Kaslik Péter

 

A huszonötezer dolláros ámítás
Gondolatok Anna Porter Kanadában kidíjazott könyvéről

Úgy tűnik, hogy a 2010-es magyarországi választásokon a „… minden embert nem lehet mindig elbolondítani” elve érvényesült, és ennek köszönhetően a nagyvállalatok érdekeit képviselő kormánykoalíció súlyos vereséget szenvedett.  Az ilyen esetekben a nagyvállalati érdekekkel összefonódó nemzetközi tulajdonban lévő, sajtó hivatása, hogy megbüntesse azt az országot, amelynek választópolgárai kiléptek a sorból, és egyértelműen kinyilvánították, hogy továbbá nem hajlandóak sorsuk irányítását, a nagyvállalati érdekeket képviselő politikai pártokra bízni. A fentiek következményeként az idei év a magyarok megfenyítésének éve Kanadában¹, és másutt is.

A (magyar-ellenes) közvélemény kialakítása

A 2010-es magyarországi (szabad, és szabályosan lezajlott) magyarországi választásokat követően minden országos jellegű kanadai lapban, valamint a MacLean’s folyóiratban menetrendszerűen jelennek meg cikkek a demokrácia válságáról, Orbán Viktor egyeduralmi törekvéseiről, az újonnan meghozott antidemokratikus törvényekről, és a „fasiszta veszélyről Magyarországon. A fenti goromba, és összhangolt magyarellenes kampány folyamatában a kanadai sajtó meggyalázza a magyar nép egészét is azzal, hogy a nyilvánosság előtt folyamatosan antidemokratikusaknak, összeférhetetleneknek, és a saját sorsunk irányítására képteleneknek minősít bennünket.

A Kanadában is menetrendszerűen megjelenő magyarellenes cikkeknek a vég nélküli sorozata a Noam Chomsky által leírt „Közvélemény kialakításának” jellegzetes példája. Vagyis annak, hogy „ti nem azt látjátok, amit láttok, hanem azt, amit mi mondunk, hogy lássatok.” Nyilvánvaló, hogy irányított, és összhangolt büntetőjellegű kampányról van szó, mert a kanadai sajtó magyarellenes cikkei gyanúsan egyformák. Annak ellenére, hogy kanadai sajtó magyarellenes cikkei különböző kanadai újságokban jelennek meg, és azokat különböző egyének írják, a fenti cikkek ugyanazokra a forrásokra hivatkoznak (ha hivatkoznak) Minden egyes magyarellenes cikk ugyanazt az álláspontot képviseli, és mindegyik írásnak azonos a mondanivalója. A szabad sajtó, és szabadgondolkodás feltételei között elképzelhetetlen lenne, hogy minden újság, és minden újságíró véleménye ennyire azonos legyen. Ide tartozik az is, hogy az egyes újságok tényleges önállóságának eseteiben, ha az egyik újság már behatóan foglalkozott valamivel, a „konkurencia” utólag nem ismétli el pontosan ugyanazt. A fenti cikkek ideológiai magvai, azonban teljesen azonosak, ugyanúgy, amint az egykor a párt ideológiát tolmácsolni hivatott kommunista sajtó esetében volt. A különböző újságok, és médiaforrások, tehát csak névben különböznek egymástól.

A könyv, rólunk (és nélkülünk)

A magyarok megfenyítése a kanadai sajtóban továbbra is menetrendszerűen folytatódik, és jelenleg új szakaszba lépett. A média hadjáratot követően kijött a könyv is.

Anna Porter: „Journeys to Central Europe’s Troubled Past and Uncertain Future” („Közép Európa Szellemei- Terhelt múlt, és bizonytalan jövő”) c. angol nyelvű könyvének IV fejezete, (201-268. o.) valamint a szerző előszava egymásra halmozva tartalmazza a magyarországi liberális körök külföldön terjesztett magyarellenes vádaskodásainak, és a magyargyűlölet minden közhelyét, és annak eddig írásban megjelent minden ismert motívumát.

Porter könyve több olyan megfogalmazást tartalmaz, amely kétsége vonja a szerzőnek a közép európai viszonyokról való legalapvetőbb ismereteit, és értelmes gondolkodóképességét is. A könyv 10-ik oldalán például a következőket olvassuk: Az április  tizedikei  választásokra készülve Orbán Viktor a FIDESZ párt vezetője „Nagy Magyarországról” beszélt, annak első világháború előtti változatáról, amely magában foglalta a mai Szlovákia legnagyobb részét, valamint Románia, és Szerbia egyes részeit.” Orbán populista platformja biztosította számára az elsöprő győzelmet.” Egy ilyen súlyos vád esetében, a tárgyát, és önmagát  komolynak tekintő szerző megfelelő bizonyítékkal szolgál, legyen az szószerinti idézet, lábjegyzet, vagy más önállóan ellenőrizhető formában.

