Kaslik Péter

 

Mi a Populizmus?

 

 

 

Gyurcsány Ferenc, a Die Welt, német napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy Magyarországon az igazi ellenfél nem a Fidesz, hanem a populizmus és az apátia. Az apátia és a populizmus ugyanabban a társadalomban, ugyanakkor nem jelentkezhet, mert ha apátia van, akkor sem populizmus, sem más „...izmus” nincsen.  Feri ist ferrückt.” Mondja magában a Die Welt, politikailag valószínűleg igen képzett riportere, mindannyiunk szégyenére.

De tényleg, mi a populizmus?

A Kulturális ismeretek szótára alapján a populizmus olyan politikai program, vagy mozgalom, mely szerint az egyre növekvő  bürokrácia, a bankok, és egyéb pénzügyi intézmények mind nagyobb befolyásának korlátozása érdekében közvetlenebb népképviseletre van szükség. A populizmus egyik ismert jelszava: „Hatalmat a népnek.” 

A populizmus rendszerint akkor jelentkezik, amikor az egymást  váltakozó politikai, vagy koalíciós pártok között nincs meghatározó különbség, és ennek következtében az a helyzet áll be, hogy nincs kire szavazni, mert egyik párt sem azt mondja, hogy mást akar, hanem csak azt, hogy jobban tudja. Szigorúan véve, a populizmus, az ország kormányzásában  egymást váltogató „nagy” pártokkal ellentétes politikai fellépést jelenti. (Third Party Politics) The New Dictionary of Cultural Literacy, Third Edition.  2002. A populizmus az emberek közötti egyenlőség következetes értelmezésére épül.

Történelmileg, populistának minősíthető Spartacus rabszolga lázadása, a francia forradalom „Szabadság- Egyenlőség – Testvériség” elvei, valamint Ábrahám Lincoln, 1863 – ban elmondott világhírű „Gettysburg Beszéde”, mely szerint: „az emberek kezdettől fogva egyenlők, tehát a kormányt a nép közül, a nép választja, és az a nép érdekeit szolgálja.

Magyarországon, populistának minősíthető Dózsa György parasztlázadás, valamint az 1948. forradalom követelései.

Napjainkban, az Amerikai Egyesült Államokban Ralph Nader követi a populista elveket, Kanadában pedig Ralph Klein minősül populistának, aki 1992. óta Alberta miniszterelnöke. Alberta tartomány adóssága 1992 – ben huszonhárom milliárd dollár volt. Klein kormánya azóta azt letörlesztette, a jelenlegi költségvetési felesleget, pedig a jövő generációk javára fekteti be. Ide sorolható Hugo Chavez, Venezuela miniszterelnöke is, aki azt vallja, hogy Venezuela természeti kincseinek jövedelmét az ország gyarapítására kell fordítani. A fentiek alapján, talán nem is olyan nagy baj, ha valakit populistának neveznek 

Történelmileg a populizmus megjelenése az Amerikai Egyesült Államok gyors, és könyörtelen iparosodásának  korszakához kötődik, ahol az  1890- es évek elején  megalakult a Néppárt, (People’s Party) és  függetlenítette magát a nagyvállalatok befolyásától. A Populizmus egyik fő célkitűzése a bankoktól felvett, jórészt mezőgazdasági kölcsönök visszafizetésének a megkönnyítése volt. (A dollár, aranyfedezetének a sokkal olcsóbb, helyi forrásokra támaszkodó,  amerikai ezüsttel való helyettesítése)

Az amerikai  Néppárt, a pénzügyi intézményeknek, és a nagytőkének a politikába való beavatkozását igyekezett  korlátozni, s emiatt, a nagyvállalati sajtó, és a bankok érdekeit szolgáló intézmények  évtizedekig tartó ellenkampányt folytattak a populista törekvések ellen.

Az évtizedekig tartó ellenpropaganda eredményeként, a populizmus fogalma a visszájára fordult, és az ma azt jelenti, amit mondtak róla. A populizmus fogalma ma olyan mint egykoron a „kulák”, a „nacionalista”, vagy az „osztályellenség” megjelölések.  (Kulák az– akire azt ráfogják.)

Ennek következtében ma kevés olyan félreértelmezett  politikai fogalom van mint a populizmus. Mindez ma odáig fajult, hogy a populizmust a politikai naivitással,  a fajgyűlölettel, a vallási türelmetlenséggel, azonosítják.

