Tóth Gy. László - Kaslik Péter

Mi van a hegy mögött?
Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikája

(Megjelent: Magyar Nemzet, 2005. április 16.)

Az elmúlt évtizedek eseményeit elemzők aligha vonhatják kétségbe annak a megállapításnak az igazságtartalmát, hogy az Amerikai Egyesült Államok politikai-hatalmi törekvései szükségszerűen vezetnek más államok nemzeti törekvéseinek a megakadályozására. Céljaik megvalósítása érdekében az Amerikai Egyesült Államok vezetői soha nem tartózkodtak a fegyveres beavatkozástól sem. A gazdasági embargó és a diplomáciai nyomásgyakorlás eredménytelensége után a világ legerősebb hadserege biztosította az amerikai érdekek érvényesítését, ideértve az ország biztonságát valamint a külpolitikai célok megvalósítását is Guatemalában, Indonéziában, Nicaraguában, Kuvaitban, Afganisztánban, Irakban. Nyilvánvaló, hogy a kelet-európai országok nemzeti függetlenségre való törekvései is ellenkeznek az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájával. Nem véletlen, hogy Magyarországon a nemzeti érdekeket másodlagosnak tartó SZDSZ és az MSZP élvezi a hivatalos amerikai politika kitüntető bánásmódját.

 

Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az USA az 1990 - es évek eleje óta, lehetőleg a választásokon alapuló rendszereket támogatja, de mindig gondoskodik róla, hogy a vele nem szimpatizáló politikai erőket megbénítsa, marginalizálja. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági okokból sem érdekelt a különböző nemzeti erők megerősödésében, mert egy gazdaságilag is erős nemzetállam korlátozhatja az USA gazdasági érdekeinek érvényesítését. E felfogás következtében az Amerikai Egyesült Államok sajnos fenyegetésként - de minimum kihívásként - éli meg a tőle független nemzetállamok erősödését. Azt sem szeretné, ha néhány sikeres ország példáján felbuzdulva más országok is az önállóság útjára lépnének.

Az igazán Amerika- barát kormányok tehát nem törekszenek önálló nemzeti politika folytatására. A Lenintől kölcsönzött és George W. Bush által hangoztatott jelszó, mely szerint „Aki nincs velünk, az ellenünk van” végső soron azt jelenti, hogy elfogadható s önálló nemzeti érdekei csak az Amerikai Egyesült Államoknak lehetnek. Egy új, (gazdaságilag és intellektuálisan) gyarmatosító, birodalmi politikáról van szó, ahol világosan nyomon követhető az érdekek hierarchiája. Ebben a vonatkozásban érdemes megemlíteni, hogy Michael Hudson szerint a volt kommunista országokban végrehajtott privatizáció az Amerikai Egyesült Államok nemzetpolitikájának a céljait szolgálta.¹

 

Schmitt háborúja

 

Az Amerikai Egyesült Államokban a Demokrata Párt és a jobboldaliként emlegetett Republikánus Párt elképzelései és tényleges céljai között nincs alapvető különbség. A nemzet általános érdekeinek védelme és az Amerikai Egyesült Államok katonai elsőbbségének biztosítása szempontjából a két párt azonos nézeteket vall. Ez világosan érzékelhető volt a legutóbbi elnökválasztáskor is: John Kerry kampánya nem arról szólt, hogy ő és a demokraták mást akarnak. A vita arról folyt, hogy melyikük csinálná jobban.
Ma már általánosan elfogadott, hogy az amerikai Demokrata Párt, és a Republikánus Párt között nincs lényeges különbség. Ez ugyan kérdésessé teszi magának a demokráciának az értelmét és a lényegét, ugyanakkor viszont biztosítja az amerikai birodalmi politika folytonosságát. Az USA külpolitikájának szempontjából lényegtelen, hogy melyik párt van hatalmon. A szövetséges országok számára ez a kiszámíthatóság rendkívüli jelentősséggel bír.

