Kaslik Péter

A magyar nyelv privatizálása

Kinek a szégyene?

 

Gyurcsány Ferencre, 2005. november 4. az a feladat hárult, hogy megemlékező beszédet mondjon 1956. mártírjainak sírhelyénél -  a 301. parcellánál. A feladat ellentmondásokkal terhes és ezért egy meggondolt hozzáállást feltételezett volna. A magyar valóság - az ide vezető út főbb állomásai a következőek:

- 1956- ban a Szovjetunó hatalmára támaszkodó magyarországi kommunista vezetők, Gerő Ernő, Kádár János, Apró Antal, elárulták a magyar nép forradalmát és szabadságharcát.  Ennek köszönhetően Magyarországon ma is a magyar ötvenhat árulóinak utódai vannak hatalmon. Ez a hatalmi elit azóta elárulta a saját elődeit, az eredeti hazaárulókat is.  Kádár János, 1956. október 26. beszédében a „tőkések, a bankárok, és nagybirtokosok hatalmának visszatérése ellen int, (Szabad Nép) ma pedig a Magyar Szocialista Párt a nemzetközi nagyvállalatok, a bankok kegyeiért esedezik. Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Apró Antal, a magyar ötvenhat egyik árulójának vagyonát élvezi. Benősült.

A fenti kényszerhelyzet olyan erkölcsi ellentmondásokat tartalmaz, amelyeket csak további hazugságokkal és képtelenségekkel lehet ideig, óráig egybe tartani. Gyurcsány Ferenc, akit szabályos parlamenti választásokon senki sem választott  meg az ország kormányának képviseletére, 2005. november 4-én ott áll a 301. parcellánál, védi a védhetetlent, és ebben a folyamatban szégyenteljesen meghurcolja, nemcsak a kivégzettek emlékét, hanem mindannyiunk közös kincsét, a magyar nyelvet is.

A továbbiakban vizsgáljuk meg közelebbről Gyurcsány Ferenc „megemlékező” beszédének az első részét:

  „1956. október 23-a dicsőséges, egy nemzetet fölemelő forradalma elbukott, de a forradalom eszméi, törekvései, vágyai és álmai újraszülettek a harmadik Magyar Köztársaságban. Újraszülettek és erősödnek. 33 év után a jogfosztottság felelősség nélküliségét újra fölváltotta a szabadság felelőssége. A diktatúra szürke bezártságát a szabadság tobzódó színessége, a döntés jogának mindenkire kiható felelőssége.   23-án ilyen idő volt, mint most, itt. Őszi, derengő napsütés volt. Vékony felöltőkben, kabátokban mentek az emberek az utcán, és a világ egyik legegyszerűbb, és mégis talán legnagyobb kihívást jelentő dolgáról beszéltek. Majd nemcsak beszéltek, hanem egyre hangosabban követelték is azt. Szabad, független, demokratikus Magyarországot akartak, olyat, ahol nem az embernek kell félnie a hatalomtól, hanem ahol a hatalomnak van tartanivalója az emberektől. Ahol önmagukban hívő, önmagukban biztos, szabad polgárok önkéntes, szabad közösségei az írott, alkotmányos jogban lefektetett jogokat garantált módon megadó világban szervezik életüket - a hétköznapokat és az ünnepeket egyaránt.”

  1. A forradalom nem bukott el, azt leverték. A forradalom győzött, de azt a magyarországi kommunista vezetők felkérésére a beözönlő szovjet hadsereg katonái, és a Szovjet hatalomra támaszkodó hazai kommunista hatalmi szervek kegyetlenül leverték, és a forradalom vívmányait megsemmisítették.

2. A „vágyak és álmok” folyamatos állapotot fejeznek ki, tehát nincs szükség arra, hogy újra szülessenek. A valóság az, hogy az oroszok kimentek, és az idegen tőke bejött. Az idegen tőke biztonságát, és az idegen ideológia helyi megvalósítóinak a hatalmát most is egy idegen birodalom idegen hadereje biztosítja. És most sem ingyen.

