Az Amerikai Köztársaság Végnapjai

Részletek, Stephen Lendman: „A Review of Chalmers Johnson's "Nemesis" c.  könyvismertetéséből. Fordította: Kaslik Péter

Chalmers Johnson: NEMESIS -  The Last days of the American Republic
 Kiadó: Metropolitan kiadó  (Feb 6 2007),
 368 oldal,
  Nyelv: Angol
 ISBN-10: 0805079114
 ISBN-13: 978-0805079111

Chalmers Johnoson, a kaliforniai egyetem (University of California- UC) professzor emeritusza. Harminc évig tanított a Kaliforniai Egyetem (UC) San Diego-i, illetve a Berkley egyetem politikai tudományok karán. Szakterülete, Kí na, és a Távol Kelet. 1967.- től 1973.- ig  a CIA  - Office for National Estimates tanácsadója volt.  A hidegháború idején, Johnson a saját bevallása szerint az amerikai birodalom hűséges híve volt, George W. Bush elnökségének időszakában, pedig az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikájának e legszigorúbb bíráló közé sorolható.

Chalmers Johnoson igen termékeny író, több mint 17 könyv, és különböző írások szerzője. A jelenleg amerikai kormányt bíráló trilógiának harmadik kötete, a „Nemesis” most jelent meg. 
(Az első kötet címe: „Blowback”, (Visszahatás), amely a CIA, más országok kormányának a megdöntésében való szerepét tárgyalja, történetesen Irán demokratikusan megválasztott elnökének, Mohammad Mossadeq-nek és kormányának a CIA által való megbuktatását, amelyet of Reza Pahlavi Sah 26 éves önkényuralma követett.  A második kötet címe:  The Sorrows of Empire - Militarism,  Secrecy, and the End of the Republic (A birodalom nyomorúsága – militarizmus, titkos uralmi rendszer, és a köztársaság bukása)  A sorozat  harmadik kötetének  címe: „Nemesis – Az Amerikai Köztársaság végnapjai” A jelenlegi írás Chalmers Johnson: „Nemesis – az Amerikai Köztársaság végnapjai” c. könyvének ismertetése. Chalmers Johnson,  fenti három kötetének alapvető mondanivalója a következőképpen foglalható össze: Az Amerikai Egyesült Államoknak, a     a saját erejét meghaladó uralmi politikája, és birodalmi önkénye összeegyeztethetetlen a köztársasági államformával.  Johnson szerint az         amerikaiak dölyfös, és téves indíttatású politikája, a Szovjet birodalomhoz hasonlóan sorozatos vesztességekhez, és a végső bukáshoz vezet.  Johnson szerint a birodalmi érdekek, és ezzel párhuzamosan,  a hadsereg szerepének előtérbe helyezése,  összeegyeztethetetlen a köztársasági államformával.  Johnson szerint, az amerikai hadsereg, ma már ténylegesen is állam az államban, amely  a demokratikus ellenőrzés alól mentes, különálló hatalmat képez. Johnson szerint ez a folyamat szükségszerűen a tirannizmusba torkollik, és az Amerikai Egyesült „Államok végső összeomlásához vezet.

  Johnson szerint, a  2001. szeptember 11. eseményeket követően az Amerikai Egyesült Államokra a következő megállapításokérvényesek:

• minden külső veszélyeztetettség ellenére, folyamatos háborúban van világszerte.

• titkos kínzó táborai vannak világszerte, ahova bárki, bárhonnan a világon, minden ok nélkül internálható, a fogva tartottaknak, a beadványokra, kérelmekre, és megfelelő bírósági eljárásra való jogai nem érvényesíthető

• a világ a legtitkolózóbb legerőszakosabb kormánya. A jelenlegi kormány, megtorló, és elnyomó jellegű, az államelnök, pedig egy folyamatos hazudozó.

• a társadalmi viszonyoknak az országon belüli súlyos romlása

• a gazdagok és szegények közötti különbségek soha nem látott mérete. Az amerikai legfelsőbb bíróság egyik tagja, Louis Brandeis évekkel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy: „Vagy demokráciában élünk, vagy, pedig olyan országban, ahol az ország javai egy kis számú kiváltságos réteg kezében összpontosulnak – mindkettő egyszerre, azonban nem lehetséges.”

