Kaslik Péter

 

Jön a Putyin!
„Gyertek lányok öltözzetek fehérbe...”

 

Magyarországon, ma már nem egy volt titkosszolgálati ügynök a miniszterelnök, hanem egy privatizációbeli oligarcha, de jön a Putyin márciusban.  A Népszabadság szerint: „Jön, hozza (remélem) a pataki könyveket, szól néhány jó szót, korrekt - oroszul értsd: barátságos - üzleti partnerséget ígér, mi pedig tényleg örülünk neki.”  (Füzes Oszkár: Nyelvvizsga, 2006. január 20.)

Tekintsünk el attól, hogy Gyurcsány Ferenc, Kóka János, és a magyar népvagyon többi elprivatizálói Oroszországban ma, a „Két dudás nem fér el egy csárdában”  elve alapján, Oroszországban valószínűleg Putyin börtönében ülnének. Tekintsünk el attól is, hogy a  Népszabadság, a volt szovjet világ szellemében még mindig igényt formál arra, hogy Magyarországon minek „kell”, és minek „nem kell” örülni, és összpontosítsunk magára a hírre. A hír, pedig pusztán a látogatás okozta baloldali hisztéria.

„Saválló dobozban Sárospatak kincse”  harsogja be a jó hírt a Népszabadság egy másik ide vonatkozó cikke. (2005. augusztus 2.)  Az írás a „II. világháború után a Szovjetunióba jutott  könyvek” kilátásba helyezett hazahozataláról szól.  Az írásban nem esik szó arról, hogyan „jutottak” a sárospataki könyvek Oroszországba, és arról sem, hogy ha azok a magyar nemzet jogos tulajdonát képezik, akkor miért csak hatvan év után kerülnek vissza?  És miért épp most?  A fő az, hogy saválló dobozokban vannak.  A cikk figyelmes olvasása alapján ayonban, kiderül, hogy az írás címében beharangozott „saválló dobozok” valójában egyszerű papírdobozok.  De, jön a Putyin és hozza most az 1945- ben törvénytelenül elrabolt  könyveket. Ha, fizetünk értük.

Az orosz elnök magyarországi látogatásának híre  lázba hozta a magyarországi baloldalt.  A  moszkovitákból serkent magyar baloldal ugyan ma mindenestől globalista és  Amerika barát, de szíve azért Moszkváért dobog. A vér nem válik vízzé. A moszkovitákból Amerika baráttá vált magyarországi baloldali elit számára az  amerikai birodalom még mindig távoli és idegen; a moszkvai hajszálgyökerek azonban ma is elevenek.  Az érzelem és az értelem közötti ellentét – a kettős lojalitás kérdése, azonban nem jelenten külön erkölcsi nehézséget azok számára, akiknek legfőbb túlélési elve az, hogy a kellő pillanatban mindig a  a győztes oldalára állnak. Magyarországon rendszerváltás ebből a szempontból nem is volt, csupán a hatalom forrásának újbóli megítéléséről, és az új  hatalomhoz való igazodásról van szó.  A magyrországi balolnak, a hatalomhoz való viszonya maradt  ugyanaz. Most is a győztes oldalán állnak.

A Népszabadság orosz szakos kultúrfelelőse, Tompa Andrea majdnem bepisil  a bugyijába, amikor az orosz lélek, és az orosz kultúra titokzatos mélységeiről ír: „Mert egyszer csak, az ezredforduló táján a Nyugat észbe kapott, hogy az előbb még divatos, de mára már kiismert és kimerített Kelet-Közép-Európa után most a hatalmas, megismerhetetlen Oroszország lesz az a hely, ahonnan energiákat meríthet.”  (Népszabadság, 2005. október 4.) 

A „hatalmas és megismerhetetlen” orosz kultúra iránti elragadtatásában, Tompa Andrea, hol az alanyt, hol az állítmányt hagyja ki kapkodó mondataiból, az orosz betűk felidézése, pedig kimondottan szexuális képzettársításokra serkenti. Írásának végén Tompa Andreát alélt bódulatában már az orosz „kemény” jelek hozzák izgalomba. „Jaj, hát ez a keményjel!”