3. „33 év után a jogfosztottság felelősség nélküliségét újra fölváltotta a szabadság felelőssége.”   A fenti  kettős negatívumot tartalmazó állítás értelmetlen és fogalomzavart idéz elő.  Az ilyen szerkezetnek a komoly szándékkal való használata a nyelvi kezdetlegességek közé tartozik.
A Kádár korszak, mint a „jogfosztottság felelősség  nélküliségének” időszaka?  Gyurcsány Ferenc, KISZ titkárként maga is ennek a „jogfosztottság felelősség nélküliség” korszakának egyik igen magas tisztséget betöltő felelőse volt.

4. „ A diktatúra szürke bezártságát a szabadság tobzódó színessége, a döntés jogának mindenkire kiható felelőssége.”Kosztolányi  Dezső szerint: „Csonka Magyarország nem ország - de a csonka magyar nyelv sem magyar nyelv.” A csonka mondat, pedig értelmetlen és zavaró.  
A  „szabadság tobzódó színessége” állítólag az, ami most van Magyarországon. Meddig még….?

5. Gyurcsány Ferenc valószínűleg maga is megérezte, hogy a „jogfosztottság felelősség nélkülisége”, és a „szabadság felelőségének” dialektikus kötéltáncában gúzsba kötötte önmagát, és beszédében helyszínt változtatott: „23-án ilyen idő volt, mint most, itt. Őszi, derengő napsütés volt.” 1956. október 23. minden átmenet, vagy előrevetítés nélküli felidézése indokolatlan, zavaró, és kizökkentő.

Az időjárás azonosságára való hivatkozás pedig valószínűleg téves, mert a Népszava, 1956. október 23. kiadása szerint 1956. október végén Magyarországon az idő nem „őszi derengős”, hanem még nyárias volt.  „A Meteorológiai Intézet 86 éves fennállása óta ez a második legmelegebb ősz.” A várható legmagasabb hőmérséklet  október 23.-ra  18 – 21 fok között, tehát Gyurcsány beszédének idején 2005. november 4. Budapesten a hőmérséklet  12-13 C fok napközben, reggel-este pedig 6. ami legalább tíz fokkal volt alacsonyabb mint 1956. október 23.

6. „Szabad, független, demokratikus Magyarországot akartak, olyat, ahol nem az embernek kell félnie a hatalomtól, hanem ahol a hatalomnak van tartanivalója az emberektől.” A demokrácia fogalma a hatalom népképviseleti elvére épül. Gyurcsány Ferenc fogalmi lehetetlenséget állít, amikor azt mondja, hogy a demokratikus Magyarország az, ahol  „a hatalomnak van tartanivalója az emberektől.” Ha, a hatalom, „az emberek” akaratának a megvalósítója, miért kell a hatalomnak attól a néptől tartania, amelynek az akaratát az megvalósítja? A fentiek alapján Gyurcsány Ferenc ma sincs tisztában a demokrácia legalapvetőbb elveivel, mert a demokráciát is a harc és szembenállás formájában képzeli el. Ebben szocializálódott szegény…s maradt szélsőségesen infantilis, éretlen személyiség. Ennek következtében azután természetes, hogy annyira lenézi az embereket - a saját szavazóit is!-, hogy nem is törődik azzal, amit mond.

7. „Ahol önmagukban hívő, önmagukban biztos, szabad polgárok, önkéntes, szabad közösségei az írott, alkotmányos jogban lefektetett jogokat garantált módon megadó világban szervezik életüket - a hétköznapokat és az ünnepeket egyaránt.” Vagyis:azért folyt vér a pesti utcán, hogy ma a magyar nép árulóinak vejei és unokái ilyen zagyva, és készakarva lezüllesztett magyar nyelven szóljanak az élőkhöz és a holtakhoz.

 Nyelvünk az egyedüli közös kincsünk, határon innen és határon túl,  amit a trianoni hatalmak sem vehettek el tőlünk. Kinek a szégyene, hogy nemzeti  ünnepeink és  gyásznapjaink kisajátítása mellett a magyar nyelvet még külön is megalázzák?

Gondola, 2005. november 17.