Kaslik Péter

 

Jóakarók és prókátorok

Nicolas Sarkozy (Csonka) Magyarországon

 

                        „Napnyugat felé pedig ne nézzünk többé. Attól csak nehéz a szívünk és fáj a szemünk.”
                         Kós Károly: Kiáltó szó 1921. január

 

Az újonnan megválasztott és hazájában (egyelőre) világsztárként ünnepelt Nicolas Sarkozy 2007. szeptember 14. hét órás látogatást tett Magyarországon. A francia elnök beszédet mondott a magyar parlamentben és többek között találkozott Magyarország köztársasági elnökével, Sólyom Lászlóval is.

Nicolas Sarkozy az  Union pour un Mouvement Populaire, (UMP) párt jelöltjeként nyerte meg az idei franciaországi választásokat. Az Union pour un Mouvement Populaire, De Gaulle, nacionalista, és a karizmatikus vezér egyeduralmi elveit vegyíti a megszorításokra épülő, Amerika barát neoliberális politika elveivel. Választási kampányában Sarkozy egyszerre dicsőítette Franciaország egységét, és hirdette meg a francia társadalmon belüli harcot az „idegenek”, és a „papírok nélküliek” ellen.  Ez a logikai ellentmondás csak leghangzatosabb politikai demagógiával hidalható át:

„Franciaország a csoda… a francia csoda az, amint a teljes nagyságában kibontakozott francia nemzeti jellemet az egyetemességgel vegyíti… a francia identitás ez a misztikus összefonódás… misztikus kötelék. A jelenlegi Francia Köztársaság megvalósította a királyok álmát. Egy és oszthatatlan nemzetté forrasztott bennünket.”1

A 2005. ifjúsági tüntetések idején Sarkozy "racaille” -nek (csőcselék, söpredék) nevezte fiatal francia a tüntetőket.  Emlékezzünk, Kóka János is “csőcseléknek” bélyegezte a magyarországi tüntetőket. Sarkozy meghirdetett politikája nem az igazságos társadalomra, vagy az életszínvonal növelésére épül, hanem a “rendre”, tehát az emberek követeléseinek a visszaszorítására – a neoliberális politika védelmére összpontosul. Sarkozy mint láttuk, egyszerre akar európai Franciaországot, francia Európát, és amerikai Franciaországot is. Ez csak úgy érhető el, ha mind a három oldalt elárulja. A nacionalizmus, plusz a korporatizmus, pedig maga a vegytiszta fasizmus. Sarkozy politikai programja jobban hasonlít Robert Fico, szlovák szélsőséges nacionalista, és egyben neoliberális politikájához, mint a jelenlegi magyar kormány nemzetellenes, és mindenestül neoliberális politikájához. Sarkozy egyik legközelebbi politikai barátja Gianfranco Fini, az “Alleanza Nazionale” nevű olasz poszt fasiszta párt elnöke.

George Carlin, amerikai komikus géniusz szerint a politikusok, erkölcsileg a gyermekeket szexuálisan bántalmazó bűnözők színtjén vannak. Ezt a megállapítást betetőzi az a történelmi tapasztalat, mely szerint a legtöbb politikusnak vér tapad a kezéhez. A 2005. franciaországi ifjúsági tüntetések idején Sarkozy volt Franciaország belügyminisztere. A tüntetéseket, mint ismeretes, az váltotta ki, hogy a Sarkozy rendőrei lelőttek két fiatal tüntetőt. A fentiek alapján tehát, az a tény, hogy a politikusok folyamatosan hazudnak csupán a „szakma” nélkülözhetetlen kellékének számít.

 A magyar parlamentben elmondott beszédének elején Nicolas Sarkozy sietve átsiklott Trianon „sebein”, majd az évszázados francia magyar „testvéri” kapcsolatokról, a közös Európa rózsás jövőjéről, valamint a társadalmi béke és biztonság fontosságáról beszélt.2  Sólyom Lászlóval való találkozásakor, pedig Sarkozy kijelentette, hogy Franciaország támogatja az egyéni emberi jogokat, de a kollektív jogok területén Franciaország „sokkal visszafogottabb.”3

A jelenlegi írás a továbbiakban, Sarkozy Trianonra vonatkozó megjegyzésének őszinteségét, s a magyar-francia barátságra vonatkozó kijelentéseinek a valósághoz való viszonyát elemzi.  Az írás második része, pedig a francia elnöknek, a magyar nemzeti közösségek kollektív emberi jogaira vonatkozó elutasító megjegyzésének következetességi szempontjait elemzi, (Igazságosság, egyetemesség) 

