Naomi Klein: Izrael, a bástyafalak mögé zárkózó világ laboratóriuma

Naomi Klein

Izrael, a bástyafalak mögé zárkózó világ laboratóriuma

A Gázai övezet a Hamas kézében. Az elnök székében álarcos lázadók ülnek, a Nyugati Partok a robbanás határán, az izraeli hadsereg teljes felkészültségben a Golán fennsíkon táborozik, a Hezbollah elleni nyílt harc minden percben kitörhet. Az Irán elleni kémbotrány a tetőfokán, az izraeli politikai elit minden hitelét elvesztette.

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy Izraelben nem mennek jól a dolgok. De íme az egyik rejtély: mi az oka annak, hogy a fenti zűrzavaros állapotok, és a folyamatos vérontás ellenére az izraeli gazdaság fejlődésének mérlege, és a csúcsteljesítményeket megvalósító tőzsde a kínai konjunktúrával vetekszik?

A fenti jelenséget, Thoma Friednan, a New York Times-ban azzal magyarázta, hogy Izrael, „ápolja, és jutalmazza az egyéni kezdeményezéseket”, és emiatt az izraeliek a legújabb technikai találmányokkal lepik meg a világot – függetlenül attól, hogy az izraeli politikusok milyen helyzetbe hozzák az országot. A Ben Gurion Egyetem mérnöki és számítástechnikai tanszékén tanuló diákok munkáinak megtekintését követően Friedman a következő hangzatos kijelentést tette: Izrael „olajra lelt.” Ez az olaj állítólag a fiatal izraeli feltalálókat és kapitalistákat jelenti, akik túlságosan el vannak foglalva a több millió dolláros szerződések megkötésével ahhoz, hogy a politikai események zavarnák őket.

Íme, egy másik elmélet: Izrael gazdasága nem a politikai zűrzavar ellenére dübörög, hanem annak következményeként. Izraelnek a jelenlegi gazdasági fejlődése a kilencvenes évekhez kötődik, amikor Izrael az információs technológia élvonalába került. Izrael gazdasága majdnem kizárólagosan az információs technológiára épült. Amikor 2000-ben, az információs technológia, (a dot-com korszak) véget ért, Izrael gazdasága romokban hevert, és 1953. óta a legsúlyosabb válságát élte. Ekkor következett be a 9/11 néven ismert, a New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) elleni támadás, amely új lehetőségeket nyitott azoknak a vállalatoknak a számára, amelyek azt állították, hogy képesek a tömegben felismerni a terroristákat, száz százalékosan ellenőrizni a határokat, vagy a makacsul hallgató foglyoktól beismerő vallomásokat kicsikarni.

Három év leforgása alatt az izraeli gazdaság tetemes részét a biztonsági árucikkek iránt megnövekedett “kereslet” szolgálatába állították. Ma Izrael a világot átfogó kommunikációs módszerek fejlesztése és terjesztése helyett falakat szállít egy kirekesztő világ számára. Az ország legsikeresebb vállalkozóinak zöme ma Izrael erődítmény jellegű védelmi rendszerét, és Izrael állandó jellegű fenyegetettség állapotát egy fajta, napi huszonnégy órán át nyitva tartott mintateremnek, illetve biztonsági kellékek kirakatának használja – azt példázva, hogy a megfelelő védelmi rendszer megvásárlásával, az állandó fenyegetettség és háború közepette is lehetséges viszonylagos biztonságban élni. Izrael gazdasága ma azért virul, mert a biztonsági felszerelést, és módszereket árusító izraeli vállalatok ezt a félelemre épülő életformát exportálják a világ országai számára.

Izrael katonai jellegű áruforgalmának megítélése a múltban a behozatalra összpontosult: az Amerikai Egyesült Államokban gyártott Caterpillar nevű földgyalukra, amelyeket a Nyugati part lakóházainak lerombolására használtak, az Angol királyságból behozott repülő alkatrészekre, amelyeket az F-16 bombázó repülőkhöz használtak. A világ figyelmét eddig elkerülte Izrael hatalmas külkereskedelme, mely egyre bővülő biztonsági berendezéseket és védelmi eszközöket szállít. Izrael ma 1.2 milliárd dollár értékű „védelmi” berendezést szállít az Amerikai Egyesült Államoknak. Ez az összeg roppant növekedést jelent az 1999-es évhez viszonyítva, amikor ez a szám mindössze 270 millió dollár volt. Izrael ma összesen 3. 4 milliárd dollár értékű biztonsági berendezést szállít ki világszerte, amely egy milliárd dollárral több, mint az Amerikai Egyesült Államoktól kapott katonai segély összege. Ma Izrael a világ negyedik fegyverszállítója, maga mögött hagyva az Angol királyságot.

