Kaslik Péter  

   

Lövések az éjszakában

 

„Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre , s az emberi szükségletek mélyítésére , finomítására, és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon.”
                                             

                                                                                 Bíbó István: Elit és szociális érzék

 

Bíbó István a fentiekben ugyanazt mondja, amit Szent István intelmeiben olvasunk: Sis honestus - Légy becsületes (István király Intelmei 1015.) Bíbó István fenti meghatározása szerint, az „elit”, a  hatalmi elitet jelenti. Az elit példamutató viselkedése pedig, annak általános értelmezése alapján  nemcsak követendő példát jelent, hanem azt is, hogy  büszkék lehetnek-e a magyarok jelenlegi vezetőikre. 

Az elmúlt három hétben (2009. február 10. és március 5. között) több olyan megbotránkoztató magyarországi hír látott napvilágot, amely a magyarországi hatalmi elit teljes erkölcsi csődjéről tanúskodik. Ezekben az esetekben a  hatalmi elit példamutató szerepéről nem is beszélhetünk. Íme az elmúlt három hét lehírhedtebb híreinek részleges listája:

-Magyarországon ma a miniszterelnök mondja meg,¹ hogy a vállalatok, és a különböző intézmények melyik újságban ne  hirdessenek, és melyik újságokra ne fizessenek elő, vagy ne vásárolják. A szólásszabadsággal szorosan összefüggő sajtószabadság a demokrácia alapját képezi, és az éppen a kedvezőtlen vélemények kifejezésének szabadságára vonatkozik. A kedvező véleményt, a dícséretet, és a dicsőítést Goebbels, és Sztálin is megengedte, és nagy szeretettel fogadta. Szólás, és sajtószabadság nélkül demokráciáról nem is beszélhetünk. Ennek ellenére, Magyarország miniszterelnökének ez a párját ritkító, önkényuralmi jellegű kijelentése nem szerepel az Amerikai Egyesült Államok emberjogi bizottságának jelentésében, és az  Európai Unióban sem volt visszhangja.

-Kuncze Gábor, országgyűlési képviselőként  kijelenti, hogy a magyar középosztály depressziója nem gazdasági okokban, hanem a magyarok nemzeti sajátosságaiban keresendő. Kuncze szerint, aki elégedetlen a magyarországi gazdaság jelnelegi állapotával, az  vegyen be cián „tablettát.”²  A felmérések szerint, a jelenlegi gazdasági válság a magyar lakosság hatvan százaslékát érinti^2a , és a llakosság  91 százaléka  szerint Magyarországon rosszul mennek a dolgok.^2b   Ady Endre írta 1902-ben: "Ha gróf Károlyi Sándor jól érzi magát itt, érezze jól mindenki." Ha , tehát Kuncze Gábor jól érzi magát itt, érezze jól mindenki. Kuncze Gábor beszélgető partnere, a miniszterelnök tanácsadója, pedig erre egy árva szót se szól. Óvakodjunk attól is, ha valaki Magyarországon külön a magyarok nemzeti sajátosságairól beszél.

 - A határon túli magyarok kettős állampolgársági kérelme ellen hevesen  kampányoló, és a nemzettestvéreik kérelme  mellet tüntető magyarokat ütlegeltető Demszky Gábor, Erdélyben, Nagyváradon rendeztet magának könyvbemutatót.³ Az újságban meghirdetett rendezvényről, pedig a rendőrség kitiltja a nyilvánosságot, míg odabent az úri közönség táncol. Demszky apósa hegedül, a felesége énekel, és még valaki zongorázik, míg Budapesten megfagynak az emberek az utcán. Demszky, pedig, mint aki jól végezte dolgát, hazajön, és a miniszterelnök „direktívája” alapján kitiltja a Magyar Hírlapot a budapesti városházáról.⁴