Sarkozy Trianonról

Minden zugügyvéd tudja, hogy a „kényes kérdéseket” a beadvány elején kell szóvá tenni, s ezt azután a javunkra szolgáló érvek özönével kell ellensúlyozni. Ez a „fogás” azt a látszatot kelti, hogy a javunkra szolgáló adatok merő sokasága ellensúlyozza az ellenünk szóló terhelő bizonyítékokat. A magyar parlamentben elmondott beszédében Nicolas Sarkozy is ezt a demagógiai elvet használja. Beszédének elején, Sarkozy, a francia magyar kapcsolatok keretében két rövid mondatban „maga mögé teszi” Trianont: „Nem feledem, hogy ez a kapcsolat fájdalmas pillanatokat élt át. Főleg az 1920-as Trianoni szerződésre gondolok, amely hosszan tartó sebet ejtett.” A francia elnök ezek után minden átmenet nélkül az Anjou dinasztia magyar kapcsolatainak ecsetelésébe kezd. 

Mit jelent valójában a francia elnök Trianonról szóló kijelentése? Azt, hogy “Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket.”(Kós Károly 1920.) Ezeknek a „hosszantartó sebeknek” az orvoslására az elmúlt nyolcvanöt év óta francia részről (sem) történt semmi. Nicolas Sarkozy, francia elnök pedig most csonka Magyarország parlamentjében kijelenti, hogy a magyar francia kapcsolat „fájdalmas pillanatokat élt át.” Mármint a kapcsolat.  Sarkozy beszédének sugallata alapján ezek a „fájdalmas pillanatok, azonban, most a francia elnök puszta jelenléte révén és valami megmagyarázhatatlan csoda folytán „testvéri kötelékekké” varázsolódtak. 

Trianon tragédia szempontjából a korabeli francia politika részrehajló, büntető szándékú és bosszú jellegű szerepéről nem igen lehet újat mondani, ha csak azt nem, hogy mindinkább világosabbá válik, hogy a francia magyarellenes propaganda jóval megelőzte a béketárgyalásokat, és magát az első világháborút is, és ebből a légkörből született Trianon. Megállapítható az is, hogy a trianoni döntést meghatározó franciaországi magyarellenes propaganda alapfeltevései, és forrásai a közös európai viszonyok között ma is elevenen hatnak ellenünk.

Az utódállamok politikusai a mai napig előszeretettel támaszkodnak például arra a magyarellenes torzképre, amelyet az első világháborút megelőzőleg a Le Temps rajzolt a magyarokról. A cseh Osusky: Magyars et Pangermanistes” c.  könyvét, pedig a párizsi Bossard kiadó adta ki 1918-ban. Ez a kiadvány Balogh József szerint „a magyarellenes vád- és rágalomtömeg repertóriuma.”4

André Suarčs, a Nouvelle Revue Francaise című folyóiratban: „Hongrois: corps étranger ŕ l’Europe” (A magyarok, idegen test Európában) c. írásában megdöbbentő támadást intézett a magyarok ellen.5 A Nouvelle Revue Francaise 1935. februári számában ugyan leközölte Balogh József Suarčs cikkéről írt válaszát, de a mai magyarellenes propagandának a határon túli magyar nemzetiségek jogos követelései elleni érvek ma is ezeknek  a francia forrásoknak az állításait visszhangozzák. (A magyarok, mint a nemzetiségek rabtartói, a határon túli magyarok nem is magyarok, hanem az erőszakos magyarosítás szláv, és román áldozatainak utódai, a magyaroknak különben sincs helyük Európában, mert azok idegen test Európában. (corps étranger ŕ l’Europe).

A magyarok hátrányos megítélésének a legnagyobb kárt, azonban Antoine Meillet világhírű francia nyelvész felfogása és munkája okozta, és teszi azt a mai napig is. Antoine Meilet: „Le langues dans l'Europe nouvelle” c. könyvének első kiadása 1918-ban jelent meg, a második kiadás pedig 1928.-ban. Meillet „tudományos” módszerekkel bizonyítja az egyes európai nyelvek „civilizáció hordozó értékét”, és ennek alapján határozza meg az egyes nemzetek helyét és létjogosultságát Európában.

