Kaslik Péter

 

Hol a hiba?
A magyarországi neoliberális elit szűnni nem akaró színjátéka

 

 

Ismeretes, hogy a gyermekek roppant kedvelik a „Hol a hiba” típusú, szellemi éberségre oktató rejtvényeket, amelyekben a látszólagos rend mögött több logikai hiba, és fizikai képtelenség, rejtőzik. (A kéményseprő nyakában orvosi szívhallgató. Ugyanazon a fán két fajta gyümölcs. A karmester nem kottából, hanem katalógusból vezényel… Az egészségügy-miniszterasszonynak csendőrbajusza van…)

A „Hol a hiba” típusú képrejtvények, a bújócskának, illetve a „keress és találj” játéknak az egyik változata. A bújócska - a „hova lett?”, illetve, az „elvesztett és keresem” típusú történeteknek a felnőttek világában, és a nemzetet történelmében is meghatározó szerepe van. Lásd: „Valahol utat vesztettünk.” Lásd: „Eltévedt lovas”

A magyarországi neoliberális politikai elit állandó rivaldafényben tetszelgő természetellenes, és darabos rángatózása is egy fajta szemfényvesztés - zsinegeken függő, „Hol a hiba?” típusú bábtáncoltatás. Ebben a játékban, azonban az ország, a nemzet, a magyar kultúra a tét. A győztes, pedig mindent visz.

A neoliberális ideológia szolgálatában álló országokban, a megválasztott képviselők tényleges politikai ténykedés  helyett készen kapott parancsokat teljesítenek – a Világbank, a Nemzetközi Valuta Alap, az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió stb.  parancsait.  A parancs szerint, ha Magyarország azt teszi, amit a Világbank, a Nemzetközi Valuta Alap, és most már az Európai Unió is előír a számára, akkor Magyarország is elértheti azt a gazdasági szintet, ami az Amerikai Egyesült Államokban, és fejlett európai államokban van.  A fenti parancs “vág és másol” jellegű, tehát minden „tagállamra” ugyanaz. A neoliberális államirányítás egy fajta függőleges gyarmaturalom, ahol az ország irányításával megbízott uralkodó réteg, rendszerint csoport, a saját országát, és népét fosztja ki. 

A birodalmi függőségben lévő országokban, tehát nincs szükség, és nincs is lehetőség igazi értelemben vett politikai irányításra, mert az ország politikáját a birodalom diktálja. A helytartói államirányításban a politikusoknak nincs tényleges szerepe, mert az ország politikája előre meghatározott, és az szükségszerűen a neoliberális ideológia elveit követi.  Az ország irányításának mindennapi teendőit, a hivatalok, bíróságok, és a biztonsági szervek látják el.  A helytartó jellegű ország irányításban a „demokrácia”, a parlament, a képviselők csak a díszlet.  

A miniszterek, a tanácsosok, és a szóvivők ténykedése az „eszme” iránti feltétlen hűségük  lépten nyomon való bizonyításában, és az állandó jellegű pártkampányban merül ki. Mindennek azonban semmi köze, a nemzet közös akaratának kialakításához, vagy a nemzet kinyilvánított akaratának megvalósításához, tehát a valódi politikához. Magyarországon ma annak vagyunk tanúi, hogy tényleges szerepkör nélküli politikai vezetők nyilvános szereplése üres gesztusokban, és fontoskodó magamutogatásban merül ki. 

A kapitalizmus, a fogyasztói beállítottságon keresztül különben is alkalmas a magamutogatásra és az önreklámozásra. Az új birodalmi politika kiszolgálói a legtöbb esetben a volt kommunista vezetők egyenes leszármazottjai, de ugyanakkor a posztmodernizmus gyermekei is.  A posztmodernizmus lényege az öntudatra ébredés kamaszos ünneplése. Ők azok, akik (bizonytalanságukban) nem vesznek semmit komolyan. A valóságban ez a felfogás szükségszerűen eltorzuláshoz vezet. A kamasz hatalmasra megnő, de soha sem nő fel. A magyar hatalmi elit nyilvános fellépéseire az alapvető szerepzavar, a fontoskodás, az üres foglalatoskodás, és az egyéni feltűnés túltengő kényszere jellemző. Szóbeli megnyilatkozásaik, pedig a józanész határát meghaladó értelmetlenségek véget nem érő sorozata. A  magyarországi hatalmi elit sikerességgének mérlege, a nyilvánosan elhangzott értelmetlenségek, és ostobaságok havi átlagának számaránya.  Ezek az ostobaságok, azonban, amint látni fogjuk, nem ártalmatlanok. A következőkben vizsgáljuk meg a fenti „műpolitizálás” négy jellemző példáját.