• kétlépcsős pártállam jellegű ország irányítás, ahol az elnök a hatalom egységének, és a végrehajtó hatalom határait túllépve, s a törvényeket semmibe vétele árán kormányoz, mert az ország irányítását nem az alkotmány, és a meglevő törvények határozzák meg, hanem az ország feltételezett vagy valódi biztonsági szempontjai diktálják.

• az elnök határozatai nem a törvények szellemében történnek,, hanem a feltételezett biztonsági szempontok, és a napi politika taktikai meggondolásaira épülnek.

• a hatalom elválasztásának, és az abból eredő hatalmi egyensúlynak, és kölcsönös ellenőrzésnek teljes hiánya. Az Amerikai Egyesült Államok elnöknek uralkodó jellegű hatalma van, amelyet, az a megszállottság, és a megváltói elhivatottság teljes tudatában gyakorol.

• a törvényes felelősség határain kívül működő, és  meghatározatlan nagyságú költségvetéssel rendelkező titkosszolgálati rendszer.

• a hatalom szolgálatában álló nagyvállalati tulajdonban lévő tömegtájékoztatási eszközök, amelyek a közvélemény kialakítását irányítják, és a gondolatrendőrség, valamint a propaganda minisztériumok szerepét töltik be.  A tömegtájékoztató eszközök a háborús politikát támogatják, a háborút dicsőítik, és arról igyekeznek meggyőzni az ország polgárait, hogy az Amerikai Egyesült Államok a demokráciát terjesztik világszerte, nem, pedig az Amerika-barát elnyomó rendszereit támogatják.

• egy mérhetetlen és mindenható hadiipari, és katonai erő, amelyről Dwight Eisenhower álmodni sem mert volna, amikor kijelentette, hogy: „A túlméretezett hadsereg  bármilyen típusú kormányzat irányítása alatt, a szabadságot veszélyezteti.” Eisenhower arra utalt, hogy a hatalmas számú hadsereg, a legfenső parancsnokság önkényuralmához vezet. (A jelen esetben az Amerikai Egyesült Államok elnökének önkényuralmához.) A túlméretezett hadsereg, és hadi ipar érdekei lehetetlenné teszik, a törvényhozó, a bírósági, és a végrehajtó hatalom közötti egyensúlyt, és a kölcsönös ellenőrzést

• gyenge és szolgalelkű kongresszus, amely egy erőszakos elnökkel szemben képtelen a választópolgárok többségének érdekeit képviselni. E helyett a kongresszus hozzájárul ahhoz, hogy a nemzeti javakat a vég nélküli háborúk költségeinek fedezésére és a gazdagoknak való juttatásokra pazarolják el.

• az állami intézményeknek a nagyvállalati érdekekkel való vérfertőző jellegű összefonódása olyan mértékű korrupciót szül, amely lehetetlenné teszi a demokratikus állam működését, illetve meghiusítja a “a nép köréből választott, s a nép érdekében cselekvő kormány” eszméjét.

Johnson szerint, az Amerikai Egyesült Államok  negatív megítélése, nem csak az iraki kaland sikertelenségének a következménye. Az Amerikai Egyesült Államok negatív megítéléséhez, az évek óta tartó nemzetközi jogtiprások, és a saját alkotmányának a semmibe vétele is hozzájárul. (Az Amerikai Egyesült Államok nemcsak a letartóztatottak nemzetközi megegyezések által szavatolt  jogait tagadja meg, de a megszállt területeknek minősülő területek polgári lakosságának, a nemzetközi dokumentumok által biztosított jogait sem tiszteli. Az amerikaiak, nem is törekszenek arra, hogy a foglyok elleni jogsértéseket és a polgári lakosság elleni törvénytelen fellépéseiket igazolják, sőt tüntetőleg kérkednek velük. Mindez, nemcsak az ellenség részéről, de az amerikaiak szövetségesei körében mind nagyobb és nagyobb felháborodást, és elutasítást vált ki. Az amerikaiak az egész muzulmán világ ellen meghirdetett háborúról, „Islamofasizmusról” beszélnek, s ezáltal az egész muzulmán világot démonizálják, és maguk ellen lázítják. A „terror elleni háború” örve alatt, a Pentagon egy „hosszantartó háborúról” beszél, amely nem fejeződik be egy emberöltő alatt. 