 

Az Amerikai Egyesült Államok politikájának alapképlete rendkívül egyszerű: vagyunk mi, és vannak ők, az ellenségeink, akikkel szemben minden megengedett. Az USA ma az ellenséggel szemben a megelőző támadás elvét gyakorolja. A kollektív felejtésnek köszönhetően azonban kevesen tudják, hogy ennek a gyakorlatnak igen terhelt múltja van. Tariq Ali, a „Bush Babilonban c. könyv szerzője szerint ² a „megelőző támadás” fogalmát, és jogelméleti magyarázatát Carl Schmitt, a Harmadik Birodalom jogi szakértője dolgozta ki Hitler „megelőző” háborúinak az igazolására. Az Amerikai Egyesült Államok vezetői a második világháború után magukévá tették Schmitt elméletét, napjainkban pedig a megelőző háború (preemptive war) az Amerikai Egyesült Államok neokonzervatív politikájának az alapját képezi. A neokonzervatív politika idevonatkozó szempontjai roppant egyszerűek: „Ha a ti országotok nem szolgálja a mi érdekeinket, akkor ti ellenséges ország vagytok. Megszállunk benneteket. Az abszolút jó, és abszolút rossz fogalmaira épülő „aki nincs velünk, az ellenünk van” logikájából következően nem kell sokat vesződni formális dolgokkal. Nincs szükség bizonyítékokra és cáfolni is fölösleges. A vezetőket leváltjuk, és helyettük politikai satrafákat állítunk…”

 

Az ellenségnek az abszolút rosszal való azonosítása felmenti a jókat mindenféle erkölcsi felelősség alól. Vannak ők és vagyunk mi: a világnak ez a fajta primitív kettéosztása a törzsközösségi, zárt társadalmakra jellemző. A történelem különös iróniája, hogy a zárt társadalmak felfogása ma a neoliberálisok által hőn szeretett nyitott társdalom megvalósításának a módszerei közé tartozik.

 

A világ legerősebb katonai hatalmának döntéshozatali mechanizmusairól sokat elárul George W. Bush, amerikai elnök, aki saját bevallása szerint közvetlenül Isten sugallataira alapozza politikáját. A Haaretz izraeli újság szerint, Bush a következőket nyilatkozta: „Isten azt mondta, támadjam meg az al Qaedat, és én megtámadtam őket. Ő utasított, hogy támadjam meg Szaddamot, és én azt meg is tettem, és most arra határoztam magam, hogy megoldom a közel- keleti kérdést.” ³
Ennél egyszerűbben már nem lehet fogalmazni. Ha valaki ugyanis Isten akaratát teljesíti, akkor nem számítanak az evilági tények, és erkölcsi kérdések sem vethetők fel.

George W. Bush és tartományi helytartói - sorozatosan meghamisíthatják az igazságot, szegénységbe és nyomorba dönthetik, az „ellenséges” országok népeit, földbe tiporhatják a törvényeket, és megölhetik a gyermekeket, - hiszen Isten nevében cselekszenek. Nem sokat számítanak emberjogi kérdések és jogállami normák.
Külön kérdés, hogy a föld lakóinak túlélése szempontjából mit jelent az, ha a világ legerősebb országának elnöke, a fejében kavargó gondolatokat, tanácsadóinak behízelgő szavait, és a saját - közepesnél is alacsonyabb szintű - értelmének zörejeit Isten akarataként értelmezi.

 

Hazaáruló egyetemek

 

Az alábbiakban néhány idézettel szeretnénk illusztrálni, hogy a birodalmi tudat és az ellenségkép-gyártás mekkora zűrzavart okoz néhány közéleti szereplő fejében..
A New Republic 2005. január 31-i számában Tom Frank Arundhati Roy, a világhírű indiai író, aknavetővel való szétlövetésére, valamint Stan Goff, amerikai író megveretésére buzdít. Stan Goffról ezt írta: „Egy olyan republikánusra lenne szükségem, mint Arnold (Schwrztenegger), aki odalépne hozzá (Stan Goffhoz), és jól orron vágná”…„mert ezek nem ártalmatlan baloldaliak, akiket Nancy Pelosi meggyőzhetett volna. Azt kívántam, hogy John Aschcroft, gépfegyverrel berobbanjon a falon keresztül, s összefogdossa őket, s mindenkit Gitmo- ba (Guantanamo Bay) szállítson, ahol Charles Graner várná őket kihallgatásra.”⁴

