Kaslik Péter

 

 

Schmitt Professzor Budapesten

A magyarországi neoliberális politika nemzetszocialista gyökereiről

 

 „Hajdan ütleggel magyarázták a’ mi atyáink, hogy mi az alsó nép törvénye, kinél az igazság?” – írja több mint kétszáz évvel ezelőtt a „régi időkről” Fazekas Mihály. Ma, pedig Görgényi Péter budapesti rendőr főkapitány zsoldosai verik az embereket, - nőket, gyermekeket, időseket, rokkantakat és bénákat. Most már, nemcsak az utódállamokban, hanem Magyarországon is verik a magyarokat. Az utódállamok nacionalistái, pedig kárörvendve hahotáznak, és Magyarországra küldenék a személyes biztonságukért aggódó határon túli magyarokat.

Amíg, azonban a rendőrök Budapesten rendezkednek, addig Békéscsabán a rendőrségi engedélye nélkül indítják be (ki indítja be?) a forgalmat az egyik újonnan elkészült útszakaszon, ahol órákon belül több forgalmi szerencsétlenség történik, és az útszakaszon teljes zűrzavar uralkodik.

A közelmúltban annak a lesújtó hírnek voltunk tanúi, hogy Olaszliszkán egy harminc, negyven emberből álló csoport a nyílt utcán, fényes nappal agyonvert egy könnyebb közlekedési balesetet előidéző motorost. Hol volt a rendőrség? Budapesten! Az olaszliszkai tragédia áldozatáról való budapesti megemlékezésen majdnem ugyanannyi rendőr volt jelen, mint az emlékezők száma. Elképzelhetetlen, hogy Olaszliszkán ezt a tragédiát megelőzőleg ne lettek  voltak olyan jelek, amelyek arra utaltak volna, hogy egy ilyen tragédia előbb utóbb bekövetkezhet.

A hivatalos ötvenhatos ünnepségek szervezői, a „hangulatkeltés kedvéért” egy eredeti orosz tankot helyeztek ki az orosz tankok által véresen elfojtott magyar ötvenhat színhelyére, ami önmagában is a hatalom részéről való provokációnak minősül.  Akik ezt a halva született ötletet kiagyalták, annyi eszük nem volt, hogy az 56-os ünnepségek idején egy majdnem kétmillió lakosú város egyik utcájában kihelyezett, beindítható tank mellé egy őrt állítsanak. A tankot, persze valaki begyújtotta, és mindegy száz méter haladt vele Budapest utcáin.  Hol volt a rendőrség, amíg a tank kupolájának a závárát reszelték, és annak begyújtásával bíbelődtek? A fővárosnak nem volt elég pénze arra, hogy minimálbérért egy mobil telefonnal rendelkező biztonsági őrt állítsanak a tank mellé, aki jelentette volna, hogy valaki piszkálja a tankot. Így a tank talált tárgynak is minősülhet. 

A jelenlegi magyar neokonzervatív politika nem a társadalmi szerződésre, és a közös jó eszméjére épül, hanem az élet halál kérdéseként felfogott csoportérdeknek a szuverenitás eszközeivel való biztosítására törekszik. A jelenlegi magyar kormány értékrendje alapján tehát, a választások befejezésével, a hatalomra jutott párt, és annak intézményei, a feltételezésekkel ellentétben nem az egész társadalmat hivatottak védelmezni, amint az a közös jóra alapuló politikai felfogás alapján jogosan elvárható lenne, hanem csak a saját politikai tömörülésének érdekeit védik.  A hatalmi csoporton kívül álló polgárok továbbra is ellenségnek számítanak. A választásokat követően, tehát a harc, tovább folytatódik, de most már az államhatalmi erőszak eszközeivel. 