Johnson arra figyelmeztet, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, ma már jelen vannak a birodalmak bukásának fő okozói, illetve Amerikában is ugyanazok az erők működnek, amelyek a múlt korszakok birodalmainak bukását okozták: 

-         elszigeteltség,

-          a birodalom erejét meghaladó hatalmi törekvések,

-         túlzott őnbizalom, és dölyfösség („hubris”), amelynek rendszerint kiérdemelt következményei vannak,

-         a külső erőknek a birodalom megbuktatására irányuló közös érdekek erősödése, és közeledése

-         tudatos díszinformáció, ás járványi méretű hazugságok.

Johnson szerint, mindez a gazdasági összeomláshoz és az önkényuralomhoz vezet. Ezt a megállapítást tükrözi a könyv címe is: Nemeszisz – a kiérdemelt bukás körvonalai máris felismerhetőek az amerikai társadalomban. A „Nemesis” hét fejezetben tárja az olvasó elé mondanivalója. A következőkben, Chalmers Johnson könyvének fejezetenként való összegzésszerű bemutatása következik.

1.      A Militarizmus, és az alkotmányos rend felbomlása

Johnson történelmi példákkal bizonyítja, hogy az előző birodalmak bukásának okai észlelhetően jelen vannak az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi külpolitikájában, és az amerikai társadalomban is.  Állításának bizonyítására, Johnson párhuzamot von a római, az ottomán, a japán,  az angol birodalom, a nácizmus, s a Szovjet birodalom bukásának okozói és az amerikai társadalomra jellemző tünetek között, s megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok útban van a szakadék felé.

Johnson szerint a háborús politika és hadsereg felduzzasztása törvényszerűen a szabadságjogok megszüntetéséhez, és az egyeduralomhoz vezet. Az amerikai alkotmány megalkotói gondoskodtak arról, hogy a hadüzenet joga ne az elnök hatáskörébe kerüljön. James Madison, (1751 – 1836) az amerikai alkotmány megfogalmazóinak egyik legkiválóbb egyénisége, az Amerikai Egyesült Államok negyedik elnöke szerint: „A szabadság ellenségei közül, a legfélelmetesebb, talán a háború, mert az minden más szabadságellenes veszély csíráját magában hordja.” Az amerikai alkotmány szerint, a hadüzenet a kongresszus hatáskörébe tartozik. Annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok az elmúlt ötven évben állandó háborút folytat világszerte, a kongresszus utoljára 1948. december 8. üzent hadat, (Japánnak, Németországnak, és Olaszországnak). A háború, és béke  ügye, az előírások kijátszásával ma ténylegesen az k elnök kezében van. Az Amerikai Egyesült Államok elnökének, ma nagyobb hatalma van, mint bármely királynak, vagy császárnak.

A rendes hadsereg mellet, az elnöknek külön törvénytelen magánhadserege is van,-  a CIA, és másik tizenöt alkotmányellenes felderítő szolgálat. Sem ezek a szervezetek, sem a hadsereg nem felelős senki másnak, még az az amerikai kongresszusnak sem, csak az elnöknek, mert minden megnyilvánulásuk titkosnak minősített, és titkos, és meghatározatlan nagyságú költségvetéssel rendelkeznek. (Ez részben magára a Pentagonra is vonatkozik)

Az ország törvényei a titkos szolgálatok szerevezeteire nézve csak formaság, és a bírói hatalom  tehetetlen velük szemben. Ez azt jelenti, hogy,  ma a CIA, vagy bármelyik hasonló biztonsági erő, lehallgathatja a polgárok telefonját, kikérheti bakszámláját, és bármely személyes adatot megszerezhet róla, anélkül, hogy a bíróság, vagy bíró erről előzőleg döntene. Egyetlen feltételre van szükség: „Az intézkedések az ország biztonságának érdekében történnek.

Johnson könyve, a Nemesis csupán a hadsereg, és a CIA szerepét vizsgálja közelebről, és a szerző nyíltan kimondja: „Addig ebben az országban nem lesz béke, és mint nemzet nem is maradhatunk meg sokáig, ha a CIA-t meg nem szüntetjük, s  a biztonság kérdéseit a State Department hatáskörébe helyezzük, a  Pentagon hatáskörét, pedig csak a szigorúan a katonai szerepkör betöltésére szűkítjük.”  Johnson szerint, meglehet, hogy minderre már késő van, mert az Amerikai Egyesült Államok, mint a „demokrácia mintaképe” már megszűnt létezni. Az Amerikai Egyesült Államokat, ma a kínzásokkal, törvénytelen börtönökkel, a nemzetközi jog lábbal tiprásával, és az emberi jogok semmibevételével azonosítják világszerte.  Nemzedékekre lenne szükség, ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok visszaszerezze egykori hírnevét. Az Amerikai Egyesült Államok, ma már nem „a nép, a nép nevében, és a népért”, alkotmányuk jelszavának szellemében létezik, hanem a „kiváltságosok” érdekeit védelmezi, és a kiváltságosok nevén uralkodik.

