Kaslik Péter: „LEVEGÕT!”- A magyar gyerekek jóléte és iskolai elõmenetele az UNICEF 2007. jelentésének tükrében

Mi az, amit a Jelentés fontosnak tart? Az UNICEF, 2007. február 12. Jelentésének mottója a következő:

A fenti meghatározás elsősorban a fiatalok életminőségére helyezi a hangsúlyt. Tehát arra, hogy „milyenek vagyunk s milyenek leszünk.” A Jelentés alapján, fontos ugyan a jelenlegi kormány által olyan sokszor emlegetett „versenyképességre való felkészültség”és a "munkaerőpiac követelménzeihez való igazodás", de sokkal fontosabb, hogy az ország fiataljai otthon érezzék magukat abban az országban, és abban a kultúrában, amelybe beleszülettek. Ebben a kérdésben, a Jelentés, Gyurcsány Ferenccel szemben, Tamási Áronnak ad igazat: „Azért élünk a földön, hogy valahol otthon legyünk benne.” Gyurcsány Ferenc, pedig, mint ismeretes, arra buzdítja a magyar fiatalokat, hogy menjenek külföldre.

A Jelentés kitér arra is, hogy a magyar diákok többségének odahaza nincsenek külön tanszerei. Ez ma valószínűleg főleg a számítógépekre, az Internethez való hozzáférhetőségre vonatkozik. Ez, a hivatalos tananyagra való rászorultság, roppant előnyt jelent a hatalmi ideológia, és állampropaganda számára, mert a magyar diákok hatalmas többségének nincsenek összehasonlítási lehetőségei, és képtelenek a hivatalos propaganda adatait ellensúlyozni és azokat önálló források alapján ellenőrizni. A fenti lehetőség roppant fontos lenne a további önálló tanulás, valamint az önálló, és kritikai gondolkodás kialakłtás, és a politikai tisztánlátás szempontjából.

Mi van a fenti lesujtó számok mögött? Megdöbbentő, hogy a legfontosabb kérdések, az UNICEF Jelentése alapján most is ugyanazok, amelyeket Fülep Lajos 1929-ben, a Pesti Napló hasábjain megfogalmazott: „Ezernyi problémáink mélyén ott sajog, ha sokszor ki se is mondottan: mi lesz a magyarsággal? Napról napra fogyasztja önmagát – meddig mehet ez még…?” Fülep Lajossal egyetemben, ugyanezt a kérdés tette fel Kodolányi János, Zichy János, Kerék Mihály, Illyés Gyula, és mások is. A magyarság sorsáért aggódó fenti írók, közgazdászok, politikusok stb. a múlt század harmincas éveinek elején, a magyarok fogyásának és erkölcsi hanyatlásának forrását a nagytőke előretörésében, és az átfogó, és méltányos földreform megvalósításában , illetve a nagybirtokok féktelen elterjedésének korlátozásában látták. Ugyanezt találjuk József Attila költészetében is: A “szapora csecsemőhalál” most is kiemelkedő helyen szerepel Magyarország bizonyítványán. A 2007. Jelentés tükrében, József Attila, versei hetven év távlatából, ma is eleven hatnak. Vajon ma, kinek a javára „gyámolítják a gyáripart”? Mi van az országban a „törékeny falvakkal?”

József Attila verseinek időszerűsége elsősorban József Attila géniuszát igazolja, de arra is rámutat, hogy a magyar viszonyok a költő halála óta alig változtak. Ma már azonban nem kell attól félni, hogy a birtokok megoszlanak, mint az egyke korszakában – a birtokok ma, egészben mennek át idegen kézre. A nagybirtok kevesebb munkást igényel. Eltűnnek a falvak, megjelennek az idénymunkások, amely a gyökértelenség növeléséhez, a családok elválasztásához, s a gyermekek további elbizonytalanodásához vezet.

A jelenlegi magyar iskolarendszer válságának fő okozója ma is ugyanaz, ami 1932-ben volt: A kormányprogramként szabadjára engedett nagytőke, és a nemzetellenes birtokpolitika, illetve a Magyarországon, többszörösen megbukott nagybirtok-politikának a visszaállítása. Miért nincs pénz az iskolákra és a kórházakra Magyarországon? Azért, mert a nagyvállalatok nem fizetnek adót, illetve annyit fizetnek, amennyit akarnak.