  -Mohácsi Viktória, az Európai Unió magyarországi képviselője minden    tényleges ismeret, vagy közvetlen értesülés hiányában kijelenti,⁵ hogy Marian Cozmát azért ölték meg, mert cigányozott:  "...azért történt (a bűncselekmény), mert Cozma feltehetőleg cigányozott, „vagy nem tudom, ott mi volt a motiváció, de ott egy diszkóverekedés történt... Magyarország EU parlamenti képviselője szerint, tehát, ha Cozma cigányozott, akkor megérdemli, hogy húsz ember rátámadjon, és valaki szíven szúrja. Jó lett volna, ha Mohácsi Viktóriától valaki az EU parlamentben megkérdezte volna, hogy a „Ne ölj” mondat melyik részét nem érti. De ez nem történt meg.  A büntetőeljárás tárgyilagos folyamatába való goromba beavatkozásról ne is beszéljünk. Mohácsi Viktória kijelentésével, ma a legfőbb ügyészségnek kellene foglalkoznia. Ez, azonban nem történt meg.

És lazításul két „könnyebb” eset: A napokban látható volt, amint a miniszterelnök a március eleji  hidegben fehér ingben a szabad ég alatt sürgött forgott a körülötte téliesen felöltözött kísérői között. A  kordonok mögé szorított tüntetők szegényesnek mondható  öltözete éles ellentétben volt a díszkíséret, és a biztonsági emberek filmbe illő divatos öltözetével.  Ezt követően, a miniszterelnök egy  színpadon le fel járkálva a Kovácsnétól ⁶ kölcsönt kunyeráló Rockefellerről, meg valamiféle Jánosról, és a nemzetközi kölcsönök dinamikájáról mondott egy értelmezhetetlen történetet. Szembeötlő, hogy a „baloldali” miniszterelnök nem munkahelyekről, hanem nemzetközi pénzvilágról beszél.

A napi hírek közé tartozik az is, hogy a budapesti, urbánus, filozófus, Tamás Gáspár Miklós vezeti⁷ a napokban létrehozott Zöld Baloldal nevű szövetség európai parlamenti (EP) listáját.
Hacsek: Ne röhögtessen, mert cserepes az ajkam. Tamás Gáspár Miklós még a magyar nemzeti lobogóban sem szereti a zöld színt.

A  fenti  “hírlista” nem teljes, mert a jelenlegi gazdasági válság közepette Magyarországon minden napra jut valami őrület. A fenti eseményekről a legkiválóbb magyar újságírók érdemben külön, külön megírták a véleményüket, és azokhoz ezen a helyen nincs is mit hozzáadni. A fenti  események, azonban összességükben mást mutatnak, mint külön, külön.  A felsorolt „tömör”, és a józan ész határát meghaladó  hírek közös nevezője híven tükrözi a jelenlegi magyarországi hatalmi elit értékrendszerének hazugságait, és a magyarországi liberális  politika teljes gyökértelenségét, s annak erkölcsi csődjét.

A fenti esetek egyik legkiütközőbb közös jellemvonása, hogy azok  mindegyike a politikai ellenségképre, és az „ellenség” megsemmisítésének a jogára  épül: A miniszterelnök szerint, a Magyar Hírlap, a gonosz. Azt meg kell semmisíteni. Kuncze Gábor szerint, aki nem boldog a neoliberális Magyarországon, azt ciánnal meg kell semmisíteni. Demszky Gábor pedig, mint a jó megtestesítője, külföldön magánemberként, íróként is karhatalmi védelmet érdemel, és a jelenléte ellen fellépőket meg kell büntetni.   Mohácsi Viktória szerint, a brutális gyilkosság igazolása érdekében az áldozatot utólag, és akár alaptalanul is) ellenséggé kell nyilvánítani. (Ez a jelen esetben roppant könnyűnek bizonyult, mert az „ellenség” már halott, és nem képes magát igazolni.) Az államhatalom  által való ellenséggé minősítés  az abszolút „jó”, és az abszolút  „rossz” (gonosz) meghatározására épül.  A politikai  „ellenségnek” a gonosszal való azonosítása lehetővé teszi az „erkölcsi” megfontolások fölé emelkedést, és az „igazság” oldalán állókat feljogosítja az „ellenség” megsemmisítésére. Az ellenségnek ez a politikai fogalma hatályon kívül helyezi a keresztény tanítás „szeressétek ellenségeiteket” elvét is. (Máté:5:44, Lukács: 6:27)

