Kaslik
L. Ibolya
A
születési emlékezet valósága
Stanislav
Grof lélektani kutatásai a korszerű
tudományok eredményeinek tükrében
A
tudománytörténet azt bizonyítja, hogy
a tudományágak fejlődése nem
fokozatos és egyenletes, és nem is az
egymásra épülő ismeretek
ellentmondás nélküli eredménye, hanem
sokszor a véletlenek, vagy egy új, egyéni
meglátás következménye. Szent-Györgyi
Albert szerint, a felfedezés arra épül,
amit mindenki lát, de senki sem látta másként.”*
Nem
sokan említik azt sem, hogy Einstein,
Bohm, Heisenberg, Schroedinger, Bohr,
Oppenheimer munkásságában jelen voltak
a misztikus világnézet elemei, sőt
tudományos elképzeléseiket gyakran a
misztikus sugallatra, vagy ihletszerű
ráérzésre alapozták. Isaac Newton,
(1642-1727), az univerzális gravitáció,
a mozgás, törvényeinek megfogalmazója,
és a fénytan megalapítója több időt
töltött alkémiával, mint a mai értelemben
vett racionális tudományos munkával.
A
ma is nagyra tartott nyugati gondolkodók
közül pedig Roger
Bacon, Saint Thomas
Aquinas, Tycho
Brahe, is foglalkoztak alkémiával.
Több, ma is
használatban lévő felfedezés
és találmány is az alkémiához kötődik:
a puskapor, a festékgyártás, tinták,
a fémek és ötvözetek tanulmányozása,
szépítőszerek, cserzési
technika, üveggyártás, különböző
párlatok és kivonatok, a likőrgyártás
alapjai – mind az élet elixír, az
aqua vitae kutatásai nyomán, legtöbbször
véletlenek útján valósultak meg.
A
tudományos változás ugrásszerű,
azonnali, villanásszerű, mint
amilyenek a sorsdöntő nagy vallási
megtérések, valamint az egyén életében
a ráébredés jellegű sorsdöntő
határozatok, az „AHA” pillanatok. Az
új felfedezések sorozata, és azok
meggyőző ereje egy újfajta általános
látásmód kialakítását sürgetik. A
régi helyébe fellépő új látásmódot
paradigmának nevezzük.
Az
új tudományos látásmód általános
érvényre jutása azonban nem ilyen
egyszerű. Az uralkodó tudományos körök
sok új tudományos gondolatot, felfedezést,
kísérletet, adatot nyomnak el –
sokszor hallatlan tudományos, anyagi, és
személyes károk árán, amelyek az
uralkodó elit szerint ellentmondanak a
meglevő paradigmának, és veszélyeztetik
a megrögzött gondolkodásmódot.
Stanislav
Grof, a múlt század ötvenes éveiben,
fiatal orvosként az újonnan felfedezett
LSD-vel kezdett kísérletezni a lélektan
terén. Majdnem ötven év távlatából
azt mondhatjuk, hogy Stanislav Grof, a
transzperszonális pszichológia megalapítójának
életművét ezek a kísérletek határozták
meg.
Stanislav
Gróf szerint, az emberi lét egésze
messzemenően túlhaladja az emberi
test biológiai
korlátait, s valamint az emberi emlékezés
időbeli, és személyes határait. A
hivatalos tudományos körök
visszautasító magatartása ellenére,
ma mindinkább bebizonyosodik, hogy Grof
megállapításai egy új paradigma
kirajzolódčsčnak körvonalait jelzik.
A kvantumfizika, a fénytan, a
csillagászat új felfedezései és megállapításai
mindinkább Stanislav Grofnak az emberi
elmére, és a lélektani változásokra
vonatkozó több évtizeddel ezelőtti
megállapításait igazolják.
A jelenlegi írás célja
Stanislav Grof munkásságának ismertetése
az új tudományos felfedezések tükrében.
Mi
a paradigma?
A
paradigma újkori használata Thomas Kuhn
(1922 – 1996) nevéhez fűződik,
aki a „Tudományos forradalmak
szerkezete” (The Structure of
Scientific Revolutuions, 1962. , 1984.)
c. könyvében a paradigmát a következőképen
jellemzi:
-mi
az, ami a tanulmányozás tárgyát képezi
milyen kérdéseket, teszünk fel a
tanulmányozás tárgyával kapcsolatban;
-a
tárggyal kapcsolatos kérdések természete,
és fontossági sorrendje;
-a
vizsgálatok eredményeinek értékelési
módja, és a magyarázatok szempontjai.
A
paradigma, az általános értelmezés
alapján, közmegegyezésen alapuló látásmódot,
gondolatbeli beállítottságot,
elfogadott példákon alapuló mintázást
jelent. Kuhn szerint a különböző
paradigmák összeegyeztetetlenek,
ellentmondanak egymásnak, de az új
paradigma nem feltétlenül jobb, vagy előrehaladottabb
a másiknál, elsősorban azért,
mert az egyik, vagy másik paradigma megítélése
szintén az egyik, vagy a másik szemléletmód
következménye. Kuhn szerint, nem minden
tudományos forradalom sikeres, de a
sikeres tudományos forradalom új
paradigmát, új tudományos világszemléletet
hoz létre.