 

Megdöbbentő, hogy a magyarországi balliberális médiumok publicistái valamint a közpénzen (is) fenntartott Tilos Rádióban elhangzó vélemények mennyire hasonlítanak az amerikai New Republic írásaihoz.
Az „If America Knew” nevű szervezet célja, hogy Izraelről és Palesztináról pontosan és tárgyilagosan tájékoztassa a közvéleményt. Az „If America Knew” igazgatója Alison Weir, 2003. október 3-án a következő levelet találta irodája ajtaján:„Hallottam a mai beszédedet, az UC Berkley vitáján. Azt mondom neked, hogy hétfőn délután két órakor ne legyél az irodádban, mert én és a barátaim, akiket izraeli hadseregben képeztek ki megölünk benneteket, piszkokat, azért amit Izrael megsemmisítése érdekében végeztek. Azt mondom, vigyázz. Ez nem tréfa. Hétfőn, vigyázz. Ne gyere be dolgozni. És zárjátok be az irodátokat, különben mindannyian meghaltok.” ⁵

Ward Churchill, a Colorado egyetem rendes tanára, országos hírű történész professzor, az amerikai indiánok történelmének elismert szakértője, a Világkereskedelmi Központot 2001. szeptember 11-én ért támadást követően egyik tanulmányában azt írta, hogy van, aki visszaüt. Churchill érvelése egyszerű, és világos: „Ha az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája világszerte tömeges halált, és rombolást okoz, akkor az nem hivatkozhat arra, hogy ártatlan, amikor mások a kölcsönt visszaadják. A fenti tanulmány alapján Ward Churchill egy könyvet adott ki, melynek címe:„On the Justice of Roosting Chicken” („A tyúkok estére hazajönnek”). Churchill, Madeline Albright, volt amerikai külügyminiszter szégyenletes kijelentésére utalt, mely szerint a több mint százezer gyermek halála megéri az áldozatot, mert az Amerikai Egyesült Államoknak sikerült megvalósítania külpolitikai célját. ⁶

 

Ward Churchill arra a kérdésre kereste választ, hogy miért gyűlölik oly sokan Amerikát? Ez a roppant időszerű könyv egy országos párbeszéd kiinduló pontja lehetett volna. E helyett országos méretű hajszát indítottak a szerző ellen, és az állásából való elbocsátását követelték.
Daniel Pipes, a „Militant Islam Reaches America”(A militáns iszlám megérkezik Amerikába) c. tanulmány kötet szerzője. ⁷  A könyv szerint, az úgynevezett militáns iszlám természete és törekvései azonosak a fasiszta és a kommunista eszmékkel, s ennek alapján a militáns iszlám ugyanazt a fenyegetést jelenti az Amerikai Egyesült Államok számára, mint amit a fasizmus és a kommunizmusa jelentett annakidején a szabad világ számára.
Pipes szerint az Amerika ellenes támadásoknak semmi köze az Amerikai Egyesült Államok viselkedéséhez, mert a militáns iszlám hívei azért gyűlölik az USA-t, mert az a szabadság jelképe. A militáns iszlám jelenléte, önmagában is állandó jellegű háborús állapotot teremt. A szerző szerint a New Yorki Világkereskedelmi Központ elleni támadást követően az Amerikai Egyesült Államok területe, és annak a világon minden közvetlen vagy közvetett érdekeltségi területe a terrorizmus elleni háború hadszínterének tekinthető. Következésképpen: a terrorizmus ellen meghirdetett háború után ezeken a területeken a hadi állapotokra vonatkozó rendelkezések az érvényesek.