Az úgynevezett „minden területen megvalósított fölény” (full spectrum dominance) a szárazföldi, tengeri, tengeralatti, légi, és a világűrre kiterjedő tántoríthatatlan teljhatalmi törekvések roppant veszélyt jelentenek, nemcsak az Amerikai Egyesült Államok, hanem a az egész világ számára is. Az Amerikai katonai költségvetés nagyobb, mint  a világ többi országának a katonai költségvetése együttvéve. Az Amerikai Egyesült Államok politikáját  a fegyvergyárak és a hadseregnek szállító, illetve a hadsereggel  üzleti viszonyban lévő nagyvállalatok politikai adoményai  határozzák meg. A véget nem érő fegyverkezés indoklásául, pedig újabb és újabb „ellenséget”  kell kitalálni.  Az „ellenség” leginkább a nyersanyagforrásokban gazdag országok soraiból, illetve a nyersanyag források szempontjából stratégiai fontossággal rendelkező országok soraiból kerül ki. (Afganisztán, Irán, Irak) Ellenséggé nyilvánul tovább minden olyan ország is, amely ragaszkodik önállóságához, és elfelejti, hogy „ki a gazda.” (Venezuela, Irán)

Johnson megállapítja, hogy az Irakban harcoló amerikai katonák, csak a feletteseinek felelősek, és a körülbelül százezer, magánvállalkozó, pedig csak önmagának (senkinek sem) felelős. Az Amerikai Egyesült Államok háborús kalandor politikájának legsötétebb oldala a kínzásokról, és a fogva tartottak embertelen megaláztatásiról hírhedt katonai börtönök. Ezek a szövetségi államtitkár, (Secretary of State) és a Pentagon fennhatósága alá tartozik.

2.      Birodalmi patológia – Az Amerikai Egyesült Államoknak, a római, és az angol birodalommal való összehasonlítása 

Johnson szerint, a köztársasági államforma és a militarizmus összeférhetetlenek. A Római birodalom i.e. 216-ban vereséget szenvedett a Hannibál hadai ellen. A rómaiak megfogadták, hogy soha többé ki nem teszik magukat egy ilyen veszélynek, és minden erejüket a hadsereg megerősítésére, és a tényleges, vagy az esetleges ellenség elleni megelőző háborúkba kezdet. Róma az örök, és végleges békét igyekezett biztosítani a birodalom számára (Pax Romana) és ezt minden tényleges, feltételezett , és jövőbeli ellenség megsemmisitése  árán igyekezett megvalósítani. Johnson szerint ugyanez történt Németországgal is, csak sokkal gyorsabban. Amikor a Reichstag, részben a múlt háborús politikájának gazdasági következményei miatt (háborús vesztességek, hadikárpótlás költségei) miatt képtelenné vált a birodalom kormányzására, átadta a hatalmat Hitlernek, aki egyeduralmat vezetett be. Mindkét birodalom bukását a militarizmus okozta.

Napjainkban, az Amerikai Egyesült Államok is ezt a birodalmi megalomániát követi. A római birodalmat a militarizmus, és a véget nem érő háborúk nyomán létrejött korrupció tette tönkre.  i.e. 27-ben a római szenátus teljhatalmú uralkodónak nyilvánította Julius Caesart. (Caesar Augustus), aki a szenátust hűséges családi klubbá alakította.