Meillet a racionalizmus nevében, és a modern Európa egyöntetűségének érdekében valójában halálra ítéli a „kis” nyelveket, s vele a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, és a magyar nemzetet is, mert szerinte a magyar nyelv „nem rejt magában eredeti civilizációt.” Ezzel ellentétben, Meillet a bosnyák népballadák tanulmányozása nyomán, azokat a szláv lelkiség megnyilatkozásainak mélysége alapján az Iliász és Odisszeusz rangjára emeli.

A trianoni békediktátum időszakában Meillet népszerűségének a tetőfokán állott, „tudományos” nézetei pedig a mai napig is szélesen elfogadottak. Meillet, pusztán a tekintélyére támaszkodva a következőket írja a magyar nyelvről és a magyarokról:

„Egyébként a magyar nyelv nem régi civilizációs nyelv. Szókincsében mindenféle külső hatás nyomait viseli… A cseh nyelv nagy múltra tekinthet vissza és a XIX. században civilizációs nyelvvé vált. Törhetetlen erővel tökéletes civilizációs nyelvet teremtettek maguknak a csehek. A románoknak fölöttébb fejlett irodalmi nyelvük van, mely a román nyelvcsoporthoz tartozván egyenrangú a nagy nyugateurópai nyelvekkel. A horvátok Európa egyik legigézőbb irodalmi nyelvével rendelkeznek.”

Az utódállamok magyarellenes politikusainak érvei ma is Meillet megállapításaira épülnek. (Slobodan Milosevicsnek az „isteni küldetésű szerb nép” (božanski narod) kifejezése Meillet felfogását visszhangozza.

Antoine Meillet: Le langues dans l'Europe nouvelle c. könyvének második, 1928-as  kiadására Kosztolányi Dezső: „A magyar nyelv helye a földgolyón címmel írt, a mai napig érvényes, s a magyar nyelv és a magyar kultúra bensőséges szeretetét sugárzó, elsöprően meggyőző kritikát.6 Kosztolányi fenti írása a kanadai Hungarian Studies Review jóvoltából angolul is olvasható.   

Antoine Meillet, és a francia nacionalista ideológia mibenlétéről, napjainkban a japán nyelvészprofesszor Keisuke Kasuya: „ Discourses of Linguistic dominance: A Historical Consideration of French Language Ideology” (Tanulmány a nyelvi dominációról – a francia nyelv terjesztésének ideológiai alapja”) címen7.

Keisuke Kasuya professzor szerint a francia nyelv elsőbbségének megőrzése érdekében folyó küzdelem a francia nyelvi és kulturális imperializmus szerves része. A franciák tudatosan arra törekedtek, hogy a francia nyelvet az őshonos lakosság nyelve helyett a francia nyelvet honosítsák meg. Ez a jelenség a nyelvi nacionalizmus és a gazdasági imperializmus közötti szoros kapcsolatra utal. A franciák a kulturális imperializmusnak ezt a módszerét  Meillet tételeivel igazolták, mely szerint a francia nyelv az egyetemes emberi ésszerűség nyelve, amelynek elsajátítása önmagában civilizáltakká teszi azokat, akik a saját nyelvük helyett a francia nyelvet használják. A francia nyelv erejének, a "clarté française"-nak ez a mítosza a mai napig befolyásolja a nyelvelmélet tárgykörét, amely szerint a francia nyelv eredendően felsőrendű nyelvnek számít. Keisuke Kasuya szerint ennek a francia ihletésű nyelvi felsőrendűségnek a változatai a különböző függőségi viszonyokban, és a világ különböző tájain a mai napig észlelhetőek.

A nyelv eredetére vonatkozó legújabb kutatások eredményei teljes egészében megcáfolják Meillet „tudományos” elveit.  Noam Chomsky, a nyelvi ösztön, és az egyetemes nyelvtan egyik legkiemelkedőbb tudósa ma ugyanazt mondja az emberi nyelvről, és az egyes nemezetek nyelvének helyéről és szerepéről, amit Kosztolányi írt Antoine Meilletnek 1930-ban. Kosztolányi szerint a nyelv egyetemes emberi tulajdonság, titok, és ajándék, amely sem a fensőrendűség, sem a gyakorlati szempontok, vagy az egyes nyelveknek tulajdonított különleges kifejező erő, vagy küldetés alapján nem rangsorolható.

Ennek ellenére, a francia nacionalizmus következményeként Antoine Meillet könyve ma is alapműnek számít, s azt ma is végleges tekintélyként idézik világszerte a francia nyelv és kultúra elsőbbségének és létterének biztosítása érdekében.