A „hírlista” eseteinek másik közös  tulajdonsága  a megválasztott vezetők  fensőrendűsége, és a jogállam elveinek megcsúfolása.  A fenti „hírlista” mindegyik esete ellentmond annak a demokratikus feltételnek, mely szerint a  demokratikusan  megválasztott vezetők, megválasztásukat követően a közösség egészének érdekeit képviselik, és a választók egészének tartoznak felelőséggel. A fenti „listán” egyik megválasztott képviselő sem szolgálatként tekinti a maga szerepét, hanem egy személyben a vádló, az ítélőbíró, és a végrehajtó hatalom szerepében lép fel.

A „hírlista” harmadik közös tulajdonsága a hatalmi elit kivételes helyzete, illetve törvény felettisége. A feni esetek annyira kirívóak, hogy az ilyen kijelentések következményeként a  demokrácia szabályai szerint, és a valóságban, minden demokratikus országban, az elkövetőknek le kell mondaniuk. Ez a fenti esetek egyikében sem történt meg.  Az ellenségkép államilag történő kijelölés, és a hatalmi elit törvényen felül helyezése, illetve annak kivételes védettsége az önkényuralmi rendszerek legkirívóbb   tulajdonságai közé tartoznak.

A fenti esetek további közös tulajdonságainak tekinthető a politikának a közélet minden területén való elhatalmaskodása. Minden politika. A jelenlegi magyarországi hatalmi elit minden fent említett tagjának a viselkedése a szöges ellentéte annak, amit Bíbó István az elit példamutató szerepéről mond. Magyarországon, tehát a liberalizmus örve alatt egy önkényuralmi rendszer valósult meg. A liberalizmus az eszmék, és a gondolatok azonosságára, az „élni, és élni hagyni” elvére, és a társadalmi szerződésre épül. Nyilvánvaló, hogy erről szó sincs.  A jelenlegi hatalmi elit következetesen a nemzet fogalmának leszűkítésére törekszik. Először a határon túli magyarokat rekesztette ki a nemzet sáncaiból, még ha azok csak jelképesen óhajtották is a magyar nemzethez tartozásukat megerősíteni . Később a különböző pártokat, szervezeteket, és a sajtó egy részét  nyilvánították szélsőségesnek, mígnem a „nemzet” fogalma annyira leszűkült mint a középkorban, amikor a nemzethez csak a nemesség tartozott. A jelenlegi  magyarországi hatalmi elit, ma csak a hatalom tényleges gyakorlóit tekinti a nemzet tagjainak, s a kívülállókat, pedig eleve ellenségnek minősíti.  

Mivel magyarázható a jelenlegi magyar hatalmi elit fejvesztett kapkodása, és az „alattvalók” iránti durva bánásmódja? A fenti kérdésre a rövid válasz az, hogy a jelenlegi hatalmi elit alatt inog a talaj, és féltik a pozícióikat. A hosszabb válasz, pedig a neoliberális gazdaságpolitika válságával kapcsolatos: Joseph Stiglitz, Nobel díjas közgazdász  a neoliberalizmus négy halál lovasáról beszél: a hitel, és a valutaforgalom szabályozásának eltörlése, az államnak a közös jóra irányuló teendőinek leépítése,  a korlátlan privatizáció, és az országokra rákényszeríttet „szabad kereskedelem.” A világgazdaság apokalipszisének a fenti négy halál lovasa Magyarországot is letarolta,  s  jelenlegi válságban a magyarországi neoliberális hatalmi elit igazi arca tárul elénk.  Vagyis, az, hogy Magyarországon a neoliberális gazdaságpolitika csődöt mondott. 