Az Amerikai Egyesült Államok, akkor lépte át a Rubicont, amikor 2001, szeptember 18. a Szenátus felhatalmazta az amerikai hadsereget, (Authorization for Use of Military Force - AUMF) hogy fellépjen azok ellen, akik 2001. szeptember 11. támadást intéztek az Amerikai Egyesült Államok ellen. Ugyanez a határozat, felhatalmazza az elnököt, hogy a terrorizmus ellen és annak megelőzése érdekében cselekedjen.” Ez a felhatalmazás önmagában is elegendő ahhoz, hogy a George W. Bush, vagy a következő elnök magához ragadja a hatalmat és bevezesse a diktatúrát. 2002. októberében az amerikai kongresszus megszavazta, hogy az amerikai elnök megelőző csapást mérhet Irakra, vagy bármely országra, amely feltételesen, vagy közvetve veszélyeztetheti az Amerikai Egyesült Államokat. A fenti felhatalmazás arra is kiterjed, hogy az elnök olyan fegyverek használatát is engedélyezheti, amelyeket a saját megítélése szerint megfelelőeknek ítél, beleértve a taktikai jellegű atomfegyverek használatát is. Ez a hatalom nem csak diktatórikus jellegű, hanem őrület is a kongresszus részéről, amely az elnököt, és általában a vezetőket az emberfeletti hatalom érzésével ruházza fel, és félistenek rangjára emeli őket.

Johnson szerint a római birodalom, és az angol birodalom sorsa jelzik az Amerikai birodalom további útjának alakulását, és lehetőségeit is. Róma a birodalmat választotta, a Köztársaságot, és később, pedig a birodalmat is elvesztette. Nagy Britannia, a másik utat követte, feladta birodalmi törekvéseit, és a demokráciát választotta. Ezen nem változtat az a tény, hogy a jelenlegi angol kormány (Tony Blair) az amerikaiak érdekeinek kiszolgálóivá alacsonyodott. Az Amerikai Egyesült Államok számára a választás egyértelmű: vagy a birodalmat választja, vagy a Köztársaságot, a kettőt egyszerre nem lehet.

3.      A CIA – mint  az elnök magánhadserege

A római birodalomnak megvolt a maga privát hadserege, amely a császárt védte, és szolgálta – a pretoriai gárda.  Az Amerikai Egyesült Államokban a CIA ugyanezt a célt szolgálja. A CIA bebizonyította az elnök iránt feltétlen hűségét, amikor hazudott, hogy az elnök háborút indíthasson Irak ellen. A CIA a törvény felett áll, mert munkáját teljes titkosság övezi, beleértve a költségvetését is. A demokráciában a kongresszusnak joga van a CIA ellenőrzésére, a birodalmi (császári) uralomban erre nincs joga, mert a kongresszus hatalma a formaságokra korlátozódik.

Johnson pontosan ismerteti a CIA öt, eredeti hatáskörét: Az első négy a biztonsági adatok összegyűjtésére, azok feldolgozásának megszervezésére, és terjesztési módjára, illetve nyilvánosságra hozására vonatkozik. A CIA hatáskörének ötödik pontja, csupán általánosan meghatározott, s olyan „egyéb” teendők ellátására hatalmazza fel az ügynökséget, amelyre azt a Nemzeti Biztonsági Tanács (National Security Consil) felhatalmazza. („Egyéb teendők) Ez a mandátum tette lehetővé, hogy a  CIA, ma az elnök titkos magánhadseregének szerepét töltse be. Ez tette lehetővé a CIA számára más államok kormányának megbuktatását, az állami vezetők elleni merényleteket, az „Amerika-barát diktátorok hatalomra juttatását, magánszemélyek elrablását, és azoknak egyik országból a másikba való törvénytelen szállítását. Ez, az úgynevezett „extraordinary rendition” (különleges kiadatás) lehetővé teszi olyan személyek kiadását más országoknak, ahol, azokra biztos kínzások, vagy nyilvánvalóan igazságtalan ítélkezés vár. Chalmer Johnson szerint: „A CIA, ma egy globális Maffia jellegű kivégző osztag, Bush elnök, pedig az ügyeletes Keresztapa…” „A CIA a demokrácia ellensége, amelynek el kell tűnnie, különben a szabadságjogoknak vége.”

4.      Az amerikai katonai bázisok világszerte

Az amerikai népet felháborítaná, ha az ország területén külföldi katonai bázisok lennének, amelyek zajosak, a környezetet szennyezik, a legértékesebb földterületeket sajátítják ki, részeg katonák garázdálkodnának, és a helybeli nőket megerőszakolnák.

A külföldön létesített amerikai bázisok személyzetére az amerikai jogszabályok vonatkoznak. Az eredeti egyezmény (Status of Forces Agreement – SOFA) megkötését követően, helyi hatóságoknak semmi beleszólásuk nincs a területeiken létesített amerikai bázisokkal kapcsolatos kérdéseibe, vagy az amerikai katonák törvénysértéseinek kérdéseibe.  Az amerikai katonákra, és a személyzetre a befogadó ország törvényei nem vonatkoznak. 