A fenti gazdasági növekedés az úgynevezett „belső biztonsági” berendezések kiviteléből származik. A WTC 9/11 merényletet megelőzően, a „belső biztonsági berendezések” nevű iparág alig létezett. Az idei év végéig (2007) Izraelnek ebben az új iparágban megvalósított külkereskedelmi mérlege 1. 2 milliárd dollár lesz, ami az előző évhez viszonyítva 20 százalékos növekedést jelent. A fő árucikkek, különleges, high tech kerítések és kordonok, pilóta nélküli repülőgépek (drone) biometrikus személyazonosító rendszerek, térfigyelő kamerák (video surveillance), légi utasok azonosítását és osztályozását elősegítő készülékek, foglyok kihallgatásánál használatos eszközök – pontosan ugyanazok a tárgyak és műszerek, amelyeket Izrael arra a célra állított elő és alkalmazott, hogy a megszállott területeket lezárja.

Ezzel magyarázható, hogy Gáza ténylegesen nem veszélyezteti Izrael helyzetét, sőt segítheti is Izrael gazdaságát. Izraelnek sikerült az állandó jellegű háborút fémjelzett kiviteli árucikké változtatni. Izrael a palesztin nép ősi szülőföldjéről való kiűzetéséből, a megszállásból és bebörtönzésekből fél évszázados üzleti előnyre tett szert a „globális terror elleni harc” bevált eszközeinek és módszereinek előállítása és árusítása terén.

Ezért nem véletlen, hogy a Ben Gurion Egyetemen kiállított munkák, amelyek annyira elbűvölték Friedmant, olyan neveket viselnek, mint: „Innovative Covariance Matrix for Target Detention in Hyperspectral Images.”(IMTDHI) („Új jellegű kovariáns matrica a hiperszpektrikus ábrák alapján történő Célpont precíz bemérése érdekében”) vagy, “Algorithms for Obstacle Detection and Avoidance („Az akadályok felderítésének és elkerülésének algoritmusa.”)

A bőkezű állami segítségnek köszönhetően az elmúlt hat hónapban Izraelben harminc új belügyi biztonsági felszerelést és rendszereket kivitelező export vállalat létesült. Az állami hozzájárulásnak köszönhetően az izraeli hadsereg, és az egyetemek a belső biztonsági berendezések és legújabb fegyverek inkubátoraiként működnek. (Ezt szem előtt kell tartani az Izrael elleni bojkott indokoltságának megállapításakor.)

A fenti vállalatok közül a legsikeresebbek a jövő héten részt vesznek a Párizsban megrendezendő légierő bemutatón, amely a fegyvergyártó ipar divatbemutatójának számít. Ebből az alkalomból az egyik izraeli vállalat bemutatja a Cogito 1002, „Suspect Detection Systems” SDS nevű legújabb találmányát, egy fehér színű, a tudományos-fantasztikus irodalom világát idéző bódét, amely a repülni készülő utasoknak egy előre meghatározott számú kérdést tesz fel, míg az utas a kezét a visszajelző lemezen tartja. A számítógép által megfogalmazott kérdések az utas szülőhazájára vonatkoznak. A visszajelző készülék állítólag a testben észlelhető biológiai változásokat elektronikus impulzuok formájában észleli, s azok alapján képes megállapítani, hogy melyik utas számít „gyanúsnak.”

Mint a többi új keletű izraeli biztonsági felszerelés esetében, az SDS azzal kérkedik, hogy a készülék bebizonyítottan működik, mert azt előzőleg kipróbálták a palesztinokon, a Nyugati partok ellenőrzött átkelőhelyein. Az SDS előállítói azt állítják, hogy a találmány „alapelveit és annak gyakorlati kivitelezését Izraelben az öngyilkos merényleteket elkövetni készülő gyanúsítottak megállapítása terén végzett sikeres gyakorlati alkalmazásának ezrei támasztják alá.”

A párizsi légierő bemutató másik két csillagát az izraeli Elbit fegyvergyár, Hermes 450 és 900 pilóta nélküli repülői képezik. A sajtójelentések szerint, Izrael már ez év májusában használta ezeket a gépeket Gáza bombázására. A megfelelő (élő) kísérleteket követően ezeket a gépeket is külföldre exportálják: a Hermeseket Arizonában, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó határövezetében már használták. A Cogito 1002 nevű találmányt az Amerikai Egyesült Államokban bizonyos meg nem nevezett repülőtereken máris szintén használják. Az Elbit fegyvergyártó óriás, az Izrael légiterét biztosító övezet megalkotója a Boeing. Amerikai repülőgyárral társulva az Amerikai Egyesült Államok légterére kiterjedő biztonsági övezet felállítását tervezik. A 2.5 milliárd dollár értékű légvédelmi övezet egyfajta láthatatlan határfalat emelne az Amerikai Egyesült Államok fölé.