Füzes Oszkár:  „Nyelvvizsga” c. írásának  egyik megállapítása a követkető: „Az orosz elnök (reméli) olyan országba jön, éppen '56 kerek évfordulós esztendejében, amelynek a múltnál, még a közelmúltnál is fontosabb a jövő. Sőt: a jelen.” Minta múltban, most is a Népszabadság határozza meg, hogy , fontos e a múlt  az „ország” számára.

A rendszerváltásnak nevezett vadkapitalista visszarendeződés haszonélvezőjeként,  a magyarországi baloldal ismét  a “haladás” nevében agitál. Az sem világos, hogy az „ország” kifejezés annak népét jelenti- e, vagy csak a jelenlegi kormányt.

A nemzet életében a múlt, a jelen, és a jövő a folytonosságot  jelentő összetartozó fogalmak. A „múltba nézés”, a múltnak, a jelen, és a jövő érdekében való  egymást kizáró szembeállítása, a lét folytonosságának a mesterséges feldarabolása a bolsevik propaganda egyik legismertebb eszköze. A bolsevik ideológia mindennel felruházható jövőképre épül. Füzes Oszkár kijelentése a történelmi feledtetés szégyenletes csapdája. A mai magyar jelen, „ami most van” és a jövő is, a múlt feldolgozatlan és elhazudott eseményeinek elénk táruló tragikus képe.

Amíg a Népszabadság 2006. január 20. azt írja, hogy Magyarországon a jelen, és a jövő fontosabb a múltnál, addig január  27. a holokauszt emléknapjának alkalmából nyilvános vitát szervez a holokauszt tanítás kérdéseiről, ahol Miklósi László, a magyarországi történelemtanárok egyletének elnöke válaszol a beküldött kérdésekre.  Nyilvánvaló tehát, hogy a múlt, a Népszabadság szerint is igenis fontos szerepet tölt be a népek életében, csak éppen nem minden esetben. Ez a kettős mérce jellegzetes példája. Az egyetemesség elve alapján Füzes Oszkár kijelentésének, mely szerint a jelen és a jövő fontosabb mint a múlt,  csak akkor van értelme, ha a Népszabadság, és maga Füzes Oszkár is hajlandó ezt az elvet  minden magyarországi népcsoport, és az egész nemzet megrázó történelmi emlékezetére egységesen alkalmazni.

A Népszabadság Putyin magyarországi útját igyekszik „eladni” a magyaroknak- , és ebben a folyamatban meggyalázza 1848. szabadságharc és a magyar ötvenhatos mártírok emlékét .

A magyar- orosz kapcsolatok tisztázását talán Segesvárnál kellene kezdeni, és a magyar ötvenhattal,  és Nikita Hruscsev barbár, megalázó, és a művelt világ értékrendjét megcsúfoló budapesti „látogatásával” kellene tán folytatni. 

Az oroszok 1849. ben mérhetetlen túlerővel, és minden ok nélkül, véresen beleavatkoztak a magyar nép sorsának alakulásába.  Az oroszok 1849. ben nem  a magyar szabadságharcot verték le, hanem a magyarok szabadságvágyát fojtották vérbe.  Buda, 1849.  májusi visszavételével a magyar forradalom győzött.  A nemzet és a forradalom egy volt.   Illyés Gyula írja: „Petőfi Sándor” c. könyvében: „  A beözönlő idegen hadak nem a forradalmat verték le, hanem a magyar nemzetet.”
Mindezt, ezt egy dobra vert elnöki látogatással nem lehet helyrehozni.  

Az  oroszok minden ok, vagy közvetlen érdek nélkül, törtek  be a felszabadított országba, és ezen az sem segített volna, ha Miklóst cárt minden évben meghívtuk volna hozzánk lakomára.

A magyar ötvenhatnak történelmi feldolgozása, a felelőség megállapítása, pedig a magyarországi baloldalnak az oroszokkal való mély érzelmi kapcsolatai  miatt a mai napig nem történhetett meg.