 

A fentiek alapján az Amerikai Egyesült Államokban, - és ezáltal az USA-val szövetséges országokban is - a faji, és a különböző etnikai alapú megkülönböztetések bevezetése a célszerű. Ha például fennáll a gyanú, hogy egy bűncselekmény terrorista jellegű, akkor a tetteseket elsősorban a muzulmán közösség tagjai között kell keresni. Pipes a „háborús” országok muzulmán lakosságának az internálását követeli.
Daniel Pipes, a „Profs Who Hate America” ⁸ Egyetemi tanárok, akik gyűlölik Amerikát) c. írásában, „feljelenti” azokat az amerikai egyetemi tanárokat, akik azzal mérgezik az ifjúságot, hogy az Amerikai Egyesült Államok az olaj miatt szándékozik megtámadni Irakot. Felhívja a figyelmet arra is, hogy ezek a „hazafiatlan” tanárok azt állítják, hogy a világon megnyilvánuló Amerika ellenesség összefügg az Amerikai Egyesült Államok cselekedeteivel.

 

A „Jelentés” hat egyetemi tanárt nevez meg az Amerika ellenesnek minősített professzorok kijelentéseit tartalmazó megfelelő idézettekkel. Pipes azt állítja, hogy az egyetemi tanárok nem értenek korunk összetett politikai kérdéseihez. A feljelentett egyetemi tanárok között ott van Noam Chomsky a világhírű nyelvtudós, és író is.
Pipes felháborodással veszi tudomásul azt is, hogy Glenda Gilmore, a Yale egyetem történelem professzora azt állítja, hogy Irak elfoglalása, Amerika hatalmi terjesztésének csupán az első állomása. Pipes szerint, Gilmore Amerika ellenességét fokozza az is, hogy Gillmore szerint az Amerikai Egyesült Államok agresszív politikát folytat, és nem tűr meg semmilyen ellenzéket.

 

Különösen megdöbbentő és antidemokratikus Pipes azon álláspontja, mely szerint - tekintettel arra, hogy „háború van” -, az egyetemeket külső ellenőrzés alá kell helyezni. Az ellenőrzést, többek között szigorúbb törvényhozással kell megvalósítani. Az egyetemek politikai ténykedéseit, pedig külsőleg kinevezett szakértők felügyelete alá kell helyezni: „Különösen, most, hogy háborúban vagyunk, a cél az, hogy az egyetemek is újra felvállalják, és teljesítsék hazafias kötelességeiket.”
Daniel Pipes gondolkodásmódja Magyarországon a hírhedt Rákosi- Révai- Lukács- vonal szellemiségét idézi. Az ideológiai harcban a belső ellenséggel szemben ébernek és kíméletlennek kell lenni.
Aggodalomra adhat okot, hogy Daniel Pipes tagja az Amerikai Egyesült Államok Béke Intézetének, amely tanácsokat adhat az amerikai képviselőház, a szenátus, és a kormány különböző bizottságainak. Az Intézet tagjai, személyes meghallgatás formájában maguk is tanúskodhatnak a fenti bizottságokban.

 

Michelle Malkin: „In Defense of Internment”(Az internálás védelmében) c. nemrég megjelent könyv szerzője, a második világháború, és a jelenlegi terror elleni háborús viszonyokra vonatkozólag megállapítja, hogy háború idején a kormánynak tekintetbe kell vennie az országban élő különböző népcsoportok, faji, etnikai, és vallási hovatartozását. Ez pedig nem megy egy naprakész nyilvántartás nélkül…
Sajátságos jogértelmezésre vall, hogy Daniel Pipes és Michelle Malkin szerint háború idején a faji, nemzeti, és vallási alapon történő megkülönböztető intézkedések nem minősülnek fajgyűlöletnek, vagy előítéletnek.