Johnson, a továbbiakban kitér az amerikai katonai bázisok számára, és típusaira. A 2005. hivatalos adatai szerint, az Amerikai Egyesült Államoknak 737 katonai bázisa volt külföldön, de azok száma ma már tetemesen megnövekedett. Johnson szerint, ma kb. 1000. amerikai katonai bázis van világszerte, amelyeknek a száma tovább növekszik. A titkos, illetve a nyilvántartásban nem szereplő bázisok számát több mint százra becsülik. (Koszovóban, ismeretlen helyeken  Kelet Európában, Izraelben, Qatarban, és a különböző „baráti” arab államokban.) Ezeknek a bázisoknak a fenntartása elképzelhetetlen pénzösszegeket emészt fel. Az új amerikai globális védelmi rendszer (Global Repositioning Plan) a becslések szerint 20 milliárd dollárba kerül. A fenti költség egy részét az amerikaiak a „védelmezett” országok fizettetik meg.

Az iraki háborúval párhuzamosan, illetve a Közép-kelet olajforrásai feletti hatalom biztosítása érdekében, az Amerikai Egyesült Államok, új, úgynevezett „super bázisokat ” épít Irakban és másutt. Ezek a létesítmények több milliárd dollárba kerülnek, és arra utalnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok hosszú távban gondolkodik, illetve hosszú évekre tervezi háborús politikáját. A bagdadi amerikai nagykövetség, az úgynevezett „zöld övezet” Bagdad központjában épül, és négy négyzet mérföld területet foglal magában. A „bagdadi bástya” nevű létesítmény a legnagyobb amerikai követség lesz a világon. A négy és fél méter széles fallal, és úgynevezett „concertina” szögesdróttal körülvett, és távirányítású lövedékrendszerrel védett terület belsőleg egy amerikai város gazdag negyedének a pontos mása.    A körülbelül ezer ember számára készült építmény hatszor nagyobb, mint a New Yorkban lévő Egyesült Nemzetek központja, s azt szolgálja, hogy a „terepen” szolgálatot teljesítő hivatalnokok, az őrség, és a személyzet „Amerikában “érezze magát. Az ellátás, az élelem, a környezet teljes egészében az amerikai viszonyokat tükrözi.  Az irakiak szemében, ez a Bagdad szívében épülő létesítmény, a megalázás, és a leigázás jelképe.

5. Az Amerikai Egyesült Államok terjeszkedő politikájának módszerei

Az amerikai hadsereg más országokban való állomásozásának feltételeit, az USA, és az illető (baráti) ország közötti egyezmény, az ú.n  SOFA – (Status of Force Agreements) szabályozza. A SOFA alapvető rendelkezéseibe a „védelmezett baráti” országnak nincs beleszólása. Az illető országok területén állomásozó amerikai katonákra kizárólag az amerikai katonai bíróság szabályai vonatkoznak., nem, pedig a helyi illetékességű törvények. Ez azokra az esetekre is vonatkozik, amikor amerikai katonák, illetve az amerikai személyzet a helyi lakosok ellen követel el vétséget, vagy bűncselekményt. Nemi erőszak, verekedések stb.  Az amerikai katonákat ennek következtében az amerikai illetékesek legtöbb esetben felmentik a vádak alól.  Johnson arról számol be, hogy Japánban 1998. És 2004. között az amerikai hadsereg tagjai, és a hadsereg kötelékeiben szolgáló személyzet ellen 2, 024 feljelentés közül összesen egy került katonai bíróság elé, és csak 318 személy ellen emeltek vádat.

Chalmers Johnsonnak közvetlen ismeretei vannak az Okinawa (Japán)  szigeten lévő amerikai katonai bázis működéséről. Johnson szerint, Japán alkotmányát az amerikaiak diktálták, és hatvan évvel a második világháború befejezése után, ma is 88.  katonai bázisa van a különböző japán szigeteken. Ezekből 37. Okinawa szigetén található, amelynek területe körülbelül megfelel egy nagyobb amerikai város területének. 1995.- ben két amerikai katona elrabolt, majd megerőszakolt egy 12 éves japán lányt.  Érthető, hogy Okinawa lakosai miért tüntetnek szüntelenül, és olyan nagy számban (legutóbb 85, 000 ember) az amerikai katonai bázisok iellen.  Az Amerikai Egyesült Államok, több mint hatvan éve tartó katonai jelenléte csak növeli az ellentéteket a térségben.

