Kedves Néném,
híreket mondunk.
Magyarország:
1. „Cirkusz
és kenyér”- koldus
opera
Librettó: „Ingyenebéd
és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök várta Battonyán azt a több mint tízezer
nyugdíjast, akiket ötven busszal szállítottak a nagygyűlésre.
Gyurcsány Ferenc a nyugdíjas és civil szervezetek országos találkozójára
látogatott el az egykoron búzaégetésről híressé vált Karsai József
képviselő meghívására.” (MN, 2005. szeptember 26.) A
miniszterelnök földosztást és nyugdíjemelést ígért az összegyűlteknek,
és a saját édesanyjával példázgatódott.
Rendezte: Karsai József
Szereplők: A
Miniszterelnököt alakította Gyurcyány Ferenc.
Hacsek: „Mit kell egy miniszterelnökön alakítani? Nem jó volt a
fazonja?”
A
Miniszterelnök Édesanyjának siralmait alakította, fia Feri.
Kellékek: 1410
kg. hús, 130 bogrács, 1 hordó, 1 szónok, 1 gázóra,
1 konvektor, lézengő ritterek, schmasserek, 10,000 db. nyugdíjas.
Súgó: Kurt Weil, és Victor Húgó
Kritika: A
parlagfű szezon még el sem múlott, és máris a populizmus veszélye
fenyegeti az országot: „Az igazi veszély a populizmus” jelenti ki
Gyurcsány Ferenc minden előzőleges magyarázat nélkül, a Die
Welt nevű német folyóiratnak, majd elmegy Batonnyára és megeteti tízezret.
És nem csak pörkölttel. Beszédet is tartott, ahol ilyeneket mondott:
„Tudom
és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon,
aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a
konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely
úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát,
hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”
A
sokaság, pedig azt kiáltotta, Éljen, mert a tömegben mindenki
pillanatnyi gyorsasággal
felfogta, hogy csak olyan ember segíthet rajtuk, aki milliárdos létére fázni
hagyja a saját édesanyját, és ezt még ki is beszéli ország világ előtt.
Diák a bokorban: A Miniszterelnök
egy ékesszólással felruházott hóbortos, és
hígvelejű kerge, akinek azonban van annyi esze, hogy ne ingyen adja az
ingyen ebédet, mert ingyen ebéd nincs, csak a fekete leves.
2. Vízállás jelentés
A
magyar országgyűlés a székelyföldi autonómia biztosításának a
feltétele nélkül megszavazta Románia Európai uniós tagságát.
A magyarországi sajtóban az országgyűlési szavazás előtt,
és utána sem jelent meg egy olyan felvilágosító írás, amely az Európai
Unió fenti előírásait érthetően tolmácsolta volna. Az Európai Unió tagságára vonatkozó
előírások értelmezése alapján Magyarországnak, mint tagállamnak
vétó joga van abban, hogy Romániát felveszik e az Európai Unióba, vagy
sem. Az ide vonatkozó előírás így hangzik:
„Bármely európai állam kérheti felvételét az
Unióba. Kérelmét a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal
folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével
elfogadott hozzájárulását követően arról egyhangúlag határoz.
Maastrichti Szerződés az Európai Unióról (92/C 191/01)
A vétójog a „lenni, vagy nem lenni” sorsdöntő kérdései közé
tartozik. Hogyan, és mikor kell
cselekedni? A rossz döntés, de még a kései, vagy a túl korai cselekvés
is tragikus lehet. Ennek a végleges határozatnak a következményeit csak
akkor fogjuk megtudni, amikor már késő lesz.
Miért nem kötötte a magyar országgyűlés az erdélyi autonómiát
feltételként Románia Uniós tagságának a megszavazásához? A
felhozott kifogások zavarosak és általánosak. Az egyetlen, szóra érdemes magyarázat
szerint, a magyar országgyűlés azért nem támasztott semmilyen feltételt
Romániával szemben, mert az erdélyi magyarok többségét képviselő
RMDSZ tagsága nem köti feltételekhez Románia úniós tagságánakmagyar
részről való megszavazását. Orbán Viktor szerint "az
erdélyi magyarok elsöprő többsége is a csatlakozást támogatta."
Az igazi kérdés, azonban, az, hogy bölcsen döntött e az erdélyi
magyarok többségét képviselő RMDSZ, ebben, az egész erdélyi
magyarság, és talán az összmagyarság jövőjét is meghatározó kédésben.
Felmerül a kérdés, hogy a magyar országgyűlési képviselői
maguk megértették e, hogy mire szavaznak, vagy csak a párt parancsára
cselekedtek. Úgy tűnik, hogy a több mint ötszáz oldalt kitevő,
szétszórtan, és számtalan hivatalos közlönyben eldugott Európai
Unió szabályai készakarva zavarosak, és nehezen hozzáférhetőek.
Ma már tudjuk, hogy 1914 - ben,
amikor Magyarországnak vétó joga volt abban, hogy Az Osztrák – Magyar
Monarchia megbünteti e Szerbiát, vagy sem – a magyar politikai elit
Tisza István személyében rosszul döntött.
Az akkori magyar sajtó történelmi mulasztásai közé tartozik,
hogy akkor sem teljesítette kötelességét, és nem tudatta egyértelműen
a közvéleménnyel, hogy Magyarországnak vétó joga volt a kérdésben.
Ez a tény Magyarországon ma sem egyértelműen ismeretes.