A
paradigma, tehát egy világnézeti közmegegyezés,
egy közös nevező, amely magában
foglalja a fogalmak, tételek, jelenségek,
megfigyelési és kísérleti módszerek
összehangolását. Példa Arisztotelészi
világnézet szemben a maival.
A
jelen korszak két paradigma közötti állapotként
jellemezhető, tele ellentmondással,
káosszal, zavarodottsággal (Koestler.)
A Newtoni kartéziánusi paradigmából a
kvantum fizika paradigmája felé.
A
newtoni kartéziánusi paradigma, Isaac
Newton és René Descartes- tól kapta
nevét. Az alkalmazott tudományok vívmányai
a kartéziánusi paradigma mérhetetlen
sikerét bizonyítja. A fenti paradigma
jegyében indult meg az a mérhetetlen
fejlődés a matematika, vegyészet,
fizika, biológia és más tudományok
terén, amelyek alkalmazása mai életünk
sikerének alapköve.
A
kartéziánusi paradigma alaptételei
-
világunk szilárd anyagok univerzuma, az
atom megsemmisíthetetlen, az atom részecskéi
a világmindenség alapkövei,
-
az anyag passzív és változatlan, az
anyag tömege formája konstans,
A
tér háromdimenziós, az Euklideszi
geometria szerint,
-
az idő egyenes vonalú,
-az
univerzum abszolút, kiterjedése állandó
és mindig nyugodt állapotban van,
-
a tér és idő közötti különbség
világos és elhatárolt, minden az ok és
okozat egyenes vonalú, összefüggő
láncolatában történik, megváltozhatatlan
törvények szerint,
-a
világmindenség egy mérhetetlen arányú
óra szerkezetére emlékeztet, amely független
az emberi szemlélőtől,
-
az élet – organikus élet, merő véletlenek
eredménye, a tudat pedig, a magasan
szervezett anyagnak, azaz biokémiai,
valamint elektronikus impulzusok eredménye,
-a
világűrben a folyamatok, minden
alkotó értelem, vagy tudat nélkül,
vak erők és véletlenek összjátéka,
ahogy Descartes fogalmazott minden a RES
COGITANS – az értelem, és REX EXTENS.
Az
új paradigma
A
tudományos kutatások mindinkább azt
bizonyítják, hogy a kartéziánusi
paradigma elméleti alapját képező
alapfeltevéseinek zöme a részecskék
fokán nem állja meg a helyét. A
kvantumfizikára épülő, új
paradigmát előrevetítő tudományos
szemlélet a következő megállapításokra
épül:
-
Bizonyos atomrészecskék (fotonok) kettős
természetűek. A kísérlet
megtervezésétől függően a fényt
alkotó részecskék néha úgy
viselkednek, mint részecskék, máskor,
pedig hullámtermészetűek,
-
Az atomrészecskékről nem állítató,
hogy „vannak”, és hogy bizonyos
helyen vannak. Csupán lehetőségekről,
valószínűségekről beszélhetünk.
Annak a valószerűségéről,
hogy vannak, és arról, hogy hol
lehetnek.
(Tendencies to exist, tendencies
to occur at certain places), tehát
kvantum fokon a részecskéknek nincsenek
előre meghatározott tulajdonságaik.
Az atomok fokán az események nem előre
meghatározott biztos módon jelennek meg
a térben és időben, hanem hajlandóságot,
esetlegességet mutatnak a megjelenésre,
bizonyos időben és bizonyos helyen
esetleg jelen vannak.
-
„Quantum non locality” (kvantum
helyen túli azonosság, illetve kötődés).
Ez a jelenség abban nyilvánul meg, hogy
két részecske (foton, elektron,
kvark), amelyek egy közös állapotból
erednek, folytatólagos viszonyban
maradnak egymással, még akkor is, ha
hatalmas távolság van közöttük. Tehát
ha az egyik részecskére valami külső
dolog hatást gyakorol, az a változás a
másik részecskén is végbe megy, ha az
a világmindenség másik felén is van.
(„Non local connection”, vagy “non
locality”). Ez a változás egyidejű,
és téren túli. A „non locality” többek
között azt is jelenti, hogy minden,
amit a világból tudunk, átértékelést
követel. Többé nem tekinthetünk a tárgyakra,
jelenségekre úgy, hogy azok külön önállóan
létező jelenségek, amelyek
bizonyos helyen, bizonyos időben történnek.
