Kaslik Péter

Ünnep Máraival

                                                                                                                          Ibolyának szeretettel

Márai életműve hatalmas. Írói pályája korán kezdődött, és több mint fél évszázadon át írt – regényeket, értekezéseket, drámát, és verseket, s minden műfajban sikeres volt. Márai életművét nem lehetséges egyetlen irodalmi délután keretei között átfogóan elemezni, de  van Márainak egy különös könyve: a „Füves könyv",¹  amely a „cseppben benne van a tenger” elve alapján bepillantást nyújthat Márai termékeny, és ihlető erejű   gondolatvilágába. A Füves könyv hűen szemlélteti az író magávalragadó stílusát is. A Füves könyv először 1943-ban jelent meg, és a régi természetes gyógymódokat tartalmazó "füveskönyvek” mintájára íródott. Márai Füves könyve azonban a testi gyógyírek helyett a helyes erkölcsi magatartásra vonatkozó 202 életbölcsességszerű tanácsot tartalmaz: Többek között a következőkről: "Az élet értékéről", „Arról, hogyan kell élni és írni”, „Az emberi jellemről”, „Az irigységről”, „A barátságról”, „A nőkről általában”, „A hazáról és az államról” stb.

 A fenti, filozofikus létkérdések mellett a könyv néhány olyan hétköznapi kérdésről is véleményt mond, mint az öltözködés, vagy a finomra reszelt, citromlével megöntözött nyers sárgarépa üdítő és gyógyító hatása.  A Füves könyv, annak tartalmától, és tényleges mondaniovalójától függetlenül is felemelő olvasói élményt nyújtó kitűnő magyar prózai alkotás.

A Füves könyv 68. számú bejegyzése az Ünnepekről szól, és a teljes bejegyzés szövege így hangzik:

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”

A teljesség, és az összehasonlítás szempontjából a következőkben hasonlítsuk össze a szépíró Márai fenti szövegét, az ünnep tárgykörében feltétlen tekintélynek számító két másik szerzőnek az ünnepre vonatkozó  szövegeivel.

Abraham Joshua Heschel, 1951-ben kiadott: „A Szabbath”² c. könyvének néhány idevonatkozó részlete így hangzik:

„Isten három különböző szempont alapján jelöli meg a hetedik napot: Pihenéssel, művének megáldásával, és a hetedik nap szentté nyilvánítatásával.”  (Genesis 2:2-3.) 

“ A hetedik nap ezek szerint, egy az időben épülő palota, amelyet lélekből, örömből, és önmegtartóztatásból építünk. Az ünnep hangulatában a fegyelem az örökkévalóság közelségének a jele. A ünnepnap ragyogó pompája valóban az önmegtartóztatásban nyilvánul meg…”Isten képének megidézése csak az időben lehetséges, mert az idő az örökkévalóságot leplezi.”

„Soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy az ünnep nem a felejtést szolgálja, és nem a léha örömök ideje, nem a tűzijáték, és a bukfencező bohócok ideje, hanem életünk rendbetételének a lehetősége. Az Ünnep az idő összpontosításának, nem pedig az idő elfecsérelésének napja. Az ünnep a legdrágább kincs, amit az emberiség Isten kincsestárából ajándékul kapott.” (18. o)

Most pedig idézzük Hamvas Béla: „Ünnep és közösség,” ³ Márai könyvével egy időben, szintén 1943-ban kiadott, teljes egészében az ünnepről szóló tanulmányának egyik idevonatkozó részletét:

„Az ünnepről általában két mozzanatot emelnek ki: hogy a hétköznap értelme itt lepleződik le, s hogy a légkör isteni jelenléttel telik meg. De a hétköznap értelme azért nyílik meg és a légkör azért telik meg isteni jelenléttel, mert az isteni léttel való közösség itt teljesül. Ezt a teljesülést az áldozat teszi lehetővé. Ha áldozat nem lenne az isteni lét az ember számára le lenne zárva. Az áldozat pedig nem egyéb, mint a külön, egyéni, magányos emberi Én levetése.  Amikor az ember egyéni Én-je megsemmisül, az áldozat percében, az út az isteni létben szabaddá válik. …Az ünnep a közösség. Az ünnep minden ember közössége abban az isteni létben, ahová az ember csak Én-jének feláldozása árán jut el. Minden közösség ünnepi. Nincs is más ünnep csak a közösségé.”

