Milyen iskolákra van szükségünk?

Megjelent a Magyar Szemle 2003. augusztusi számában

Régóta készülök egy olyan tanulmány megírására, amely az iskolák szerepét elemzi klasszikus íróink és költőink műveinek tükrében. Jó lenne elemezni „A szegény kis gyermek panaszai”, a „Légy jó mindhalálig, „Tanár úr kérem” „A Pál utcai fiúk”, s Ady Endrének, az iskoláról írott verseit, vagy József Attila találkozását az iskolarendszerrel. Ezt jó lenne megírni egyszer, de nem most. Jelenleg sokkal prózaibb, és sürgősebb kérdésekre kell válaszolni: Lehetséges-e, például a törvény szigorával bárkit is rábírni arra, hogy szeresse felebarátját? Milyen értékeket tükröznek, és milyen közéleti viszonyokat teremtenek az ilyen rendelkezések? Mit mond egy ilyen törvény a magyarokról? Azt, hogy azok, csak a büntetésből értenek? Törvénybe iktatható-e országos szinten, hogy legyen, vagy ne legyen házi feladat?

„Mindig minden ideálunk, másutt megunt ócskaság már.”

A magyarországi, Közoktatásról szóló törvény módosítás megvitatásának folyamata, időben egybeesik, egy Ontarióban kiadott kiváló közoktatási dokumentummal. A torontói egyetem tanárképző szakaszának dékánja, Michael Fullan, és két munkatársa, Kenneth Leithwood, és Nancy Watson, egy magánalapítvány támogatásával elkészítette Ontario iskolarendszerének az értékelését. Az értékelés címe: „The Schools we Need” („Milyen iskolákra van szükségünk?”) A továbbiakban „Értékelés.”

Az Értékelés szerint, Ontario iskolarendszere megbukott a vizsgán. Ez, az elégtelen osztályzat, a helyi konzervatív kormány úgynevezett „józan ész forradalma” jelszava alatt érvényre juttatott közoktatási törvényére vonatkozik. A „józan ész forradalmára” viszont, az előző oktatási rendszer teljes csődje miatt volt szükség. Ez, az „előző”, körülbelül tizenöt évvel ezelőtti, liberális iskolarendszer, amelyet, most egy ellenkező irányba kilengő iskolarendszer sem volt képes orvosolni, ugyanazokra pedagógiai feltevésekre, és politikai meggondolásokra épült, mint jelenleg behirdetett magyar iskolareform.

Milyen iskolákra van szükségünk?

Az Értékelés megállapítása alapján, a jó, és eredményes iskolarendszer alapja a magas színvonalú teljesítmény lehetőségeinek megteremtése, és a diákok tanulási feltételeinek biztosítása.
Az Értékelés szerint, a jól működő iskolarendszernek hét alapvető követelménye van:

1. Átfogó elképzelés arról, hogy a társadalomnak olyan közoktatás rendszerre van szüksége, amely magas színvonalú eredményeket képes felmutatni, és minden tekintetben eleget tesz a méltányosság elvének.

2. Tényleges önkormányzati lehetőségek. Az állam szerepe korlátozódjék az általános előírások meghozására, és az oktatási folyamat egészének a folyamatos követésére, és a tanulók teljesítmények összehasonlító, és általános kiértékelésére.

3. Következetes és összefüggő törvényhozás. Az állami törvényhozás legyen minimális, és következetes. Összpontosuljon az iskolák alapvető szerepének betöltésére.

4. Bizonyítékok alapján történő határozatok. A tanulók, és a tanulási folyamat sikerességére vonatkozó kutatási eredmények igénybe vétele.

5. A tanítók, illetve a tanárok támogatása. Az államnak szorosan össze kell működnie a tanítókkal, tanárokkal és az igazgatókkal, ahelyett, hogy egyszerűen a fentről meghozott rendeletek megvalósítására kötelezné őket. A közoktatás politika irányítóinak arra kell törekedni, hogy megtartsák a jó tanítókat, és jó minőségű tanítói, tanári utánpótlást biztosítsanak a közoktatás számára.

6. Visszajelző mechanizmusok A kormánynak folyamatosan követnie kell a felmerülő nehézségeket és készen kell lennie arra, hogy szükség esetén közbeeső változásokat foganatosítson.

7. Megfelelő, és rugalmas anyagi támogatás. Az iskolarendszer anyagi költségeire előirányzott összeg a jelenlegi árakat tükrözze, ne pedig az elmúlt évek árfolyamait.

Az Értékelés szerint, ezek a feltételeknek csak összességükben hatásosak. Ha, tehát azok közül csak néhány valósul meg, akkor a kívánatos „magas követelmény, magas színtűtámogatottság” elve helyett gyakran a „magas követelmény, alacsony színtű támogatottság” elve érvényesül. Ez a közoktatás válsága.

Ontario iskolai bizonyítványa: „Elégtelen”

Ontario kormánya, a fenti feltételekből a következőknek tett eleget: Kibővítette a tanagyagot, és megköveteli az országos színtű, azonos tartalmú, rendszeres, és összehasonlító jellegű vizsgákat.

A kormányának azonban nincs átfogó és következetes elképzelése arról, hogy milyen iskolarendszert szándékozik megvalósítani. Ingadozik a magániskolák szerepének és jelentőségének meghatározásában.

A Értékelés megállapítja, hogy Ontario iskolarendszere még mindig túlságosan központosított.