 1. Aquincumi ásatagságok i. u. 2008.

"Kóka János, az SZDSZ elnöke január 24-én, a párt kampánystratégiájának elfogadását bejelentő sajtótájékoztatón arra a kérdésére, hogy nem jelent-e gondot, hogy a kampányban felhasznált motívum tiltott önkényuralmi jelképre, a vörös csillagra emlékeztet, Kóka János azt mondta, hogy az a csillag nem ötágú és nem is vörös. Hozzátette, hogy az ábra kapcsán biztosan sok áthallással és értelmezéssel találkoznak majd." Népszava, 2008

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=OnlineCikk.asp&ArticleID=1016171

 

Magyarországon az ötágú vörös csillag a tiltott jelképek közé tartozik, és annak nyilvános használatát tiltja a törvény. Az ügyészség határozata alapján, azonban a mellékelt ábrán látható vörös csillag nem számít tiltott jelképnek, mert az nem csillag, és nem is vörös.  Az emberi agy egészet alkotó tulajdonságának következtében, ha egy ismert ábrának hiányzik egy része, vagy el van takarva, az agy a hiányzó részt képzeletben azonnal kiegészíti. Már az óvodás korú gyermekek is kedvelik, és igen sikeresek is az „Egészítsd ki a hiányzó részt” típusú feladatok megoldásában.

Ha, néhány ezer év múlva valamely magasabb civilizáció tagjai Pannónia letűnt kultúráját tanulmányozzák, valószínűleg arra a következtetésre jutnak, hogy a helybeli civilizáció pusztulását a vezető réteg vizuális képességeinek, és az emberi agy egészet alkotó beidegződésének a teljes mérvű félreismerése okozta.

A kései kutatók szerint, a térség vezető rétegének tagjai képtelenek voltak egy ismert tárgy, részben eltakart ábráját képzeletükben kiegészíteni. Egy i.k.u 2008. körüli magyar nyelvhez hasonló szövegfoszlány, az úgynevezett Kóka tekercs azt igyekszik bizonyítani, hogy egy nyilvánvalóan vörös csillagot ábrázoló kép nem vörös csillag, mert annak a két alsó ága beleolvad, a szintén vörös színű háttérbe. Ennek ellenére a korabeli leletek sokasága azt bizonyítja, hogy korabeli hirdetésekben, a gyermekek számára készült rejtvényekben a sejttetésnek ezt a módszerét a lakosság körében, beleértve az óvodás korú gyermekeket is, elterjedten használták.

Az ásatások eredményeként feltárt áruházak falai között épen maradt hirdetéseken egy Calvin Klein nevű cég a férfi alsónadrágokat meztelen modellekkel reklámozza.  A National Geographic 2008. márciusi száma arról tudósít, hogy a Pannóniától nem messze levő Bécsben élő hat éves „Betsy” nevű juhászkutya is képes a részben eltakart ábra alapján felismerni magát a tárgyat. Ez a feladat csak Kóka Jánosnak, és híveinek okoz nehézségeket. 