„Ne lőj fiam, mert én is ott leszek”

Budapest rendőrfőkapitánya, ma Görgényi Péter, egy a hatalom belső köréhez tartozó személy, aki a maga primitív módján a jelenlegi magyar kormány, ellenségképben gondolkodó, és az ellenség démonizálására épülő politikájának a vakon engedelmeskedő híve. Görgényi ugyanúgy hazudik egyik percről a másikra, mint Gyurcsány Ferenc, és a „hány óra van?” típusú kérdésekre sem ad egyértelmű választ: (Gergényi elősző tudatlanságot mímel, majd kétértelmű, és kitérő választ ad arra a kérdésre, hogy az előírások megkövetelik, hogy a rendőrök azonosítható jelzést viseljenek e vagy sem. Amikor, pedig a tényekkel szembesítik, azt mondja, hogy (minden egyes) rendőrről véletlenül leesett az azonosító jelzés. Budapest rendőrkapitánya, ma ugyanolyan fölényeskedően és pökhendien beszél, mint Lamperth Mónika. (Emlékezzünk Lamperth Mónika: „Tudjuk a dolgunkat” kiszivárgott beszédére.)  Gergényi, arra kérdésre, hogy mivel indokolható, hogy nyolc rendőr rugdos egy, a földön fekvő megbilincselt embert – azt válaszolja, hogy ki törődik azzal, hogy a sötétben melyik rendőr kibe, vagy mibe „botlik” bele. (Különösen, ha egyetlen rendőr sem visel azonosító számot, vagy jelet)

A rendőrségnek ez, a politikai vezetéssel való összefonódása nemcsak a demokrácia teljes mérvű antitézisét jelenti, hanem az államiság legalapvetőbb követelményeinek sem felel meg. Felfogásában, és stílusában, a jelenlegi hatalom a társadalmon kívül álló rablóbandák tevékenységéhez hasonlóan mímeli az állami vezetést.  A rendőrség intézménye, pedig nem az egész társadalom békéjét és biztonságát védi, hanem a hatalom hordozóinak a zsoldjában áll. 

Még Rákosi Mátyásnak is volt annyi esze, vagy politikai szimata, hogy Budapest rendőrkapitánya, személyében legalább azt a látszatot keltse, hogy az a „népet” képviseli, és ezzel jelképesen azt igazolja, hogy a rendőrség a népet védi. 1956.-ban Budapest rendőrkapitánya, legalább formálisan a magyar munkássággal azonosítható személy nevében Kopácsi Sándor volt. A jelenlegi hatalomnak ilyen árnyalatokra és jelképes politizálásra nincs szüksége.

Az (őszi) rózsa neve

Az aránytalan  túlsúllyal rendelkező baloldali média, a baloldali nyomtatványok túltengő számaránya, a társadalomtudományi intézmények személyzetének összetétele arra utal, hogy   Magyarországon a jelenlegi politika eszmei vezetését, a magát liberális pártként meghatározó SZDSZ határozza meg. Az SZDSZ politikai stílusát az állandó szembenállás, a sznobb jellegű fensőrendűség, a kompromisszumok iránt merev magatartás, és a bírálatokkal szembeni túlérzékenység, határozza meg. Mindennek kevés köze van az „élni, és élni hagyni” liberális politika jelszavához. Amíg, például még maga Gyurcsány Ferenc, még kétfajta erkölcsről beszél (politikai, és hétköznapi), ami önmagában is ellentmondó, és társadalom romboló, addig az SZDSZ eszmei irányítói, a számtalan egyetemi docens, közírók, (Nádas Péter), “filozófusok” - azt igyekeznek bizonyítani, hogy a politikában erkölcs nincs, mert a  politika nem az erkölcsről, hanem a hatalom megszerzéséről szól.

A Columbia Encyclopedia 2001-2005. (Hatodik kiadása) alapján, a liberalizmus fő pontjai a következőképpen foglalhatóak össze:

1.     Társadalmi igazság, emberi egyenlőség, gondolatszabadság, törvényesség

2.     Mindenkit egyenlően megillető, egyenlő esélyű közoktatás-politika

3.     Felelős, átlátható kormányzás

4.      A választópolgárok teljes és pontos ismeretek alapján történő, választási jogainak biztosítása

5.     A nyomor és szegénység megszüntetése

6.     Az eltérő vélemények iránti megértő, és tiszteletteljes magatartás, és a politikai ellenfél tisztelete. A bírálat, és kihívások iránti felelősségteljes, és közös megbecsülésen alapuló magatartás.

