Kaslik Péter

Sólyom László, a zászló, és az üzenet

"The medium is the message" - A közeg az üzenet" írja az új vizuális világról Marshall Mc Luhan, kandai író 1964.-ben.  Magyarország köztársasági elnöke, pedig 2006. ban egy rosszul megvilágított, zsúfolt, féloldalas, rács félékkel ellátott barna szobában, a magyar zászló nélkül mondja el újévi köszöntojét.  Jobb lett volna azonban, ha az üzenet idotartalma alatt csak a magyar lobogót lengeti a szél, a miniszterelnök, pedig hét percig és ötvenegy másodpercig hallgat. Sólyom László szerepzavarban van, mert a magyar köztársasági elnök egyik fontos szerepe éppen az ország, és a magyar államiság képviselete.

Mai vizuális világunkban a jelképek mindenütt jelen vannak, és azok külön kommunikációs szerepet töltenek be.  Sólyom László, pedig egy megnevezhetetlen szobában, minden magyar jellegu vizuális ismerteto jel nélkül mondja el beszédét. Joggal merül fel a kérdés, miért a televízióban mondta el beszédét, miért nem rádióbeszédet mondott?

Sólyom László „semleges” beszédének szövege Svájcban, vagy Kanadában talán megfelelt volna, de Kanadában a sarki virsli árusok standját is kanadai zászló díszíti. Igaz, hogy nemzeti zászló nélkül újévi köszöntot kanadai politikus is mondhatna – de csak egyszer, és utoljára.

Sólyom László boldog újévet kíván Magyarország minden polgárának, és ugyanabban a mondatban, de elkülönítve,  a magyar nemzet minden tagjának, s  ezzel  tudatja a nézokkel, hogy nem kíván tizenhat millió magyar köztársasági elnöke lenni.  A nemzeti zászló hiányában, és Sólyom László beszédének  tartalma alapján, azonban úgy tunik, hogy Sólyom László tízmillió magyar köztársasági elnöke sem kíván lenni.

Sólyom László ünnepi köszöntoje a rendszerváltás igazságtalanságai következtében beállt hatalmi, és tulajdonjogi viszonyok szentesítésére való felhívás. A köztársasági elnök arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek után, illetve most már, akinek jó, annak jó, akinek pedig nem, az legyen civilizált. „Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak. „Sokan emlékeznek a faji alapon gyártott ellenségre, az osztályellenségre, a külso és a belso ellenségre.” Sólyom László még mindig a hatvanöt évvel ezelotti eseményekkel példázódik, pedig ma már sokkal többen  emlékeznek a közelmúltban, és a jelenleg is folyamatosan gyártott „ellenségképekre.

A jelenlegi, igazságtalan tulajdonjogi és hatalmi viszonyok  Magyarországon, éppen az ellenségképre gyártott választások eredményeképpen valósultak meg, és Sólyom ezt az állapotot igyekszik utólag szentesíteni.  Sólyom László szerint: „demokratikus alkotmányos pártok versenyeznek, és nem viszi romlásba az országot, bármelyik gyoz is.” Az ország azonban romlásban van, és Magyarországon a választások még mindig a rendszerváltásról, sot attól is többrol szólnak.  A meg nem történt átvilágítás hiányában az is kérdéses, hogy a kommunizmusból mindnestol átmentett pártok  "alkotmányosak" e, vagy sem. 

Ebben a kérdésben nem Sólyom Lászlónak, hanem Illyés Gyulának van igaza, amikor  a „Fáklyaláng” paraszti hose ezt mondja: „...az igazi magyar szabadság kivívása még hátra van.”

Sólyom László megállapítja, hogy a „gazdaságpolitikában viszonylag szuk a mozgástér”, de ennek ellenére beszédének hangsúlya azon van, hogy egyénileg is sokat tehetünk.  Sólyom László beszéde teljes egészében, a neokonzervatív „TINA” (There Is No Alternative) „Nincs más választás” vagyis, a „Tanuljunk meg kicsinek lenni” , illetve az elhasznált szegény magyarok  kijelölt szerepére épül.

 Sólyom László egy olyan ország köztársasági elnökekének képzeli magát, ahol huszonöt különbözo ízu fagylalt közül lehet majd választani, de a pártok között nincs igazi különbség. Ez a Kánaán Magyarországra csak azok számára érkezett el, akik a kádári Kánaánban is otthon voltak. Sólyom László azoknak a nevében beszél, akik a rendszerváltás zurzavarában a ülo helyet verekedtek ki maguknak  a villamoson, és most civilizált viselkedésre intik azokat, akik kint maradtak az esoben.

A jelenlegi média egyensúly hiányában a „pontos értesülésekrol”, és demokratikus választásokról különben is doreség beszélni. A választások tisztaságát, pedig „normális” országban, különben is a törvény biztosítja, és semmi szükség arra, hogy az országfo, ünnepi beszéd keretében szóllítsa fel a polgárokat a törvény tiszteletben tartására.

Sólyom Lászlónak, a magyar kultúra megorzésére tett félmondatán kívül nem volt külön üzenete a határon túli magyar nemzeti közösségek számára sem. Ez talán nem is a legnagyobb csalódás a számukra.

Sólyom Lászlónak egy szava sincs a magyar ifjúsághoz, akiket a  hatalmon lévo „demokratikus alkotmányos” párt kormányának miniszterelnöke  külföldre (k)üldözget.  Azoknak a magyaroknak viszont, akik a magyar zászlót szívesen látnák újévkor a köztársasági elnök dolgozószobájában,  nincs szükségük arra, hogy külön figyelmeztessék oket Bartók Béla emlékének életbe tartására.  A magyar ötvenhatról sem szóljon Sólyom László semmit, mert ötvenhatban a lyukas zászló jelképezte a magyarok szabadságvágyat szerte a világon.  Ez az, ami hiányzott Sólyom László dolgozószobájából, jobban mondva, a szívébol.  

 

 

Illusztrációk: Fujkin István, Musicvision

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Küldje tovább ismerosének

Nyomtatás