A kormány közoktatási hivatala, és a tanítók, tanárok közötti viszony merev és tekintélyelvű.

A Értékelés három „tátongó űrt” állapít meg Ontario oktatáspolitikájában: a korai oktatás fontosságának mellőzése, a kezdő tanítók, és tanárok támogatásának hiánya, és a közoktatási rendszer vezetőinek módszeres és következetes felkészítése és kiválogatása.

A közoktatási rendszer feltételeinek egyes hiányaiból adódó válság, önmagában nem indokolja az iskolarendszer gyökeres megváltoztatását. Ennek orvoslására elegendő a rendszer működéséhez szükséges hét feltétel biztosítása. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy hiába vezetünk be új rendszert, ha annak a megvalósítására sem biztosítjuk a szükséges feltételeket.

A „magas követelmény”, „alacsony színtű támogatottságú” iskolarendszer következményei a jövőben mutatkoznak meg, és ezért roppant károsak, s a tanulók többségére vonatkozólag helyrehozhatatlanok.

Az Értékelés sürgeti az iskolarendszer központosításának megszüntetését, és az iskolaszékeknek, az adóalapból való közvetlen részesedésének a legalább részleges visszaállítását. A jól működő iskolarendszer nem lehet teljes mértékben az állami költségvetés függvénye. Az oktatásügyi minisztérium szerepét az Értékelés, az általános rendelkezések betartásának biztosítására, és az oktatási folyamat eredményeinek értékelésére korlátozza.

Az általános tanulási előmenetel ellenőrzését, Ontarióban egy, az oktatási minisztériumtól és a helyi iskolaszéktől független, de szélesebb értelemben a kormány irányítása alatt működő intézmény, a „The Education Quality and Accountability Office” (EQAO) látja el. Az elemi iskolák harmadik, és hatodik osztályai számára egységes és kötelező vizsgák anyagát az EQAO készíti elő és értékeli. A tanulók, írás, olvasás, és matematikából vizsgáznak. A tizedik osztályban, a tanulók írás és olvasásból vizsgáznak.

Az EQAO vizsgáknak az eredményei, nem az egyéni osztályzat szerepét töltik be. A vizsgák összegezett, vagy iskola szinten elért eredményei a közoktatási folyamat, illetve az egyes iskolák általános eredményességét, illetve gyöngeségeit hivatott követni. Az „állami szintű” vizsgák egyéni eredményeit a tanítók/tanárok belátásuk szerint az egyes osztályok, illetve tanulók előmenetelének és a tanterv, vagy a tanítási módszer folyamatos ellenőrzésére használják. (Mi működik, és mi nem)

Összegezés

Mielőtt rátérnék a magyarországi közoktatási törvény megváltoztatására irányuló Előterjesztés elemzésére, összegezzük az ontarioi Értékelés fő pontjait:
-a sikeres iskolarendszer működéséhez, az Értékelésben megállapított (hét) alapfeltételnek feltételek mindegyikének jelen kell lennie.

-az Értékelés szerint, különös gondot kell fordítani a korai oktatásra, a kezdő tanítók/tanárok, és a közoktatásban működő vezetők támogatására.

-az iskolarendszer megváltoztatása, csak a megfelelő anyagi eszközök biztosítása mellet lehet eredményes.

A törvények, és előírások megváltoztatása önmagában nem elegendő. A foganatosítás a döntő. A tényleges változást, annak a felelősségteljes és következetes végrehajtása, és a folyamatos támogatás biztosítja.

A „Schools we Need” minden szempontból egy színvonalas, tartalmas, és előremutató dokumentum. Szerkezete átlátható, és logikus. Nyelvezete világos, és szókimondó. Tételei meggondoltak, valósak, és más környezetben is igen könnyen beazonosíthatóak.

II. A MAGYAR UGARON

A fenti dokumentum bemutatása után vizsgáljuk meg, hogyan viszonyul a magyar oktatási törvény Módosítási előterjesztés ( a továbbiakban „Módosítási előterjesztés”, vagy „Előterjesztés”) a nemzetközi szintű közoktatási alapelvekhez, és a közoktatási törvényhozás színvonalához. Az összehasonlítást, az is igazolja, hogy a különböző országok oktatási rendszerének főszereplői azonosak: a gyermek, a szülő és a tanár/tanító.

A jelenlegi magyar iskolareform, az Ontarióban, az 1970. –es években végrehajtott, liberális oktatási törvényeknek, a zavaros és kétes indítékú utánzata. Ontarióban, ez a kísérlet több mint tizenöt évvel ezelőtt megbukott.Egy magyarországi típusú iskolareformot, a maga jól felfogott érdekében, Ontariónam ma egyetlen politikai párt sem támogatna. A szülők, megtanulták a leckét, és a saját gyermekeik kárán tanulva, megkövetelik, és elvárják az iskoláktól, a minőségi nevelést, és az érthető, és összehasonlításon alapuló iskolai bizonyítványokat.

Indokolt- e a magyar iskolarendszer megváltoztatása?