De jön a Putyin Magyarországra. Kanadából szemlélvel: megy a Putyin Magyarországra, és a beágyazott zsurnaliszták azt mondják az ottani lakosoknak, hogy ennek most örülni kell. Mondják azt is, hogy ha szépen fogadjuk a Magyarországra látogató orosz elnököt, attól olcsóbb lesz a gáz. Egy cár, akinek ma már nem csak kozákjai, hanem atombombája is van, azonban akkor jön amikor akar, ha örülünk neki, ha nem.
   „Uram, nekem engedd: ez hadd fájjon.”

Ezek Szűgyi Zoltán, költő barátom szavai, de  nagyon irigylem, hogy nem én írhattam le őket ide először. 

Források és Utólagos fejlemények

 

Méginkább függővé válhatunk az orosz gáztól

A német E.ON ebben a hónapban veszi át a Moltól a gáznagykereskedő és gáztározó cégeket, de a hírek szerint áprilisban tovább is adja az orosz Gazpromnak. Az orosz gázóriás alelnöke a Kommerszant című napilapnak úgy nyilatkozott: a német E.ON az E.ON Hungária Rt.-ben is részt ajánlott fel, amivel nemcsak a gázszállításban, hanem a magyar gázszolgáltatásban is megvetné a lábát a Gazprom.


Az E.ON a Gazprom Nyugat-Szibériai gázmezőiben szeretne tulajdonrészt szerezni. Ezért cserébe adná el a Gazpromnak a magyar gáznagykereskedő és gáztározó céget is, amit a napokban vesz át véglegesen a Moltól.

Az E.ON-nak a magyar mellett bulgáriai, lengyelországi, szlovéniai és csehországi területeket is át kellene adnia. Vagyis Közép-Európa nem függetlenedik, hanem méginkább függővé válhat az orosz gáztól.

Az orosz sajtóban nem titok: a téma Putyin elnök magyarországi látogatásakor is szóba került, az orosz elnök jelezte Gyurcsány Ferencnek, hogy a Gazprom terjeszkedne Magyarországon. A gazdasági miniszter szerint mindez csak magáncégek üzlete.

A Gazprom törekvéseit az Egyesült Államok is figyelemmel kíséri - mondta el kérdésünkre a hazánkban tárgyaló amerikai energetikai miniszter.

Az E.ON állítólag magyar leányvállalatában is részt ajánlott a Gazpromnak. Az E.ON-Hungária Rt.-nél nem kívánták kommentálni a hírt. A cégnek két magyar gázszolgáltatóban is tulajdonrésze van, a Ddgázban és a Kögázban. Az üzlettel a Gazpromé lenne a gáznagykereskedés, és tulajdonrészt szerezne szolgáltatókban is, ami viszont az európai versenyjogba ütközhet.


Forrás

 

DEPORT-'56: Fizetnünk kell a sárospataki könyvtárért?
Közlemény
Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-'56) megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Magyar Államnak fizetnie kell a sárospataki könyvtár Szovjetunióba hurcolt köteteinek hazahozataláért.

A Magyar Televízió Panoráma című  műsorának  2006.  február 2-i adásában az hangzott el, hogy  a sárospataki kötetek hazaszállításával kapcsolatos másfél évtizedes  tárgyalások tavaly februárban eredménnyel jártak, azonban Magyarországnak 12 millió rubelt kell fizetnie a kötetek tárolásáért és gondozásáért.

A DEPORT-'56 felháborítónak tartja ezt az egyezséget. Nem arról van szó, hogy a magyar állam nem tudná kifizetni a mintegy 88 millió forintnak megfelelő összeget, hanem arról, hogy a követelés jogilag teljes mértékben alaptalan. A Vörös Hadsereg 1945-ben egy budapesti banktrezor kifosztása során vitte magával az ott elhelyezett sárospataki köteteket. A nemzetközi jog megítélése szerint ez háborús bűncselekmény volt.

A bankrabló feltétel nélkül köteles visszaszolgáltatni a jogellenesen eltulajdonított dolgot, költségtérítésre nem tarthat igényt.