2. Kivezetés a demokráciából

„Országos viszonylatban Eörsi Mátyás szabad demokrata honatya kapta a legtöbb pénzt:… az SZDSZ frakcióvezetéséért, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának elnöki posztjáért 794. 880 forint tiszteletdíjat kapott és a Budapest területére járó 154.560 forint költségtérítést.
http://www.kapostv.hu/index.php?cid=47163

 

A fenti hír nem tudósít arról, hogy Eörsi Mátyás kidobó legényként is szerepelne a Parlamenti frakció fizetési listáján. 
A Magyar Nemzet, ugyanis arról tudósít, hogy Eörsi Mátyás, SZDSZ-es parlament képviselő saját kezűleg vezette ki az SZDSZ kampánynyitó rendezvényéről egy felirattal csendesen tüntető nőt a teremből.  A tüntető személy írott üzenete a következő volt: „Ágnes, ez nem reform, hanem népirtás, gyilkosoknak börtönben a helye” A fenti szöveg, a szabad véleménynyilvánítás, és a szólásszabadság gyakorlásának minden szempontból megfelelő, és megengedett példája. 

A biztonsági, és a rendfenntartó szerepek elválasztása már a bűnszövetkezetek fokán is megtalálható. Eörsi Mátyás cselekedete a megfelelő emberi viselkedés, és a politikai kultúra teljes mérvű megcsúfolása, mert a demokrácia nem demokratikus törvények puszta deklarálásában, hanem a meglevő törvényeknek a mindennapi életben való tiszteletben tartásában nyilvánul meg. Eörsi Mátyás viselkedésével kapcsolatban több jogi kérdés is felmerül: Joga van-e Eörsi Mátyásnak fizikailag is megérinteni a szóban forgó személyt? Köteles-e a felszólított személy Eörsi Mátyás felszólítását teljesíteni?      

Eörsi Mátyás tettlegesnek minősülő, s a szólásszabadságot durván sértő viselkedése, a teljes szerepzavar bizonyítéka, és a közveszélyes öntörvénykezés kifejezett formája. Arról nem is beszélve, hogy Eörsi Mátyás nem képes felfogni, hogy megválasztását követően már minden választópolgárt képvisel. Eörsi a szólásszabadság jogi természetét semmi érti, mely szerint, egy országban, vagy van szólásszabadság vagy nincs. Ezek szerint, nincs. Eörsi Mátyás túlteljesítő fellépésére különben sem volt semmi szükség, mert a békés tüntető “megfékezésére” perceken belül a készenléti rendőrség teljes védőfelszereléssel felvértezett egysége érkezett. 

 3. Kényes kérdés

Gyurcsány Ferenc: „…bevált PPP-konstrukcióban 200-300 rendőrlakás is épülhetne évente, így a lakhatás kérdését megoldva, pár éven belül megszűnne a budapesti rendőrség súlyos létszámhiánya.” 

 

A miniszterelnök, az ÚR parancsára hat napon át privatizál, a hetedik napon, pedig állami pénzen rendőrlakásokat épít. A miniszterelnök személyesen gondoskodik arról is, hogy hol és milyen lakásokban lakjanak a rendőrök, és talán rohammunkában még maltert keverni is elígérkezik. A napjában világgá kürtölt szabad piac, a kereslet-kínálat országában, hogyan foghat hozzá a miniszterelnök a külön a rendőrség számára kijelölt lakások építéséhez?

A kommunista beidegződés következményeként Gyurcsány képtelen a hatalom elválasztásának elvét felfogni, és a rendőrlakások kérdésekben személyesen rendelkezik. Ki fizeti a rendőrség számára építendő lakások külön költségeit, hiszen „semmi sincs ingyen.” Lesz-e a rendőrségnél is vizitdíj? Akkor kell majd fizetni, ha a rendőrök kijönnek, vagy akkor, ha valakit bevisznek?  Ha pedig a lakások a piaci áron épülnek, és azokat a rendőrök a szabad piacon kialakult árfolyam alapján vásárolják meg, vagy bérelik, akkor miért van szükség az ország miniszterelnökének személyes beavatkozásra?  Miért éppen a rendőrök számára építenek lakásokat Budapesten?  A fővárosban csak rendőrhiány van?