A Módosítási előterjesztés (vezetői összefoglalás) szerint, az oktatási törvény megváltoztatását a következő tényezők indokolják:
„- a gyermekek, tanulók jelentős része nem tudja befejezni az általános iskolai tanulmányait, ezért kevés eséllyel tud megjelenni a munkaerő-piacon.
-a tanulók jelentős hányada nem képes feldolgozni az iskolai tananyagot, mivel a kezdeti, korai szakasza az oktatásnak nem fejleszti ki megfelelően az alapkészségeket, az értő-olvasás készségét.
- A közoktatás jelenlegi formájában számos lehetőséget biztosít a tanulók közötti esélyegyenlőtlenségek kialakítására, a hátrányos helyzetű, köztük a roma tanulók elkülönítésére.”

A Módosítási előterjesztés fő pontjai:

- „az általános iskola első-negyedik évfolyamán kizárólag a tanítók készíthetik fel a tanulókat, és ezeken az iskolai évfolyamokon nem végezhetnek nevelő és oktató munkát a tanárok.”
- „nem kezdődik elölről a tananyag átadása a középfokú iskolák kilencedik évfolyamán. E változás lehetővé teszi az átadásra kerülő ismeretanyag lényeges csökkentését, hiszen az ismétlés rengeteg időt foglal le.”
-„az iskoláknak tehát nem feltétlenül kell saját helyi tantervet készíteniük, az oktatási miniszter által kiadott kerettanterv alkalmas arra, hogy betöltse a helyi tanterv feladatait.”
-az osztályozás és értékelés területén, lehetővé teszi, hogy meghatározott körben, a helyi tanterv előírásai alapján a tanuló érdemjeggyel, illetve osztályzattal történő minősítésétől eltekintsen az iskola.
-ugyancsak lehetővé teszi a Előterjesztés, hogy az osztályzattal történő értékelés helyett az iskola más, olyan megjelölést – például szöveges értékelést alkalmazzon minden évfolyamon -, amely pedagógiai szempontból előnyösebb a tanuló, illetve a szülő részére.
-az Előterjesztés nem teszi lehetővé az általános iskola első-negyedik évfolyamán a tanuló „megbuktatását”.
- a Előterjesztés megtiltja az írásbeli házi feladat adását a munkaszüneti napokra, szombatra és vasárnapra, illetőleg a tanítási szünetekre. Ez a tilalom az általános iskola első-negyedik évfolyamára terjed ki.
-2005-től az egyetemi, főiskolai felvétel alapja a középiskolai érettségi lesz.

Megvannak- e az iskolareform általános feltételei Magyarországon ?

Az Értékelés szerint, az iskolarendszer megváltoztatását a következő feltételek indokolják:

           a.  aközvélemény egyértelmű és kinyilvánított akarata,
           b. a diákok teljesítményéről szóló adatok,
           c. a rendszer megváltoztatásához szükséges költségvetési alap, illetve rendelkezések,
           d. a korszerű kutatások eredményeinek figyelembe vétele.

A Értékelés alapján, az iskolareform csak akkor eredményes, ha a fenti feltételeknek mindegyikének eleget tesznek. Megvannak-e ezek a feltételek a magyarországi közoktatási törvény megváltoztatásához?

A nép nevében?

A magyarországi iskolareformot végrehajtását egy olyan párt igyekszik megvalósítani, amely a leadott szavazatok mindössze öt százaléka alapján került a parlamentbe. Beszélhetünk-e a közvélemény egyértelműen kinyilvánított akaratáról? Ki határozott arról, hogy Magyarországon milyen iskolákra van szükség?
Tudvalevő, hogy a közoktatásban végrehajtott változásoknak a tényleges következményei a jövőben mutatkoznak meg. A kisebbségben lévő koalíciós párt által szorgalmazott iskolareformmal kapcsolatban felmerülnek az érintettség és a társadalmi felelősség kérdései is. Kinek van több vesztenivalója, ha a változások nem hozzák meg a megfelelő eredményeket? Vajon, a jelenlegi törvénymódosítást szorgalmazó párt gyermekeinek az iskolai előmenetele, és az életpályája is a jelenlegi iskolareform sikerességétől függ, vagy sem?

Milyen iskolákra van szükségünk?

A Értékelés egyértelmű következtetései alapján a társadalomnak magas színtű, és a méltányosság elveit érvényesítő iskolákra van szüksége.

Hogyan tükrözi a Módosítási előterjesztés ezt a nemzetközileg kikristályosodott nézetet?. A minőség, és méltányosság a közoktatásban együtt járó fogalmak. A tanulók teljesítményei közötti különbségek kiküszöbölése, tehát nem valósítható meg a tananyag kárára, és a tanulmányi eredmények követelmények szintjének csökkentése árán.

A Módisításban nem esik szó az oktatás minőségének biztosításáról, sem az átlagos előmenetel nyilvános ellenőrzéséről vagy annak kiértékeléséről.

A Módosítás negatívan határozza meg a közoktatás célját. A hátrányos megkülönböztetések kiküszöbölésére, és a tanulók megterhelésének a csökkentésére helyezi a hangsúlyt. A hátrányos megkülönböztetést, és a tanulók túlterheltségét a Módosítási előterjesztés „iskola megkönnyítésével”, illetve az elvárások csökkentésével, és az elbírálási rendszer hatástalanítása árán szándékozik megoldani. Ha, nincs mit mérni, és nincs mihez igazodni, akkor a hátrányos megkülönböztetés megszűnik.(??) A Módosítás szövegét olvasva, azonban a „hátrányos megkülönböztetés” kiküszöbölésének tényleges lehetősége is értelmét veszti a törvényhozás útvesztőiben: .(„a rendelkezésre álló lehetőségek között, és a „többi gyermek érdekének mérlegelésével.”) Minden tanuló igényeinek eleget kell tenni, de csak ha van miből, és, úgy, hogy a többinek is jusson.