Az amerikai populizmus, azonban demokratikus volt , és célkitűzései  megvalósíthatóaknak bizonyultak. A mozgalom soraiban találunk katolikusokat, zsidókat , afrikai amerikaiakat, és fehér angolszász protestánsokat is. Walter T. K. Nugent: „A toleráns populisták” c. könyve részletesen foglalkozik a fenti kérdésekkel. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon sok demokratikus intézmény, és sikeres gazdaságpolitikai, és népjóléti intézkedés, a populizmus elveit valósította meg.  Franklin D. Roosevelt „Új megállapodás” (New Deal) elnevezésű politikai program keretében megvalósított intézkedései  a populizmus egyenes folytatása.  Roosevelt  sikeresen útját állta  a „gazdasági királypártiaknak”, és a dúsgazdagok kártékony befolyásának.  

A populisták által követelt bankreformot  is, megkésve bár, de Roosevelt hajtotta végre. A banktulajdonosok javát szolgáló banktörvények következtében, a harmincas évek gazdasági válságának idején az amerikai bankok húsz százaléka csődbe ment, és ennek következtében a lakosság tizenöt százalékának minden megtakarított pénze odaveszett. A Megválasztását követő második napon Roosevelt minden bankot becsukatott, és új törvényeket foganatosított, melyek alapján a befektetők nem veszíthetik el a pénzüket, ha a bank tönkremegy. Roosevelt államilag támogatott  munkaprogramokat hozott létre, a munkanélküliség enyhítése céljából. Roosevelt olyan politikát folytatott ami az  amerikaiaknak jó, és úgy rendezte be az országot, hogy ott a mai napig is az  amerikaiak a legfontosabbak.

A populizmus „régi”, illetve elferdített meghatározás alapján, azonban  maga Gyurcsány Ferenc az első számú populista, mert képtelen összefüggően meghatározni a populizmus, és az apátia viszonyát és ez arra vall, hogy miniszterelnök létére politikailag képzetlen és naiv – „populista.”

Magyarországon, a közerkölcsnek az  állami segédlettel való lezüllesztése, pedig az úgynevezett kulturális populizmus egyik kirívó példája. 

A 2004. december 5. népszavazás elleni kampány idején a „Ne fizessünk 20000 forintot” röpcédulázás és a Bangóné megélhetését veszélyeztető plakát is populista megnyilvánulásnak minősíthető, a könnyelmű ígéretek, és az ígéretek sorozatos megszegéséről ne is beszéljünk.

Piaci populizmus

A jelenlegi magyar kormánykoalíció a piaci populizmus egyik legelkötelezettebb híve. A szabad piac hívei szerint a piac a népakarat legpontosabb kifejezője, és ezáltal maga a piac egy fajta közvetlen politikai irányítás. Thomas Frank: One Market Under.  God (Egy piac, Isten ege alatt) c. könyve arra épül, hogy a piac érdekei azonosak a közösség érdekeivel. A piac mi vagyunk. Amit veszünk, arra szavazunk,  a vásárlás maga a szavazás.
Naomi Klein szerint: „Amíg az emberek a Wall Street-et ostromolták, addig a munkahelyeik biztonsága megingott, és az állam  javai mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe összpontosultak” 

Erre a felfogásra épül a jelenlegi magyar kormány gazdaságpolitikája is. A piaci, és a kulturális populizmus, tehát elfogadható, míg népjóléti, és a nemzeti összefogásra ösztönző politika  azonnali veszélyt jelent.. 

Szabad e a szabad piac?

A szabad piac elsőbbségének elmélete arra épül, hogy a piac valójában spontán, és „szabad.” Ez a feltevés, azonban mellőzi azt a tényt, hogy a javak hatalmas többsége, globális síkon és országos viszonylatokban is egy kisszámú elit kezében van. Az állam, pedig adókedvezményekkel, pártfogó törvényhozással, előnyös kölcsönökkel, hatalmas pénzösszegekkel támogatja a nagyvállalatokat. 

A „szabad” piaci árak sem spontának, hanem legtöbbször az állami beavatkozás, vagy a nagyvállalatok, és tőzsde spekuláció, és a különböző mesterséges beavatkozások eredménye.