A cseh Osusky, André Suares, Antoine Meillet könyvei mai is kaphatóak világszerte, ami a gondolat és szólásszabadság szempontjából telyes egészében elfogadható. A magyarok számára azonban  sajnálatos, hogy ma is igény van rá.  

Nicolas Sarkozy szerint az új magyar-francia viszony „testvéri viszony.” Jó lenne, ha Franciaország ennek a „testvéri viszonynak” a jegyében tenne egy lépést a ma is elevenen ható, fent említet, és az új magyarellenes rágalmak, és a magyarokról szóló előítéletek tisztázása érdekében. Első lépésként jó lenne, ha a francia elnök által emlegetett francia- magyar „testvéri viszony” keretében szerveznének egy közös tudományos programot, amelynek keretében fényt derítenének azokra a mai napig ható magyarellenes torzképekre, amelyeket az utódállamok nacionalista politikusai, a franciák tekintélyére támaszkodva ma is olyan nagy előszeretettel használnak ellenünk

 A Kollektív emberi jogok kérdése

Trianon tragédiája nem csupán Magyarország területi vesztességeire vonatkozik, hanem abban nyilvánul meg, hogy a békediktátum a magyar nemzet egy részét nem-létezővé nyilvánította saját szülőföldjén. Trianon csak a területekről rendelkezett, az ott élő magyarokról nem. A magyar nemzeti közösségek tagjainak harmadik nemzedéke már nem azért ragaszkodik magyarságához, mert a hely, ahol született és élni akar egykor Magyarországhoz tartozott, hanem azért, mert magyarnak született. A határon túli magyarok kollektív jogai, tehát nem a határok megváltoztatására, hanem nemzeti megmaradás kérdéseire vonatkoznak. (A határok megváltoztatása esetén a magyarok kollektív jogainak kérdése fel sem merülne.) A határon túli magyar nemzeti közösségeknek a szülőföldjükön való megmaradását biztosítani hivatott kollektív jogok a politikai és gazdasági önrendelkezési jogok köré csoportosulnak és az autonómia valamelyik formájára vonatkoznak. A határon túli magyarok által megfogalmazott, illetve kérelmezett kollektív jogok természete és tartalma teljes mértékben azonos bármely hasonló helyzetben lévő  népcsoportnak, ma már világszerte elismert és megvalósított jogos követeléseivel.  Ennek ellenére, a határon túli magyarok megmaradására, a trianoni nagyhatalmak részéről terv nincs, illetve a terv az, hogy a határon túli magyarok vergődjenek, ahogy tudnak, és az idő majd eldönti, mi történik velük. 

Nicolas Sarkozy magyarországi látogatásával kapcsolatban a következőket olvassuk: „… Sarkozy francia elnökként leszögezte Sólyom László felvetésére, hogy hazája bizony „visszafogottabb” álláspontot képvisel a határon túli magyarok kollektív jogaival kapcsolatban.”8

Sarkozy fenti kijelentése antidemokratikus és részrehajló. Antidemokratikus, mert Sarkozy, illetve Franciaország megtagadja a határon túli magyar nemzeti közösségek önrendelkezési jogát. A francia elnök ezzel a demokratikus közösségalkotás jogát vitatja el a határon túli magyaroktól. Emberi jogokat, és általában, jogokat „visszafogottan” támogatni, a politikai nyelvhasználatban azt jelenti, hogy azokat nem támogatjuk. Sarkozy kijelentése kiütközően részrehajló is, mert Franciaország csak a határon túli magyar nemzeti közösségek kollektív jogaival szemben képvisel visszafogottabb álláspontot. A kanadai Québec tartományban, és a világ legkülönbözőbb részein élő franciák kollektív jogait például, Franciaország tevékenyen támogatja. Tehát, ismét a méltó, és a méltatlan áldozatok kettős mércéjével találjuk magunkat szemben. De Gaulle, egykori francia elnök, nemzetközi botrányba fulladt québeki látogatásakor nyilt lázítás formájában állt ki Québec önállósága mellett.

Tekintettel arra, hogy Nicolas Sarkozy meghirdetett politikáját sokan De Gaulle politikájához hasonlítják, és maga Sarkozy személyes politikai ideálja is Cahrles de Gaulle, a francia politika részrehajlásának kiütköző példájaként érdemes felvázolni de Gaulle 1967. kanadai látogatásának idevonatkozó részleteit.

