Kaslik Péter

Két úr a villamoson

A Népszabadság 2004. november 13.- 19. között  megrendezte az „Ungarische Fear Factor”, a “Magyar Ijesztgetősdi” elődöntőjét. A  magyarországi baloldal két szellemi óriása, Tamás Gáspár Miklós, filozófus és Eörsi István, író, s egykori udvari költő mérte össze erejét a határon túli magyarok állampolgársági kérelme elleni rémisztgetésben.

Az óriási szellemi küzdelemben Eörsi István több alkalommal is félreértette Tamás Gáspár Miklós érthetetlen állításait, de különösebb baj nem történt, hiszen mindkét résztvevő határon túli nemzettestvéreink kérelmének visszautasítása mellet érvelt. E vitézi párbaj a körül zajlott, hogy ki ijesztget jobban. Egyik vetélkedő sem azt állította, hogy ő mást akar, csak azt, hogy jobban tudja.

Az ilyen esetekben vitáról nem is beszélhetünk. Azonos nézetek egyeztetéséről van szó, ahol az érvek nem semlegesítik, hanem erősítik egymást. A Népszabadság hasábjain megrendezett vetélkedőben George Orwell meglátása érvényesült: „Négy láb jobb, mint két láb”. 

Hamvas Béla: Az öt géniusz c. csodálatos tanulmányában  ezt írja: "...nem gondolható el nagyobb árulás, mint hogy valaki elárulja népének szabadságvágyát...átkozott minden szó, amit a maga mentségére mondott, átkozott minden igazolás."

Tamás Gáspár Miklós, a  „Tartózkodunk a szavazástól” c. írásának egyik, valamelyest érthetőbb részletében a következőket mondja: „Mindenekelőtt azt nézzük meg, ki javasolja nekünk a népszavazást, s a népszavazási kérdésekre adandó "igen" választ.” („a szélsőjobboldal egyik különös gyülekezete, a "Magyarok Világszövetsége" és a Magyar Polgári Szövetség, az egykori Fidesz”) „Ez a társaság nem sok bizalmat gerjeszt.” 

A fentiekkel összhangban, mi is "nézzük meg", ki javasolja nekünk a népszavazásban való  kérdésekre adandó "nemleges" választ, és ezzel párhuzamosan azt is, hogy a Népszabadság hasábjain vitatkozó "társaság" milyen bizalmat gerjeszt.

Ha, Tamás Gáspár Miklóst valaki megkérdezné, hány óra, valószínűleg ilyesmit válaszolna: " Terjed a fasizmus Magyarországon, mert, amint egyik borostömlő sem lehet a másik borostölőnek kovásza, úgy a te jobb lábad sem botlik meg a te bal kezeden levő karórád toronyórájának láncán. Vagyis, túl sok lesz a magyar Magyarországon, mindennek a Fidesz az oka, megdrágul a virsli és a sör. Megbocsáthatatlan, hogy ezekben a fájó, és az egész nemzetet érintő kérdésekben valaki  tudatosan ilyen felelőtlenül, és össze vissza beszéjen, mint, ahogy azt Tamás Gáspár Miklós a Népszabadság hasábjain cselekedte.  

Tamás Gáspár Miklós önmaga is Romániából költözött át Magyarországra. Állampolgársági kérelmével kapcsolatosan senki sem rendezett nyilvános vitákat. Senki sem kifogásolta, hogy a filozófus magyar állampolgársága veszélyezteti a „magyar állampolgárok nem etnikai politikai közösségét.” Tamás Gáspár Miklóst, testvérként, és magyarként fogadták Magyarországon, most pedig bagoly mondja verébnek…, vagyis Karinthy Frigyes: „Úr a villamoson” c. írása alapján azt mondja az erdélyi magyaroknak, hogy nincs hely a számotokra. Véleménye mindenkinek van, és lehet, de az csak annyit ér amennyit a vélemény megfogalmazójának jelleme szavatol. Tamás Gáspár Miklósnak, a kettős állampolgárságról kinyilvánított véleménye is a fentiek alapján értékelhető.

Eörsi István ifjú korában szívfacsaró verset írt Sztálin halálára. Kétségtelen, hogy ez a hűségnyilatkozat nagymértékben elősegítette a „költő” írói pályáját. Eörsi István azért nyilatkozhat ma a Népszabadságban, mert annak idején is azt nyilatkozta, amit „kellett.” A keresztény megbocsátás jegyében szót kell ejteni arról is, hogy Eörsi fiatal volt, amikor Sztálin versét megírta, de írói pályáját mégis ezzel a jól időzített, és jó helyen elhelyezett versével alapozta meg, s ezzel a mai napig tartó előnyt szerzett magának. 

A közelmúltban napvilágot látott egy hasonló eset: Batiz András, az RTL Klub egykori műsorvezetője, jelenleg a Gyurcsány-kabinet szóvivője 13 évvel ezelőtt betörésért állt a bíróság előtt. Batiz András 16 évesen egy átmulatott éjszaka után betört egy ruhaboltba, és ott randalírozott. A különbség azonban az, hogy, míg Batiz András cselekedete felett a társadalom nevében a bíróság ítélkezett, addig Eörsi István esete a "Nagy Testvérrel" erkölcsileg, a mai napig elintézetlen maradt.  Az is mondható, hogy Batiz „lerótta a társadalom iránti tartozását”, míg Eörsi István a mai napig élvezi ifjúkori hűségnyilatkozatának gyümölcsét. Más kérdés, hogy Batiz András ma megfelel e, a kormányszóvivői állás tisztségének betöltésére.  

Eörsi István erkölcsi felelősége annál súlyosabban esik a latba, mert Sztálin rémtettei az 1930.-as évektől már ismertek voltak.  Közíró ezekben a kérdésekben nem hivatkozhat tudatlanságra.

A határon túli magyarok kettős állampolgársága szorosan összefügg a magyar nemzet meghatározásának kérdésével.  Amíg Eörsi István, a különböző budapesti szerkesztőségekben élte „írói” életét, addig Hamvas Béla Tiszapalkonyán, raktárosként írta az „Öt géniusz” c. munkáját. Ez a mű a magyar nemzet  egybetartozásának egyik örökérvényű szellemi bizonyítéka. 

Jellemző, hogy a magyarországi baloldali sajtóban, ezekben, az egész nemzetet érintő kérdésekben, ma a magyar közélet tudálékos pojácája, Tamás Gáspár Miklós, és az irodalmi életbe, Sztálint dicsőítő versével betolakodott Eörsi István nyilatkozik.

Kaslik Péter írásai megtalálhatóak a szerző honlapján: 
www. Huncor.com

Eörsi István,Sztálin halálára írott verse elérhető: http://www.Huncor.com/noltgm/eorsisztalin.htm