a beteg mint vevő kerüljön a középpontba, s meg kell szüntetni az ingyenesség illúzióját a rendszerben.  

 

Kapcsolódó anyag:

Laboratory for a Fortressed World - Naomi Klein: Izrael, a bástyafalak mögé zárkózó világ laboratóriuma

Naomi Klein Honlapja   

 

Kaslik Péter: Állati gazdaság

                    Giorgio Agamben, olasz filozófus a terrorizmusról és a biztonságról, Frankfurter Allgemeine Zeitung  September 20, 2001