A fentiek alapján, a liberális politika a demokratikus társadalmi viták, a megtűrés, az eltérő vélemények, a nyitottság, és az egyenlő feltételek alapján történő kompromisszumokpolitikájának híve.

Nyilvánvaló, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének tényleges politikai szereplése teljes egészében ellentmond a fenti elveknek. Az SZDSZ, tehát sem célkitűzései tartalmának alapján, sem, pedig stílusában nem tekinthető liberális pártnak.

Az SZDSZ tényleges politikai célkitűzései az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájához igazodnak, amely viszont Leo Strauss nézeteire épül.  Leo Strauss, pedig Carl Schmitt, (1888-1985), a hitleri Németország jogelméleti professzorának nézeteit ültette át az amerikai birodalmi politika számára.

Carl Schmitt társadalom-felfogásának fő pontjai a következők:

1. A politikai csoportosulás célja nem a közös jó, hanem egy homogén csoport („nép”) létérdekeinek biztosítása – megmaradás, hatalom, léttér

2. A politikában csak barát és a politikai csoport létérdekeit halálosan veszélyeztető ellenség van.

3. A halálos ellenségek között, érdemi vitának, vagy kompromisszumnak nincs helye.

4. A háború csupán, a politikának a más eszközökkel való folytatása. A békeidő csak köztes állapot.

5. Tekintettel arra, hogy a politikai csoportosulás célja, a léttér, illetve a csoport megmaradásának a biztosítása, amely végső fokon élet és halál kérdéseként jelentkezik - a szervezett politikai csoportosulás, sem célkitűzéseiben, sem módszereiben nem tartalmazhat erkölcsi elemeket.

6. Carl Schmitt szerint a parlament nem alkalmas a politikai célok megvalósítására. A választások csak arról döntenek, hogy melyik politikai csoport jogosult az államhatalom eszközeinek, (erőszak eszközeinek) alkalmazására. Vagyis, a győztes mindent visz.

7. Tekintettel arra, hogy a parlament nem alkalmas a politikai célok megvalósítására, a választásokon megszerzett mandátum a meglevő törvényektől eltérő, egyéni határozatokra, és  kivételek  alkalmazására is feljogosítja a kormányt. A kormány nevében, pedig a „vezér” intézkedik. („Führer wir folgen dir!”): Lásd: A rendőrfőkapitány felülírhatja  a törvényt.

Hitler mindehhez csak annyit adott hozzá, hogy az ellenséget mindig élesen meg kell határozni, annak „arcot kell adni.” Hitlernél a végveszélyt jelentő, mindenért hibáztatott belső ellenséget, a zsidóság testesítette meg. A jelenlegi magyar kormánykoalíció szerint,  a mindenért hibáztatott, s  végveszélyt jelentő ellenségkép megtestesítője, ma Orbán Viktor.

 Schmitt Professzor Budapesten

Carl Schmitt, a német megszállás idején, a náci propaganda gépezet szervezésében Budapesten is tartott előadást. Schmitt 1936-ban, a német jogi egyetemi tanárok egyesületének elnökeként, az egyesület berlini közgyűlésén a német jognak a zsidó szellemtől ("jüdischem Geist") való megtisztítását követelte. Ennek ellenére, azonban a hitleri Németország főjogászának neve, és tanai a magyarországi baloldali értelmiség számára ma sem nem tabu téma.  

Amíg Magyarországon a harmad és negyedrangú kótyagos, és kontár zugnácikat világra szóló dobveréssel, és nemzetközi segédlettel üldözik, addig a fő náci Carl Schmitt könyveit Magyarországon sorra kiadják, ami önmagában, talán összeegyezető a liberalizmussal, feltételezve, ha ezt az elvet következetesen alkalmazzák. Magyarországon, azonban Carl Schmitt műveinek kiadása, és tanulmányozása nem csupán a gondolatszabdság elveit szolgálja. A magyarországi neoliberális elit a  Harmadik Reich jogász professzor tanainak segédletével építi a Harmadik Magyar Köztársaságot.

