MÓZSI FERENC
A SZÓTÁR LOMTALANÍTÁSA
( - fontolgatva - )
,,Az ,,új tudatra ébredés, tehát
az újbóli hazaérkezés”
(Kaslik Péter: A ZEN, ki érti?)az Útról megérkezni a hasonlatok erejével
hazatalálni túlhaladott fogalmak
újraértelmezhető szavak
átfestett jelzők
a lét leegyszerűsödőben
a változatok megszűnőben
végcél végállomás végeredmény
talánytól, talanig
ténytől, telenig
a csend és a nyugalom felfedezése
a találékonyság rendszerbe foglalása
a remény szándékos kiközösítése
a szótár lomtalanítása
érvényüket veszített fogadalmak
a vér elválik a víztől
a hús lemállik a vázról
csontjainkra fagy a szenvedély
elégedetlenségünkből könyvtárak
tornyosulnak
az idő is felmondja a szolgálatot
törvények és szabályok ellenünk
uszítva az önrendelkezési jog félreértve
az autonómia autonómiája
totalitáriánuséknál
lottószerelvények vizuális variációja
betiltott demonstráció a tiltakozás érdekében
illatszerboltok szagtalanítása illő olajjal
minden az illanat ajzott játéka nagyban és
összegezhetetlen tét nélkül
fantáziátlan és végzetes
pártérdek feszítő kólika
irány az illegalitás vívmányai felé:
bachanarchinália...
CSERDÍTGETVE
( - húsz év után - )
,,Regnum Túrcsánum”
( - alatt - )ima év ima lét
nincs mentelmi jog
a mentesítő járatok
máshova ragadnak
illyés gyulai dörömbölés
a nem létező demokrácia döbbenetén
nincs magára hagyott ügy
nincs reménytelenség
csak repedezett felelősségtudat
kiszolgáltatott kicsinyes szolgálatok
egyenlőtlen veszélyes társadalmi kaland
emberi tótágas a lét peremén
védőháló nélküli mutatványok
száraz kenyér nedves cirkusz
ríkató és riogató
Quo vadis Pannonia?
céltalan lövölde
holtlelkekkel teli lövészárok
lecsapolt víziója
rekviem a feloldozásért
ráccsal ellátott körmenet
nézetszerinti karikába
ostorral cserdítgetve
csődeljárás a tömeg ellenében
üzletszerű léjelgés szerződéskötés hiányában
nyilvános vágyak kötelezővé tétele helyett
protokoll prostitúció támogatott korrupció
közkegyelemdöfés amúgy dölyfösen
a túloldalra átmenetel előtti huncsorgás
bájtátós manóként hiszekedve
a megválthatatlanságban...
A 24. ÓRÁBAN
,,jutányosan
marasztaló...”
megkezdődött a visszaszámlálás
a gyógyulásnak különböző módozatai ismeretesek
számomra mától a kémia szent és én sérthetetlen
tudom amit tudok és mondani sem kell
csapataink érdekvadászként harcban állnak
nem vagyok egyedül ebben a küzdelemben
mögöttem áll megtagadott múltam
előttem kitaszított jelenem
egyszerű beadvánnyal élek a felsőbbrendűséghez
hadd éljek az egyre kevésbé lírai lehetőséggel
most meghintáztatjuk ezt a kevély fiút
hadd érvényesüljön a Gondviselő körülírt hatalma
az agyból elindult kis akarnokok irányítják
a forgalmat valami elkerülhetetlen felé
váltságdíj nélkül nincs szabadulás
ezért szerénytelenül felajánlom magam
fogadj el zálogul magam helyett is
szolgádnak
a jó szolgálat alól senki sem kaphat
felmentést
szorosabbra hurkolódik a kötelék
tarts meg az engedetlenség követének Uram
sok még az egyenlítősdi
kiegyezésre nem sok az esély
az életbemenők is Téged üdvözítenek
bár barbárok állják körbe a városfalakat
hajnalban mégis megsimogatott
a remény...
KEGYETLEN
,,az idő mindig velünk van,
miénk és megkerülhetetlen...”
a fogalmak újszerű megközelítése
kegyetlen az ember néha önmagához is
kibeszélni és megváltoztatni
a múlt ketrecéből később
sem szabadulhatunk
12 év a felnőttkor felezője
háromezer év terhétől
görnyed az elme
változatok a valamivé váláshoz
a fájdalom melléd szegődik
és kiverseli a szálkás gondokat
nincs panasz és depresszió
kerestük már ezt a kijáratot
fojtó elengedő és meglelő
körülírt kötelék
költőfék
jobbsejtelem
bontatlan csomagok
egy megközelíthető szférából
nincs több magánügy
a sors követeli jussát
csak jussunk el odáig
a megvilágosodott csodáig
még így is szép élni
a félt jelen jeleivel
imahadjárat a létező
hasonlatokért...
NEM FELCSERÉLHETŐ
(versváltság)
,,micsoda váltságot adhat az ember
az ő; lelkéért?"
(Mt.:16.26)
megváltani avagy üdvözülni
állandó nem cserélhető kérdés
csak a mindenkori énemet
ajánlhatom fel az ajándékot
melyet szorongva szerzünk
széthasított szavak
alvadt fogalmak
a hit ezen a fokon
elakad és nem tudni
kit segít
Uram én még mindig
csak sorban állok
kegyelmedért
a szédület a magaslatra
juttatott és most a mélységet
áhítom az ásító végleges
magányt
mit adhatnék cserébe
felszabdalt létemért
mint a félreismert értelmet
meg nem hallgatott
halk éneket
megoszthatatlan bűnöm
bocsánatát az Ő
magára hagyott lelkéért...