Thomas Friedman, a New York Times külföldi tudósítója, a globalizmus, és a szabad piac lelkes híve, Szerbia bombázását megelőzően a következőket írja: „A piac láthatatlan keze nem működik a piac láthatatlan ökle nélkül...A McDonald’s  nem működhet a McDonnell Douglas nélkül. (repülőgyár, ahol az F-15 bombázókat gyártják.) A láthatatlan ököl, amely a  Szilicon völgy fejlődése számára a világ biztonságát garantálja amerikai hadseregének, légierőnek, és haditengerészetnek hívják.” Thomas Friedman, a fentiekben az Amerikai Egyesült Államok bel és külpolitikáját adja tudtára a világnak. Az Amerikai Egyesült Államok szerint, tehát elítélendő, esetleg katonailag megtámadható az az ország, amely nem hajlandó a saját nyersanyagforrásait az amerikaiak által meghatározott áron (alul) , és fizetési feltételek mellet az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére bocsátani. Az  Amerikai Egyesült Államok  külpolitikája ma abban nyilvánul meg, hogy populistának minősíti azokat a kormányokat, amelyek a saját országaik érdekeit védelmezik. Jelenleg  éppen Venezuela elnöke, Hugo Chavez a soros populista, mert azt mondja, hogy olyan politikát kell folytatni, ami a venezuelaiaknak jó, és ahol a venezuelaiak a legfontosabbak.

Vallási populizmus
Az amerikai Republikánus párt hatalomra jutását  jórészt a szélsőséges déli egyházak támogatásának köszönheti. A huszonöt milliós tagságú, egységesen szavazó déli egyházak követőire való támaszkodás, minden mércével mérve populizmusnak minősíthető.     

Dorothy hazatalál

Egyesek szerint L. Frank Baum: „OZ varázslója”, a világhírű ifjúsági regénye a populizmusra írott hozzávetőleges allegória, mely szerint az amerikai népnek újból meg kell lelnie hazáját Amerikában. Dorothy, a főhős a fiatal amerikai nép találékonyságát, és életrevalóságát jelképezi. A bádogember, aki szívét keresi, pedig a vidéktől elszakadt gyári munkást jelképezi, a madárijesztő a célja vesztett, és gondolkodásra képtelen farmert képviseli, a gyáva oroszlán, a populisták, és a demokraták közös elnökjelöltje, William Jennings Bryan. A sárga téglákkal kirakott, előreláthatatlan veszélyekkel teli út, az aranyfedezetre épülő nemzet gazdaság. Dorothy ezüst cipői, pedig a megoldáshoz vezető ezüst alapú pénzügyi politika megtestesítője. Emerald City, (Smaragd Városa) Washington, a ragyogó főváros.  Az össze vissza beszélő varázsló, pedig, aki a végén papír foszlányokká válik, az államelnök.

(Az „OZ varázslója” c. film, Judy Garlanddal készült hollywoodi változatában Dorothynak a „járható utat” jelképező cipői  nem ezüst színűek, hanem pirosak voltak. (??)  Sok szó esett annakidején a kommunista Hollywoodról.)

A populizmustól függetlenül, az OZ varázslója, egy izgalmas és fordulatokban gazdag amerikai népmese, amelyben  a közös úton megélt nehézségek megedzik  a szereplők jellemét, és a személyes változás, és közös megértés folytán ugyanabban a hazában mindenki megtalálja boldogságát. A mű befejező mondata így hangzik: „Olyan boldog vagyok, hogy ismét otthon lehetek.” Allegória, ha van, akkor az abban nyilvánul meg, hogy a mese békésen végződik, ami azt is jelentheti, hogy a populizmus, a kompromisszum, és a személyes változás, és nem a forradalom híve.

A Gyurcsány által emlegetett  „apátia” és populizmus egybetartozása politikai demagógiának, vagy tudatlanságnak számít. A populizmusnak semmi köze az apátiához. A polgárok „apátiájának” okait, és azt, hogy ez az apátia mikor törik meg az egyes országok politikai kultúrájában kell keresni. A választók tűrőképessége független a populizmustól. A nép azért tűr, mert „betyár urai így nevelték”, tehát fél, vagy  egyszerűen félti az egzisztenciáját.  Ebben az esetben a létező rendszer demokratikus tartalmát kell vizsgálni. A magyarok esetében azokkal a történelmi tapasztalatokkal is számolni kell, amelyek többszörösen bebizonyították, hogy a magyarokat egy haladó, és jó ügyért való harcukban nem támogatott senki.  Ezt az elbizonytalanodást csak a tényleges és tartós demokrácia orvosolhatja.

A magyar nemzet kényszerhelyzete ma sokkal súlyosabb annál, hogy az aranyfedezet, vagy az ezüstpénz bevezetése között kelljen választania. Lásd: „Sósabbak itt a könnyek/S a fájdalmak is mások.”  A szabad piac és a globalizmus egyik következménye az is, hogy az embereket a saját érdekeik ellen fordítja.  A populizmus igaztalan  vádja, talán nem is olyan nagy ár azért, hogy minden magyar  haza találjon, és otthon érezze magát Magyarországon.