A Módosítás a diákok többségének kárára, valósítja meg célkitűzéseit. Ha, a tananyag mennyiségét és minőségét, a viszonylagos jellegű „túlterheltség” szempontjai határozzák meg, akkor, a másik oldalon, az átlagos, és a kiváló képességű tanulók jogai sérülnek, mert a tananyag nyilvánvalóan nem az átlagos, és átlagon felüli tanulók szellemi képességeihez igazodik. A tanulásra való jog, a tanulónak, a képességeihez mért megfelelő jogot jelent. Ennek alapján a kiváló képességű tanulónak is joga van a képességeihez mért, megfelelő oktatáshoz. A Módosítási javaslat az egyik igazságtalanságot egy másikkal helyettesíti.

A hátrányos megkülönböztetés minden formájában káros és elítélendő, de úgy tűnik, hogy az nem okoz különösebb gondot a jelenlegi kormánynak a munkabérek és az életszínvonal terén. Szomorú, és képmutató, hogy a Módosítás a „hátrányos megkülönböztetés, és a „túlterhelés” elleni érvet használja a közoktatás minőségének leépítésére, amíg az ország miniszterelnöke kijelenti, hogy az 1:10 arányú kereseti arányok nem jelentenek akadályt a társadalmi egyenlőség terén. A hátrányos helyzetű tanulók megkülönböztetésének a megszüntetése különben is az alkotmány sáncaiba tartozik. Az egyenlő bánásmódot, és társadalmi igazságot a társadalom egész vonalán kell megvalósítani. De a társadalmi igazságtalanságok kiküszöböléséhez is a magas színvonalú, és megfelelően támogatott iskolákon keresztül vezet az út.

A Mindenható munkaerő-piac

A Módosítás, az oktatás célját a munka-piacon való megjelenés esélyének függvényeként határozza meg. A Módosítás értelmezése alapján, a munka-piac változatlan és kívülről adott tényezőként jelenik meg. „Az élet értelme, a haszon” neoliberális elve reinkarnálódik az általános iskolák szerepének meghatározásában is: „A közoktatás megújulása lényeges kihatással van a munkaerő-piacra, a felkészült munkaerő utánpótlás biztosítására.”

A (globális-nagyvállalati) befektetők számára a munkaerő-piac nem az egyetlen meghatározó tényező, hanem csak a tényezők egyike: ugyanolyan mint a bőséges adókedvezmények, a környezetvédelmi előírások eltörlése, vagy a politikai rendszer befolyásolhatósága stb. A munkaerő-piac igényeihez igazodó oktatási rendszer, már az időbeli eltolódás miatt sem tudja előrelátni annak követelményeit, mert mire a „megfelelő” képesítésű tanulók kikerülnek az iskolákból, addig a munkaerő-piac követelményei megváltoznak.

A közoktatás szerepe

A „Mi a közoktatás célja? ”, és a „Mit tanítsunk?” típusú kérdések, a szélesebb értelemben vett társadalmi egyetértés alapján kristályosodnak ki. Hihető-e hogy a magyar társadalom tagjainak többsége egy olyan közoktatási rendszert igényel, melynek célkitűzéseit negatív minimumok határozzák meg, és nem pedig a kiválóságra való törekvés eszménye vezérel? Sokkal fontosabb, hogy mire tanítsuk meg a gyermekeket, mint az, hogy mit tanítunk. Nevelés, vagy kiképzés? közoktatásnak arra kell választ adnia, hogy milyen polgárokra van szüksége a magyar társadalomnak, és nem arra, hogy a munka-erő piac mit vár el tőlük. Pálinkás József szerint: „Olyan iskolarendszert, (igénylünk) amelyben felébred az igazság és a szépség iránti igény, kialakul az értékek szilárd, következetes munkára nevelő rendszere, amelyben kibontakozik a tehetség, és amelyben megteremtik a közösség szellemi, lelki, erkölcsi tartóoszlopait. S ebben a folyamatban kulcsszerepe van a tanárnak, aki ösztönöz, inspirál, segít, irányít - és értékel” (Heti válasz, 2003. 01. 24.).

Az iskolarendszernek eszményképekhez kell igazodnia. Szenczi Molnár Albert szavazinak nyomán: a tanítás, a tanulás is, mint a szabadság, csillagokra való felnézés, az örökké nyugtalan pálya ősképe, nem pedig a „munka-erő piac”függvénye.

Tényleges önkormányzati lehetőségek?

A Módosítási előterjesztés szerint: „Számos olyan kérdésben, amelyben eddig az iskola egyedül dönthetett, a jövőben ki kell kérnie az iskolaszék vagy a szülők közössége és a diákönkormányzat véleményét. Ezek közé tartozik a tankönyvek kiválasztása, a különböző felszerelések megválasztása.”

Az Előterjesztésnek, a tankönyvek vásárlásáról való rendelkezései félreismerik a tankönyvek szerepét, és helyét az oktatási folyamatban. Az oktatási alapelvek alapján a tankönyvek megválasztása szorosan összefügg a tanterv megvalósításával, a tanulók tanulási szintjének ismeretével, és a tanár/tanító egyéni tanítási módszereivel. A tankönyvek, szerepének meghatározása, azok kiválasztása teljes egészében a módszertani kérdések sorába tartozik, nem pedig a szülők hatáskörébe. A tanulás forrása a tanító.