Ellenkezőleg, a jelenségek, minden
eddigi elképzelést meghaladó módon
kapcsolatban vannak. Képünk a valóságról,
hogy a dolgok különállóak, alapjában
véve téves. K. C. Cole, író és tudós
szerint: „Ahhoz, hogy, hogy mi valós,
és mi nem, újra kell értelmezni a valóság
fogalmát.”**
-
Az űr természete megváltozott, az
űr többé nem halott, steril, meddő
semmi, hanem a természet minden alkotóeleme
potenciálisan benne van. Az űrből
(void) a részecskék spontánul
megjelenhetnek, és oda visszahullhatnak.
-
Az idő és tér viszonya megváltozott.
Az idő nem egyenes vonalú, a tér
nem háromdimenziós, egyikük sem állhat
külön a másiktól, összefonódnak egy
négydimenziós folytonosságban, ami az
új tér/idő. Az idő folyása
nem egyenletes, az idő a megfigyelő
pozíciójától, valamint annak sebességétől
függ, stb..
-
„Force fields” „erőtér”
fogalma, pl. A fény egy gyorsan változó
elektromágneses erőmező, amely
hullámként halad a térben.
-
„Morfológiai összhang”, morfológiai
rezonancia, („morphogenetic fields
-morphic resonance”), ha egy bizonyos
számú organizmus kialakít egy új
viselkedési módot, vagy egy új
szervezeti tulajdonságot/adaptációt,
azt a faj többi tagja automatikusan átveszi,
még akkor is, ha nincs köztük
kapcsolat. Ez a jelenség még a kristályok
kialakulásában is kimutatható.
-
Ma már általában elfogadott, hogy a
sejteknek, szöveteknek, szerveknek
tudati kvalitása van.
-
Az élet fogalma kitágul, az eredeti,
szerves, organikus élet-meghatározáson
túl magában foglalja az egész világmindenséget,
-
Ebben az új paradigmában az embernek
nincs kivételes helye, nem több,
magasabb, mint a többi élő
szervezet.
-
A kvantumfizikában a hangsúly a struktúrákról,
szilárdságról, tartalomról az
alakzatra (form), a folyamatokra, és
mintázásokra (patterns) irányul. A tudósok
bomló struktúrákról (dissipating
structures) beszélnek, ahol a
szabályosság a változásokat meghatározó
szabályokban van. (Order through
fluctuation.)
-
Az új paradigma szerint a világmindenség,
a jelenségeknek, és az események egy
egységes, egymásból eredő, és
egymásba visszatérő elválaszthatatlan
hálózata. Ennek a hatalmas egységnek a
részei is mérhetetlenek, s ezek az egységek
különböző módon utalnak a központi
irányítottságra utalnak, amely a mi
világunkra is vonatkozik.
Összegezés
David
Bohm (1917-1994) „rejtett variábilisok
elmélete” (“theory of hidden
variables“) alapján, a valóság, és
különösen a tudat egy töretlen és
koherens egészet alkotó mozgási
(holomovement) folyamat.
A világ teljessége egymásból
eredő, és egymásba visszatérő
változás állapotában van (flux). A szilárd struktúrák
nem mások, mint absztrakciók. Minden leírható
tárgy, jelenség vagy esemény egy
meghatározhatatlan és egy összefüggő,
de változó totalitás eredménye. Tehát,
a világ egy állandóan változásban lévő
egységet alkot, és mindent magába
foglal. Amit „tudománynak” nevezünk,
az csak a valóság egy részével
foglalkozik, vagyis a tudomány tárgya
csak része a valóságnak, ez az ú.n.
„unfolded vagy explicate order"
„megvalósult, illetve kifejezett
rend.” A teljes valóság, a lét összessége,
a létező ismertanyag alapján
megismerhetetlen, és tértől és időtől
független. Bohm szerint a jelenségek mögött
egy ismeretlen többlet, illetve hiányzó
rész rejtőzködik. Erre épül,
Bohm rejtett variabilitások elmélete.
(Theory of hidden variables.)
A
holográfia
Stanislav
Grof, cseh származású pszichiáter, az
új tudományos felfedezések természetét,
és az új tudományos elméletek jelentőségét,
a holografikus fényképhez hasonlítja.
Grof fenti hasonlatának zsenialitása
abban nyilvánul meg, hogy a holográfia,
mint találmány, illetve módszer önmagában
is az új tudományos ismeretek egyidejűségét
példázza, vagyis magának az új
paradigmának is a gyakorlatban megvalósított
példája. A holografikus fénykép,
pedig az emberi tudat új felfogását is
híven szemlélteti
A
fénykép a fényt, mint anyagrészecskét,
fotont használja, s ennek következtében
a fénykép egy pillanatot, egy pozíciót
rögzít.
A
hologram a fényt hullámként értelmezi,
s a hullámok interferenciájának rezgési
szabályainak tulajdonságait
(„interference of vibratory
patterns“) tulajdonságait használja
fel. A holografikus felvételből több
száz háromdimenziós képet lehet előállítani.