1967-ben Franciaország nem képviseltette magát Georges Vanier, Kanada királyi helytartó temetésén. A királyi helytartó szerepe Kanadában hasonlatos a köztársasági elnök szerepéhez. Ide tarozik az is, hogy George Vanier, és felesége Charles de Gaulle személyes barátai voltak. Ugyanabban az évben Daniel Johnson, Québec elnöke, az Expo 67 montreali világkiállítás alakalmából meghívta de Gaulle-t Kanadába, illetve Québec tartományba.

De Gaulle, az államfők szokásos érkezési pontja, az ország fővárosa helyett, repülője a Kanada észak-keleti partjain túli Saint Pierre, és Miquelon francia gyarmatot képező szigetre érkezett, s onnan a francia tengerészet zászlóhajóján, a Colbert nevű cirkálón hajózott fel  a St. Lawrence folyón Québec Citybe. A hajóúton végig, a folyó mindkét  oldalán lelkes tömeg üdvözölte Franciaország elnökét. 

Québec Citybe érkezésekor, a tömeg De Gaulle-t lelkesen éljenezte, míg Kanada királyi helytartóját Roland Michenert kifütyülték és lehurrogták. Montrealba érkezésekor, az előre megállapított protokoll szerint de Gaulle-t Montreal polgármestere köszöntötte. A protokollban, azonban nem szerepelt, hogy ebből az alkalomból de Gaulle is beszédet tartana. Ennek ellenére a francia elnök azt mondta Montreal polgármesterének, hogy neki most szólnia kell az emberekhez, s kilépett az erkélyre és beszélni kezdett az összegyűlt tömeghez. Beszédének elején elmondta, hogy a St. Lawrence folyón felfelé hajózva Québec City felé úgy érezte magát, mint amikor győztesként ünnepélyesen bevonult  a náci Németország által megszállt Franciaországba.9

Beszédének végén de Gaulle azt a látszatot keltette, hogy a szokványos éltető szólamokkal fejezi be beszédét. A francia elnök először megszokott záró szólamokat mondta el:  "Vive Montréal ! Vive le Québec !" (Éljen Montreal! Éljen  Québec!), majd hozzáadta: "Vive le Québec libre ! Vive le Canada français ! Et vive la France !" (Éljen a szabad  Québec! Éljen Francia Kanada! És Éljen Franciaország!). A beszédet a rádió, élőben közvetítette.10 De Gaulle, 1967. július 24. montreáli beszéde világraszóló diplomácia botrányt okozott.
De Gaulle másnap sietve visszarepült Franciaországba, vesztegen hagyva a Colbert cirkálót.

A  québekiek De Gaulle látogatása óta két alkalommal is gyakorolhatták kollektív jogaikat. Két referendum alkalmával (1980-ban és 1995-ben) szavazhattak arról, hogy megmaradnak e Kanada keretein belül, vagy sem. A  québekiek többsége mindkét alkalommal úgy döntött, hogy Québec marad Kanadán belül. A québeki franciák aránytalan előjogaikhoz tartozik, hogy Québekben a Party Quebécois, amelynek fő célja a Kanadától való elszakadás, törvényesen bejegyzett politikai pártként működik. Ez többek között azt jelenti, hogy a   Party Quebécois megválasztott képviselői fizetést kapnak a kanadai adófizetők pénzéből  azért, hogy Québeknek a Kanadától való elszakadásáért küzdjenek.

Stéphane Dion, a kanadai (szövetségi) liberális párt elnökének, a jelenlegi hivatalos ellenzék vezetőjének ma is kettős, francia és kanadai állampolgársága van, annak ellenére, hogy Franciaország és Kanada érdekei nem minden téren azonosak.11  Magának Sarkozynek, pedig külön pártirodája van Montreal előkelő Outremont negyedében.
Képzeljük el, ha valamelyik magyarországi nemzeti pártnak hivatalos irodája lenne, illetve lehetne az elszakított területek egyes magyarlakta központjaiban, vagy Magyarország egyik nemzeti érzelmű miniszterelnöke az elszakított területek valemelyik városában azzal fejezné be beszédén, hogy „Éljen a szabad Erdély”, vagy Éljen a szabad Felvidék.”

A kollektív emberi jogok szelektív támogatásával Franciaország továbbra is a méltó és méltatlan áldozatokra osztja a világot, és ezzel megerősíti de Gaullenak azt a kijelentését, mely szerint: “Franciaországnak nem barátai, hanem érdekei vannak.” A lopakodó Nagy Testvér nyájas szavaitól ments meg Uram minket!