A DEPORT-'56 emlékeztet arra, hogy a Szent Korona hazahozatala alkalmával az Amerikai Egyesült Államok kormánya sem kért költségtérítést a tárolásért és a gondozásért, holott akár kérhetett is volna, hiszen az a háború forgatagában jogszerűen került birtokába, és csak a politikai helyzet miatt nem állt módjában előbb visszajuttatni.

Budapest, 2006.  február 4.

dr. Szerdahelyi Szabolcs
a DEPORT-'56 elnöke

Forrás: Gondola

   

Visszakapjuk a sárospataki könyveket
A napokban hatályba lép az erre vonatkozó törvény
2006. február 8. 10:51


MNO
Az orosz kormánylap közzétette a sárospataki református kollégiumi kötetek visszaadására vonatkozó törvényt, amely így tíz nap múlva lép hatályba. Magyarország több mint 400 ezer dollár térítést nyújt a kötetek tárolásáért, gondozásáért.

Ezután még alá kell írni egy megállapodást a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin-könyvtárral, s akkor a kötetek Vlagyimir Putyin elnök február végi vizitjére visszakerülhetnek Magyarországra – közölte a Magyar Rádió szerint a köteteket őrző könyvtár igazgatója.

Magyarország több mint 400 ezer dollár térítést nyújt a Lenin-könyvtárnak a sárospataki kötetek tárolásáért, gondozásáért az orosz restitúciós törvény értelmében.

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=335690&rvt=3

 
Küldje tovább ismerősének Nyomtatás
 

Grabar listája: megtervezték az „értékmentést”
Sárospatak csak a jéghegy csúcsa – Felbecsülhetetlen magyar értékek Oroszországban
2006. február 23. 11:56


MNO
Igor Grabar orosz festő, művészettörténész listát állított össze: a Vörös Hadsereg által megszállt országok magángyűjteményeiből, bankjaiból, múzeumaiból mit kellene elvinni. A lista alapján művészettörténészeket is felvonultató alakulatok is fosztogattak hazánkban. Egyes információk szerint legalább 300 millió forintot fizetett Magyarország az orosz félnek. Ma kibontották a könyvesládákat a református egyház képviselőinek jelenlétében, akik sajnálkozva állapították meg: tíz kötet hiányzik.

Kibontották a sárospataki köteteket tartalmazó ládákat. A kormány és a tulajdonos református egyház képviselői az Országos Széchényi Könyvtárban nyitották fel az Oroszországból érkezett csomagokat. Csomós József, a Sárospataki Könyvtár fenntartója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke történelmi pillanatnak nevezte, hogy a könyvek hazakerültek, ugyanakkor sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az orosz kormány tíz kötetet visszatartott.

Monok István, a könyvtár főigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarország nem mond le a tíz Oroszországban maradt darabról sem.

Csupán elenyésző töredéke az Oroszországba hurcolt, felbecsülhetetlen értékű magyar műkincseknek a most visszavásárolt sárospataki gyűjtemény. A Vörös Hadsereg fosztogatásai mellett külön alakulat tört be a múzeumokba és bankokba katonaruhába öltözött művészettörténészekkel, akik egy orosz festő részletes listája alapján „dolgoztak”.

A jövő pénteken nyílik a Sárospataki Református Kollégium Oroszországtól visszavásárolt könyveiből rendezett kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Megnézhetjük hát a Vörös Hadsereg háborús fosztogatásának elenyésző töredékét. Mert hogy az, ami most hazakerül, csupán ennyi abból a mérhetetlen értékű zsákmányból, amelynek még a teljes feltérképezését sem tudta elvégezni Magyarország – írja a radio.hu.

Moszkva nem segíti a kutatókat

Az e céllal megalakított restitúciós kutatócsoport bár létezik, de pénz híján nem tud érdemi munkát végezni. Részben ez, részben pedig az gátolja a továbblépést, hogy Moszkva sem segíti a kutatókat. Az elérhető legalaposabb katalógus Nürnbergben van azokról az értékekről, amelyek először abba az irányba indultak a vagonokban, hogy aztán a hadiszerencse fordultával végleg orosz földre kerüljenek.