A hologram autentikus látószögbeli
eltolódást (parallaxot) mutat. Abban az
esetben, ha holografikus eljárással két
vagy több alakot fényképezünk, külön
egy sem látható egyedül tisztán, de
az egész, egy meghatározott egységű
kis részből tisztán megjeleníthető.
A hologramnak óriási tároló képessége
van, és ezért tudományos kutatásban
használják,
Összegezés:
A
hologramban mutatkozik meg az egész és
a részletek közötti viszony. A részben
benne van az egész, a részlet pedig az
egésznek a szerves részét képezi. A
hologram azt is bizonyítja, hogy a részletekből,
és a részletek közötti összefüggések
alapján megjeleníthetjük az egészet.
(A cseppben benne van a tenger.)
A
holografikus kép kitűnő példája,
annak hogy alapjában megértsük azt a
tudományos kutatást, amelyet Stanislav
Grof végzett, amikor LSD-t adott pácienseinek
és másoknak. Az LSD, amint Grof kutatásaiból
kitűnik, nem méreg, vagy egyszerű
látomásokat okozó vegyület, hanem egy
vegyi kulcs, amely meg nyitja az emberi
elmét merőben új dolgok befogadására.
Grof kísérleteinek fontossága azonban
abban van, hogy a fenti eljárás lehetővé
teszi a főleg személyes,
tudatalatti emlékeken túli, kozmikus
emlékezés hihetetlenül gazdag, és
sokrétű tárházába való
bepillantást, ahol az idő és tér
megkötöttségei megszűnnek.
II.
Születés,
halál és transzcendencia Stanislav Grof
lélektani kutatásaiban
Stanislav
Grof LSD terápiája
Dr.
Stanislav Grof 1931-ben született, Prágában.
Az LSD-t, az 50-es években kezdte
el gyógyításként alkalmazni. A 60-as
években az Egyesült Államokba emigrált,
és évekig Baltimorban dolgozott, majd
Kaliforniában telepedett le, az Esalen
Intézet munkatársa lett, ahol feleségével
Christinával ma is dolgozik. Grof termékeny
kapcsolatokat fejlesztett ki mindazokkal
a neves kutatókkal, akik ebben a tárgykörben
tevékenykedtek, valamint neves sámánokkal,
gurukkal, médiumokkal stb..
Az
LSD alkalmazása szigorú, előre
meghatározott, és a klienssel megbeszélt
protokoll szerint történik. A protokoll
célja, az LSD, illetve az eljárás elvárt
eredményeinek megvalósulása, s az
alany testi és lelki épségének biztosítása.
Az alanynak két kísérője van,
akik az LSD, illetve hatása, illetve a
terápia állapotának időtartalma
alatt állandóan vele vannak. Egy ilyen
ülés 2-3 órától 11-12 óráig is
eltarthat. A környezet egyszerre
kellemes és biztonságos. Az esetleges
fizikai rosszullét, hányás, görcsök,
fizikai agitáció eseteiben is megfelelő
felkészültséggel rendelkezik. A
fentiekből látható, hogy ez a
folyamat időt és munkaerőt igénylő.
Tekintettel arra, hogy Amerikában az LSD
használata törvényellenes, a
kaliforniai Esalen Intézetben más
technikákat alkalmaznak, amelyek
ugyanolyan hatásosak.
Grof
munkásságának egészét tekintve megállapíthatjuk,
hogy Grof egy új paradigmát valósított
meg a lelki betegségek gyógyításában.
Grof szerint, a jelenlegi gyógymódok
felszínesek, és nem képesek tartós változást
– gyógyulást előidézni a páciensben,
mert csak a páciens életrajzával, tehát
az ismert problémákkal
foglalkoznak, s így képtelenek a mélyen
fekvő, tényleges problémákat megközelíteni,
ami a valóságos gyógyuláshoz
vezethet.
Grof szerint, a „nagy régiek”
Carl Gustav Jung megállapításai ma is
figyelmet érdemelnek.
Az
LSD hatása alatt az alanyok gazdag és
sokrétű emlék- és élmény
anyaggal találják magukat szembe. Grof
rendszerezése szerint az egyik ilyen élményanyag
csoport, az alany születésének a
folyamatához kapcsolódik. A magzat különböző
fizikai kihívásokkal találja magát
szembe, és erre a fizikai reakció
mellett érzelmi élmény formájában is
reagál. A születései élmények és
reakciók mély nyomokat hagynak az egyénben.
Ezeket a fázisokat alapvető születéskori
mintázásoknak, (Basic Perinatal
Matrices–nek vagy röviden BPM-nek)
nevezi.