A Módosítási előterjesztés egyes rendelkezéseinek következtében, néhány év múlva a harmadik, vagy a negyedik osztályban, lesznek olyan tanulók, akik első osztályos szinten írt tankönyveket igényelnek, és lesznek olyanok, akik nyolcadikos, és kilencedik osztályos tankönyveket is igénybe vehetik . Az egyes osztályokon belüli akadémia különbségek tényleges érzékelése nélkül még a legjobb akaratú szülők sem képesek eldönteni, hogy melyik könyvből hányat kell vásárolni. Ha tekintetbe vesszük, hogy a tankönyveket előre kell megrendelni, nehezen elképzelhető, hogy a szülök hatásosan hozzájárulhatnak a tankönyvek kiválasztásához. Arról nem is beszélve, hogy még a legodaadóbb tanár/tanító is szívesebben használ olyan tankönyveket, amelyeket saját maga választott ki, mint olyat, amelyet a kezébe nyomnak. Előfordulhat az is, hogy a tankönyveket nem a leginkább érintett, hanem a leghangoskodóbb, és legjobban ráérő szülök választják ki. A tankönyveknek a szülők által való kiválasztása tünetszerűen jelzi a torvény módosítás kapkodó és hozzá nem értő jellegét.

„A jövőben az iskolának nagyobb figyelmet kell fordítania a családok anyagi helyzetére, és nem hozhatnak olyan döntést, amely figyelmen kívül hagyja az oda járó tanulók, illetve szüleik anyagi helyzetét”. A tanszerek megvásárlását, tehát nem azok szükségessége, hanem a tanulók anyagi helyzete határozza meg. Ahol van pénz ott megveszik, ahol nincs, ott nem veszik meg. Ennyit talán a tanulók esélyegyenlőségről Ontarioban a tankönyveket az iskola költségvetéséből, a tanítók/tanárok rendelik meg, és azok az iskola tulajdonát képezik. Ez a rendszer igen gazdaságosnak bizonyult, és teljes egészében kielégíti a a tanítók/tanárok önnállóságának, és a tanulók egyenjogúságának szempontjait.

A Módosítás alapján: „Az egyetemek és a főiskolák az érettségin elért eredmények alapján választhatják ki azt a jelentkezőt, aki felvételt nyerhet”. Ha a főiskolára, illetve az egyetemre való beiratkozás feltétele az érettségi vizsga eredménye, ez azt feltételezi, hogy minden egyes iskola érettségi bizonyítványa azonos értékű. Mi biztosítja ezt az egyöntetűséget? Ha, a tanulók „túlterheltségének csökkentése” a tananyag felhígítása révén történik, és nem pedig a pedagógusi szakma hitelének és önmegbecsülésének helyre állítási alapján valósul meg, akkor igen rövid időn belül kialakul az iskolák hivatalos, vagy nem hivatalos rangsorolása, amely alapjaiban ellentmond az esélyegyenlőségnek. Vajon a mátészalkai gimnázium érettségi vizsgája is ugyanannyit ér majd mint a valamelyik budapesti villanegyed gimnáziumának a bizonyítványa?
Ahhoz, hogy valakinek a gyermeke „jó” iskolába járjon, a szülőknek „jó” helyen kell laknia. Ehhez viszont jó helyen kell dolgozniuk, s aki jó helyen dolgozik, az valószínűleg azért dolgozik jó helyen, mert jó iskolába járt. Vagyis, mert annakidején iskolába járhatott. Így lesznek a gazdagok gazdagabbak és a szegények szegényebbek.

A következetes és összefüggő törvényhozás (hiánya)

Az Értékelés szerint, a közoktatási reformot jobb kisebb szakaszokban elvégezni. A magyarországi Előterjesztés túl sokat, és össze nem tartozó részeket szándékozik egységesíteni. Az Előterjesztésben, a politikai manipuláció csapdái keverednek, az általános jogi kérdésekkel, és a legegyalabvetőbb nevelőmunka szakmai szempontjaival. Ez minden bizonnyal évekig tartó zűrzavart és határozatlanságot okoz a közoktatásban. Tudvalevő, hogy törvénnyel nem lehet mindent szabályozni. Amit pedig szabályozni lehet, arra az Előterjesztés nem jelöli ki a megvalósításra előrelátott eszközöket, és a megvalósítás folyamatának ellenőrzését és kiértékelését. A közoktatási törvények esetében, a megvalósítás, és a folyamatos értékelés a döntő, és nem maguk a rendelkezések.
A közoktatási rendszer rendszer lebénítása önmagában is roppant győzelmet jelent a szélesebb értelemben vett "rendszer" számára.