Voith Krisztina professzor a könyvritkaságokat is tartalmazó sárospataki gyűjteményről elmondta: diákok számára vásárolták valamikor ezeket a könyveket.

Voltak különleges egységek, amelyek arra voltak felkészítve, hogy műtárgyakat „gyűjtsenek össze” a megszállt országokban. Az egységek tagjai katonaruhába bújtatott szakemberek voltak – nyilatkozta Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese.

A magyar-orosz restitúciós bizottság orosz csoportjának a vezetője, Irina Antonova is e „szakemberek” között volt, és ő volt az, aki a megszállt területekről Szovjetunióba vitt műtárgyakat ott Moszkvában átvette – közli a radio.hu.

És a többi?

A hazánkból a Vörös Hadsereg alakulatai által – korabeli kifejezéssel élve –„elzabrált” műtárgyak részben Moszkvában, a Puskin Múzeumban vannak, legtöbbjük pedig a Grabar Intézetben, amely a központi restaurátor műhely. Miközben az országot megszálló orosz erők egy része járókelőket fosztogatott, egy csöndes kis elitcsapat jóval tervszerűbben ténykedett.

Igor Grabar orosz festő és művészettörténész már 1943-ban javasolta a háborús károk felmérésével megbízott rendkívüli állami bizottságnak, hogy a Németország és szövetségesei által elpusztított kulturális javak értékét az ellenséges országok gyűjteményeinek kifosztásával ellensúlyozzák. Grabart különös szálak fűzték hazánkhoz: 1871-ben Budapesten született, de mert apja hevesen küzdött a szláv kisebbségi jogokért, orosz források szerint menekülnie kellett a zaklatások elől A család 1876-ban Oroszországba települt. A Németországra, Ausztriára, Magyarországra, Romániára és Olaszországra vonatkozó rekvirálási tervezetet kidolgozó Grabar listája – melyről végül lekerült a Németországnak idejében hadat üzenő Olaszország – eredetileg 1745 műtárgyat foglalt magában, ezek összértéke (1945-ös árfolyamon) meghaladta a 70 millió dollárt. Legalábbis így számolta ki Grabar, aki személyes tapasztalatból ismerve az európai múzeumokat és az értékbecslési módszereket, gondosan beárazta a műkincseket. A magyar múzeumi leltári számokat is tartalmazó tervben a hazai gyűjtemények több mint nyolcvan alkotással szerepeltek, ezek összértéke 1,3 millió dollárt tett ki. A kiválasztott művek között Rembrandt, Goya és Vermeer képei is szerepeltek, de a moszkvai szakértők kiszemelték maguknak Konsztantinosz Monomachosz bizánci császár 400 ezer dollárt érő koronáját is. Az NKVD-s osztagok figyelmét a pénzintézetek és közraktárak sem kerülték el, ezek széfjeit szabályos bankrablást alkalmazva berobbantották.

A hazánkból elhurcolt könyvek Nyizsnij Novgorodban vannak. Korábban a Széchenyi Könyvtár kiment és összeírta ezeket, persze csak amit engedtek – tette hozzá Voith Krisztina. Itt föllelhetőek például a Magyary-Kossa féle ritkaságok, s Kornfeld Móricnak a gyűjteménye, aki bankár volt ugyan, de megszállottan gyűjtötte a könyvritkaságokat.

2001-ben még nem volt szó arról, hogy fizetni is kell

Hajdú Éva miniszteri biztos szerint az elhurcolt értékekről több nyilvántartás is készült. Az elmúlt években Oroszországban is rendeztek kiállításokat a Magyarországról elhurcolt festményekről.

Az orosz törvények egyértelműen és világosan fogalmaznak: négy esetben lehet visszaadni műtárgyat: ha a holokauszt áldozataitól, a nácizmus áldozataitól, a Szovjetunióval háborúban nem álló hatalomtól vagy egyházi, vallási közösségektől vitték el ezeket – mondta Hajdú Éva.