A WHO – Egészségügyi Világszervezet
meghatározása szerint, a születéskori
időszak (perinatal period), a születés
előtti öt hónapra, és a születést
követő egy hónapra vonatkozik.) A
szubjektív érzelmi emlék/élmény
anyagon túl az ú.n. transzperszonális
emlékek is jelen lehetnek, amelyeket később
tárgyalunk. A születés és szülés
folyamatában, Grof négy fázist állapít
meg:
BPM
1. Magzati
lét, a folyamatos jóllét állapota
Az első fázis
a magzatot ideális körülmények között
kilenc hónapi fejlődésnövekedés
után találja az anyaméhben, ahol a
magzatvízen mozog, esetleg az ujját
szopja, vagy ikrek esetében játszhat
is. Kevésbé ideális lehet a helyzet,
ha a magzat megfelelő mozgása korlátolt,
esetleg az anyagcsere az anyával sem ideális.
Az anya betegsége, anya válságos lelki
állapota, esetleges fizikai, lelki bántalmazása,
esetleges magzatelhajtó próbálkozások.
Érzelmi
emlék/élmény.
Ebben
a fázisban az óceán érzése dominál:
-
vízinövények, halak, delfinek, bálnák
játéka,
a
paradicsomi élet, legkülönbözőbb
leírásait kapjuk ebből a fázisból,
nyitottság napsütés, ragyogás,
-egzotikus
virágok gyümölcsök, madarak, állatok,
arany, ezüst, drágakövek,
-a
kozmikus egyesülés tapasztalata, unico
mystica.
-a
tér és idő áthidalása, határtalan
extázis, a mindent magába ölelő
érzése, szeretet és tisztelet a teremtés
minden egyede iránt, a jó anya archetípusa.
-a
negatív szituációra a magzat félelemmel,
rémülettel, világvége érzéssel reagál,
ijesztő
démonok, biztonságos helyek összeomlása,
pánik.
BPM
2. A
veszélyeztetettség, a tehetetlenség állapota
Ebben
a fázisban a szülés folyamata
megindul, a vér, oxigén, táplálék,
és a magzat testhőmérséklete csökkenni
kezd, a méhnyak nincs kinyílva.
Az
alap érzelmi emlék/élmény anyag itt a
csapda, a nincs kiút érzése.
-egyre
erősödő félelemérzés, gyanú,
teljes bebezártság, halálfélelem,
fenyegető
víziók, feneketlen piszkos örvény, támadásra
kész szörnyetegek, sárkányok, kígyók,
krokodilusok, stb.
-elveszettség
érzése az alvilágban, labirintusok,
pokol,
csapda,
bekerítettség, a menekülés
lehetetlensége, mérhetetlen lelki,
fizikai fájdalom,
elhagyatottság,
halál vízió, magányos sivár hozzáférhetetlen
helyeken, sivatagban, jégmezőn,
sziklák között.
-eilátástalanság,
magány elhagyatottság, reménytelenség,
tehetetlenség, kétségbeesés, pánik,
sötétség abszurditás.
-megjelenik
az első görcsökkel elsősorban
a fejre összpontosult elviselhetetlen
nyomás, amely a folyamat során csak növekszik.
BPM
3 . Küzdelem az életért, a mozgásos
szakasz
A
görcsök mind sűrűbbek és erősebbek,
a méhnyak kitágulása megindul.
-
ebben a fázisban a magzat szerepe megváltozik,
míg az első fázisban passzív élvezője
volt a paradicsomi létnek, a másodikban
tehetetlen áldozat. Ebben a fázisban a
magzat a kialakuló élet-halál harcban
aktív szereplő. Ebben a fázisban
az anya és magzat kölcsönösen mélységes
fájdalmat okoznak egymásnak.
-
gigantikus élet halál harc alakul ki, a
görcsök időtartama alatt a magzat
testére, elsősorban fejére 25 - 50
kilogrammnyi nyomás nehezül, az egyedüli
mozgás a forgolódó előrehaladás,
fejjel előre (ha minden rendben
van),
-
az oxigén hiány mind nagyobb s nagyobb,
a vérellátás csökken, elkezdődik
a fuldoklás, fulladás érzése, ami
csak fokozódik, (egy bonyodalom: a köldökzsinór
a nyak vagy más testrész köré
tekeredhet, és letépheti a placentát
– ami teljesen megszünteti a gyermek
és anya közötti kapcsolatot – az
oxigén és vérellátás tejesen megszűnik
és a magzat valódi életveszélyben,
van);
-a
magzat ebben a fázisban különböző
testi váladékokkal kerül kapcsolatba,
mint vér, vizelet, ürülék.
Érzések
szempontjából ez egy végtelenül
gazdag és összetett fázis. A BPM3.
meghatározó alapérzése a titáni, élet-halál
harc, amelynek több alfaja, és megnyilvánulási
formája van. Ezek közül igen fontosak
a szado-mazohisztikus elemek, valamint az
erős szexuális izgatottság, a démonikus
erők, valamint a scatológilkus
elemek (ürülék, és különböző
testi váladékok) jelenléte, és végül
a tűz.