Tilos a HF!
Magyarországon, az elsőtől a negyedik osztályig, törvény tiltja a házi feladatot. Bart Simpson, a népszerű „The Simspsons” rajzfilmsorozat hőse újjong örömében és elhatározza, hogy Magyarországon folytatja elemi iskolai tanulmányait. A házi feladat önmagában se nem rossz, se nem jó, ugyanolyan nevelési eszköz mind a többi. Annak értéke, és indokoltsága attól függ, hogy hogyan és milyen helyzetekben alkalmazzák. A házi feladat mibenlétének meghatározása, annak, jellege, és mennyisége a jól képzet tanító/tanár számára, normális körülmények között nem képez különleges nehézséget. Mi a különbség a „házi feladat” és az iskolában be bem fejezett munka között: Mi a teendő, ha a tanuló egész nap az idejét vesztegette és nem fejzte be a napi munkáját? Mire tanítja ez a rendelkezés a tanulókat? A tananyag elsajátításának a módja, a tanárok, a tanulók, és a szülők dolga. A házi feladatnak, ez az törvényerejű betiltása, az iskolák, és a tanítók/tanárok, és a szülők tekintélyének a rombolásán kívül semmilyen tényleges értéke, nincs. A házi feladat szerepe összefügg az osztályok nagyságával és összetételével, a tanár egyéni tanítási módszerével, és a tanulók egyéniségének ápolásával. Vannak tanulók, akik, szeretnek, otthon, nyugodtan dolgozni. Vannak olyan szülők is, akik elvárják, hogy a gyermek otthon is dolgozzon. A szülőket az is jogosan érdekli, hogy a gyermek mit tanul az iskolában, és annak miben, és mennyi segítségre van szüksége? A szülők szerető gondoskodását, és a „szerető és igazságos szülőként” fellépő tanító, tanár véleményét nem helyettesítheti semmilyen elrendelés, vagy törvényi tilalom. A házi feladat nevelési értéke és a család szerepe a gyermek akadémiai előmenetelében külön tanulmányt érdemel. Nagyon jó lenne egy ilyen tanulmányt látni a közeljövőben.

A Házi feladat és a „szegénységpárti” politika

Ha a törvény betiltja a házi feladatot, akkor a tényleges szociális kérdésekre sem kell választ adni:

Van-e egy szoba, ahol a gyermek nyugodtan tanulhat?
Megvan-e a lehetősége a gyermeknek, hogy munkájával kiérdemelje a szülőktől a neki kijáró figyelmet?
Megvannak-e a lehetőségek, hogy a gyermek elmerüljön a munkában és büszke legyen a teljesítményére?
Hol tanul meg a gyermek könnyebben segítséget kérni, az ismerős szülői környezetben, vagy a nagyobb és sokszor ismeretlen csoportban?
Mit csinál a gyermek, szabad idejében?
A házi feladat szerepe a felkészülés, az önálló tanulás, illetve a jó munkaszokások kifejlesztésében. Ez a felső fokú tanulmányokra való felkészülés lényege.

A házi feladat betiltása ellenkezik az egyéni különbségek tekintetbe vételének alapelvével. Minden gyermeknek a megadott időben kell elvégeznie a munkát. Ez ellenkezik a tanulási folyamat természetével is. Van olyan anyag, amelyeket otthon is önállóan, vagy kevés ellenőrzéssel el lehet végezni, rajzok, modellek elkészítése, verstanulás, írásgyakorlatok stb.

A törvény módosításban egyetlen utalás sincs a tanulás serkentésére, vagy a jó tanulási eredmények méltányolására. Mi történik azokkal, akik otthon titokban tanulnak? Megbüntetik őket?

A tanítók, illetve a tanárok támogatása.

Az ontarioi Értékelés egyszerűen és világosan kimondja: „A tanítók/tanárok, és az igazgató nélkül nem sokra jutunk.”A tanítói/tanári pálya megítélésének egyik egyszerű módja, hogy megkérdezzük: Iskolatársaink közül kiből lett tanár, vagy tanító? Szeretnénk-e, hogy a gyermekünk tanári, vagy tanítói pályát választana?

A házi feladat, „betiltása”, gyengíti és aláássa a tanítók tekintélyét, és megnehezíti a fegyelem fenntartását, és leszűkíti a tanító/tanár és a szülők közötti kommnikáció lehetőségét.

A Módosítás, a tanító/tanári hivatás tekintélyének egyértelmű helyreállítása helyett, az egyes tanítókkal/tanárokkal kötött „külön alku, és külön pénzek”rendszerét vezeti be. Ez ellenkezik a nevelői pálya szellemével és károsan érinti a tanítók/tanárok egymás közötti viszonyát. A tanítás, annak legnemesebb értelmében odaadás kérdése. A taníttó/tanár, meghatározásánál fogva teljes mértékben felelős a tanulók előmeneteléért. A jól megfizetett, és közmegbecsülést élvező tanítók/tanárok nem igényelnek külön anyagi megtérítést, hogy választott hivatásukat odaadóan végezzék.
Ezeknek, a „külön pénzeknek” a szerepét talán nem kell külön elemezni a magyarországi kollégák számára.

A szülők bevonása a tankönyvek megvásárlásába külön megkötöttségeket ró a tanítókra/tanárokra. A tankönyveknek a szülők általi kiválasztása pedagógiailag indokolatlan, mert a tanítót/tanárt alárendeli a tankönyvnek, és mellőzik a tanító/tanár szaktudását és tapasztalatát. A jól képzett tanárok/tanítók tudják, hogy mi működik, és mi nem. A nem működő tankönyv, ha olcsó is, kidobott pénz. A Módosítás ezen a téren is korlátozza a tanító/tanárönállóságát, és megnehezíti azok munkáját.

Kinek a jogai sérülnek?