A rendőrségi lakások kérdésében, Gyurcsány Ferenc a marxista ideológia, „elmélet és gyakorlat egységének” alapján intézkedett. Vagyis, ha felmerül az a kérdés, hogy miként egyeztethető össze a valóság az ideológiával, vagyis azzal, hogy a nagyobb demokráciához több rendőr szükséges, akkor ez egy „kényes kérdés.” Rákosi Mátyás ezzel a kérdéssel akkor szembesült először, amikor a Szovjetunió elvárásainak megfelelően, az ásványi kincsekben szegény Magyarországon is a vas és acél országát szándékozott megvalósítani.

Gyurcsány, a több rendőr, nagyobb szabadság, józanésszel felfoghatatlan ellentmondását, a kényes kérdés, az objektív nehézség, és az  éberség hármasszabály alapján oldotta meg.  Mégpedig az eljövendő rendőrállam javára.

 

 

4. Horváth Ágnes (már megint) nyilatkozik

 

 

 „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.” (Mózes ötödik könyve 8: 3)

„A helyes élet útja a tudás, a jószándék, és az őszinteség”

Plátó ( i.e. 424 – 348)

“Az igazi bűnös az, aki elveszi azt, ami soha semmilyen jogon nem neki adatott, mert ezzel az eredendő bűnt ismétli meg.” Arthur Machen: „The White People,” az 1890 évek végén.

 

Walter Benjamin, világhírű filozófus szerint, azokat az alapvető értékeket, amelyek az embert emberré teszik, akkor sem szabad elfelejteni, ha azokat már mindenki elfelejtette. 

A fenti idézetekkel ellentétben a neoliberális ideológia, magyarországi tanítványainak értékrendje a következő kitételekre épül:

„Az egész világ a profitról szól” Horváth Ágnes egészségügy-miniszter  
http://www.mno.hu/portal/539936

 

  „a Magyar Tudományos Akadémiának azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.” Kóka János, gazdaságügy-miniszter

 

„...két dologgal lehet eladni újságot és egyebeket, az a vér és a punci."
Csillag István (volt) gazdasági és közlekedésügyi ügy-miniszter kijelentése a , a Kispesti Liberális Klub, 2004. március 2. rendezvényén a Kispesti Liberális Klub, 2004. március 2. rendezvényén

 

…Lásd továbbá, a gyurcsányi dumák sokaságát, amelyek felsorolására helyszűke, időhiány, és az olvasó iránti kímélet miatt, itt nem térhetünk ki. 

 

Az ideológiák iránt elkötelezett személyeknek két fő típusa ismeretes: a mester és a tanítvány. A mester azt hirdeti, hogy a világ az általa hirdetett gondolatrendszer, illetve elmélet megvalósítása által megváltoztatható. A tanítvány, pedig a tömegek számára értelmezi a mester elméleteit. A kettő közül a tanítvány veszélyesebb, mert ő a végrehajtó. A tanítványnak állandóan bizonyítania kell a saját hűségét, rátermettségét, és eredményességét, s emiatt a tanítvány sokkal odaadóbb, és sokkal szigorúbb, mint maga a mester. A tanítvány, az, aki követeli, hogy változtasd meg a tudatod.  Horváth Ágnes kedvenc frázisa szerint: „Szemléletváltozásra van szükség.”

Magyarországon, azonban nem is tanítványokról van szó, hanem a tanítványok, (tanítványainak) tanítványairól. A fent idézett, Csillag István, volt gazdasági és közlekedésügíi -miniszter szerint: „Mi nem olyan régen iratkoztunk át az egyik listáról a másikra, a szocialistáról a kapitalistára…” Idetartozik az is, hogy Magyarországon, a Milton Friedman nevéhez fűződő neoliberális ideológia magyarországi tanítványainak többsége, Sztálin legjobb magyarországi tanítványainak egyenes leszármazottja.

Horváth Ágnes, jelenlegi egészségügyi-miniszter ténykedése igen durván példázza a  gátlástalan, és túlbuzgó tanítvány őstípusát. Horváth Ágnesnek, az élet értelméről szóló mániákus kijelentése, a butaság, és a teljes szerepzavar kirívó példája.  Horváth Ágnes, az új seprő, a legbuzgóbb tanítvány, az egészségügyi verőlegény, az egyedüli férfi az SZDSZ-ben, aki megmondja, és „megcsinálja”- a profitot. Horváth Ágnes, azonban egy aranyborjút állít fel, és azt mondja: „Ezt imádjátok, ez a ti istenetek.” Thomas Mann: „A törvény” c. könyvében azt írja,  hogy, aki csak ezt tudja, az buta, mint a sötét éjszaka és jobb, ha meg sem született volna.  