Az
élet halál motívumok közé sorolható
még, a földrengések, a roppant energiák,
vulkanikus kitörések, viharok,
bombarobbanások, valamint veszélyes
kalandok, gladiátor harc, vadállatokkal
való küzdelem, csatákban közelharc az
ellenféllel, utolsó ítélet, a fény
és a sötétség harca, herkulesi erőfeszítések,
erőfeletti megpróbáltatások stb. A szado-mazohcisztikus
elemeket az agresszív felajzottság,
fuldoklás, mérhetetlen fájdalom, nyomás
érzése, valamint kegyetlen gyilkosságok,
kínzás, kivégzés, testek felmetélése,
öncsonkítás, erőszak képviseli.
Ennek
a fázisnak a szexuális gerjedelemre
vonatkozó komponense orvosilag a mai
napig sem tisztázott. Ismeretes ugyanis
az emberi szervezetnek az a képessége,
amely a legkegyetlenebb kínzásokra nemi
gerjedelemmel, teljes szexuális felizgulással
reagál. Ez az izgalom egy eksztatikus
elragadtatásban, gyönyörben kulminál.
A történelem és a mai valóság számos
példáját tartja számon ennek a jelenségnek,
a mártírok, büntető táborok, az
inkvizíció kínzásai, és más
kínzások sorozata bizonyítja ezt.
Jelenleg ezt a jelenséget a szexuális
ösztön elsőségével és annak
azonnali, meg-nem különböztetett
mechanisztikus kielégítési kényszerével,
magyarázzák.
A
deviáns szexualitás, a pornográfia, a
szexualitás árnyoldala is a fenti fázissal
kapcsolatos, ami esetleg a későbbi
szexuális elferdülések alapját képezheti.
Ebből a szempontból a születés
aktusát a születés orgazmusának is
nevezik.
Az
életért való küzdelemnek ebben a
szakaszában (BPM), a démonikus
elemekhez hasonlóan, a spirituális
elemek árnyoldala, eltorzulása is
kirajzolódik.
A klienseknek ezzel a fázissal a
legnehezebb szembenézni. Ebben a fázisban
is az élet halál harc az alapérzés,
valamint az agresszív, szexuális
felajzottság. Ide tartoznak az ú.n.
fekete misék, féktelen női
szexualitás, mint sátáni rituálék,
dionüszoszi orgiák, megalázó szexuális
szertartások, amely lényegében a halál
és patologikus szexuális ösztönök
kifejezése.
A
scatológikus elemek jelenléte, és a démonikus
erőkkel való küzdelemmel való
szembesülés végtelenül lehangoló és
kiábrándító oldala ennek a terápiának.
Sokan képtelenek ezzel a fázissal
szembenézni. A fent említett testi váladékok
emlékein túl a víziók vérben, pöcegödörben,
rothadó anyagokban, közte emberi
testben való fetrengést, a rothadás
hihetetlen fokon való megtestesítését,
és azzal való azonosulást mutatják.
Ennek
a fázisnak a legkevésbé érthető
eleme a tűz jelenléte és annak
szimbolikus jelentése. Feltételezhető,
hogy a magzat túlhevített testhőmérsékletének
tulajdonítható, sokszor a szülő
anya is úgy érzi, hogy a vaginája ég.
Ebben a fázisban a magzat a máglyán elégetett
személyekkel azonosul, aminek vallásos,
mitologikus jelentősége van - áldozati
rituálék, önfeláldozás, szintén
szexuális és spirituális elemek
keverednek. Ebben a fázisban
megjelenhetnek a nagy vallások fő
alakjai, akik szintén áldozatok voltak,
mint Ozirisz, Orfeusz, Káli, Krisztus
stb. stb. Ide tartozik többek között
az indiai fallikus imádat, az egyházi
prostitúció, termékenységi rítusok,
vallásos szexuális táncok, rituális
szexuális erőszak stb.
BPM
4. Kint lenni, lélegzetet venni,
gyökeresen más helyzethez
alkalmazkodni, megnyugodni és pihenni
A
végsőkig fokozott fájdalom, nyomás,
fuldoklás, agónia, agresszivitás,
szexuális felindultság, amit a magzat
érez, hirtelen megszűnik, fény önt
el mindent – kilenc hónap sötétsége
után először lát fényt a
gyermek, a köldökzsinórt elvágják,
és az anyától véglegesen elválasztódik
a gyermek.
Ebben
a fázisban jelentkezik egy paradoxon: a
kliens az utolsó, a felszabadulást hozó
előtti pillanatban megtorpan
- úgy érzi, ha tovább megy, a teljes,
és végső megsemmisülés vár rá.
Ezen a ponton jelennek meg a destruktív
istenek és démonok, Káli, Shiva, a
mexikói emberáldozatot szedő
istenek, az egyiptomi halottak könyvéből
Ozirisz, az alvilág istene előtt a
halott szíve megmérettetik, és ha
nehezebb a toll súlyánál,… Szörnyeteg
falja fel, amely a teljes megsemmisüléssel
azonos.