A neoliberális gazdaságpolitika egy fajta rablógazdálkodás, ahol a jövedelem, túlnyomó része, illetve a „nagy pénzek” a közösségi javak magánkézre juttatásából származik. Igaz, ugyan, hogy a közösségi javakat tényleges értékükhöz képest potom pénzekért adták el, de ezek mégis hatalmas összegek voltak. A privatizáció rablógazdálkodási jellege abban csúcsosodott ki, hogy a közösségi javakért kapott pénzek nagy része nem került vissza az illető ország nemzetgazdaságába, hanem azokat az „értékesítők” elsajátították. A magyarországi vezetők, a kiszipolyozás okozta válságot még több reformmal igyekeznek helyrehozni. Ez az orvoslási kísérlet  olyan, mint a  középkori vércsapolás. Ha, a beteg belehalt, akkor a felcsérek azt mondták, hogy a beteg azért halt meg, mert még mindig maradt benne vér. Vagyis, több reformra van szükség. Most már, azonban nincs mit eladni. Magyarországon a „nagymama  ékszereit” („las joyas de mi abuela”) régen széthúzták. Igaz, hogy szó volt arról, hogy a jelenlegi kormány egy meghatározatlan összegű, és titkos feltételek alapján folyósított nemzetközi kölcsön fejébe elzálogosítja a Szent Koronát. Rejtő Jenő szellemében az úgy is mondható, hogy elfogyott a rum, a kalózok kijózanodtak. Piszkos Fred, a kapitány a parancsnoki hídról értelmetlen vezényszavakat kiabál, a legénység, pedig zavarodottan  rohangál a fedélzeten. 

A jelenlegi hatalmi elit az igazi bukott politikusok sorába tartozik, mert azt nem az erőszak állította félre, hanem az az ideológia, amellyel önként, és önző céllal azonosultak, és amelyet éveken keresztül igyekeztek  elfogadtatni az emberekkel - omlott össze alattuk.  Rossz ügyért harcoltak, és ügyet vesztettek, nem csak csatát.  A jelenlegi magyar hatalmi elit a saját vélt igazságába (hazugságába) bukott bele, és ez a bukás erkölcsileg felér a  nemzetárulással,  történelmileg, pedig elvesztegetett idő a nemzet életében. Bíbó István szerint, a közösségi erők hatalmas pocsékolása ez.

A  Gyurcsány kormány jelenlegi helyzete, Kun Béla egykori kényszerhelyzetéhez hasonlítható. A jelenlegi magyarországi kormány (is) idegen hatalom megbízatásból irányította az országot, és a jótálló nagyhatalom pillanatnyilag maga is orvosra vár.  A felmentő csapatok (csomagok) nem érkeznek, sem a felettes nagyhatalomtól, sem Európa felől. Kun Béla annakidején kijelentette, hogy addig kell harcolni, amíg egy lövést le lehet adni. Ma ezeket a lövéseket halljuk az éjszakában.  Kun Béla, azonban idejében felmérte helyzetét, különvonatba ült, és elhagyta az országot Bécs felé.  Jó lenne, ha a jelenlegi lesipuskások is mielőbb megnéznék a menetrendet, hogy mikor indul az első vonat  Bécsbe.

 

Lábjegyzetek

1. Gyurcsány bojkottál, Magyar Hírlap, 2009-02-10

2. Seszták Ágnes: Cián, Lásd ugyanerről: Szentesi Zöld László: Goebbels és Kuncze ,    Vámos György: Megint cián

3. Tojásokkal várták Demszkyt Nagyváradon, Krónika, 2009. március 01

4. Leállították a Magyar Hírlapot a Városházán - Tarlós tiltakozik, Gondola,  2009. március 5.

5. Mohácsi Viktória: „cigányozott Cozma feltehetőleg" - elnézést kért, Gondola, 2009. március 4., Ugyanerről: HírTV Video

6. Kovács nénivel példálózik Gyurcsány  (videó) 2009-03-05 10:19

7. Tamás Gáspár Miklós is EP-listavezető