Anna Porter a fentiekben azt állítja, hogy a legutóbbi választásokon a magyar választók hatalmas többsége azért szavazott a FIDESZRE, mert Orbán Viktor azt ígérte nekik, hogy háborúba viszi őket nemcsak Románia, Szlovákia, és Szerbia ellen, hanem Ukrajna, Olaszország, Horvátország, és Bosznia ellen is (az utóbbi esetben Lika-Krbava Magyarországhoz való visszacsatolása érdekében). Arról ne is beszéljünk, hogy a fenti országok legtöbbje Magyarország NATO partnere. Egy ilyen alapvető értelmetlenségeket tartalmazó fogalmazvány már az elemi iskolai fokon sem engedhető meg.  Továbbá, Orbán Viktor túlságosan felkészült, és tehetséges politikus ahhoz, hogy ilyet mondjon, s azzal ellenségeinek készen kapott érvekkel szolgáljon. Orbán fenti kijelentésének nincs nyoma, sem a magyar, sem az angol nyelvű sajtóban.

Porter könyvének a Magyarországról szóló fejezete jórészt a szerző előzőleg megjelent írásainak kibővített átfogalmazása. A szöveget a szerzőnek a magyarországi liberális „vezető értelmiségiekkel” való beszélgetéseinek hivatottak élethűvé tenni. Porter könyvének semmi köze az igazság, illetve a valóság feltárásához, mert a szerző úgymond, csak a látszat kedvéért utazott Magyarországra. Porter nem azt vizsgálja, hogy amit Magyarországon a balliberális „vezető értelmiség” mond, az megfelel e a valóságnak, hanem azért utazott Magyarországra, hogy ugyanazok a személyek neki is (még egyszer) elmondják ugyanazt, amit már a magyarországi, és a külföldi médiában már többször elmondtak. Porter könyve azon az intellektuális ámításon alapszik, mely szerint valami azért igaz, mert, valaki személyesen meggyőződik arról, hogy akik valamit állítanak, azok azt valóban állítják.

A könyv Magyarországról szóló fejezetének megértéséhez a magyarországi politikai viszonyok, a magyar történelem, a közélet, és a napi politika ismereteinek olyan részletes ismerete szükséges, hogy azt a kanadai olvasó képtelen követni. Ennek ellenére, Porter könyvét egyértelműen feldicsérte a kanadai sajtó. Minden országos jellegű kanadai napilap, valamint a McLean’s c. folyóirat ismerteti a könyvet, s azok mindegyike dicsérő jellegű. A Porter könyvéről írt cikkek hemzsegnek az elismerő kritikákra jellemző általánosításoktól, és közhelyektől. A fenti ismertetések túlnyomó részét Porter torontói barátai, és újságíró kollegái írják.² Porter könyvéről tudomásunk szerint ez idáig egyetlen érdembeli bírálat jelent meg a prágai „Prague Post” angol nyelvű újságban. Az írás címe: „Too Little, too Late” („Túl kevés, túl későn”)³ A Prague Post értékelése szerint Porter könyve „üresen kong.”

A huszonötezer dolláros ámítás

A kanadai sajtóban megrendezett hűhót követően, vagy annak következményeként, Anna Porter könyve 2011 februárjában megnyerte a Shaughnessy Cohen legjobb kanadai politikai tárgyú könyvért kijáró huszonöt-ezerdolláros első díjat. A díj odaítélésének szempontjai⁴ között a következőket olvassuk: A kidíjazott műnek:
- “a kanadai olvasó érdeklődési köréhez kell igazodnia”… - „a kidíjazott műnek új bepillantásokat, és alapos kutatásokon alapuló adatokat kell tartalmaznia. A díj odaítéléséhez hozzájárul a díjkiosztó bizottságnak az meggyőződése, hogy a kidíjazott mű alkalmas a kanadai politikai élet és annak befolyásolására, és további alakítására”

Érthetetlen, hogy egy könyv, amely annyi másodkézből szerzett megalapozatlan állítást, és már másutt megjelent anyagot tartalmaz, s amely négy különbözős Kanadától messze lévő állam belső ügyeiről szól, hogyan igazodik a kanadai olvasó érdeklődési köréhez, és asz miként befolyásolhatja, és alakíthatja a kanadai politikai életet.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a díjra előterjesztett művek listáját, ⁵
illetve azt, hogy milyen tárgykörű könyvek nem kapták meg a fő díjat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Kanadában valami nincs rendben az elsőbbségek meghatározása terén. A díjra előterjesztett könyvek közül nem az északi sark kanadai területeinek szuverenitásáról szóló könyv kapta a díjat, holott ez a tárgykör önmagában felmérhetetlen fontosságú Kanada jövője szempontjából.  A díjra előterjesztett könyvek közül a jelenlegi kanadai kormány antidemokratikus intézkedéseit elemző könyv sem kapta meg a díjat, holott nyilvánvaló, hogy ez a tárgykör sokkal fontosabb a kanadaiak számára, mint a demokrácia állítólagos válsága egy távoli országban.
Ismét felmerül a kérdés: rendelkeznek e a kanadai olvasók egyáltalán   Porter könyvének megértéséhez szükséges, előzetes tudással, és vajon szükség van e erre.