Az UNICEF Jelentésének fő értéke annak humanista felfogásában van, ami azt is bizonyítja, hogy a globalista és neoliberális értékrend ma már nem általánosan elfogadott. A Jelentés adatai pedig arra utalnak, hogy a globalista és neoliberális társadalom kedvezőtlenül hat az eljövendő nemzedékek iskolai felkészültségére, és károsan befolyásolja a jövő nemzedék életfelfogását és életérzését is.

Az UNICEF Jelentéséről, a magyar sajtó ez idáig (2007. február 20.) csak mellékesen, vagy másodkézből tájékoztatott. A Népszabadságban két rövid cikk jelent meg (2007. február 14. és 2007. február 15.). Az InfoRádió (2007. február 14.) egy cikket, és egy rövid interjút közölt a Jelentésről. A Magyar Nemzet ez idáig három cikket közölt a Jelentéstől. A Magyar Hírlap két cikket közöl a népfogyatkozásról.

A mai napig, (2007. február 21.) sem a magyarországi politikai pártok, sem a magyar társadalmi szervezetek internetes honlapjain nem található semmilyen hír, vagy ismertetés a Jelentésről, annak ellenére, hogy a Jelentés munkapéldánya, amelynek adatai teljes egészében azonosak a végső változattal, már 2006. decemberében elérhető volt.

A Népszabadság 2007. február 14. cikkét, Ferge Zsuzsa írja, aki kiemeli a Jelentés fontosságát, de arra hivatkozik, hogy a Jelentés adatai régi keletűek, vagyis 1995 és 2002-ből származnak. Az UNICEF Jelentése szerint, azonban a régi adatok azt jelzik, hogy az illető országok megfelelő hivatalai nem készítettek új adatokat, a Jelentés s emiatt a rendelkezésére álló, régi adatokra támaszkodik. Maga az a tény, hogy az elmúlt öt évben nem készült megfelelő felmérés a gyerekek anyagi helyzetéről, önmagáért beszél.

Ferge Zsuzsa a megoldást a következőkben látja: „Még ebben a sokaknak rosszat hozó 2007-es évben is az eddiginél több erővel kellene megakadályozni, hogy a gyerekeken is csattanjon az ostor. És az utolsó percben vagyunk, hogy elkezdődjék a gyerekes családok helyzetét, a gyerekek esélyeit sokoldalúan, tartósan javító program, a „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia. Hamarosan elkészül az ezt tartalmazó országgyűlési határozat. Ha a parlament ezt nagy többséggel megszavazná, lenne remény, hogy komoly figyelem, jelentős erőforrások jussanak e célokra. Ferge Zsuzsa cikke nem tér ki arra, hogy a 2007-es év, miért lesz “sokaknak rosszat hozó”, és arra sem, hogy száz év népfogyatkozás, és a jelenlegi iskola bezárások, és a tanerő tömeges elbocsátásának távlatából milyen “hamarosan” lép életbe a “Legyen jobb a gyerekeknek” nemzeti stratégiára vonatkozó országgyűlési határozat. Ferge Zsuzsa lényegében nem ajánl mást, mint Gyurcsány Ferenc, aki a közös célokért való összefogást, a kormány politikájának a támogatásában határozza meg. A "tervezetek" és ígéretek közepette, ma ott tartunk, hogy Mindszenten, például rendőrök strázsálnak az iskolánál. Az ilyen környezetben tanulásról csak negatív értelemben beszélhetünk. (A gyerekek azt tanulják amit látnak.)

Az InfoRádió beszámolóját Herczog Mária szociológus hozzánemértő, értelmetlen, és tagadás jellegű kijelentései kísérik. Hercog Mária többek között a következőket mondja: “(A Jelentésben) olyan adatokra hivatkoznak, amelyek nem összegyűjthetőek. Nem biztos, hogy a jelentésben szereplő mutatók miatt rossz a helyzet Magyarországon.” A fenti két mondat közvetlenül követi egymást. Vagyis: „A tanár pikkel a gyermekemre.” Ez a mentegetőzés a gyermekének ártó szülő védekezésének kirívó példája. A Jelentés többek között az olvasókészség, a matematikai tudás, és más egzakt tantárgyakban elért hivatalos eredményekre is hivatkozik, a többi adat pedig jórészt maguktól a gyermekektől származik. Hercog Mária, tehát nem mond mást, mint azt, hogy a gyermekek nem tudják, mi a jó nekik, és azt sem, hogy jól érzik e magukat, vagy sem. Herczog Mária második mondata így hangzik: „Nem biztos, hogy a Jelentésben szereplő mutatók miatt rossz a helyzet Magyarországon.” Ismét a tagadással, és az áthárítással találjuk magukat szemben. A helyzet, tehát rossz, de, azt, hogy miért rossz, majd mi mondjuk meg. A Jelentés nem tér ki az országokon belüli térségi különbségekre, ennek ellenére azonban Herczog Mária megállapítja, hogy: „az anyagi helyzet nagyban függ attól, hogy a gyerekek az ország melyik részére, milyen településtípusra és milyen családba születtek.” A következőkben, Herczog Mária teljesen érthetetlenül és minden további összefüggés nélkül a „szülővé válás folyamatáról” beszél. Herczog Mária a megoldást szintén a kormányprogramtól várja: „A most elindult gyereksegély-program 25 év alatt próbálja csökkenteni a gyerekszegénységet.”

