Magyar szöveg

1. Az igazi államvezetők példamutató helytállásáról, és a gazdasági válság tényleges felelőseiről.
2. Noam Chomsky Az államdósság visszafizetésének kötelezettségéről.

 

 

1. Részletek Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök első beiktatási beszédéből,
Washington DC, 1933, március 4.

„…mindenekelőtt hadd erősítsem meg szilárd meggyőződésemet, hogy az egyedüli dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem  ….”

 

Bizonyos vagyok benne, hogy amerikai honfitársaim elvárják tőlem, hogy elnöki székfoglaló beszédemben olyan őszintén, és határozottan  szóljak hozzájuk, amint azt a nemzet jelenlegi helyzete megköveteli. Most van az ideje  annak, hogy kimondjuk az igazságot, a teljes igazságot, őszintén, és  határozottan. Nem zárkózhatunk el attól, hogy nyíltan szembe nézzünk az ország jelenlegi állapotával. Ez a nagy  Nemzet túlél, talpra áll, és virágozni fog. Mindenekelőtt szeretném megerősíteni azt a meggyőződésemet,  hogy az egyedüli dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem - a megnevezhetetlen, ésszerűtlen, indokolatlan  rémület, amely megbénítja a azokat az  erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak hogy a  meghátrálást az előrehaladás irányába fordítsák. Nemzetünk legsötétebb óráiban , a vezetők őszinte, és  életképes    kezdeményezéseit a nép mindig megértéssel fogadta, és  támogatta. Ez a nemzeti erőfeszítések sikerességének  biztosítéka. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi  válságos időszakban ismét megbíztok, és támogatjátok az ország vezetőit.
Közös nehézségeinkkel, tehát a fentiek szellemében  nézünk szembe. Hála Istennek, a jelenlegi nehézségeink csupán anyagi természetűek. Javaink értéke elképzelhetetlen mélységekre süllyedt, az adók megnövekedtek, fizetőképességünk, az állami jövedelem forrásai korlátozottak, az ipar, és a  kereskedelem megbénult, nincs piac a földművesek terményeinek értékesítésére, ezer, és ezer családnak  az éveken át megtakarított minden pénze odaveszett. Ami, azonban még súlyosabb, a munkanélküliek tömegeit  a legelemibb megélhetési gondok fenyegetik, és ugyanannyian puszta éhbérért dolgoznak. Csak az esztelen derűlátó tagadhatja a valós helyzet ránk nehezedő súlyát.

Jelenlegi megpróbáltatásaink nem elemi csapások következménye. Nem pestis, vagy sáskajárás ér bennünket… Elsősorban az történt, hogy a világpiac irányítói a saját makacságuk, és hozzá nem értésük miatt elbuktak. Bukásukat elismerték, és lemondtak. A gátlástalan  pénzváltók mesterkedéseinek következménye most vádlottként áll a közvélemény ítélőszéke előtt, s cselekedeteiket az emberek mélységesen megvetik.Igaz, hogy megkísérelték, de erőfeszítéseik a megszokott mederben zajlottak, mert csak magukra gondoltak… Nincs átfogó képzeletük, és ahol nincs képzelőerő, a nép elveszik.

A pénzváltók elmenekültek a civilizációs értékek templomának párnázott páholyaiból.  Most visszaállíthatjuk ezt a templomot az örök igazság székhelyéül. A visszarendeződés mértéke abban nyilvánul meg, hogy milyen mértékben leszünk képesek  a közösségi értékeket a pénz, és a nyereség fölé emelni. 

A boldogság nem a pénz puszta birtoklásában , hanem erőfeszítéseink megvalósulásának örömében rejlik. A jól végzett munka puszta öröme, és annak erkölcsi ereje messze felülmúlja a puszta nyereséghajhászást. Ezek a sötét idők tanúságosak lehetnek a számunkra, ha ráébresztenek bennünket arra, hogy a gondviselés nem arra rendelt bennünket, hogy másoktól várjuk a megváltást, hanem arra, hogy a magunk erejére támaszkodva álljunk talpra, és elesett embertársainkat is segítsük a boldogulásban.”…

Cselekednünk kell, mégpedig sürgősen….a munkánk tartós  sikerének érdekében meg kell akadályozni a ránk hozott bajok megismétlődésének lehetőségét. Ennek érdekében, a bankok, a kölcsönök, és befektetések szigorú ellenőrzésére van szükség, hogy véget vessünk a mások pénzén való  spekulációnak, és gondoskodni kell a megfelelő, és életerős fizetőeszközök tartós helyreállításáról.” …
Forrás: Historycentral.com
http://www.historycentral.com/documents/Roosevelt.html

 

2. Adós, fizess!

Noam Chomsky az államadósság visszafizetésének kötelességéről

 

 

Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író,  ma a világ legtekintélyesebb  társadalomkritikusai közé tartozik.  Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi  könyv szerzője, amelyek közül legismertebbek:  „A közvélemény kialakítása”,  Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései”, „A közös jóról”
Chomsky professzor alábbi írása világos választ ad a magyarországi kormánykoalíciónak arra a törekvésére, hogy a több évig döntési helyzetben lévő kormánykoalíció adósságait, most az egész társadalomra hárítsa. (Lásd: Gyurcsány erőlködése a nemzeti csúcs összehívására. Lásd: Fodor Gábor, az SZDSZ elnökének kijelentését, mely szerint pénzügyi, gazdasági válságból az ország csak politikai párbeszéddel, együttműködéssel képes kijutni. )

A legegyszerűbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország” vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya  által támogatott vezetői. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint   az uralkodó érdekszövetkezet szűkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínűleg elegendő lenne a kölcsönök visszafizetésére. Ez az  eshetőség, persze a tényleges  „kapitalista elvre” épül, mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tőled, és azon Mercedest, és palotákat  veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idő Te, mint kölcsönző megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tőlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tőled felvett kölcsönt. Követeld  a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól.” A tényleges „kapitalista elv” szerint a  kölcsönző viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a  sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira  hárítom.” 
A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében  nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs  elve érvényesül.  Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös. 

A Nemzetközi Valuta Alap  vesztességeit a nyugati adófizetők viselik, az „állami kölcsönök” terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönző országok lakossága fizeti.  Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába. Természetes, hogy a  Nyugat, (főleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott  rabló jellegű kormányok , és gengszter típusú vezető egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák.  Ne felejtsük el, hogy ezeknek  a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erőszak alkalmazásával  kordába tartsák a helyi lakosságot.

A nemzetközi jog

Az érv, mely szerint, „az ország” vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelős, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehető komolyan. (A jelenlegi magyar kormány még a  Valuta Alaptól a közelmúltban felvett kölcsön feltételeit sem tartja fontosnak közölni az ország népével, vagyis, azokkal akiknek a nevében, illetve terhére ezt a kölcsönt felvették. K.P.) Az ilyen  „államadósságok” visszafizetésének kényszere a  nemzetközi bíróság előtt sem állja meg a helyét. Chomsky a továbbiakban  Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minősítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerőszakolták” Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyűlöletes adósság ” (odious debt) néven ismeretes.  Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója,  szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak” nagy része megszűnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzők viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket. Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami” kölcsönök visszafizetésének kérdése nem pénzügyi kérdés , hanem alapvető demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés.

Forrás: International News, Green Left Weekly
http://www.greenleft.org.au/2000/406/23636

Fordította: Kaslik Péter
www.Huncor.com