A kliens ebben a pillanatban jut
el a legalacsonyabb és legsebezhetőbb
pontra, tehát a gigászi élet-halál
harc után, a teljes és
visszahozhatatlan megsemmisülés valószerűsége,
de egyben itt történik meg a hirtelen változás
is, a természetfeletti arany fény, leírhatatlan
szépség, isteni, szerető, archetípusokkal
benépesítve, mély lelki felszabadulás,
megváltás, megtisztulás érzése, a hős
diadalmas megérkezése.
Transzperszonális
tapasztalatok
Röviden,
arról hogy mit nevez Grof transzperszonális
tapasztalatnak: annak ellenére, hogy
ezek a tapasztalatok az egyén mély
lelki feltárása folyamán jelentkeznek,
mégsem lehet őket kizárólagosan
lelki folyamatbeli jelenségeknek
tekinteni. A transzperszonális
tapasztalatok részben tapasztalati
folytonosságot jelentenek az életrajz
és a szülés időszakának
(perinatalis) folyamatában, másrészt
olyan forrásokból merítenek, amelyek
egyszerűen túl vannak a konvencionálisan
meghatározott egyén képességein.
A
születéskori (perinatalis)
tapasztalatok ebből a szempontból
egy meghatározó választóvonalat
jelentenek a személyes, és a
transzperszonális között – az élet
és halál ténye a születéskori mintázások,
(perinatalis matricák) tárgya - az egyéni
lét kezdete és vége. Míg a
transzperszonális tapasztalatok az egyén
és a világmindenség közötti viszonyt
mutatja, amely minden képzeletet felülmúl.
Az egyén tudata itt túllépi a meglevő
ego határait, s időt, és teret túlszárnyalva
a legkülönlegesebb jelenségekkel
azonosul, mint pl. az Istent megtestesítő
energiamezőtől, a sejtbeli
tudatig.
A.
Személyes múlt és közösségi kötelékek
2
– személyes ősök, személyes
biológiai és időbeli regresszió,
személyes családfák generációkon át
való követése, végtelenül pontos és
sokszor hitelesíthető részletekkel,
mély személyes jelentőséggel a
kliensre, pl. olyan problémák megoldása,
amelyek teljesen érthetetlenek, és
megoldhatatlannak bizonyultak e terápia
előtt,
3
– nagyobb csoportokkal való azonosulás,
pl. nemzet, emberiség, vagy azon belül
egy kisebb csoport bizonyos történelmi
korszakban, kultúrában, nem szükséges
hogy a kliens saját kultúrája legyen,
mély bepillantást jelent személyesen,
példák ős Egyiptom, Tibet, indiánok,
stb.
4
– volt inkarnációk megélése, más
kultúrákból, más történelmi korokból,
ezen esetek legnagyobb része a kliens
korai erőszakos halálának emlékét
elevenítik fel, fájdalmas, ugyanakkor
potenciálisan erős gyógyító hatása
van,
5
– állatokkal, élőlényekkel való
teljes azonosulás, egészen az egysejtű
élőlényekig,
6
– bolygónk fejlődésének
tapasztalata, részletes leírása a kataklizmikus
eseményeknek,
7
- előérzések, jövőbeli és múlt
események megérzése, utazás az időben.
B.
Egyetemes emberi kötődések, és a
teljességgel való azonosulás
1.
Spirituális médiumi utazások, elhalt
személyekkel való találkozások,
idegen nyelven való írás, beszéd,
automatikus írás, beszédfestés, stb.
2.
Állatok szellemével való találkozások,
ahol az állatok szellemei, mint vezetők,
tanítók jelennek meg. Sámánok (legősibb
vallása a világnak), akik szintén állatok
szellemével vezetnek el a felső,
vagy az alsó régiókba, mély primordiális
kapcsolat a pszichével.
3.
Vezetők, tanítók, útmutatók
megjelenése, akik segítséget, útmutatást
adnak veszélyes, vagy lelkileg kritikus
pillanatokban. Telepatikusan nem
szavakban kommunikálnak, sokszor láthatatlanok,
nem nevezik meg magukat, jelenlétük érezhető
klasszikus példa, Vergilius vezeti Dantét
az alvilágba.
4.
Más világok látogatása, azok lakóival
való találkozás, akik sokszor ellenségesek,
másszor veszélyesek, mert azok a látogatót
észre sem vehetik, és véletlenül
megsemmisíthetik.
5.
Mitologikus és más mesebeli alakokkal
való találkozások, Herkules, Tézeusz,
Jászon, tündérek, törpék, gnómok,
stb.
7.
Archetípusokkal való találkozások,
mint a jó anya, a gonosz anya, az apa, a
bolond, a csaló stb..
8.
Kozmogenetikus tapasztalatok, az egész
világegyetemet végigkísérő
tapasztalatok részletes, és
szakembereket meglepő megfigyelések,
megállapítások.
9.
Energia mezők, és az éteri test
tapasztalata, aurák, a Kundalini
megtapasztalása.
10.