A jelenlegi magyar kormánypolitika ideológiai jellegű, tehát nem sok köze van a valósághoz. Ennek ellenére, azonban kitartóan halad a maga útján. Amint láttuk, az UNICEF Jelentésének alapfelfogása és értékelési szempontjai ellenkeznek a jelenlegi magyar neoliberális politika elveivel. Nem valószínű, tehát, hogy a jelentést a kormány tekintetbe veszi, és az sem valószínű, hogy a kormány a jelenlegi oktatási reformokat bármilyen módon is összeegyezteti a jelentés eredményeivel. Az iskola bezárások, a tanerő elbocsátása szöges ellentétben áll az UNICEF Jelentésének nemcsak adataival, hanem annak a valóságra alapuló, és humánus felfogásával is. A neoliberális oktatáspolitikában nincs helye az olyan meghatározásoknak, mint általános jólét, vagy önmagunkkal és környezetünkkel való megelégedettség érzése.

Gyurcsány Ferenc, a közoktatás kérdését az új kormányprogram egyik „zászlóshajójaként” említi. Tekintsünk el ennek a tengerész nemzetek szótárából kölcsönzött, napjainkban a nagyvállalatok által felkapott kifejezésnek a magyar közegben idegenül hangzó jellegétől. A Gyurcsány Ferenc által emlegetett „Egyetlen gyermeknek sem szabad elveszni” kifejezés az Amerikai Egyesült Államok, „No Child Left Behind” 2001-ben életbe lépett iskolatörvény elnevezésének magyar megfelelője. A fenti törvény az 1965. iskolatörvény újbóli életbeléptetésén alapszik. Az UNICEF Jelentése alapján az Amerikai Egyesült Államok oktatási rendszere az utolsó helyre juttatta az amerikai közoktatást. A vesztesektől tanulunk. A jelenlegi kormány oktatási programjának lényegét, az EU pénzekből beszerezhető digitális táblák felszerelésének ígérete képezi: „30 ezer tantermet fogunk felszerelni a tábla és a kréta helyett digitális eszközökkel”. A fejlesztésre 50 milliárd forint jut az EU -s pénzekből. A Népszabadság egyik cikke alapján, a fenti táblák beszerzése körül máris anyagi természetű rendellenességek mutatkoznak.

Az Unicef Jelentése egyértelműen bizonyítja, hogy a magas támogatottságú, és magas elvárásokat támasztó iskolarendszerek működnek. A "magas támogatottság", azonban elsősorban nem a drága tanszerekre vonatkozzik, hanem a tanítási, illetve tanulási folyamat emberi elemeinek a minőségére vonatkozik. A tanítás, illetve a tanulás természetét meghatározó elméletek és nézetek ma kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a tanulás forrása nem a tanszerek, hanem a tanító, illetve a tanár. A magyar irodalom, és a legtöbb ember tapasztalata is azt bizonyítja, hogy a jó tanár éltre szólóan megérinti, és befolyásolja a tanulók életét. A digitális táblák önmagukban semmit sem jelentenek. Azok, a fenti feltételek nélkül, úgymond se nem osztanak, se nem szoroznak, de főleg nem helyettesíthetik a figyelmes, megértő, és a kellő pillanatban elérhető, segítőkész tanárt. A sorozatos iskolabezárások tükrében, és a pedagógusok tömeges elbocsátási hullámainak időszakában, a digitális táblák bevezetése egy fajta gépies kegyetlenségnek is tekinthető - ugyanaz, mintha a magára hagyott csecsemőre, rázárnánk az ajtót és felcsavarnánk a rádiót. A magyar pedagógusok szerint, Magyarországon, ma "Hatástalanok a mostani fegyelmező eszközök az iskolákban, egyre több tanár hagyja el emiatt a pályát." A digitális táblákba fektetett pénz helyett, hatékonyabb lenne a tanítói, illetve tanári hivatás becsületének visszaállítása.