A „hátrányos helyzetű csoportok megkülönböztetésére, és a diákok megterhelésének enyhítésére vonatkozó rendelkezések felcserélik az ok és okozati viszonyt. A „hátrányos helyzetű” csoportok felemelkedése a társadalmi igazság megvalósításának a kérdései közé tartozik. Igaz, hogy a romák hátrányos helyzetén sokat segíthet egy demokratikus és megértő iskolarendszer, de a romákat elsősorban nem az oktatási rendszer jutatta hátrányos helybe. A megfelelő oktatásra való jog az általános emberi jogok csoportjába tartozik, és annak szabályozása az alkotmány feladata. A „hátrányos megkülönböztetés” egyszerű betiltása, és tanulók túlterheltségre való hivatkozás tehát sem pozitív, sem negatív értelemben nem megfelelő érv a közoktatás színvonalának leépítésére.Ha semmit nem tanítanak, és semmit nem mérnek, akkor (papíron) mindenki ugyanolyan sikeres (és sikertelen) lesz.

Az iskolák csupán tükrözik a megoldatlan társadalmi különbségeket. A társadalmi igazságokat országos szinten, a társadalom minden területén kell megoldani. És nem csak a romák esetében. A tanulók túlterheltsége, és a társadalmi igazságtalanságoknak az iskolákban való megnyilvánulásai csak kifogás a közoktatási rendszer minőségének a további leépítésére.

Megvannak- e az iskolareform feltételei Magyarországon?

-A Módosítási előterjesztésnek nincs átfogó elképzelése arról, hogy a társadalom egészének milyen oktatási rendszerre van szüksége.

-Nincsenek meg az iskolák működéséhez szükséges tényleges önkormányzati lehetőségek

-Az iskolareform (párt)politikai meggondolásokra épül, előírásai helyenként hiányosak, néhol pedig túl részletesek.

-Hiányos, és ellentmondásos a tanárok/tanítók támogatása.

-A Előterjesztés nem veszi igénybe az iskolarendszer tényleges értékelésére vonatkozó adatokat, hanem az iskolarendszer keretein belül megnyilvánuló társadalmi problémákra hivatkozva, a propaganda eszközeivel igyekszik végrehajtani az iskolareformot.

- A Előterjesztés semmilyen visszajelzési rendszert sem állapít meg az iskolareformot követő változások kiértékelésére.

- Hiányzik a reform végrehajtására szánt megfelelő és a rugalmas anyagi támogatás (összege, és forrásai.)

A jól működő iskolarendszer megvalósulásához az ontarioi Előterjesztésben felsorolt (7) feltétel mindegyikének jelen kell lennie. Amint láttuk, a magyarországi MódosításiElőterjesztés, az ontarioi Értékelés követelményéit, nem hogy összességükben nem elégíti ki, de azok egyikének sem tesz maradéktalanul eleget. Ha, a feltételek közül egyetlen egy is hiányzik, akkor a kívánatos „magas követelmény, magas színtű támogatottság ” elve helyett a „magas követelmény”, „alacsony színtű támogatottság” elve érvényesül. Ez a közoktatás válsága.

Ha feltételezzük, hogy a magyar közoktatásban ez idáig a „magas követelmény”, „alacsony támogatottság” modell valósult meg, és az a közoktatás válságát jelentette, akkor a jelenlegi Módosítás, egy „alacsony követelményű”, „alacsony támogatottságú” modellt valósít meg. Ez a negatív irányú beavatkozás a közoktatás teljes mérvű leépítését jelenti.

Bízzuk-e a szakemberekre?

Nyugaton, (az Amerikai Egyesült Államokat kivéve) egyetlen politikai párt, vagy politikus- sem merne egy ilyen „magyar modellre” hivatkozni. A jelenlegi törvénymódosítás általános, és legalapvetőbb mulasztása, hogy politikai meggondolásokra épül és tévesen értelmezi a szülő és a gyermek közötti alapvető viszony mibenlétét, illetve nem veszi tudomásul a szülőknek, a gyermekeik oktatása iránt támasztott jogos igényeit. A Módosítás, szellemében, és rendelkezéseiben is, mellőzi azt a magátol értetődő emberi tényt, hogy a szülő büszke akar lenni gyermekére, és arra törekszik, hogy az sikeres legyen. Amint a gyermek megszületik, az anyja megszámolja, hogy annak megvan, e mint a tíz ujja, és minden egyebe. A gyermek nevelésének, és iskolai oktatásának fontosságot tulajdonító szülő, pontosan tudni akarja, hogy gyermeke mire képes, mit és mennyit tanul, s, hol áll a rangsorban. Melyek az erősségei és gyöngéi. A gyermekeik iskoláztatása iránt elkötelezett szülők megértik, és elvárják azt is, hogy az iskolák megeddzék a gyermeket. A szülők, igen jó ráérzéssel, és jogosan elvárják azt is, hogy amikor eljő az idő, többé ne „puha kásával” etessék a gyermeket, mert az csak „puhánnyá és finnyássá” teheti azt,… hanem itassák meg olykor fanyar borral is. István király intelmei különleges időszerűséget nyernek a jelenlegi Előterjesztés, némely kétes indíttatású előírása kapcsán.

Az iskolarendszerrel általában megelégedett szülők elfogadják, és indokolt esetekben el is várják a tanító,a tanár szigorát. Ezt a gyermekek is elfogadják, ha a tanulási környezet serkentő, előrelátható, és igazságos. A tananyag mennyisége, az ismétlés indokoltsága, a házi feladat meghatározása, alapvető pedagógia és módszertani kérdések, amelyek a tanító, tanár napi munkájának a hatáskörébe tartoznak. Ezeket a határozatokat nem a törvény szigora szabályozza, hanem a gondoskodó, és igazságos szülő mintájára cselekvő, jól képzett, és megbecsült tanító valósít meg.

