Kaslik Péter

Lóvátétel

A Tarr Béla interjúról

Jó hír: Tarr Béla: „A turinói ló” c. 340,000 euró támogatással készült avantgárdé filmje megnyerte az idei németországi filmfesztivál első díját. A fenti jó hír nyomán a németországi Der Tagesspiegel c. lap interjút készít a díjnyertes Tarr Bélával, ami önmagában még mindig jó hír.  A történet innen, azonban a „Jó hír, rossz hír” mintájára, annak  „Rossz hír, még rosszabb hír” mutációja alapján gyűrűzik egyre lefelé.

Az interjút tartalmazó írás a Tagesspiegel Internetes kiadásának a 2011. február 19-én jelent meg. Rossz hír: Az interjú címe: „Die Regierung muss weg. Nicht ich“ ( „A kormánynak mennie kell, nem nekem”

A Tagesspiegel cikke jelen időben, kérdésék, illetve válaszokra való felszólítások formájában, valamint sorközökkel és megkülönböztetett betűtípusokkal nyomtatott feleletek formájában közli Tarr Béla válaszait. Ez a formátum a sajtóban világszerte az interjú alany minden szerkesztés nélküli, szószerinti szavainak pontos átiratát jelenti, és az újságolvasók ezt világszerte így is értelmezik. A fenti cikk válaszai alapján Tarr Béla többek között a következőket mondja:

„Magyarország az elmúlt húsz évben szabad ország volt, de ma már nem szabad. („Ich bin ein freier Mann. Aber leider nicht mehr aus einem freien Land. Ungarn war die letzten 20 Jahre frei, das war beglückend, aber jetzt ist das wieder vorüber.”)

-----------

"A kormány gyűlöli az értelmiségieket, mert liberálisak és ellenzékiek, hazaárulónak titulál bennünket. Heller Ágnest azzal vádolják, hogy pénzt lopott az államtól." A filmfinanszírozásról a rendező a lap szerint azt állította, hogy a támogatásokat elosztó alapítvány demokratikusan választott kuratóriuma helyett kormánybiztost, egyfajta cenzort állított a kormány. "A producerek fele tönkrement anyagilag, mozik zárnak be, az én három produkciós projektemet is jégre tették, pedig a pénzügyi partnerekkel már minden elő volt készítve. De az állami részéről aláírt támogatási ígéret már csak vécépapír."

A következő rossz hír; a hír a hírben az, hogy Tarr Béla tagadja, hogy a fentieket mondta volna, és ez a jelenlegi magyarellenes kampány közepette hatalmas felháborodást keltett országszerte, és mindenütt, ahol magyarok élnek.  Ezen a ponton még elegendő lett volna, ha Tarr Béla jogosan megszerzi  a német újságtól a beszélgetésről készült hangszalagot, és ezzel tisztázza önmagát. Tarr Béla, azonban nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, hanem kijelenti, hogy ő „elhatárolódott” a fenti szövegtől és azt követeli a magyaroktól, hogy ”szálljanak le erről a lóról,” mert ő ilyeneket nem szokott mondani. 

A Der Tagesspiegel, pedig állítólag nem hajlandó helyreigazítást közölni.  A cikk szerzője szerint a beszélgetésről készült hangszalag, és az az ő tulajdonában van. Tarr Béla a saját igazának bizonyítására, azonban állítólag nem szándékozik jogi lépéseket tenni a Tagesspiegel ellen.

Ahhoz képest, hogy Tarr Béla szóban forgó filmjében állítólag nem történik semmi, a filmmel kapcsolatos interjú utóélete ez idáig is igen mozgalmasnak bizonyult. A Tagesspiegel cikk megjelenését követő magyarországi felháborodás nyomán, Szőcs Géza, kultúráért felelős államtitkár a HírTV Kontraszt c. műsorában kijelenti, hogy neki Tarr Béla egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy ő a Tagesspiegelben megjelenteket nem mondta. Szőcs Géza a továbbiakban arról igyekszik meggyőzni a hallgatókat, hogy, ha Tarr Béla neki azt mondta, hogy nem  gyalázta a magyarokat külföldön, akkor azt idehaza mindenkinek el kell hinnie.  A kulturáért felelős államtitkárnak, azonban nem csak joga van, de kötelessége is bizonyítokot kérni arra, amiről a későbbiekben az ország előtt ő maga hivatalosan nyilatkozik. A jelenlegi, szűnni nem akaró magyarellenes kampány közepette a „Hírünk a világban” kérdéseit sokkal komolyabban és hozzáértőbben kell  kell kezelni, mint ahogyan azt Szőcs Géza megkísérelte.

Szőcs Géza a továbbiakban egy igen nehezen követhető magyarázkodás keretében név szerint hívja haza Magyarországra a megélhetési magyargyűlő Konrád Györgyöt, aki hatványozottan több hazugságot, és becsmérlő kijelentést tett a magyarok ellen, mint amennyi a Tarr Béla interjúban megjelent. Tudvalevő, hogy nagyon sok olyan magyar él ma is külföldön, aki az elmúlt posztkommunista korszak időszakában nagyon sokat tett a magyarok jó híréért a világban, de Szőcs Géza nem őket hívja névszerint haza.

Szőcs Géza hozzászólásáról még annyit, hogy a „mondta”, nem „mondta” győzködések helyett, a Tagesspiegel cikk nyomán keletkezett felháborodás kiváló alkalom lett volna arra, hogy a német Médiatörvény idevonatkozó, olyan nagyra tartott „európai szintű” előírásainak hiányát, illetve hatástalanságát számon kérje a németektől. Ismeretes, hogy a magyarokat éppen az új  magyar Médiatörvény kapcsán, a leghevesebben éppen a német EU képviselők támadták. Szőcs Géza ezt a kiváló lehetőséget elmulasztotta.  A jelenlegi írás a magyarok jó hírének védelmében íródik, és nem szándékunk a pirosfehérzöldnek kék foltot pingálni a szeme alá, de Szőcs Géza fenti szereplése komoly kételyeket támaszt az iránt, hogy Szőcs Géza milyen mértékben képes hozzájárulni ahhoz, hogy a  magyarokról odahaz, és külföldön is az  igazat mondják.

 

Összeegzés: A tényleges kritikusok, nem pedig a bennfentes rajongók szűk köre szerint, „A torinói ló”, Tarr Béla, “Sátántangó” c filmjének a „Sátántangó for Dummies” („Sátántangó a tudatlanok számára”) lerövidített változata, amelyben a szereplőkről szintén semmit sem lehet tudni és azok két órán át főleg  puszta kézzel főtt burgonyát hámoznak, és azt tömik a szájukba. A neoliberális kulturpolitika kényszerpályára került kötelező rajongás helyett jó lenne kimondani az észbontóan drágán készült modern filmek eseteiben is, hogy a király meztelen. Jó hír lenne az is, ha Tarr Béla a jelen setben különbséget tenne a filmjei mesterségesen kreált   értéksemleges  világa,  és a tisztességes  emberi viselkedést meghatározó értékrend valósága között, mely  szerint a te „igened, legyen igen,” a „nem, pedig nem.” Ami pedig ezen felül van, az a sátántól való.

Megjelent: Nemzeti Internet Figyelő