Carl Schmitt náci volt, mégpedig a javából, és élete végéig az is maradt. Carl Schmitt volt az, aki jogi keretet szolgáltatott ahhoz, amit a nemzeti szocialisták meg szándékoztak valósítani. Carl Schmitt lényegében azt mondja, hogy a törvény, illetve a szavak nem érvényesek. A politikában erkölcs nincs.  A Párt, azonban nem csak jó munkát vár el híveitől, hanem teljes lényüket igényli -tehát minden politikának számít.  A fasiszta állam tényleges megvalósulásának és életképes működéséhez szükséges használati utasítások, Carl Schmitt elméleti meghatározásaiban, és jogi konstrukcióiban található.

Carl Schmitt politikai nézeteinek alapfogalmait, és jogi fogalmait, Magyarországon ma, a magát liberálisnak nevező baloldali elit az egyetemi katedrákról, liberális eszmékként hirdeti, és az államilag fenntartott filozófiai és társadalomtudományi folyóiratokban tárgyalja Carl Schmitt írásait, s azokat a felismerhetetlenségig átformálva beleépíti a saját politikai koncepciójába. (A parlament döntési jogának a fokozatos megnyirbálást, és a hatalomnak a miniszterelnök, (a vezér) és a végrehajtó szervek hatáskörébe való átirányítását például „decizionizmus” néven a tálalják. A polgárok többsége, érthetetlenül bámulja ezt a feje felett elsuhanó roppant nagy, de távolról ismerős fensőrendű okosságot.

Madarat tolláról…

Carl Schmitt, és Levi Strauss tanai nemcsak Szókratésznek, a közös jóra épülő államfelfogását tagadják, de ellenkeznek az Amerikai Egyesült Államok demokratikus alapelveivel is.  Ábrahám Lincoln, 1863. november 19. a Gettysburg-i emlékbeszédében idézi fel az Amerikai Egyesült Államok kormányának eredeti rendeltetését.  „Hogy ez a nemzet Isten kegyelme által megszerezett  szabadsága –annak, a nép által, a nép közül választott, s a nép érdekében cselekvő kormányzati formája, soha el ne töröltessék a föld színéről.” (that this nation, under God, shall have a new birth of freedom -- and that government of the people, by the people, for the people, shall not perish from the earth. Gettysburg, Pennsylvania, November 19, 1863) A Gettysburg-i emlékbeszéd, az újkori demokrácia alapvető dokumentumának számít.

Ma, azonban az Amerikai Egyesült Államokban is a Carl Schmitt tanaira épülő, Levi Strauss által átültetett antidemokratikus rendszer valósul meg. Magyarországon, pedig Carl Schmitt tanait liberálisoknak álcázva éppen azok tették magukévá, akik a saját hatalmuk biztosítása érdekében úton útfélen a fasiszta veszélyre hivatkoznak.  A fasizmus a nagyvállalatok elvárt nyereségeinek az államhatolom (állami erőszak) eszközeivel való megvalósítása, beleértve a háborús módszereket is. Vagyis, a nagyvállalatok teljes mérvű támogatása nélkül fasizmusról, vagy fasiszta államról nem beszélhetünk.  (Lásd: Ismael Hossein-zadeh, a Moines, Iowa egyetemi tanára ide vonatkozó, angol nyelvű írását.

A fasizmussal azonosított, mesterségesen keltett tömeghangulat, és ellenségkép kiépítése csak a választások kimenetelét biztosító kísérő jelenség, illetve eszköz, amely arra szolgál, hogy az emberekben a fenyegetettség, vagy végveszély érzését keltse, és meggyőzze a választókat, arról, hogy csak az illető párt képes „megmenteni a várost.” Ismeretes a napjainkban hangoztatott „Nincs más megoldás”- TINA - There Is No Alternative.