Miért olyan fontos Magyarországon a közoktatás megváltozatása a megfelelő feltételek hiányában.? Amint láttuk, a magyarországi iskolareform lényege, a követelmények leépítése, és az értékelés elhomályosítása. Amíg a magas színtű követelmények jelen vannak az iskolarendszerben, még ha csak eszményként is, addig, annak ellenére, hogy a közoktatás válságban van, az értelmes, rátermett, és a szülők által támogatott tanulók arra törekszenek, hogy eleget tegyenek a követelményeknek. A nehézségek, és akadályok ellenére, sokan eleget is tesznek a magas színtű követelményeknek is. A tanítói/tanári tapasztalat azt mutatja, hogy a rendkívüli képességű gyerekek minden rendszerben feltalálják magukat. A kiváló képességű tanuló, előbb utóbb igazodik a rendszerhez, és kitűnik.

Ez, a társadalom derékhadából kikerülő tehetséges és értelmes réteg, az eddigi iskolarendszer hibái ellenére is megállta helyét, és képesnek bizonyult arra, hogy a felső iskolákban, és az egyetemeken szelektív nyomást gyakoroljon a jelenlegi társadalmi elit arculatának megváltoztatására. Egyenlő, vagy megközelítőleg egyenlő feltételek mellett, ez a kiválogatódás, már a számarányok miatt is, előbb utóbb megváltoztatja az ország vezető rétegének jelenlegi összetételét, és értékrendszerét. Ajelenleg vezető helyzetben lévő elit tehát elhatározta, hogy elmozdítja a kapufákat. Az iskolareform már nem az ellenzéki pártokat támadja, hanem a szülők, és a tanuló társadalom legjobbjai ellen irányul. Azokat a családokat veszi célba, amelyek hajlandóak minden tőlük telhetőt megtenni gyermekeik jövőjének biztosítása érdekében. Amint láttuk, a jelenlegi Előterjesztés, a gyermekeik jövőjébe befektető családok igyekezete ellen irányul, a társadalom legfelelősebb tagjainak az erőfeszítéseit igyekszik hatástalanítani. Amint láttuk, az „alacsony követelmények”, „alacsony szintű támogatottságú”, közoktatási rendszer, még a közoktatás váltságának a szintjét sem éri el. Az magát a közoktatási folyamatot semmisíti meg.

Távlatok és lehetőségek

Az Előterjesztés nem a diákok érdekeit tartja szem előtt, és nem a tanárok és a szülők akaratát fejezi ki, hanem a baloldali politikai elit hatalmi fölényének biztosítását szolgálja. Mi az ami megtehető?

A jelenlegi iskolareformot, annak téves indítékai és minden hibája ellenére meg fogják valósítani. .Az iskolareform nyomán keletkező zavaros állapotok és ellentmondások roppant hatásos érveket szolgáltatnak az ellenzék számára, mert azok közvetlenül a gyermekeket és a családokat érintik. Az iskolákban történteket nem lehet úgy eltitkolni, mint mondjuk azt, hogy mi történik a gazdaságügyi minisztériumban. A házi feladat betiltása ellenére, a gyermekek, magatartásukkal, hangulataikkal, és csalódásaikkal is, minden este haza viszik azt, ami az iskolában történik (vagy nem történik)A szerető és gondoskodó szülő, minden pedagógiai tudás nélkül is meg tudja állapítani, hogy tanul –e a gyermek valamit az iskolában, vagy sem. A szülőknek döntő szerpe van a közoktatás minőségének helyreállításában. Tudvalevő, hogy a szülő sok mindent hajlandó megtenni a gyermeke érdekében, amit különben a saját érdekében esetleg nem tenne meg.

Nem fogadható el az az érv sem, hogy nincs elegendő pénz a közoktatás tényleges megreformálására. Hogy mire van pénz, és mire nincs, még a legszegényebb országokban is elsőbbség kérdése. Mi a fontos? Magyarországon nem engedhet meg magának több „elveszett generációt.”Ennek a felismerésnek kell mielőbb érvényt szerezni. És annak, hogy az iskolák szerepét nem a „munkaerő-piac” határozza meg, hanem a költői ideál: „Szeretni az embert és küzdeni. S hűn állni meg Isten s ember előtt."

Kaslik Péter
A fenti írás átdolgozott változata megjelent a Magyar Szemle, 2003. augusztusi számában.

Források:

1.OKTATÁSI MINISZTER IGAZSÁGÜGYI MINISZTER ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az előterjesztés összefoglalója

2. Ontario Institute for Studies in Education: The Schools we Need ,Kenneth Leithwood, Michael Fullan, Nancy Watson. (angol nyelven), vagy közvetlenül: http://schoolsweneed.oise.utoronto.ca/text_only.pdf

3. Pálinkás József: Quousque tandem abutere? Heti Válasz, 2003. 01.24

4. Ian Urquhart: Academics give Tories a failing grade (Az akadémokusok elégtelen bizonyítványt adnak a konzervatív kormánynak) The Toronto Star. (angol nyelven)

5. Hoffmann Rózsa: Jogi útra terelt szakmai kérdések, Magyar Nemzet, 2003. február 4 .