Intuitív megértése és interpretálása
az univerzális szimbólumoknak, Jung
szerint, ezek a szimbólumok a
legmegfelelőbb reprezentációi
olyan felsőtudati ráébredéseknek,
amelyeket nem lehet másképp kifejezni,
komplex transzcendentális valóságok ábrázolása.
11.
Kozmogenetikus tapasztalatok, az egész
világegyetemet végigkísérő
tapasztalat, részletes, és
szakembereket meglepő megfigyelések,
megállapítások.
12.
Kreatív inspiráció, úgynevezett
Prometheusi impulzus, amely különösen
a tudományos felfedezésekkel
kapcsolatos. A tudósoknál gyakran előfordul,
hogy az évek hosszú során tanulmányozott
tárgykörben holtpontra jutnak. Előfordul
azonban, hogy a tudós hirtelen álmában,
vagy magas lázzal járó betegség esetében
megálmodja a megoldást.
13.
Hirtelen, minden látszólagos összefüggés
nélküli inspiráció. Minden előző
készültség nélkül felötlik a megoldás,
vagy új ötlet, - az egész tudományos,
vagy művészi alkotás készen
megjelenik a gondolataiban, példa erre
Tesla, Einstein, Mozart, Wagner.
13.
A Nagy Teremtővel, a világmindenség
teremtőjével való találkozás –
rendszerint nem emberi formában, a
teremtés folyamata, célja, indítékai,
módja, a kreatív energia mérhetetlensége,
művészi feszültség, kíváncsiság,
szenvedélyes tudásvágy, próbálkozás,
a mindent befogadó szeretet megértése.
A világmindenség legmagasabb kifejezései,
Isten, istenek, más régiók teremtői,
férfi női kettősség megértése.
14.
A kozmikus tudat, a létezés totalitásának
megértése, minden kérdés megválaszolása
intellektuális, filozófiai, bepillantás,
minden valóság mögötti egyedüli Valóság
megértése, költők, ami szavakban
alig kifejezhető.
15.
A meta-kozmikus űr tapasztalata, és
a primordiális Semmi. Az Űr, a
Csend tapasztalata. Ez a végső cél
és a végső bölcsesség tetőfoka,
a létezés forrásának megélése, ami
mindenek fölött van, és mindennek az
alapja. A transzperszonális
tapasztalatok közül, ez a legnehezebben
értelmezhető.
Az Űr, idő – tér,
forma – tartalom, fény – sötétség,
jó – rossz, agónia – eksztázis,
minden kettősség feletti
metafizikus állapot, amely a
kvantumfizikában leírt világűrrel
egyenlő, s amely mindennel terhes,
amelyben minden benne foglaltatik, és
szavakban le nem írható. Akik azt megélik,
teljesen természetesnek tartják, hogy
minden lehetséges.
A semmiből valami teremthető,
és valami minden ok nélkül a szemünk
láttára nyomtalanul és ok nélkül eltűnhet.
Richard Feynman, kvantumfizikus, (1965.)
Nobel díjas tudós szerint, az atomok az
agyban egy éven belül kicserélődnek,
és újak foglalják el a helyüket:
„Az atomok megjelennek agyunkban, egy táncot
lejtenek, s eltűnnek, majd újak jönnek
a helyükbe. Mindig új atomok, de mindig
ugyanazt a táncot járják, mert emlékeznek
arra, hogy mi volt ez a tánc tegnap,
vagy tegnapelőtt.”**
Stanislav
Grof szerint, az új tudományos
ismeretek alapján, az a felfogás, mely
szerint az ember csupán egy zárt
rendszerű biológiai gép, többé
nem állja meg a helyét.
Az ember bizonyos esetekben maga
is, mint egy széles átfogójú tudatmező
működhet, s mint ilyen, messzemenően
túlhaladja az emberi test biológiai bezártságának
korlátait, s az emberi emlékezés időbeli,
és személyes határait.
Lábjegyzetek
*K.
C. Cole: Mind over Matter, A Harvest
Book, Harcourt, INC. ISBN 0-15-602956-1
(pbk)”Objectivity” (218.o) idézete
alapján
**
ibid,
The Real World 109.o.
Források:
Stanislav
Grof: Beyond the Brain: Birth, Death, and
Transendence in Psychotherapy, State
University of New York Press (January
1986) ISBN-10: 0873958993 ISBN-13: 978-0873958998
Stanislav
Grof: The Adventure of Self-Discovery:
Dimensions of Consciousness and New
Perspectives in Psychotherapy and Inner
Exploration
State
University of New York Press (February
1988)
ISBN-10: 0887065414
ISBN-13: 978-0887065415
K.
C. Cole: Mind over Matter, A Harvest
Book, Harcourt, INC. ISBN 0-15-602956-1
(pbk
Kaslik
L. Ibolya, az Ontario (Kanada)
Központi Lélektani Intézetének
Osztályvezetője (ny.)
Integrál
Világ, 2008. május