6. A birodalom végső álma – a világűr meghódítása

A úgynevezett „minden területen megvalósított fölény” (full spectrum dominance) elvének a legszélesebb értelmezése alapján az Amerikai Egyesült Államok a világűrt is a saját területének tekinti, és az önvédelem jogára hivatkozva egyedüli jogot formál a világűrnek, a katonai célokra való kizárólagos igénybe vételére. Ez, az önmagában is borzalmas elgondolás, a hidegháború idejéből származik. Ronald Reagan, volt amerikai elnök, 1983. március 23. beszédében az önvédelmi rendszer fontosságát hangsúlyozva, és egy olyan terv kidolgozását sürgette, amely egy áthatolhatatlan védő pajzsot vonna az Amerikai Egyesült Államok fölé. Ez az úgynevezett „Star Wars” védelmi rendszer,  hivatalos néven: Strategic Defence Initiative – SDI. Reagan idejében egyáltalán nem számított, hogy az egész elgondolás a képzelet világába tartozik, és ez most sem számít, mert az a fontos, hogy legyen valami, amiből a hadiipar éveken át hasznot húzhat. Az amerikai adminisztráció, tudvalevőleg nagy lelkesedéssel támogat minden háborúval kapcsolatos tervet.

Az elgondolás szerint, az űrben elhelyezett megfigyelő állomások jelzéseinek hatására a készenlétben álló távirányítású rakéták megsemmisítenék az Amerikai Egyesült Államok felé tartó lövedékeket, mielőtt azok célba érnének. Az eddigi kísérletek sikertelenek voltak, és a szakértők véleménye szerint, az egész elgondolás téves. Theodor Postal, a ballisztikus lövedékek világhírű szakembere, a Massachusetts Institute for Technology (MIT) munkatársa éveket töltött annak bizonyításával, hogy az egész legondolás téves, és rendszer működésképtelen. Postal minden további nélkül kijelentette: „A National Missile System nevű védelmi rendszernek nincs hihető tudományos alapja, hogy az valaha is működjön…” Ennek ellenére, a terv megvalósításának munkálatai folyamatban vannak. 

A világűrnek, a háború célokra való felhasználása, vagy a világűrből folytatott háború a feltételezett célok szempontjából önellentmondás, mert annak következményei ugyanolyan súlyosak magunkra nézve, mint az ellenségre. Az űrben lévő szemét máris komoly veszélyeket rejteget magában. Az amerikai légierő ma 13, 400 mesterséges tárgyat tart számon az űrben, ebből mindössze néhány száz a műhold. Ezeken kívül több mint 100, 000 kisebb méretű, ember alkotta szemét kering az űrben. Nem is a méret a döntő, hanem a sebesség – 17, 500 mérföld óránként.

Calmers Johnson szerint, a tanulság egyértelmű: “Washington, a tényleges védettség helyett, a védettség képzetét nyújtja számunkra, anélkül, hogy a tényleges támadás veszélyét csökkentené.” Johnson szerint az egész rendszer (SDI)  megoldhatatlan  nehézségekkel küzd, és megvalósíthatatlan, s abból csak a hadiiparnak van haszna, és azt csak a hatalmas adományokat bezsebelő politikusok, illetve politikai pártok tartják életben. A Strategic Defense Initiative (SDI) program ez idáig hatalmas összegeket emésztett fel, anélkül, hogy bármilyen kézzelfogható eredménye lett volna. 1980. óta 92 és 130 milliárd dollárt költöttek rá. Az előrelátások szerint, a rendszer 2015. készül el és 1. 2 trillión dollárba kerül. Johnson szerint, az egész program a politikai korrupció melegágya, valamint a törvénytelen politikai adományok kimeríthetetlen forrása.
Johnson szerint, ,,ahelyett, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a kölcsönös meg nem támadási szerződések megkötését szorgalmazná, terjeszkedési politikájával világszerte az ellenségeskedést szítja, és egy kétes a világűr alapú védelmi rendszerre költi a pénzt, amely a végén csődbe juttatja az országot. Johnson szerint a nagyzoló, és kétes értékű világűr alapú védelmi rendszer kiépítésre való törekvés, egy másik példája annak a korlátlan kevélységnek, amely a világtörténelem során a többi birodalom bukását okozta.