Történelmileg, mind Mussolini, mind Hitler, a nemzetközi nagyvállalatok kiválasztottjaiként, és azok hatalmas anyagi segédletével került hatalomra, és szervezte meg államát. Hitler hatalomra juttatásában, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi előkének, George W. Bush nagyapjának, és anyai nagybátyjának kiemelkedő szerepe volt. (Ez, azonban egy másik “Madarat, tolláról, embert barátjáról” szóló mese.)

Fasiszta állam az, amely az államhatalmat elsődlegesen a nagyvállalatok érdekeinek szolgálatába állítja. A fasiszta politika, az államnak azokat a feladatait, amelyek a polgárok jólétét, és biztonságát szolgálják, visszaszorítják, a nagyvállalatok elvárt nyereségeinek kellő feltételeinek biztosítását, pedig minden eszközzel támogatják. (formális diktatúra, rendőri önkény) Az iskolákra és kórházakra azért nincs pénz, mert a nagyvállalatok annyi adót, és annyi vámot fizetnek, amennyit ők maguk meghatároznak. Akinek, pedig ez nem tetszik, azt a Carl Schmitt tanaira épülő kivételek, és külön rendeletek alapján, a politikai, és a bírósági hatalommal egybefonódott rendőri hatalom megtorolja. Joseph Stiglitz, Nobel díjas közgazdász szerint a neoliberalizmus lényege a gazdagok érdekvédelme: "a fejlődő országokban, a globalizmus, annak természetéből kifolyólag a szegények, és a gazdagok közötti különbség növeléséhez vezet."("globalization inherently increases the inequalities in developing countries.")

Kelet Európában a „rendszerváltásnak” nevezett művelet is egy fajta fasiszta megszállásnak minősíthető. Az állami javaknak a közön kézen, és potom áron való magánkézre juttatása nem valósulhatott volna meg a nyugati központi bankok közreműködése nélkül. Michael Hudson, világhírű közgazdász: „Superimperialism” c. könyvében meggyőzően bizonyítja, hogy a volt kommunista államokban történt, úgynevezett „privatizáció” nem más, mint a nyugati bankrendszerek segítségével megvalósított pénzmosás, illetve az illető országoknak, a kommunista elit segédletével végrehajtott teljes mérvű kifosztása, és gazdasági leigázása.  Az eredetileg a Szovjet hatalomra támaszkodó, és a kommunista eszméket Magyarországon meghonosítani igyekvő volt kommunista elit szempontjából, rendszerváltás nem is volt, mindössze a megváltozott nagyhatalmi erőviszonyok újbóli felismeréséről, a hatalom forrásának újbóli megítéléséről volt szó (A Szovjetunió passzé, most Amerika „megy”) a „rendszerváltó” elitnek magához a nagyhatalomhoz való viszonya maradt ugyanaz:  „A’ ki erősebb volt , ugyan az kényére bitangolt.”

Ha, tehát a jövőben azt halljuk, hogy terjed a fasizmus Magyarországon, gondoljunk arra, hogy szavak tényleges jelentése alapján- ez egy fonák módon szószerint igaz, csak más szereposztásban. Nincs szükség, azonban a magyarországi neoliberalizmust minden részletében a fasizmushoz hasonlítani, elég rossz az önmagában is.

Az ellenzék Magyarországon még mindig “lopakodó diktatúráról”, “a demokratikus jogok veszélyeztetettségéről”, és "a miniszterelnök kezébe összpontosuló hatalomról” beszél. Ha, egy országban, azonban a hatalom úgy hápog, mint egy diktatúra, olyan tollazata van, mint a diktatúrának, s annak rendőrei úgy ütlegelik a polgárokat, mint a diktatúrában. Akkor, az diktatúra.  Aki nem hiszi, elolvashatja magyarul is Schmitt Professzor összegyűjtött műveit.  

Cambridge, 2006. október 28.  

Kapcsolódó anyag: ARTHUR VERSLUIS: Neocons’ Nazi Hero - How Carl Schmitt Spawned