Sok szó esik a szimbolikus politizálásról. Az UNICEF Jelentésben azt olvassuk, hogy a magyar gyerekek nagy része reggeli nélkül megy iskolába, Kóka János gazdaságügyi miniszter, pedig több millóért vásárol operabérletet Bécsben. „Az egész táj vad fájdalom, s a gróf mulat valahol.” Nem valószínű tehát, hogy a reinkarnálódott úri Magyarországon „egyetlen gyerek sem veszik el.”

A Jelentés kapcsán történt eddigi, jórészt kormánypárti megjegyzések arra hivatkoznak, hogy a Jelentés alapján a 19. helyen végzett Magyarország mégis „jobban áll”, mint a mögötte lévő Angol Királyság, és az Amerikai Egyesült Államok. Ez a megállapítás, azonban kifogásként sem állja meg a helyét, mert a hatvanmillió lakosú Egyesült Angol Királyság, vagy a háromszázmillió lakost számláló Amerikai Egyesült Államok, a lakosság abszolút számaránya alapján könnyebben átvészeli a közoktatás terén jelentkező válságokat, mint Magyarország. Az angol nyelvterület nagyságáról, és az angol nyelv világnyelvként való alkalmazásáról ne is beszéljünk. A kis országok esetében a közoktatás válsága, sokkal nagyobb súllyal esik a latba. A ballépések végzetesek lehetnek. A Jelentés alapján kitűnően teljesítő Hollandia, Svédország, Dánia, Finnország tisztában vannak ezzel a veszéllyel és az ország politikáját a tényeleges gyermekközpontú társadalom kialakítására összpontosítják. Meg is van az eredménye.

Az Egyesült Angol Királyság, valamint az Amerikai Egyesült Államok Magyarországnál is gyöngébb teljesítménye, nem lehet vigasz Magyarország számára. A globalista, és neoliberális politika (megszorításainak) elveire épülő az oktatás és szociális politikának az Egyesült Angol Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban is majdnem huszonöt éves múltja van s emiatt jutottak oda, ahol vannak. Magyarországon pedig a neoliberális politika „csak” öt éve tart.

4. Távlatok és lehetőségek – a “gyermekközpontú társadalom” kialakulásának lehetőségei Magyarországon

„Üzletember vagyok, cégem a Magyar Köztársaság” jelentette ki két évvel ezelőtt Kóka János. Ez a kijelentés minden érték átértékelése. (Umwertung aller Werte). A neoliberális politika arra törekszik, hogy az államnak az egyén és a közösség érdekeit védelmező hatáskörét elsorvassza, a nagyvállalatok állami védelmezését, pedig minél teljesebben biztosítsa. A neoliberális politika, tehát az egész államrendszert a nagyvállalatok érdekeinek veti alá.

Az ilyen rendszerben „gyermekközpontú társadalomról” nem is beszélhetünk.
A gyermekközpontú társadalom a nemzeti lét természetes megnyilvánulása, amely az egészséges társadalom természetes értékrendjét tükrözi, s azt ország egész intézményrendszere egységesen és összefüggően támasztja alá. A gyermekközpontú társadalom, tehát nem jelszó, s főleg nem külön költség, vagy áldozat, a kormány részéről – és főleg nem külön érdem. Társadalomnak minősül-e a gyermekközpontú társadalom ellentéte? Azt is mondhatnánk, hogy, ha a „gyermekközpontú társadalom” kérdése felmerül, az önmagában a társadalom értékrendjének zavarát jelzi, vagy a politikai vezetés elsőbbségeinek téves, illetve hazug meghatározásaira utal. Óvakodjuk, tehát attól, ha a politikusok külön gyermekközpontú társadalmat ígérnek. Nincs az a nemzetét nyomorba döntő, vagy tömeggyilkosnak minősített politikus, aki kisbabával a karján, vagy gyermekekkel virágos réten le nem fényképezkedett volna. Az SZDSZ honlapján ma is ott hunyorog ártatlanul kovácspistike. A magyar társadalom jelenlegi arculata, és a hivatalos politika célkitűzései, s a média teljes beállítottsága szöges ellentéte annak, amit „gyermekközpontú társadalomnak nevezünk.” Magyarországon a közélet, a média, a napi politika, a véget nem érő csatározásainak színtere, ahol a gyerekeknek, vagy a családnak sem helye, sem keresnivalója nincs.