Martonyi János külügyminiszterként annak idején részt vállalt a magyarországi műkincsek, főleg a sárospataki könyvek visszaadásának folyamatában. A Magyar Rádiónak nyilatkozva elmondta: 2001-ben az akkori orosz külügyminiszter határozottan megígérte a sárospataki könyvek visszaadását. Időközben aztán új kormány folytatta az erőfeszítéseket. A duma által eredetileg elfogadott törvény értelmében ezek a könyvek visszajártak – tette hozzá Martonyi – s ez „persze fölveti azt a kérdést, hogy mi van a többi vagyontárggyal, mondjuk például a Hatvany-képekkel, amelyek szintén a duma-törvény alá esnének, és amelyeket véleményem szerint szintén vissza kellene adni”.

A volt külügyminiszter elmondta: nem volt szó arról, hogy ezekért a könyvekért fizetnie kell majd a magyar államnak, bár „fölmerült az orosz fél részéről is, hogy bizonyos fokig ellentételezni lehetne ezt”. Valamilyen szimbolikus gesztus elől a magyar fél sem zárkózott el, de tárolási költségekről nem esett szó – hangoztatta Martonyi. A polgári kormány minisztere elmondta: a szárazföldi háborúk szokásairól és jogáról szóló 1907-es hágai egyezmény megtiltotta az úgynevezett zsákmányszerzést. „Senki nem fogadja el, hogy a Szovjetuniónak joga lett volna kulturális javakat zsákmányként vagy jóvátételként elvinni” – jelentette ki Martonyi.

Törvénytelen sarc?

Az InfoRádió tudósítása szerint minimálisan 1 millió 425 ezer dollárt, azaz több mint 300 millió forintot fizetett Magyarország az orosz félnek a restituciós törvény értelmében. Igaz, a törvény a jogászok szerint ellentétes a nemzetközi joggal, és Jelcin elnök többszöri alkotmányos kifogásai ellenére hagyta jóvá az orosz alkotmánybíróság.

Kormányzati forrásból az InfoRádió úgy értesült, hogy nem csak a törvényben előírt 400 ezer dollárt adja Magyarország a sárospataki kötetekért cserébe. Önkéntes hozzájárulásként a magyar fél elvégeztette a kötetek digitalizálását is, ami körülbelül 25 ezer dollárba került. Ezenkívül a Mol Rt. a frissen létrehozott oroszországi alapítványa útján közel egymillió dollárt adományozott két múzeum helyreállításához. (A korábbi közlemények szerint a Mol 950 ezer dolláros pénzügyi támogatása „a magyar állam jóakaratú gesztusa”, annak semmi köze nem volt a sárospataki könyvekhez, igaz a múzeum-támogatásokat két nappal a sárospataki kollégiumi kötetek visszaadásának várt alsóházi jóváhagyása előtt jelentették be. Az adományból támogatott –Voronyezsi területen lévő – két, egyaránt Ivan Kramszkoj XIX. századi realista festőről elnevezett múzeumot megrongálták és kifosztották a második világháború alatt. A Don-kanyarnál lévő Osztrogozsszkot a második magyar hadsereg tartotta megszállva 1942 nyarától 1943 eleji megsemmisüléséig, ezzel magyarázták a mostani magyar támogatást.)

(radio.hu, hvg.hu, Info Rádió)

http://www.mno.hu/index.mno?cikk=338796&rvt=2

Economist: Putyin saját céljaira használja Magyarországot

Saját alantas szándékai szerint használja Vlagyimir Putyin Magyarországot és Csehországot - állítja az Economist brit napilap.


Az újság szerint Putyin a balti államokat és Lengyelországot el akarja szigetelni Európától. A lap a magyar kormányt is bírálta, amiért a szociálliberális vezetés a sárospataki könyvekért cserébe lemondott a többi elrabolt műkincsről.

Az Economist szerint Putyin "meglepően barátságos" útjának célja, hogy megtévessze az Európai Uniót Moszkva külpolitikájával kapcsolatban, és elterelje a figyelmet az orosz energiaszolgáltatás monopóliumáról. (re)


http://www.hirtv.hu/?tPath=/kulfold/&article_hid=87079