7.      Az Amerikai Köztársaság válsága 

Johnson szerint, George W. Bush nem az első amerikai elnök, aki visszaélt  hatalmával. Lincoln elnök volt az első, azzal, hogy az amerikai polgárháború idején megtagadta a hadifoglyok alapvető jogait. Franklin D. Roosevelt, pedig azzal, hogy a japán amerikaiakat (amerikai állampolgárokat) a második világháború idején megfosztotta állampolgári jogaiktól és csupán eredetük alapján gettóba zárta. A fenti események, és George W. Bush visszaélései között az a különbség, hogy a múltban a helyén voltak, a hatalom megosztását, és a hatalmi ágak elválasztását biztosító törvények, és az esetleges visszaéléseket   a megfelelő törvények alkalmazásával orvosolhatták.

Ma, azonban az alkotmány rendelkezéseinek kiforgatása révén, az elnöknek “törvényesen” is teljhatalma van. Johnson szerint, George W. Bush elnökké választása is a korrupt bírók törvénytelen határozata alapján történt. Az Amerikai Egyesült Államokban, ma a két korrupt politikai párt hallgatólagos paktuma alapján történő antidemokratikus kormány van hatalmon. Johnson szerint az amerikai kongresszus nem más, mint egy igenlő arisztokrata gyülekezet, amely ugyanúgy viselkedik, mint, amikor a római szenátus Caesar teljhatalmú uralkodóvá kikiáltását üdvözölte.

Az amerikai elnök, illetve a végrehajtó hatalom, korlátlan, illetve külső ellenőrzés alól mentes határozatai, az úgynevezett "unitary executive theory of the presidency" (az  Példák, hogy az miben nyilvánul meg. Levelek, telefonok, bárki, bírósági határozat, illetve engedély nélkül, letartóztatások.  nélkül  elnökség végrehajtó hatalmának egysége”) elméletére épül. Az amerikai kongresszus, 2001. szeptember 18. határozatában, az ország biztonságát érintő kérdésekben, az elnököt a háború állapotára vonatkozó kizárólagos hatalommal ruházta fel.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a végrehajtó szervek a bíróság ellenőrzése nélkül működhetnek. A fenti „elmélet” teljesen ismeretlen az amerikai törvényhozásban, a gyakorlatban, pedig a fasiszta diktatúrák “kivételekre” alapuló rendeleteivel azonosak. Johnson szerint az Amerikai Egyesült Államok jogrendszere ezzel elérkezett a fasizmus határát. Johnson szerint, minden feltétele megvan annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok a római birodalom sorsára jusson. A teljes összeomlás, azonban még sokáig elhúzódhat. A jelenlegi állapotra az jellemző, hogy az ország az alkotmányosság látszatát kelti, a tényleges önkényuralom, csak a gazdaság összeomlás, és az általános fizetőképesség beálltával következik be.

Johnson szerint, tehát a birodalmak összeomlásához, a hatalma hadsereg, az állandó háborúzás, a háborús célokat szolgáló felelőtlen költekezés, a demokratikus intézmények elsorvasztása, és a hatalomnak az elnök hatáskörébe való tömörülése okozta. Johnson szerint, amikor egy ország ezen az úton elindul, a következmények, minden egyes esetben azonosak: „elszigeteltség”, az ország erejét meghaladó célkitűzések, a birodalmi politika ellenes erők egyesülése, gazdasági, összeomlás, fizetőképtelenség. Vagyis, a birodalom cselekedeteinek is következményei vannak. A kiérdemelt következmények jelképe, a görög istennő, Nemesis, türelmes ugyan, de a kellő időben megköveteli, ami jár neki – a szabad nemzetként való létezés jogát.

A Japán birodalom kiváló ismerőjeként, Chalmer Johnson, a saját mondanivalóját, Hotsumi Ozaki, japán társadalomtudóshoz hasonlítja, aki írásaiban arra intette a japán császárt, hogy a második világháború időszakában, Kína megszállása a japán császárság vesztét okozza, mert Kína bekebelezése meghaladja Japán erejét. A japánok nem hallgattak Ozakira.  Japánban halálra ítélték, és kivégezték, a japán birodalom, pedig összeomlott. Chalmer Johnson azt reméli, hogy az amerikaiak bölcsebbek lesznek a japánoknál.

Stephen Lendman,  Chicagóban él, újságíró, a  „The Steve Lendman News & Information Hour” rádió műsor szerkesztője