Amíg Magyarországon babakocsival nem lehet bemenni a Nemzeti Múzeumba, addig Kanadában, különösen hétvégeken, az országos napilapok fő oldalain is rendszeresen jelennek meg „gyermekközpontú”, politikamentes képek, amelyek azt hivatottak kommunikálni, hogy a család és a gyerekek igenis fontosak. A cserkészet, a sport a hat éven felüli gyermekek számára helyi és tartományi szinten is szervezett hálózat formában zajlik. A megfelelő helységeket a legtöbb esetben a helyi önkormányzatok biztosítják, a szervezés, a felügyelet, az edzők, a játékvezetők biztosítása, pedig önkéntes alapon történik. Egy közepes nagyságú városban nagy a valószínűsége annak, hogy bármely gyereknek a neve, vagy a fényképe egyszer megjelenjen a helyi sajtóban. A gyerekek sport teljesítményeit, iskolai, vagy más kitüntetéseit rendszeresen közlik az újságok. A kanadai társadalomban ez azt tükrözi, hogy a politika nem önmagáért fontos, illetve azt, hogy a politikán túl is van élet. Csak ott van.

Magyar viszonylatban ez azt jelenti, hogy a „gyermekközpontú társadalom” nem üres ígéretekre, a bajok elodázására és áthárítására épül, hanem József Attila: „szép szóval oktasd, és játszani is engedd” szavainak megszívlelése nyomán valósul meg. Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének demográfusa szerint, a gyermekvállalási kedv romlásának legfőbb oka a kiszámíthatatlan szociális és családpolitika. Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének demográfusa, ma ugyanazt mondja, amit Illyés Gyula és mások mondtak több, mint hetven évvel ezelőtt. Olyan nehéz ezt megérteni?

Harrach: Megdöbbentő a helyzet..! A gyermeket nevelő munkavállalók szempontjából Magyarországon a legrosszabb a helyzet a harminckét megvizsgált ország közül. Magyarországon gyakorlatilag ugyanannyi az adója egy gyermeket nevelő szülőnek, mint egy magányosan élőnek. A KDNP már előterjesztette a választható családi adózás lehetőségét.

Lehetetlennek tartja a tanárok helyzetét a Pedagógus Szakszervezet elnöke. Árva Antal a Lánchíd Rádióban elmondta: számtalan problémával és nehézséggel küszködnek a pedagógusok, különösen a vidéki kisiskolákban. Több tanintézményben előfordult, hogy gyermekek pedagógusokat bántalmaztak, nemegyszer óra alatt - mondta el Árva. Az érdekképviseleti vezető szerint semmilyen fegyelmezési eszköz nem vezet eredményre, egyes tantárgyakból pedig buktatni sem lehet. Árva Antal úgy fogalmazott: össztársadalmat érintő kérdésekről van szó, ezért a jövő héten törvényjavaslatot nyújtanak be az ügyben.

„A legjobban működő szakképző iskolákat zárja be a jelenlegi vezetés”

A szakszervezet szakoktatási titkára a Lánchíd Rádióban közölte: a főváros legrégibb és legjobban működő szakképző iskoláit zárja be a jelenlegi vezetés, és olyan oktatási mamutközpontokat hoz létre, ami egyértelműen szembemegy az uniós oktatáspolitikájával - mondta a Pedagógus. A fővárosi önkormányzat oktatási bizottságának elnöke, Germánné Vastag Györgyi szerint be kell zárni néhány intézményt a csökkenő tanulólétszám miatt, a tanulók a környező iskolákba, a tanárok pedig a jogutód intézménybe kerülnek. A szakszervezeti titkár, aki egyben a Lengyel Gyula Szakközépiskola egyik volt tanára felhívta a figyelmet: az önkormányzat anélkül hozott döntést, hogy előzetesen felmérést készített volna, ráadásul a jogutód intézmény a Dohány utca 65. szám alatti térségi integrációs szakképző központ építkezése leállt, így nincs hová menniük.

(Lánchíd Rádió)

	Ország	Összesített pontszám mind a hat értékelési szempont átlaga alapján
1	Hollandia	4.2
2	Svédország	5.0
3	Dánia	7.2
4	Finnország	7.5
5	Spanyolország	8.0
6	Svájc	8.3
7	Norvégia	8.7
8	Olaszország	10.0
9	ĺrország	10.2
10	Belgium	10.7
11	Németország	11.2
12	Kanada	11.8
13	Görögország	11.8
14	Lengyelország	12.3
15	Csehország	12.5
16	Franciaország	13.0
17	Portugália	13.7
18	Ausztria	13.8
19	Magyarország	14.5
20	Egyesült Államok	18.0
21	Egyesült Királyság	18.2