A közösség egészének szempontjából nyereségről, mint ténylegesen megnövekedett értékről nem is beszélhetünk, legfeljebb a pillanatnyilag szerencsétlen helyzetben lévő felebarátaink kihasználásáról. A közösség életében az igazi nyereség mindig hosszú távú befektetések eredménye, és az igazi haszon soha sem mérhető meghatározott pénzösszegekben, kamatlábakban, vagy százalékokban. Mennyit érne a nemzeti optimizmus visszaállítása? Mennyibe kerül a tudásra, jószándékra, és őszinteségre alapuló közélet?  Mennyit érne meg a lakosság általános egészségi állapotának növelése? 

A magyarországi neoliberális hatalmi elit szereplőinek szerepzavara, és üres, és fontoskodó foglalatoskodása a politikai bohózatok, és a fekete komédia sorába tartozik. Humornak azonban itt nincs helye, mert ehhez egy alapvető emberi együttérzésre, a másokban való hallgatólagos magunkra ismerésre lenne szükség. A fenti példák  nem az emberi megértést, hanem az ellenünk szegülő gonosz legsötétebb árnyait idézik.

Arthur Machen, az angol rémtörténetek mestere szerint, a gonoszt nem a ránk nézve káros események testesítik meg, és azt nem is a kilátástalan, és veszélyes helyzetekben éljük meg. A gonosz jelenlétét, a józan ésszel felfoghatatlan, és az emberi tapasztalattal ellenétes eseményekben érezzük meg. A gonosznak nincs arca, de jelenlétének hűvös szele érzékelhető. Akik közvetlenebb kapcsolatban vannak benső énjükkel, azok könnyebben megérzik a gonosz közelségét. Ide taroznak a gyermekek, a nők, a költők, misztikusok stb. 

Ha, azonban a napról napra olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amelyek ellenkeznek az emberi viselkedés törvényeivel, a józan ésszel, és az emberi tapasztalattal, akkor előbb utóbb mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem csupán felháborító napi hírekkel, hanem a gonosszal állunk szemben. Ha, ötven év kommunista uralom után a hatalom azt igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy a kommunista ötágú vörös csillag nem is vörös, és nem is öt ága van, akkor a gonosszal állunk szemben. Ha, az ország egészségügy-minisztere, a vallásalapító szerepében tetszeleg, a gazdaságügy-minisztere pedig szenes lapáttal lapátolja a magyar tudományos akadémiai iratait, és a nemzeti könyvtár könyveit, akkor a gonosszal állunk szemben. Ha, Eörsi Mátyás kituszkolja a népet a népképviseletből, akkor a gonosz szele érint meg minden tisztességes embert.  Az államilag épülő rendőrlakások gondolata, pedig Magyarországon ma is az országra ötven évig ráterpeszkedő gonosz rideg emlékét idézi.

A fenti torzképek nem egyszerű napihírek, mert ugyanolyan természetellenesek, mint amikor a rózsák, és a liliomok hirtelen énekelni kezdenek, és a bútorok hosszú sorban menetelnek, mint Maupassant elbeszélésében. Az első világháború kitörésekor Ady Endre: „Emlékezés egy nyár-éjszakára” című versében élte meg a magyarság sorsát végzetesen meghatározó gonosz közelségét. A végén a költőnek, nem, pedig a Monarchia érdekeit kiszolgáló politikusoknak, vagy a hadvezéreknek lett igaza. Ó, Trianon!

Most is a gonosz ideje van, és nevén kellene nevezni a dolgokat, mert különben rámegy a megmaradt ország, a nyelv, és a kultúra. A gonosz, nem az egyedi rossz cselekedek, és komisz igazságtalanságok puszta összege, hanem a teljes megsemmisülés sötét angyala.