Ma már Magyarországnak, az Európai Uniós csatlakozásának
a megszavazása sem tűnik olyan jó döntésnek mint, amikor azt
nagy siettséggel meghozták. A
franciaországi „Nem” arra utal, hogy tanulmányozni kellett volna az
Európai Unió (ötszáz oldalt kitevő) alkotmányát mielőtt
Kovács Lászlót odaküldjük, hogy a vajdasági magyarverésekkel
foglalkozó gyűlésen, bambán, vagy tüntelőleg le föl mászkáljon
a teremben.
Torontói
levelezőlap – razglednica Józsa
Lászlónak, a vajdasági Magyar Nemzeti tanács elnökének.
Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke
kijelentette, hogy a magyarverések minősítésének és megoldásának
kérdése nem az ő hatáskörébe tartozik. A fenti kijelentés, a
fasisztoid: „Én csak parancsot teljesítek”, az egykori magyar úri
osztály degenerált felsőrendűségét tükröző, és a balkáni
nemtörődöm bürokrácia sajátos keveréke. Józsa László csak ül
a salternál és, aki nem jó papírokkal jelenik meg előtte, azt elküldi
a másik salterhez. Tisztelt Salter Úr! Ön abból él, hogy Vajdaságban még
mindig magyarok is élnek. Miért nem megy el salterosnak Szerbia szívébe?
Azért, mert ott a magyarokat, még ha szerb pártiak is nem alkalmazzák.
Vajdaságban, pedig a saját nemzetének árulóit a szerbek is lenézik és
megvetik.
Erdély - Zord
idők
A tudathasadásban szenvedő úri Európa szégyelli a saját szegényeit, és emiatt megintette Romániát, hogy tartsa otthon azokat, akik a szabad mozgást egyetemes emberi jognak tekintik, és „csak úgy” nekivágnának Európának. Románia kapott az alkalmon és fejadót vetett ki és hídpénzt szed azoktól, akik külföldre szándékoznak utazni.
Az újonnan életbe lépett, Romániából való kilépést szabályozó belügyminiszteri rendelet orwelli előírásai elsősorban az erdélyi magyarok magyarországi kapcsolatait hivatottak megnehezíteni. Az intézkedés bizarr, és zavaros mivoltára utal, hogy a román hatóságok biztosították Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy Magyarország és Románia viszonylatában nem fognak dokumentumot kérni a pénz felmutatása mellett. Hogyan lehet valakit „biztosítani” arról, hogy egy rendeletet bizonyos esetekben nem alkalmaznak?
A fenti szabályok megalázó, és erőfitogtató indítékairól ne is beszéljünk. Hogyan jutottunk odáig, hogy a huszonegyedik században, Európában a polgárok szabad mozgását egy tiltó jellegű belügyminiszteri rendelet szabályozza? Köztudomású, hogy az erdélyi magyarok a középkorban, és az újkor elején is szabad járták, nem csak Európát, hanem a nagyvilágot is. Az erdélyi világjárók, művészek és mesteremberek európai tapasztalatai, ma mind az erdélyi magyarság, mind a magyar kultúra szerves része.
A román kormányrendelet ezt az európai szellemiséget, és
ezeket a magyar kulturális hagyományokat is támadja, amikor kicsinyes,
akadékoskodó, és soviniszta jellegű feltételekhez köti
az erdélyi magyarok szabad mozgását
Európában.
A fenti előírások rávilágítanak az európai fejlődés tényleges mivoltára is. Európában, az első világháborút megelőzően nagyobb volt az általános mozgásszabadság, mint napjainkban. David Fromkin, a bosztoni egyetem történelem tanára, a: „Eurpoe’s Last Summer” c. könyvében megállapítja, hogy Európa, sem a tőke szabad áramlása, sem a személyes szabadságjogok terén, a mai napig sem érte el az Első világháború előtt szintet.
Fromkin szerint, az első világháború háború befejezése
óta eltelt majdnem nyolcvan öt év, csupán az 1914 – ben már megvalósult egyéni
szabadságjogok, és gazdasági integráció visszaállítására irányul.
A nácizmus elől Angliába menekült Stefan Zweig, akinek semmi oka nem volt a dolgok szépítésére, „ A tegnap világa” (Die Welt von Gestern) c. könyvében következőképpen jellemzi az első világháború előtti időszakot: „ Ha egy egyszerű képletet szeretnék találni az Első világháborút megelőző állapotok megfogalmazására, remélem, hogy igazat mondok, ha megállapítom, hogy azt a „Biztonság Aranykorának nevezem.”
A. J. P. Taylor, a nemzetközi hírű történész szerint,
1914. augusztusáig egy józan és törvénytisztelő polgár leélhette
az egész életét, anélkül, hogy az állam létezéséről tudomást
vett volna. „Étkezhettél,
ahol akartál, ahogy akartál, és gyakorlatilag oda mehettél, ahova akartál,
anélkül, bárkinek az engedélye nélkül. A legtöbb helyre útlevél sem
kellet, és sokaknak nem is volt útlevele.
John
Maynard Keynes, a világhírű közgazdász szerint, 1914. előtt a
készpénz, a tőke, és az áruforgalmat sem korlátozták semmilyen
szabályok.
André Siegfried, a francia földrajztudós beutazta az egész világot útlevél nélkül, mindössze a névjegyének felmutatásával. Az első világháború után a franciák nagymértékű hozzájárulásával megalakul Románia, és ma ott tartunk, hogy Bolyai Farkas Sándor sem utazhatna Amerikába, román nyelvre lefordított és közjegyző által hitelesített iratai nélkül.
Félve
gondolhatunk csak arra, hogy Romániának az Európai Unióba való felvétele
után, a fenti előírások értelmében egy regáti
vállalat igazgatója könnyebben telepedhetik majd meg Magyarországon,
mint Tőkés László, vagy Duray Miklós.
Küldje
tovább ismerősének |
Nyomtatás |