A fenti kérdésekben s keresztények számára persze a legfelsőbb tekintély az Új Szövetség, amelyben arra a kérdésre, hogy mi az ünnep értelme a rövid válasz az, amely szerint: „ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben én ott vagyok közöttetek.” (Jn 13,34; Mt 18,20).

Amint mondottuk, a fenti összehasonlítások nem Márai szövegének a bírálatát jelenti, hanem a kiegészítés és a teljesebb megértést szolgálja. A fenti idézeteket tehát azok összességében kell értelmezni, amint azok kiegészítik egymást.  Ne feledjük el azt sem, hogy Márai „Füves könyve” egy nyitott, kreatív irodalmi alkotás, amelynek közvetlen célja nem a fogalmak hivatalos, vagy filozófiai tisztázása, hanem éppen a további gondolkodásra, és tanulásra való serkentés.

A fentiek ellenére, azonban igen élesen kiütközik, hogy míg Ábrahám Heschel és Hamvas Béla szövegei az ünnep lényegét az Istenhez való közelítés, és az egyénnek a közösségben való feloldódásában határozza meg, addig Márai szövegében sem felső istenséggel azonosítható hatalom, sem a közösség nem is szerepel. Márai szövege egyes szám első személyben íródik. A leírásban egyetlen szereplő van, aki egyedül ünnepel. Vagyis: „A király szobájában egyedül van és eszik.” Hamvas Béla szerint, ez az ókori klasszikus hasonlat az ünnep ellenkezőjét jelenti.  A fenti két idézet fényt vet Vörösmarty Mihály: „A vén cigány” c. versének talányára is. A „vén cigány” a hegedűjével (lantjával) maga a költő, aki magányosan mulat, és tudja, hogy sem a sírva vígadás, sem a mulatos még nem az ünnep. Vörösmarty azonban a   végsőkig nem adja fel a reményt, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon.” Az ünnep Vörösmarty versében is az óhajtott beteljesedést jelenti.

Márai szövege ugyan majdnem mellékesen megemlíti, hogy az ünneplésben „legyen valami” a régi rendtartásból, a hetedik napból, de ez a kifejezés nem a teremtő által szentté nyilvánított hetedikre napra utal, csak annak emlékére.  Márai szövegében a „régi rendtartás” csak „szokást”, s netán túlhaladható hagyományt jelent. Tudjuk, azonban, hogy a hetedik napot Isten szentté avatta, tehát a hetedik nap megünneplése nem csak szokás, vagy elhagyható üres rendtartás, hanem az Istenhez való közelítésnek a közösség keretein belül megvalósuló forrása.

Miért hiányzik olyan kiütközően a közösség, és  Isten  Márainak az ünnepről szóló bejegyzéséből?  Márai túlságosan jó író, és hatalmas műveltséggel rendelkezik, tehát tisztában van a kereszténység meghatározó szerepével az európai civilizációban. Márai ezt más helyen többször meg is írta, de a Füves könyvben Márai többek között azt is mondja, hogy ez a könyv nem tanítani akar, csak tanulni, s aki jobban tudja, mondja jobban.

Amint mondottuk, a „Füves könyv” egy irodalmi alkotás, tehát azt nem szószerint, hanem áttételesen, ironikusan kell értelmezni. Lehetséges, hogy ebben a bejegyzésben Márai éppen az ünnep igazi értelméről való elmélyülő, és összehasonlító jellegű gondolkodásra készteti az olvasót. Ha, Márainak ezt a jelen estben egyetlen paragrafusban sikerült elérnie, akkor a Füves könyv ma is egy időszerű, és ihlető erejű olvasmány.

Lábjegyzetek

1. Márai Sándor: Füves könyv
Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943
ISBN 963208497-7
© Márai Sándor örökösei 1998.

2. Abraham Joshua Heschel: The Sabbath  - its meaning for modern man
Farrar Staruss and Giroux, new York  1951
ISBN 13: 978-0-0374-52975-8

3. Hamvas Béla: Ünnep és közösség
Hamvas Béla 33 Esszéje, Tartóshullám kiadó 1987
Első kiadás: in Láthatatlan történet Egyetemi Nyomda, Budapest 1943. 170-185. l.)

 

Elhangzott a torontói Árpádházi Szent Erzsébet Magyar Katolikus Egyházközösség Költői Délutánjai sorozatának, 2010. március 28. előadásán.