Porter érvelése, és mondanivalójának egésze is  Konrád György, Karsai László, Kenedi János, Balogh S. Éva, Göllner Antal, és más magyarországi „vezető értelmiségi” szavaira épül. A fenti személyek Magyarországon ugyan ismertek, sőt hírhedtek, de azok nevei Kanadában ismeretlenek, s emiatt a kanadai olvasónak nincs lehetősége a fenti személyek szavahihetőségének önálló ellenőrzésére.

A hírességek és gazdagok társaságában

Anna Porter Magyarországa Budapest belvárosára korlátozódik. A magyar demokráciáért, a jogállam sorsáért aggódó, és a fasiszta veszély miatt aggódó könyv szerzője nyilvánvalóan kedveli Budapest drága, és előkelő helyeit, ahol ebéd, vagy vacsora közben elbeszélget megírandó könyvének szereplőivel. A könyvben olvashatunk a szerzőnek Szabó István, magyarországi filmrendezővel való találkozásáról. Szabó meghívja szerzőt a budapesti Rosenstein vendéglőbe, ahol egy teljes vacsora ára kb. 52. 00 kanadai dollár, s emiatt ott az átlag magyar nem igen gyakori vendég. Anna Porter, és alanya viszont igen jó hangulatban töltik az estét, és eközben megegyeznek abban, hogy Szabó kommunista ügynöki működése senkinek sem okozott igazi kárt. Porter nem kérdezi meg Szabót, hogy minek köszönheti, hogy életpályája az ÁVÓ-val kötött egyességet követően töretlenül ívelt felfelé. Az sem mellékes, hogy Szabó igen drágán készített filmjeit éveken át az akkori kommunista hatalom a mai napig kifizetetlen állami kölcsönökből pénzelte.

Porter könyvének Magyarországról szóló fejezetének mottója egy cinikus Esterházy Péter idézettel kezdődik. Esterházy apja szintén kommunista besúgó volt, és Esterházy Péter fő műve arra összpontosul, hogy a kommunista ügynökök, és besúgók felelőségének feltárása, és esetleges felelőségre vonása értelmetlen, mert minden viszonylagos. Esterházy szerint a helyes emberi viselkedés szabályaira vonatkozó erkölcsi elvek nem léteznek, s különben is maga a rendszer egésze volt a hibás mindenért. „Ez egy eléggé büdös ország”, állapítja meg Esterházy Péter fő művének 71-ik oldalán. (Javított kiadás)

Magyarország otthona, és hazája saját lakosainak, és szellemi hazája a határain kívül élő magyaroknak. Amint azt Herczegh Géza, író és nemzetközileg elismert jogász írja⁶  Esterházy minősíthetetlen megállapításáról: „Nem az ország büdös, hanem csak néhányan árasztanak maguk körül kellemetlen szagot.” Semmi szükség arra, hogy azok ezt a bűzt Kanadában is terjesszék.

Lábjegyzetek, és források

1. Tiltakozás Magyarország, és a magyarok elleni sértő és becsületünkbe gázoló sorozatos médiatámadások ellen Magyar Élet, Torontó, 2011  február 5. http://magyarelet.ca/index.php?option=com_content&view=article&id=617:vol-64-5-lxiv-evfolyam-5-szam-2011-februar-5-szombat&catid=43:general&Itemid=28

2. Douglas &Mc Intyre Publishing Co. Reviews of „The Ghostts of Europe”
http://www.dmpibooks.com/book/douglas-mcintyre/the-ghosts-of-europe/review

3. Benjamin Cunningham: Too Little Too Late - Post-communist history from an outsider looking in rings hollow The Prague Post – February 9, 2011
http://www.praguepost.com/night-and-day/books/7396-too-little-too-late.html

4. – Prize Guidelines, The Writers’ Trust of Canada
http://www.writerstrust.com/Awards/Shaughnessy-Cohen-Prize-for-Political-Writing/Prize-Guidelines.aspx

5. Best of Political Writing – The Shaughnessy Cohen Prize Scotiatoday
http://scotiatoday.ca/nova-scotia-ns-canada/life/6-the-reader/2481-best-of-political-writing-the-shaughnessy-cohen-prize.html

6. Herczegh Géza: Mennyei összhang - avagy Bach-huszárok, Quislingek és utódaik Kortárs 02-12 http://www.kortarsonline.hu/0212/herczegh.htm  

A fenti írás  rövidített változata megjelent a "Gondola"  2011. szeptember 1. számában
A cikk angol nyelvű változata, "The Twenty-five-thousand Dollar Scam- Reflections on Anna Porter’s Book on Eastern Europe" címen  megjelent a torontói Magyar Élet c. hetilap 2011.szept. 10. számában