2007. október 2.

free hit counters
free hit counters

      Lábjegyzetek
  1. Antoine Lerougetel: „Sarkozy stigmatises immigrants and glorifies the French nation” World Socialist Website, 15 March 2007  http://www.wsws.org/articles/2007/mar2007/sark-m15.shtml
  1. Nicolas Sarkozy francia elnök beszéde az Országgyűlésben
    Magyar Nemzet, 2007.09.14
    http://www.mno.hu/portal/429964

3. Sitkei Levente: Hamis kormánypropaganda 2007. Magyar Nemzet, szeptember 17. 10:18   MNO 
http://www.mno.hu/portal/429964

4.    Balogh József: „A nmezet híre és nemzeti önismeret” Balogh József, Illyés Gyula, keresztury Dezső: Hírünk a Világban, Magvető kiadó, 1985. ISBN 963 14 0448 X  40 – 56. o.

  1. Ibid
  1. Kosztolányi Dezső: „A magyar nyelv helye a földgolyón Nyilt levél Meillet órhoz, a Collčge de France tanárjához. Kosztolányi Dezső: Erős várunk a nyelv, Nyugat kiadás  (Kosztolányi fenti írása angol nyelven a olvasható a következő Internet címen: http://www.oszk.hu/kiadvany/hsr/2000/confront.htm

7.  Keisuke Kasuya: A Historical Consideration of French Language Ideology” A International
    Review on Education 2001. 3-4. ISSN 0020-8566

    http://www.springerlink.com/content/gj2412225qg5762l/

  1. Sitkei Levente: Hamis kormánypropaganda. Magyar Nemzet, 2007. szeptember 17.
    http://www.mno.hu/index.mno?cikk=430278&rvt=143&s_text=Hamis+korm%E1nypropaganda&s_texttype=1
  2. Ismeretes, hogy De Gaulle a második világháborút Angliában és Algériában vészelte át, és onnan buzdította a franciákat az ellenállásra. Franciaországi győzedelmi bevonulása, pedig úgy történt, hogy de Gaulle, a jórészt a francia gyarmatokról verbuvált francia felszabadító hadserege élén a szövetséges hadsereg védelme alatt, és azzal párhuzamosan haladva vonult be Párizsba.

  3. De Gaulle and "Vive le Québec Libre" The Canadian Encyclopedia http://www.thecanadianencyclopedia.com/PrinterFriendly.cfm?Params=A1ARTFET_E53

  4. CBC Canada http://www.cbc.ca/news/yourview/2006/12/dion_dismisses_call_to_give_up.html  

 

 

 

It's been a busy week for Russian President Vladimir Putin. First he had a visit from French President Nicolas Sarkozy 9 October, followed by both United States Secretary of State Condoleezza Rice and Defense Secretary Robert Gates 12-13 October, who were in Moscow for talks with their Russian counterparts the Russian Foreign Minister Sergei Lavrov and First Deputy Prime Minister Anatoly Serdyukov. He then squeezed in a meeting with Palestinian President Mahmoud Abbas prior to departing to Wiesbaden to meet with German Chancellor Angela Merkel. Then he set off to Tehran to meet Iranian President Mahmoud Ahmadinejad, despite reports that suicide terrorists had been trained to assassinate him in Iran.

As the dust settles on the shiny new dynamo in the Élysée Palace, Sarkozy is beginning to look like a bit of a goof. He is widely compared to Monsieur Jourdain of Moliere's Le Bourgeois Gentilhomme, a comically vulgar, social-climbing figure who can never attain the veneer of nobility he seeks. It's not just his clownish, sad-sack grin, his bluster and his frantic, pointless globe-trotting, but his continued loud protestations of friendship with the US administration for which he gets absolutely nothing in return. He twice proclaimed himself to Putin as "a clear ally of the United States", and earlier described Russia as "a country which complicates the resolution of the world's greatest problems." God forbid that we live to see Sarkozy's resolution of these problems. No doubt it would include reducing Iran to smoking ashes. After meeting with Putin, he rushed off to visit Chechnya human rights activists. One can only marvel at his chutzpah, or his stupidity. Putin was not amused and coolly told Sarkozy to tell his "clear ally" to forget about independence for Kosovo and that there was no evidence that Iran was intent on producing a nuclear bomb.