Mióta Izrael hozzálátott az általa megszállott területek határainak lepecsételéséhez, az átkelőhelyeken az ellenőrző állomások felállításához, az emberjogi szervezetek tagjai Gázát és a Nyugati partokat gyakran nyitott térségi börtönöknek nevezik. Szerintem itt sokkal többről is szó van, mint a palesztinok bebörtönzéséről: Izraelnek a belső biztonság terén való gazdasági térhódítása azt bizonyítja, hogy az általa megszállt területek az országokon belüli biztonság eszközeinek és módszereinek a laboratóriuma. A palesztinok ma már nem csak üldözöttek és célpontok, hanem kísérleti egyedek, ahol a saját biztonságát mindenek fölé helyező állam eszközeit és módszereit tervezik ki, és azok gyakorlati alkalmazásának kísérleteit végzik. A saját biztonságát központba helyező állam a tényleges, vagy a mesterségesen gerjesztett vészhelyzeteket a saját biztonságának és hatalmának a megerősítésére, valamint a népszerűtlen változások foganatosítására használja. Ezt igyekszem bemutatni „The Rise of Disaster Capitalism” (A vészkapitalizmus kialakulása) c. könyvemben.

Fridmannak, tehát igaza van, hogy Izrael olajra lelt. Ez az olaj azonban nem a legújabb tudományok területén tevékenykedő izraeli feltalálók képzeletében létezik. Izrael olaja a terror elleni háború. Az állandó jellegű félelem állandósítása új keresletet teremt a legújabb és a leghatásosabb eszközök iránt, amelyek a belső biztonság felett őrködnek, a „gyanúsítottakat” felderítik, célba veszik, és megsemmisítik. A „félelem” felújítható pénzforrásnak számít.

barikad.hu

Fordtotta: Kaslik Péter
Az eredeti, angol nyelvű szöveg olvasható Naomi Klein Honlapján

Kapcslódó anyag: Fizetnünk kell az új izraeli vízágyúkért

Naomi Klein

Noami Klein kanadai író és újságíró, 1970-ben született Montrealban. Első könyve, a „No Logo” („Címke nélkül”) 2000-ben jelent meg. A könyv az úgynevezett „világmárkás” árucikkek előállításában alkalmazott éhbérért dolgozó gyermekek embertelen kizsákmányolására derít fényt. A „No Logo” két év alatt nemzetközi sikert ért el. Huszonnyolc nyelvre lefordították, és ma több mint egymillió példányban terjesztik világszerte. A „No Logo” több kanadai, és nemzetközi díjaz nyert. Naomi Klein, iraki tudósításaiért megnyerte Harper´s Magazine James Aronson nagydíjat, amellyel a társadalmi igazság megvalósítása terén kiemelkedő eredményeket elért újságírókat tüntetik ki.

Naomi Kleinnek saját rovata van az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő, The Nation, és az angliai Guardian c. újságokban.

Naomi Klein második könyvének címe: A sokk doktrína: a katasztrófa kapitalizmus hajnala (The Shock Doctrine: The Rise of Disaster Capitalism) A könyv Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban ez év szeptemberében jelent meg, olasz, francia, spanyol, norvég, és holland nyelven pedig ez év október, és november folyamán jelenik meg.

A sokk doktrína, a neoliberális politikának a félelemkeltő módszereit tárja fel, és azt bizonyítja, hogy az egyes kormányok a társadalmi katasztrófákat a saját megszorító intézkedéseik igazolására használják ki. Naomi Klein határozottan elutasítja a neoliberálisoknak azt a tételét, mely szerint, a beállt, vagy a fenyegető katasztrófára való tekintettel – nincs más választás.

Noami Klein könyve rámutat arra is, hogy a „Katasztrófa kapitalizmus” módszereit a a neoliberalista kormányok ma világszerte alkalmazzák egy félelemben és rettegésben tartott és készségesen engedelmeskedő társadalmi rend megvalósítása érdekében.

Eredeti, angol nyelvű szöveg: Naomi Klein: Laboratory for a Fortressed World

Giorgio Agamben, olasz filozófus a terrorizmusról és a biztonságról

„Azt mondhatjuk, hogy a politika ma már titokban a vészhelyzetek megteremtésén fáradozik…az az állam amely a biztonságot tekinti egyetlen feladatának, és a saját létjogosultságát és a kormáyzásra való jogát csak a biztonságra alapozza, az igen ingatag alapokon nyugszik és nagyon könnyen olyan helyzetbe hozható, hogy a terrorizmus elleni harc örve alatt maga is terroristává váljon…nem arról van szó, hogy a demokratikus álllamok lemondjanak a saját védelmükről, de talán itt az ideje, hogy a katasztrófa veszélyére való folytonos hivatkozás, és az állandó jellegű terror elelleni harc helyett, az állam a terrorizmus és a bekövetkező katasztrófa igazi okainak felderítésére és kiküszöbölésére összpontosítsa erejét.”