De mindenkin túl tesz Alan Dershowitz, a Harvard Egyetem jogi professzora, aki a palesztinok kínzását és otthonaik lerombolásának törvényesítését követeli. ⁹

Rendszerváltók és oligarchák

Az Amerikai Egyesült Államok vezető politikusai, az amerikai média, és a kelet- európai kleptokrácia közötti kapcsolatokat mi sem szemlélteti jobban, mint az a tény, hogy a két leghírhedtebb orosz „rendszerváltó”, Mikhail Brudno, és Vladimir Dubov, akiket egyébként köröz az Interpol - 2005. február 3-án Bush elnök ország értékelő beszédének napján - Washingtonban részt vettek a Nemzeti imádság reggelin ¹⁰  (National Prayer Breakfast)

 

Érdekes kérdés, hogy mit keres ez a két nemzetközileg körözött, súlyos bűncselekményekkel vádolt személy, egy olyan helyen, ahol az Amerikai Egyesült Államok elnöke is jelen van? A rejtélyt csak növeli, hogy előző nap Tom Lantos, - a képviselőház külügyi bizottságának rangidős demokrata tagja - meghívására Brudno és Dubov, díszvendégekként részt vettek a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának (International Relations Committee) egy órás ülésén.

 

Mikhail Brudno és Vladimir Dubov a Yukos olajvállalat, orosz- izraeli résztulajdonosai, akik ellen az a vád, hogy több milliárd dollárral károsították meg az orosz polgárokat. Uri Avnery, izraeli újságíró szerint az orosz „rendszerváltó” oligarchiának ez a csoportja „csalás, megvesztegetés és gyilkosság” útján fosztotta ki Oroszországot.
A fenti eseményekről az amerikai sajtó nagy része hallgatott. Az Interpol által körözött vendégek jelenlétéről, csak megkésve - az izraeli hírügynökségek jelentései alapján - értesítette a közvéleményt az amerikai sajtó.

Nem kívánunk párhuzamot vonni, de a nagy magyar „rendszerváltókat” Medgyessy Pétert és Csillag Istvánt is Tom Lantos fogadta annak idején amerikai látogatásuk alkalmából. Igaz, hogy a Magyarországot kifosztó és tönkretevő egykori kádári elit tagjait nem körözi az Interpol. A magyar oligarchák ezek szerint okosabbak voltak orosz társaiknál.

 

Jegyzetek:

1. Michael Hudson: Superimperialism, The Origin and Fundamentals of U.S. World Dominance, 2003. ISBN 0 7453 1989 0. Pluto Press, 381-383. o.

 

2. Tariq Ali: Bush in Babylon: The Re-colonisation of Iraq, Verso Publishing, 2002. ISBN: 1859845835

 

3. Chris Floyd: The Revelation of St. George; "God Instructed Me to Strike Saddam" Counterpunch, June 30, 2003 .
"Here are Bush's exact words, quoted by Haaretz: "God told me to strike at al Qaeda and I struck them, and then He instructed me to strike at Saddam, which I did, and now I am determined to solve the problem in the Middle East . If you help me, I will act, and if not, the elections will come and I will have to focus on them."  

4.Tom Frank: "Ball Fake", The New Republic Mazgazine, January 21, 2005  

5. ALISON WEIR: Death Threats in Berkeley , "Close Your Organization or Die", Counterpunch, October 18 / 19, 2003.

 

6.ALEXANDER COCKBURN: Ward Churchill The Right has a License to Write Anything -Ward Churchill and the Mad Dogs Counterpunch, February 5 / 6, 2005

7. 12. Daniel Pipes: Militant Islam Reaches America, New York: W.W. Norton, 2003. ISBN 0-393-325318  

 

8. Daniel Pipes: „Profs Who Hate America - New York Post, 2002. Original article available at: www.danielpipes.org/article/923

 

9. Mike Whitney: “Defender of the Lash & the Cattle Prod - Alan Dershowitz, Professor of Torture”, Counterpunch, June 9, 2004, http://www.counterpunch.org/whitney06092004.html

 

10. (National Prayer Breakfast). ALISON WEIR “Do Americans Even Care? Russia, Israel and Media Omissions” http://www.counterpunch.org/weir02172005.html
Counterpunch, February 17, 2005